Ráadás

B, mint B-film: Cooper ügynök a Ferrari rajongó űrlény ellen – A rejtőzködő

„A Testrablók támadása és a Terminátor keveréke” olvashatjuk A rejtőzködő című film VICO kiadású VHS kazettájának borítóján. Persze a VICO marketinghez érdemes óvatosan közeledni, hiszen a Cannon stúdió csődjében komoly szerepet játszó A világ urai filmet is képesek voltak a „világsiker” jelzővel illetni. A rejtőzködővel szemben azonban kevésbé kell elővigyázatosnak lennünk, az ugyanis épp olyan szórakoztató, mint a fenti leírás. Amellyel nem mellesleg a köztiszteletnek örvendő, egykori kritikus Roger Ebert jellemezte a filmet. Jack Sholder filmje ugyanis a 80-as évek legméltatlanabbul elfeledett gyöngyszeme.  

Különös, megmagyarázhatatlan gyilkosságok állítják szinte megoldhatatlan feladat elé a californiai detektívet. Egy titokzatos, rejtőzködő VALAMI ugyanis békés, törvénytisztelő polgárokat változtat egy csapásra szörnyeteg, pszichopata gyilkológépekké…

Olvasható a VHS borító hátoldalán. Noha a szinopszis már így is ígéretesen hangzik, ám pont a lényeg maradt ki. A veszélyes idegen elkapásában ugyanis nem más segíti a helyi kemény zsarut (Micheal Nouri), mint az FBI leghíresebb, furcsa ügyekre specializálódott embere: Cooper ügynök (azaz Kyle MacLachlan)

A rejtőzködő egy kisebb csoda.

A hamisíthatatlanul B filmes alapfelvetés, hamisíthatatlanul B filmes kidolgozásban, egy hamisíthatatlanul szórakoztató filmet eredményezett. Olyannyira élvezetes darabbal van dolgunk, hogy tényleg nem értem, hogy a bemutatója óta eltelt három évtized során, miként nem tett szert nagyobb kultstátuszra. Főleg, mert három olyan szegmense is van a filmnek, amelyek egyenként is emlékezetesé teszik.

Először is ott van a bemutató idején egészen frissnek minősülő alapötlet. A nagyvárosi zsaru filmek és az idegen inváziós sci-fik összemixelése egy olyan erős koncepciónak bizonyult, hogy a 80-as évek végén/90-es évek elején kisebb hulláma volt A rejtőzködő utánzatoknak: A sötét angyal, Peacemaker, Alien Nation, de még az sem kizárt, hogy a Men In Black kitalálói is innen vették a földönkívüliek után nyomozó kormányügynök figuráját. Persze egy jó ötlet nem feltétlenül eredményez jó filmet is. Hiszen megálmodni valami zseniálisat még nem garantálja azt, hogy a megvalósítás is megfelelő színvonalú lesz.

A rejtőzködő esetében viszont az lett. Jack Sholder rendezése ugyanis egészen kiváló darabja a maga kategóriájának. Jól strukturált, üresjáratokat nélkülöző, sodró lendületű akciófilm. Noha a cselekmény (leszámítva ugye az alapötletet) nem lép túl a zsáner bevett toposzain, azokat remekül valósítja meg. Ami egyedüli furcsaság, hogy a film nem igazán épít „a most vajon kiben van az idegenlény” feszültség forrására. Nemcsak a nézők, de legtöbbször a főhőseink is szinte mindig tisztában vannak azzal, hogy éppen kit kéne elkapni.

De nincs is ezzel probléma, hiszen így jut idő a lényegre: rengeteg (Ferrarik főszereplésével készült!) autósüldözésre, lövöldözésre, na, meg persze a „nyomozás címszó” alatt felkeresett sztriptíz klub látogatásra.

A rejtőzködő egy hamisítatlan B film, és ezt a lehető legjobb értelemben mondom.

Egy remek stílusérzékkel és rutinosan összerakott ponyva, amelynek ugyan megvan a bájos VHS hangulata, mégis leginkább pont úgy és azon fogunk rajta szórakozni, ahogy azt a készítők elképzelték. (Kicsit meg is lepett, hogy Sholder a halál unalmas Rémálom az Elm utcában 2. után egy ilyen dinamikus és élvezetes filmet rendezett.)

Noha a két főszereplő zsaru között sokkal kevesebb a sziporka, mint ahogy azt a műfaj klasszikusabb darabjaiban megszokhattuk, A rejtőzködő korántsem egy humortalan film. Sőt, néhol egészen gonosz, morbid poénokat is megenged magának. Persze a legtöbb poén Kyle MacLachlan elvarázsolt FBI ügynökéhez köthető. És akkor rá is térhetünk a film harmadik kult tényezőjére, ami nem más, mint maga Cooper ügynök.

Kyle MacLachlan egy rejtély számomra. Mármint abban az értelemben, hogy miként nem lett belőle sosem igazán nagy sztár, amikor minden adott volt hozzá. MacLachan ugyanis egy hihetetlenül szimpatikus, karizmatikus és jóképű színész. Az a fajta fickó, akiről elhiszem, hogy a tinilányok bálványa, de az sem lep meg, ha kiderül, hogy a lányokhoz inkább olyan Amerikai pszicho módra vonzódik. Természetesen most Kyle MacLachlanről a színészről beszélek, MacLachlan a magánember ugyanis egy hihetetlenül jófej pasinak tűnik. Persze hiába kapott rögtön egy hatalmas blockbusterben főszerepet, a Dűne sajnos minden szempontból hatalmas bukásnak bizonyult.

Szerencsére Lynch-el jóban maradtak, így a Kék bársony és jelen filmünk után nem sokkal meg is kapta élete legmeghatározóbb szerepét.

Ugyan Cooper ügynök figurája kultikussá nemesedett, a Twin Peaks után – noha munkája mindig akadt – MacLachlan valamiért sosem tudott visszatérni a (mozis) fősodorba. (Ebben egyrészt szerepet játszhat az, hogy a személye túlságosan is összenőtt a bohókás FBI ügynökkel, másfelől pedig, hogy a második évadra jelentősen megcsappant az érdeklődés a sorozat iránt.) Mivel a kultsorozathoz hasonlóan a Rejtőzködőben is egy furcsa FBI ügynököt alakít, így akár ráfoghatnánk azt is, hogy karakterszínész, de ő annál sokkal sokoldalúbb. (Ehhez elég megnézni a Twin Peaks harmadik évadát, amelyben három, teljesen ellentétes szerepben tündököl. Reméljük a mostani sorozat után hamarosan mozifilmekben is – mondjuk a készülő Dűnében – viszontláthatjuk majd.) Noha, A rejtőzködőben pillanatokra felismerhetjük Cooper előképét (vagy akár Dougie Jonesét), az itteni figurája sokkal komolyabb és komorabb, mint Twin Peaks őrangyala volt.

Ha pedig Twin Peaks: a rajongói teóriákat gyártók agya pedig már akkor eldurran majd, amikor meglátják, hogy a film első felében a jó Coop, a washingtoni kisváros egy másik (kevésbé tisztességes) polgárát Hank Jennigset (azaz Chris Mulkey-t) üldözi. Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy az egyik jelentben arra utalnak, hogy MacLachan karaktere északról, pontosabban Seattle-ből – azaz közvetlenül Twin Peaks mellől – jött. Véletlen?

A rejtőzködő egy olyan film, amiben két ellentétes habitusú zsaru üldöz, egy, a gazdatesteit hard rock hallgatásra, Ferrari lopásra és önfeledt tombolásra késztető, a város feletti uralomra törő földönkívüli parazitát. Ez pedig pontosan olyan szórakoztató, ahogyan az hangzik. A videó korszak legnemesebb kincse. Ez nem bűnös élvezet, csak színtiszta szórakozás.

 

Avatar

Pongrácz Máté

Pongrácz Máté a Budapest Corvinus Egyetem Szociológia szakán végzett. A műfaji filmek nagy kedvelője és az elfedett, obskúrus, de értékes darabok felkutatója. A szerzői trash védnöke és Zardoz hírnöke.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya