Fókuszban Ráadás

Cyberpunk cikkcunami 1.

Cyberpunk, sci-fi, kultfilmek és trendkövetők: a kortárs kultúra kiberőrületét nem lehet kikerülne és nem is érdemes, hiszen olyan alkotások látnak napvilágot lelkesített gép és gépesített ember témakörében, amelyeknek hatása rendkívüli.

A frissen bemutatott élőszereplős Ghost in the Shell új lépést jelenthetett volna a cyberpunk világában. Hogy miért fulladt be, azt kritikánkban elemezzük, a GiTS-univerzum jelentőségét pedig ebben a cikkünkben mutatjuk be. De már a Ghost in the Shell kapcsán indított tematikus hetünk előtt is sokat foglalkoztunk a cyberpunkkal – miért viseljük szívünkön a műfajt? Mert még a legelrugaszkodottabb cyberpunk alkotás is a reális közeljövőnk kérdéseiről mondhat valami fontosat.

Íme 19 írás a cyberpunk témájában: elemzések és látványos rövidfilm-válogatások, fiktív történelem, filmkritikák és könyvkritikák a Filmtekercs elmúlt évtizedéből! (Cikkünk második fele a 11-19. írással szombaton élesedik.)

 

Szárnyas fejvadász (Ridley Scott, 1982)

„A szerencsés csillagzat alatt született kultuszfilm alapjául a sci-fi irodalomban megkerülhetetlennek számító Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? című regénye szolgált, melyet Roland Kibbee, Hampton Fancher és David Webb Peoples forgatókönyvírók remek érzékkel csavartak meg itt-ott.

Szárnyas fejvadász

A cyberpunk műfaj egyik alapdarabjának számító alkotás kultikus státuszához sok minden hozzájárult: a film Oscar-jelölést hozó káprázatos látványvilága, Vangelis édes-bús melódiái vagy a jövőbeli noir ballonkabátos Deckardja (Harrison Ford) és replikáns femme fatale-ja (Sean Young) örökre a néző emlékezetébe vési magát, csakúgy, ahogy sosem felejtjük Rutger Hauer életének legjobb alakításaként elmondott könnyek-az-esőben monológját sem.(Molnár Kata Orsolya)

 

Avalon (Mamoru Oshii, 2001)

„Az Avalon varázslatos egyvelege az össze nem illő dolgoknak. Élőszereplős film, de nagyon sok rajzfilmes beütéssel – ami nem is csoda, hiszen Mamoru Oshii (Ghost in The Shell, Nils Holgersson), az anime egyik nagymestere rendezte. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a japán rendező Lengyelországban, lengyel szereplőkkel és helyszínekkel forgatta a filmet, a hangulat ennek következtében hamisítatlanul közép-kelet európai.

Ráadásul a posztkommunista környezetben szokatlanul hat, de ízig-vérig cyberpunk történetről van szó. A virtuális valóságban zajló lövöldözős versenysportban jóval nagyobb a tét, mint a kitűzött díj: azokra, akik a játék pályáin összefutnak a titokzatos szellemmel, szanatórium vár, és jó esetben is roncsként tengetik tovább napjaikat. A testükkel legalábbis ez történik. De mi lesz a tudatukkal? Ash, a gyönyörű és sikeres játékoslány megpróbálja kideríteni a titkot…” (Filmtekercs.hu)

 

Tron, avagy a számítógép lázadása (Steven Lisberger, 1982)

„Mai szemmel nézve persze megmosolyogtatóak azok a digitális effektusok, melyeket a Tron, avagy a számítógép lázadása használ. Ne felejtsük el azonban, hogy szűk harminc évvel ezelőtt még nemhogy nem duálprocesszoros mobiltelefonokkal szaladgáltak a készítők, de a digitális filmvágás is jobbára csak távoli ötletnek tűnt. Így tekintve a filmre nyugodtan kijelenthetjük, hogy – bár látványvilága meglehetősen elavultnak tűnhet – óriási lépést jelentett a manapság dívó 3D-s parasztvakítások irányába.

tron 1982

Az önállóan gondolkodó, fejlődő, és az embernél nagyobb tudás birtokában hatalomra törni készülő számítógépes program története ugyanis épp annyira válik napjainkban egyre megvalósíthatóbb rémálommá, mint amennyire jó kiindulópontot jelentett egy ’80-as évek eleji sci-fi alaptörténetéhez. A készítők azonban nem estek abba a csábító hibába, hogy egy lassú folyású, dünnyögve elmoralizálgató mozit gyártsanak a kérdés köré.” (Hancsók Barnabás)

 

Tron: Örökség (Joseph Kosinski, 2010)

„A Tron: Örökség ugyanarra játszik, mint a szintén 3D-s IMAX-élményre alapozó Avatar: a jóindulattal is csak átlagos filmet retinánk idegsejtjeinek újszerű, 3D-s, mega-giga ingerlésével próbálják eladni. A Tron azonban sokkal menőbb: a számítógépes játékok, a fénymotorok és a digitális világ egyszerűen coolabb, mint a kék indiánok és a greenpeace-ihlette környezetvédő mondanivaló…

Csak az a baj, hogy a vászonból kidomborodó látványosság sem annyira újdonság már. Ha el is tekintünk az egyre nagyobb számban gyártott 3D-s animációs filmektől, akkor is ott az Avatar, amiről ráadásul még a hype generálását is lekoppintották. A netre kerülő jelenetdömping alapján már mindenki összerakhatta magában, mire is számíthat. Aki mindet végignézte, az már nem fog fenékre ülni a történet zseniális fordulataitól. Már csak azért sem, mert ilyenek nincsenek benne – egy átlagos filmes műveltséggel rendelkező néző a biztonságos, lineáris cselekmény minden egyes mozzanatát percekkel (ha nem órákkal) hamarabb tudja.” (Pásztor Balázs)

 

Technotise – Edit és én (Aleksa Gajić, Nebojsa Andric, Stevan Djordjevic, 2009)

„Az első egészestés szerb animációs film ugyan a japán cyberpunk animék – különösen a Ghost in the Shell – előtti tiszteletteljes főhajtás, mégis inkább Aleksa Gajic rendező által mesterszakácsi precizitással adagolt szerb íz miatt érdemes a figyelemre.

Az Edit és én története nem igazán újszerű, s valljuk be, Gajic is meglehetősen szabadosan vezeti a cselekményt. Egyszerre dolgozik a két személyiség és Edit baráti kapcsolatainak gondos bemutatásán, amit a tempó fokozása érdekében egy-egy valóban látványos akciójelenettel tör meg. A menekülés pillanatai azonban –bár szükségszerű mozzanatok – elütnek 2074 Belgrádjának szabatos ábrázolásától. Annak a szerb fővárosnak, amelyiknek jövőbeli változata néhány közlekedési változás és házi-robotkedvenc kivételével alig különbözik a maitól.” (Kiss Tamás)

 

Dredd 3D (Pete Travis , 2012)

„A tabuk változtak, de van, ami ugyanaz maradt: a cyberpunk-jövőkép és a marcona képregényfigura, Dredd bíró. Olyan szinten gőzölög belőle a tesztoszteron, mint a régi jó VHS-időkben; az Expendables – régi nagy sztárok ide vagy oda – csak szerette volna elérni ezt a hatást.

dredd-3d

A kemény egysorokat osztogató Dredd, a mellette vizsgaküldetését teljesítő tanonc, a ’80-as évek és a komor jövő épp megfelelő arányú keveréke, ami ráadásul nagyon modern abból a szempontból, hogy ráismerhetünk arra is, amit ma, 2012-ben gondolunk arról, hogyan működik a világ – ez bizony így együtt szívet melengető. Vegyük még hozzá, hogy a színészek is simán teljesítik amit kell (jó, Dreddnek csak az álla látszik, Karl Urbannak nincs sok dolga, de Olivia Thrilby pont jó zöldfülűnek, Lena Headey hidegrázós, pszichopata főgonosznak, Wood Harris keménykezű drogdealernek) – és máris megértjük, hogy miért vannak oda az új Dreddért a kritikusok.” (Pásztor Balázs)

 

Az emlékmás (Len Wiseman, 2012)

„Én imádnám ezt a sötét cyberpunk-jövőt. A vizuális fantázián kívül sok jó ugyan nem mondható el a filmről, de micsoda látvány és micsoda akció, amit ez a fantázia megteremt! Sajnos, akinek ez nem elég, annak Az emlékmás csak egy akció-videoklip említésre méltó történet nélkül, dögunalmas alakításokkal.

total-recall-2012

Igaz, hogy a Föld csaknem lakhatatlan, az embereket elnyomják, robotzsaruk cirkálnak az utcán és háború készül, de én egyikkel sem törődnék ebben a jövőben. Egész nap csak állnék az erkélyen, csodálva a többrétegű várost, az égből lelógó épületeket, a maglev-autókat és a rendőrrobotokat; a puszta kezemmel telefonálnék, naphosszat babrálnám az összes érintőfelületet (tehát mindent mindenhol), és az elsők között mennék el a Rekallba. Tudom, mert néha a valóságban is rábámulok a kezemben lévő, érzékelőkkel telezsúfolt science-fiction-miniszámítógépre („mobiltelefon”, micsoda név), és úgy követtem a Curiosity-t, mint mások az olimpiát. Én imádnám ezt a sötét cyberpunk-jövőt. Tenyértelefont és ezeremeletes házakat nekem! Bár sok jó nem mondható el a filmről a vizuális jövőn kívül, azért vagyunk néhányan, akiknek ez is elég.” (Havasmezői Gergely)

 

Renaissance (Christian Volckman, 2006)

„2052, Párizs: a jövő nagyvárosában hologramok csalogatják a vevőket, üvegsétányok szigetelik el a sétálókat az autóutaktól, és egy óriáscég, az Avalon hirdeti a szépség és a fiatalság titkait. A város képe ismerős lehet a cyberpunk ezer darabjából, a történet szintúgy: a cég egyik fiatal, zseniális kutatója eltűnik, s csakhamar kiderül, hogy eltűnése több egyszerű emberrablásnál, sőt, köze van az Avalon egy rég elfeledett titkos kísérletéhez is.

renaissance-2006

Rendkívüli filmmel van tehát dolgunk – miután a néző kiszédeleg a teremből, el sem hiszi, hogy voltaképpen nem látott egyebet a sötét vászonra vetített fehér foltoknál és csíkoknál. Mégis jogos a kérdés: nem lett volna-e több a Renaissance egy, az eredetiségnek legalább nyomait felvonultató történettel? Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy nem. Ez a százöt percnyi hosszú technikai demonstráció befogadhatatlan lenne, ha a puszta látvány mellett még valami összetett sztorival, netalán eredeti világábrázolással is foglalkoznunk kellene.

Bizonyára Annecyben is így gondolták, amikor a Renaissance-nak ítélték az animált filmek világának legnagyobb elismerését, a fesztivál első díját. Képi tökéletessége ellenére a Renaissance mégis zsákutca: ezzel a technikával nem lehet film noire-nál egyebet létrehozni. Igaz ugyan, hogy ha a Renaissance előtt valaki elmondta volna, mit fogok látni, arra is azt mondtam volna: nem lehet.” (Havasmezői Gergely)

 

A kilátóterasz (Chris Marker, 1962)

„Chris Marker kísérleti filmjében megtaláljuk a később kibontott, rengeteg ötlettel feltöltött sztorit: a jövő Párizsát elpusztította a harmadik világháború, az emberiség a föld alá kényszerült. Mivel a faj a kihalás szélén áll, csak a múltban és a jövőben kereshetünk segítséget. A tudósok kiválasztanak egy bizonyos megtörtént esemény képei által rabul ejtett férfit, hogy visszaküldjék a múltba információért. Az út természetesen a visszatérő, rémisztő emlékképek tárgyához vezet, amellyel a film le is zárja a férfi történetét.

la-jetee-1962

Kilátástalan a jövő (ahogy a múlt is), amit mind vizuálisan, mind a hangokkal tökéletesen sikerült ábrázolni. A megteremtett világot nem látjuk mozgásban, de nincs is rá szükség: fekete-fehér, sötét tónusú, szemcsés állóképek sora teszi nyomasztóvá a hangulatot. A kiválóan megragadott utópiaérzet mellett egy ember legnagyobb lehetséges traumáját láthatjuk kibontakozni. A katarzis nem marad el.” (Szűcs Tamás)

 

Tíz nagyszerű sci-fi ingyen a neten! (Rövidfilm-válogatás.)

„Cyberpunk rendőrrobot itt is szerepet kap, csakhogy ehhez a filmecskéhez már sztorit is írtak. No nem nagyot, de ígéreteset. És szinte már karaktereket is. A Somnolence mind vizuálisan, mind kidolgozottságában a mezőny egyik legerősebb darabja.

somnolence

Patrick Kalyn az Avatar, a King Kong és a District 9 látványán is dolgozott. Meglátszik: az effekthasználat határozottan a District 9-t idézi, nem tolakodó, de annál alaposabb. A forgatás mindössze két nap alatt lezajlott, ami ad egy benyomást a csapat hatékonyságáról.” (Havasmezői Gergely)

 

***

A Páncélba zárt szellem tiszteletére tematikus hetet tart a Filmtekercs – Scarlett Johanssontól a cyberpunk műfaján át a filmek és a mesterséges intelligencia viszonyáig izgalmas témákkal készülünk. Játssz és kövesd cikkeinket ide kattintva!

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..