Ráadás

Családi csomag: kiváló romantikus filmek a Netflixen és az HBO GO-n

Az otthoni karantén sok pár maradt magára rengeteg szabadidővel egymás társaságában. A Netflix és az HBO GO egyaránt kellemes időtöltést kínál számukra. Ezúttal a romantikus filmek szekcióját böngésztük végig.

Időutazós film, tinikomédia, sci-fi, animációs film, musical és dráma. A címek, melyeket listánk tartalmaz bár sokszor műfajban készültek, összeköti őket az, hogy a párkapcsolatok, szerelmek történetét vitték vászonra, vagy sok streaming-exkluzív film esetében az otthoni képernyőkre. Lássuk, miből élünk, ha elérzékenyülni vagy csak simán jól szórakozni vágyunk!

 

NETFLIX

 

A fiúknak, akiket valaha szerettem

Bár a ’90-es évektől komoly hagyománya van a tini romkomnak, az elmúlt évek filmes felhozatala, ha foglalkozott is romantikázó fiatalokkal, az egyikük a végén valószínűleg meghalt. Így korántsem meglepő, hogy a Netflix könnyed hangvételű és bájos filmje azonnal tömegeket mozgatott meg; és nem csak a tinédzserek körében. A jól ismert elemek persze gyakorlatilag semmit nem változtak az elmúlt 20 év folyamán: elhunyt anyuka, lányukat egyedül nevelő, de jófej apuka, felső középosztálybeli anyagi helyzet és a helyszín természetesen a gimnázium.

A főszerepben Lara Jean (Lana Condor), aki naplóírás helyett szerelmesleveleket írt szíve választottjainak, de sosem küldte el azokat. Inkább csak vissza-visszatért hozzájuk, hogy felidézze a múlt édes pillanatait. A levelek aztán húga segítségével mégis eljutnak a fiúkhoz, ez pedig beindítja a bonyodalmakat. A lány végül a suli jó pasija (Hollywood újdonsült szépfiúja, Noah Centineo) mellett köt ki, hogy féltékennyé tegye szíve választottját, míg a fiú az exét szeretné visszanyerni. Nincs itt fogadás, se make-over, se lefizetés, se erőltetett drámázás: két tinédzser egymásba szeret, egy kis csavarral. Egy felhőtlenül kedves és szórakoztató romantikus művet kapunk, szimpatikus karakterekkel és izgalmas ruhaösszeállításokkal a stílusos Lara Jean révén. Ráadásul azonosulni is könnyű, hiszen ki ne nosztalgiázna szívesen az első óvodai csókon, a szimpatikus alsós osztálytrásra, aki mindig mellé akart ülni, ki ne emlékezne a felsős üvegezésekre és az első igazi nagy szerelemre a gimiből. (Kajdi Júlia)

 

When We First Met

Mindenki életében vannak olyan momentumok, melyeket utólag sorsdöntőnek ítélünk. Egy elbaltázott döntés, egy kihagyott lehetőség, melynél, ha másképp választunk, átírhatjuk életünk és kapcsolatainkat. Noah (Adam Devine) azt érzi, ha a három évvel ezelőtti Halloween-buliban tökösebben lépett volna fel Avery-nél, most nem a barátzónában fuldokolna, hanem együtt lehetne a gyönyörű lánnyal, aki épp esküvőjére készül. Szerencsére egy varázslatos fotógép segítségével visszautazhat, és megváltozthatja a történelmet.

A Pillangó-hatás kifordított, romantikus vígjátékba öltött verziója szórakoztatóan tálalja a gondolatkísérletet. Noah önmagától képtelen elhódítani Avery-t, így különböző stílusokban igyekszik megközelíteni őt azon a bizonyos bulin. Helyzeti előnyéből kifolyólag tudja, mi következik, de mégis, mivel képtelen önmagát adni, megjátssza magát. Így pedig már nem lehet tudni, hogy valóban Noah-ba szeret a lány, vagy egy alternatív figurába, aki már nem ő. A When We First Met feldobja azt a kellemetlen kérdést: mi van, ha az áhított fél nem neked való? Próbálkozol kifáradásig, vagy súlyos sebekkel tovább lépsz? Egy biztos, Noah fáradhatatlan, az idő pedig nekik dolgozik. (Szécsényi Dániel)

 

Végállomás: esküvő

Winona Ryder és Keanu Reeves a főszereplője annak a pergő dialógusú romantikus vígjátéknak, ami a 2018-as termés egyik legüdítőbb csemegéje volt. Két fekete báránynak számító kívülállót hívnak meg egy esküvőre. Egyikük se akar menni, mégis hamar egymás mellé keverednek: már a repülőgépen is a hajukat tépik a másiktól, majd a ceremónián is azonos asztalnál kell ülniük. A Végállomás: esküvő egy civakodó kettősből igyekszik párt kovácsolni a játékidőre végére. A kérdés, hogy vajon sikerül-e neki.

A naivan optimista Lindsay és a már-már veszélyesen pesszimista, mizantróp Frank párharca verbális szinten zajlik. A világ gyűlöli őket, ezért ők passzióból viszont gyűlölik a világot – miért pont egymást ne gyűlölnék? A pattogós és roppant humoros párbeszédek közepette azonban lassan felsejlik mindkettőjük számára, hogy emberükre akadtak. Frank és Lindsay egyaránt maguknak való figurák, akik talán végre megtalálták másik felüket – már, ha képesek ezt elfogadni és bevallani maguknak és jövendőbelijüknek. (Szécsényi Dániel)

 

Keresem a testem

Jérémy Clapin animációja elsőre ugyan nem szokványos romantikus film, inkább amolyan melankolikus dráma egy szerelmi szállal megtoldva. A rajzolt alkotás amellett, hogy érzékeny szerelmeslevél Párizsnak, szépen mesél arról, mekkora erővel is hat ránk egy friss szerelem és milyen mértékig enyhítheti lelki és testi fájdalmainkat.

A film az árva Naoufelt követi, akinek kicsi gyermekkorában elhunytak a szülei egy autóbalesetben, így finoman szólva sem volt könnyű az élete. Amikor azonban összetalálkozik Gabrielle-el, ráadásul új munkát és szállást is talál, egy rövid időre úgy tűnik, sínen van az élete. A több idősíkban mozgó alkotás azonban a fiú múlt- és jelenbéli mindennapjai mellett egy levágott kézfejet is meg-megmutat, ahogy az átszelve a francia fővárost keresi a testét. Nem nehéz tehát összerakni, hogy Naoufel és Gabrielle idilli egymásra találását valami hamarosan beárnyékolja. A hangsúly ezzel együtt is az emberi kapcsolatokon és érzelmeken marad, ahogy Naoufel szembenéz szülei halálával. Nem könnyű darab a francia Keresem a testem, de mindenképpen érdemes a figyelemre. (Kajdi Júlia)

 

Amit még mindig tudni akarsz a szexről

A romantika nem csak a fiatalok privilégiuma. 30 évnyi házasság után azonban már nincs olyan, amit ne tudnál a másikról. De sosem késő megújulni: ez David Frankel (Az ördög Pradát visel) romantikus filmjének alapvetése. Kay (Meryl Streep) és Arnold (Tommy Lee Jones) egy idős pár, és már nem lángol köztük az a kémia, ami egyben tartaná őket. A nőnek sikerül „kierőszakolnia”, hogy elutazzanak egy párterápiás nyaralásra a festői Hope Springsbe, a megértő és szelíd Dr. Fieldhez (Steve Carell), bár a férfinak továbbra sem fűlik a foga a dologhoz. Megmenthető-e még ez a kapcsolat?

Meryl Streep átélhetően hozza a boldogtalan feleséget, aki csak egy kis fűszerre vágyik. Azonban aki az igazi meglepetés a filmben, az Tommy Lee Jones. A régi motorosnak számító színész az utóbbi években többnyire fapofával előadott alakításairól híres – jó volt látni, hogy ebben a 2012-es filmben leszámol ezzel a figurával és elengedi magát. A történetben végig annak szurkolunk, hogy megtegyék hőseink a szükséges lépéseket, hiszen a kapcsolat a házasság után nincs készen: folyamatos munkára és odafigyelésre szorul. (Szécsényi Dániel)

 

HBO GO

 

Álom luxuskivitelben

Aki unja a romantikus filmek sablonos történetvezetését, azaz, hogy a lány és fiú találkoznak, összejönnek, összevesznek, majd kibékülnek, annak üdítően hat majd ismét elővenni Audrey Hepburn egyik legikonikusabb filmjét. A vígjátéknak is kiváló Blake Edwards-mű ugyanis minden, csak nem megszokott. A ’60-as évekre oly jellemző bohókás és ötletes elemekkel tarkított film keveri az intelligens humort és a már-már slapstickbe beillő helyzetkomikumot, hogy aztán a második órában teljesen rákanyarodjon a romantikus szálra.

Hepburn és filmbéli párja, George Peppard mindketten külsejükből élnek meg New York szívében. Gyönyörű ruhák, előkelő partik és stílusos lakások – de tényleg megéri-e pénzért feladni a szerelmet? A közel 60 éves alkotás meglepően nyíltan foglalkozik a luxusprostitúcióval, miközben hőseit nem alacsonyítja le sekélyes és felszínes pénzhajhászokká. Hepburn továbbra is maga az elegancia, báj és stílus, az incselkedő kémia közte és Peppard között pedig hibátlan. A film ennyi idő távlatából is simán megállja a helyét a legjobbak között, csak Mickey Rooney bántóan rasszista ázsiai karaktermegformálása nem kéne bele. (Kajdi Júlia)

 

Moulin Rouge!

Míg a musical önmagában is megosztó filmes műfaj, hiszen sokakat eltántorít a lépten-nyomon való dalra fakadás és táncra perdülés, Baz Luhrmann közel 20 éves giccsparádéja talán azoknak is sok lehet, akik rajonganak az Ének az esőbenért. Ám, ha az ember helyre teszi, hogy mindaz az eltúlzott mértékű szín-, díszlet-, és jelmezkavalkádot, amivel vizuálisan támad, máris könnyebb értékelni a műfaj és a könnyűzene nagyjainak hommage-t állító művet. CGI-Párizsban járunk a századforduló bohém forgatagában, ahol egy nincstelen író (Ewan McGregor) beleszeret a Moulin Rouge leghíresebb kurtizánjába (Nicole Kidman). Utóbbit azonban már odaígérték egy hercegnek, aki színházat varázsolna a táncos, zenés borbélyházból. És hogy a kecske is jóllakjon, de a káposzta is megmaradjon, írnak egy színdarabot, amelyre hivatkozva állandóan együtt lehetnek a főszereplők.

A feldolgozott modern szerelmes számok gyönyörűen csendülnek fel McGregor és Kidman előadásában, ahogy Párizs fülledt, romlott, szexuálisan túlfűtött és szabadszellemű miliője is szinte lemászik a képernyőről. A film ráadásul minden humoros, kikacsintós, drámai vagy éppen önfeledten nevetős jelenete mellett is nyers őszinteséggel beszél a társadalmi rétegek különböző lehetőségeiről, és arról, hogy a szerelem – legyen bármilyen nagy is – mégsem győzhet le mindent. (Kajdi Júlia)

 

A nő

Spike Jonze forgatókönyvi Oscar-díjat elhozó alkotása egy vizuálisan megragadó és egyedi történet a szerelem univerzális voltáról és az emberi kapcsolatokról a technológia árnyékában, vagy éppen teljes fényében. Az alapfelállás ugyan ismerős, és mégis újszerű: egy férfi beleszeret egy nőbe, csak, hogy az a nő egy operációs rendszer, egy mesterséges intelligenciával összerakott program – egy hang csupán a vonal másik végén. És bár a morális oldala is borzalmasan komplex és érdekes ennek a felállásnak, Jonze inkább az érzelmek terén vizsgálja a kapcsolatot. Egymásba szeretnek, boldogan élnek, aztán kezdik egyre reálisabban látni lehetetlen helyzetüket. A határtalan technológia adta lehetőségekben határtalanná válik-e a szerelem is?

A rendező gyönyörűen egyensúlyozza ki a modern miliő ridegségét, a technológiai forradalom futurisztikusságát a meleg színvilág, a napfény, a természet és a megnyugtató zenei motívumok használatával. Joaquin Phoenix a tőle megszokott profizmussal és hitelességgel hozza az érzékeny karaktert, míg Scarlett Johansson annak ellenére, hogy egyszer sem látjuk őt, teljesen magáévá teszi a jeleneteket, mikor megszólal. Kettejük dinamikája pedig lenyűgöző, ami nem csak az említett fizikai test hiánya miatt dicséretes, hanem azért is, mert a színésznő a teljes forgatást követően kapta csak meg a szerepet, így még csak „csalni” sem lehetett, hogy legalább egy szobában legyen Phoenix-szel, amikor forog a kamera. (Kajdi Júlia)

 

Ilyenek voltunk

Még Hollywoodban is előfordulhat egy romantikus alkotásnál, hogy azt életszerűen ábrázolják, sőt még a happy endet is beáldozzák. Barbra Streisand és Robert Redford ikonikus szerelmi története hitelesen adja át a se veled, se nélküled típusú kapcsolatok frusztráló, felemésztő és mégis szenvedélyes mivoltát. Míg Katie már-már betegesen rajong Hubbellért, addig a férfi érzései ellenére sokszor teherként éli meg az életet a politikailag túlfűtött és zabolátlan nő mellett. Évek múlnak el, hol boldogan, hol keserűen, hogy aztán egy ponton végre mindketten belássák: hiába a szerelem, a kapcsolatuk egyszerűen nem működik.

A film lezárásának érzékeny realitása azonban csak egy a megannyi kiemelkedő elem közt, amely a mai napig kivételessé teszi ezt a nem konvencionális romantikus filmet. A nem lineáris cselekményvezetés és az idő múlásának egyedi ábrázolása egészen friss ütemet ad az alkotásnak, míg a jól megszokott bonyodalmakat megelőző boldog idők is csak az első nagy szakítás után másznak fel igazán a filmvászonra. Ráadásul egy kis történelmi és szakmai betekintést is nyújt a film, hiszen a II. világháborútól a hollywoodi feketelistáig jutunk. Streisand és Redford párosa pedig hibátlan, az első félszeg pillantástól a legutolsó hajsimításig. (Kajdi Júlia)

 

Közelebb

Érzelmes, optimista, vagy akár realista alkotások után következzen egy olyan, ami a párkapcsolatok sötét játszmáiba enged bepillantást. Négy ember, két nő és két férfi életének különböző fejezeteit követhetjük nyomon. Hogy mi köti őket össze? A boldogság keresése, pontosabban a saját egyéni boldogság megtalálása hajtja őket, és ehhez aktuális párjuk többnyire csak eszköz. Keresztbe kavarnak egymással, csalárd játékokat űznek, vágyakoznak, hazudnak, szenvednek, meglakolnak.

Mike Nichols alkotása, a Közelebb megmutatja, mi az igazi különbség a szeretet és a szerelem közt. Karakterei közül többen inkább szerelmesek a másikba, mint szeretik őket. Birtokolni akarják, majd mikor jön egy jobb, eldobják – és csak később tudják meg, mit veszítettek. Julia Roberts, Natalie Portman, Clive Owen és Jude Law alakításában átélhetünk egy szókimondó és húsbavágó drámát, mely után mindenki felteheti magában a kérdést: az igazi keresése közben miért felejtünk el mi is igazak lenni? (Szécsényi Dániel)

Avatar

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Avatar

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Magazin és Moziban rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek, a kamaradarabok és az igényes blockbusterek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya