Nincs kategorizálva

Radio vagy Lady Gaga? – A Bohém rapszódia és a Csillag születik koncertjeinek összehasonlítása

Vitathatatlanul az ősz két legfontosabb zenei filmje a Bohém rapszódia és a Csillag születik. Mindkettőben a kulcsjelenet a nagykoncert – pont ezért megmutatja azokat az alapvető különbségeket is, amitől az egyik jobb a másiknál. Elemzésünkből nemcsak az derül ki, hogy melyik film a jobb, hanem az is, hogy miért.

Jack (Bradley Cooper) kimegy a színpadra, még egyszer hátrapillant Allyre (Lady Gaga), majd elkezd énekelni a közönségnek. Egy perc után kiint a lánynak: kövesse. Ally minden bátorságát összeszedi, kiáll, és csatlakozik a korosodó rocksztárhoz. A refrént pedig már közösen dúdolják.

Freddie Mercury (Rami Malek) bemelegítő ugrásokat végez, majd két biztonsági őr széthúzza a függönyt, és a férfi kilép. A helyszín a Wembley-stadion, a koncert a Live Aid része, amit 1,9 milliárd ember néz a tévében. Zenekarával, a Queennel mindössze huszonöt perc alatt a világtörténelem egyik legjobb koncertjét nyomják le.

A nagykoncertjelenet a Csillag születikben és a Bohém rapszódiában egyaránt a kulcsjelenet.

Zsigeri élményt kínál a közönségnek, hátborzongató és libabőrös élményt, ami szerencsés esetben a nézővel marad a stáblista után is. Ha azonban a mélyére tekintünk, megannyi különbség bontakozik ki. Nemcsak a történetben elfoglalt helyükben van különbség  az egyik a játékidő elején található, és a bonyodalmat készíti elő, a másikban viszont ez a végkifejlet, ahová az addigi események elvezettek –, hanem a jelenetek filmes ábrázolásában is. A két rendező egészen különbözőképpen rögzítette a koncertet, máshová helyezték a fókuszt, így az egész élmény másképp hat.

A csillagok és a Merkúr állása

Bradley Cooper rendező egy 1937-es film remake-jét készítette első mozijaként. Bár az eredeti Csillag születikből a friss verzión kívül már két újrázás is készült, nyugodtan nevezhetjük az új alkotást önálló darabnak, Cooper ugyanis jelentősen átdolgozta a történetet. Az ő verziójában a feltörekvő énekesnő és az öregedő rocksztár egyenrangú partnerek, a kettejük szerelméről, karrierjének tükörképéről szól a film.

A Csillag születik első húsz-harminc perce szuggesztív és hihetetlenül erős – szinte vibrál a vászon a két színész jelenlététől. Mindössze 24 órát sűrít bele a rendező ebbe a szakaszba, ez alatt jut el a két ismeretlen oda, hogy érzésekkel túlcsordulva duetteznek a nagyszínpadon.

Bryan Singer rendező a világ egyik legsikeresebb zenekaráról és annak frontemberéről készített filmet (az egyszerűség kedvéért fogadjuk el őt az egyedüli rendezőnek, noha a forgatás vége felé kreatív nézeteltérések miatt Singert leváltották). Történetében a csúcspontot a Live Aid koncertre helyezte, az foglalja keretbe a mozit. Először azt látjuk, ahogy Freddie Mercury az előadásra készül, mielőtt azonban énekelni kezdene, egy vágással visszatérünk 1970-be. Ezután mintegy két órában látjuk a férfi felemelkedését és bukását, majd a nagy visszatérést. A Bohém rapszódia közel 15 év történet foglalja össze, és szinte minden szál ide, a Wembley-stadionba vezetett. Az epikus jelenetben a rendező felemlegeti az összes személyt, aki a sztárhoz közel került, de Freddie ikonikus mozdulatainak előzményeit is felidézi.

A koncert tizenöt percen keresztül zajlik a vásznon. A Bohém rapszódia szinte minden részletre kiterjedően reprodukálja a monumentális eseményt a közönségtől a körülményeken át a tévénézőkig. Malik táncol, tombol, izzad, üvölt, pontosan úgy, mint anno Freddie Mercury.

Köd és taps

Hogyan vette fel ezt a két rendező? Bradley Cooper egy füstös, ködös színpadra helyezte két főhősét (azaz saját magát és Lady Gagát). A közönséget lényegében csak egy-két vágás erejéig mutatja. A fényképezésben dominálnak a közeliek, az operatőr szinte belemászik énekeseinek arcába. Furcsa hatást ér el ezzel a film: a néző nem a koncert részese lesz, hanem a zenészeké. Mivel a kamera nem hagyja el a színpadot, így a néző sem – ott van, együtt lélegzik az énekesekkel.

A fókuszban pedig a két karakter áll. Jack és Ally folyton egymásra tekintenek, egymásból merítenek erőt, bátorságot, örömet. Jack ezredszer áll a világot jelentő deszkákon, mégis a lány miatt szinte gyermeki örömmel kezd bele az új dalba ez az első pillanat, amikor kitárulkozik. Az áttörés Lady Gaga bravúros és önreflexióban bővelkedő alakításban lenyűgöző, a hozzá írt dal pedig még jobban kidomborítja ezt: lassan, csendesen indul, majd a torok felszakad, és az addig félénk lány egyszer csak üvölteni kezd.

Kép: Fórum Hungary

Bryan Singer a Bohém rapszódia nagykoncertjelenetét monumentálisra álmodta meg. Hosszan felvezette: nemcsak Freddie Mercury életével, hanem közvetlen előzményekkel. Utal rá, hogy nem érkezik elég pénz a jótékony akcióra, a kocsmában a nézők csak félszemmel kísérik. Ilyen háttérrel, a kamera által szó szerint a hátát követve a főhős leül a zongorához – majd kezdetét veszi a hatalmas show.

Szédítően sűrű vágások kísérik a jelenetet, szinte egyik kép se tart tovább néhány másodpercnél. Az operatőr a kameraállások rendkívüli sokszínűségéről tesz tanúbizonyságot, majdnem minden beállítás más és más. Olykor a közönség felett szárnyal a kamera, néha a színpadon táncol, máskor az első sorból követi az eseményeket. Időnként kilép a stadionból, bevágják a stúdiót, a kocsmákat, még a lúzer producert is, aki hátat fordított nekik. Mindeközben rendre visszatér a színpadra, gyakran mutatja a zenekar többi tagjait, többnyire azonban Freddie-t követi. Mégis csak egyetlen – noha valóban szenzációs – jelenetben veszi fel a sztár nézőpontját: amikor a szemére közelítve egyszer csak megfordul, és Freddie tekintetéből látjuk a Wembley-stadion közönségét.

A felszín alatt

A lényegi különbség tehát, hogy a Bohém rapszódia nagykoncertjelenetében a film nézője összességében – az előbb említett egy pillanatot leszámítva – nem Freddie-vel válik eggyé, hanem a koncert közönségével. Számomra ugyanolyan távoli volt a rocksztár, mint a Wembley stadion nézője számára. Talán jobban láttam, de nem lett élő – és pont ilyen a film is. Ahogy az egész filmből hiányoztak a drogok vagy az orgiák, ugyanúgy a koncertből is hiányzott a belsőségesség. Tagadhatatlan, hogy hatalmas munka volt reprodukálni a Live Aidet, mégsem sikerült igazán odavarázsolnia a rendezőnek, a néző megreked az első sorban.

A Csillag születik koncertjelenetét talán annyian látják a helyszínen, mint a Queent – mégis egy intim pillanatnak vagyunk tanúi. Bradley Cooper két hőse mélyére néz, közeli képeivel és homályos hátterével a jelenetből csak az embert látjuk. Ilyen az egész film is. A Csillag születik csak elvétve szól a zeneiparról, a sztárságról, döntő részben megmarad két ember – igaz, két nem átlagos életet élő ember – szerelmi történetének. A rendező pedig lehozza a csillagot az égről: hiúnak, esendőnek ábrázolja őket, olykor bénának vagy lúzernek, máskor szépnek és boldognak.

A Bohém rapszódia mindezzel adós marad. Rami Malek szenzációs alakítása ellenére Freddie Mercuryről nem tudtam meg semmi újat, amit ne tudhattam volna meg a Wikipedia-oldaláról: hogyan dolgozta fel a homoszexualitását? Mit változtatott meg rajta a világhírnév, az AIDS, a siker és az pénz? Egyáltalán: milyen ember volt Freddie Mercury: vicces, félénk, hiú vagy gőgös? Nem derül ki.

A Bohém rapszódia pont olyan, mint a nagykoncertjelenete: lenyűgöző nézni, mert a Queen egy fantasztikus zenekar és Freddie Mercury egy fantasztikus figura lehetett. A Csillag születik szintén olyan, mint egy koncertjelenet, de mintha egy bárban lennék: öröm és szomorúság megélni a hősökkel együtt a szerelmük történetét. Egyik jelenetet se felejtem el talán soha, de az egyiknek a részese lehettem, a másiknak csak a nézője.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com