Fókuszban Ráadás

„Együtt lakjuk ezt a bolygót” – Enyedi Ildikó sajtótájékoztatóján jártunk

enyedi ildiko testrol es lelekrol arany medve dij

Vadonatúj köntösbe burkolva ugyan, de mélyrétegeiben a korábbi alkotásaival megegyező üzenetet hordoz Enyedi Ildikó új filmje, a Testről és lélekről. Közel tizennyolc évet kellett várni a szerzőnő visszatérésére, de megérte, hiszen személyében olyan alkotót szerzett vissza a kortárs filmszakma, amilyenre jelen körülmények között nagy szüksége van.

„Csináltunk egy szép filmet mindenkinek. Jobb oldalinak, bal oldalinak és középen állóknak egyaránt.” – mondta a rendezőnő a Testről és lélekről sajtótájékoztatóján, és ha valaki végigtekint eddigi életművén, beláthatja, hogy nem csak üres frázisokról van szó. Enyedire nagy hatást gyakorolt a modern gnosztikus gondolkodásmód, ezért munkáiban is egyfajta teljességre, pozitív értelembe vett egységességre törekszik és azt vallja, hogy létezik a világunkban egy mindent átható kozmikus jóság, melyet a rengeteg konfliktus miatt gyakran nem veszünk észre. A Testről és lélekről története is arról szól – nyilatkozta a rendezőnő –, hogy mindaz, ami összeköt minket, a bolygón élő összes élőlényt, fontosabb és elemibb jelentőségű annál, ami szétválaszt.

Enyedi karaktere, egész lénye szépen kibontakozik filmjein keresztül. Egy jó értelembe vett naiv hangnem jellemzi, egyfajta gyerekes rácsodálkozás a világra és a benne élőkre, ami frissé és szórakoztatóvá varázsolja munkáit. Az én XX. századom lényegében ennek a mentalitásnak a tökéletes lenyomata. Már a cím is azt jelzi, hogy itt a korszaknak egy személyes olvasatát mutatja be, amelyben „a tizenkilencedik század végének gyönyörű ígéreteit és lehetőségeit próbálja éreztetni, hogy a huszadik századot ezek megvalósulásának hiánya rajzolja ki képzeletünkben.”

Morcsányi Géza és Borbély Alexandra a Testről és lélekről c. filmben.

Azonban a hiányon, a kiaknázatlan lehetőségeken nem kesereg, épp ellenkezőleg: üdítően friss és szórakoztató hangnemével, könnyed humorával mintha kimondatlanul is egy szebb világ lehetőségét sugallná. Látásmódjának sajátossága részben abból ered, hogy az itthoni trendekkel és alkotókkal szemben sokkal könnyedebb és derűlátóbb, mégsem próbálja tagadni annak a közegnek a gyakran elidegenítő és embertelen mivoltát, amiben mi magunk éljük mindennapjainkat (gondoljunk csak a Testről és lélekről vágóhídjára, amelyet a főhősök meghatározó élettereként ábrázol a direktor).

Enyedi sosem ijedt meg az ilyen ellentétpárok használatától.

Sőt, a Testről és lélekről még tovább fokozza a kettőségből fakadó abszurd élethelyzetek bemutatását. Az érzékenyebb vagy festői jeleneteket nem egyszer követnek naturalista és felforgató képek, másszor pedig egy jeleneten belül lehetünk tanúi egymásnak teljesen ellentmondó érzéseknek. Ez az eklektikus elbeszélésmód számos buktatót hordozhat magában, így a rendezőnő kifinomult arányérzékét bizonyítja, hogy képes volt egyensúlyt teremteni ebben az ambivalens érzelmi masszában.

 

Csend, nyugalom, forgatás

Rendezői kvalitásait a stáb többi tagja is méltatta a sajtótájékoztatón. A Sanyit alakító Nagy Ervin például viccesen a Dalai lámához hasonlította Enyedi Ildikót, majd hozzátette, a forgatás egyfajta „keleti nyugalomban” zajlott le. Ezt erősítette meg a Máriát játszó Borbély Alexandra is, aki szerint az Ildikóval való közös munka pontosan olyan, mint a filmjei. „Csendes és koncentrált folyamat –nyilatkozott a színésznő –, ahol párbeszédek helyett gyakran szavak nélkül, az érzékeinkkel, szemeinkkel fejezzük ki gondolatainkat”.

A visszafogott, higgadt attitűd mögött azonban egy magabiztos és céltudatos alkotói szándék húzódik meg, melyet Mécs Mónika, a film egyik producere is kiemelt. Elmondása alapján Ildikó pontosan tudta, hogy mit szeretne a vászonra vinni és, habár párszor nem értettek egyet a rendezőnő döntéseivel, Enyedinek olyan erős víziója volt, hogy szinte minden alkalommal engedtek neki.

Morcsányi Géza, Borbély Alexandra és Enyedi Ildikó a Berlinale díjátadó gáláján

Bikácsy Gergely egyszer azt írta, „Az én XX. századom előzmény nélküli. Rokontalan alkotás a magyar filmművészetben. Hangütése, „dallama”, hívószavai, belső optikája, egész látásmódja és hangulata más. Üdvösen, frissítően szokatlan.”

Mindezt igaznak vehetjük Enyedi egész munkásságára is, melyet áthat egyfajta nemzetközi öntudat, egy határokat nem ismerő egységesség vagy összetartozás érzete. Alkotásai sosem illeszkedtek igazán a magyar filmes irányzatokba, hangvételével és témáival mindig valami univerzálisabb értéket közölt és közöl ma is.

Filmjei ennek jegyében sokszínű kulturális és gyártási hátérrel rendelkeznek. Elég például a Bűvös vadászra gondolni, melyet Carl Maria von Weber operája ihletett, miközben a Mária-legendák számos aspektusa is felfedezhető benne. A Simon mágust pedig számos bibliai utalás szövi át, miközben a cselekmény a modern Párizs zsúfolt utcáin játszódik. Színészei között egyaránt találhatunk angol, orosz, francia és magyar neveket, alkotásainak produceri hátterét pedig gyakorta külföldön szerzi meg. Enyedi Ildikó zenehasználata szintén egyedinek és változatosnak mondható, idegen és hazai előadók, illetve a legkülönbözőbb műfajok közül válogat. Szimbólumrendszere szintén meghatározó. A leggyakrabban visszatérő motívumai az állatok (szarvas, nyúl, csiga, szamár, marha) és a kitüntetett jelentőségű növények (a Simon mágus pálmája).

 

Enyedi egyedi világa

Szalai Károly, a Testről és lélekről vágója, a film sajtótájékoztatóján felhívta arra a figyelmet, hogyha végigtekintünk a rendezőnő eddigi művein, azt fedezhetjük fel, hogy „ez az egész olyan, mint egy különleges Enyedi-univerzum, ahol minden film egy külön bolygó. Mindegyiknek megvan a saját maga rendezési elve és működési mechanizmusa, de egy dolog összeköti őket: az, hogy ennek az univerzumnak az alkotója szereti a teremtményeit.” És valóban, Enyedi különleges módon kezeli karaktereit. Munkásságában külön fejezetet érdemel a színészi jelenlét. Mindig nagy műgonddal, egyedülálló körültekintéssel választja ki azokat az embereket, akiket aztán a vásznon szerepeltet.

Nem feltétlenül színészeket, sokkal inkább karaktereket keres filmjeibe.

Korábbi műveit megvizsgálva leszűrhető, hogy különösen kedveli a karizmatikus és kissé rezignált férfifigurákat, akiknek – ahogy fogalmaz – már a puszta jelenléte is beszédes (Andorai Péter Az én XX. századomban és a Simon mágusban, vagy Alexandr Kajdanovksy a Bűvös erdőben). Morcsányi Géza, a Magvető Könyvkiadó korábbi igazgatója például soha nem színészkedett és nem is állt szándékában kipróbálnia magát a szakmában, Enyedi mégis őt kérte fel a szerepre, mivel úgy vélte személyiségének súlya és titka van, melyet a néző meg akar fejteni.

Enyedi Ildikó: Simon mágus

A rendezőnő munkáiban tehát elsősorban nem a markáns szerzői jegyek dominálnak, hanem azok a finom, mondhatni háttérben meghúzódó és minden részfolyamatba (színészi játék, operatőri munka, vágás) belefolyó rendezői döntések, melyek az átlagnéző számára szintre észrevehetetlenek. Herbai Máté, a film operatőre ezzel kapcsolatban megjegyezte azt is, hogy Enyedinek gyakran még a forgatás előtt egy nappal is akadtak újabb ötletei, elképzelései, amivel jóllehet némiképp felborította a napi rendet, a végeredmény viszont sokkal jobb lett tőle.

A Testről és lélekről egyik mellékszerepében látható Nagy Ervin pedig úgy fogalmazott, hogy ennél az alkotásnál „sokat kellett titokban belerakni a rendezőnek. Az nem elég, ha csak a színész hoz mindent. A rendezőnek ugyanolyan titkokat és mélységeket kell elárulnia önmagáról, mint a színészeknek. Mivel Ildikó ezeken a próbákon átadja minden titkát, mi is így teszünk.”

 

Onnan, ahol abbamaradt

Azt a kérdést, hogy miért kellett tizennyolc évet várni Enyedi új filmjére, maga a rendezőnő sem fejtette ki világosan, de végeredményben nem is igazán számít. Érdekesebb talán az, hogy visszatérése mit jelenhet a magyar film szempontjából. Az elmúlt évek sikeres hazai alkotásainak egy jelentős részére az jellemző, hogy nem kifejezetten foglalkoznak direkten aktuálpolitikai kérdésekkel vagy specifikusan magyar problémákkal (Liza, a rókatündér, Saul fia, Tiszta szívvel). Bizonyos esetekben nem is idehaza játszódnak, vagy ha mégis, abban az esetben is kissé általánosított vagy elemelt közegben. Azonban ez korántsem jelenti azt, hogy a kortárs alkotókat hidegen hagyják a társadalmunkat érintő releváns témák.

Inkább arról van szó, hogy a hazai alkotók egy bizonyos része megpróbál általánosabb vagy örökérvényű – ideológiáktól távolabb eső – emberi értékeket közölni a közönség felé, ily módon pedig egyszerre nyitnak a hazai és a külföldi befogadók irányába.

A Testről és lélekről ezt az áramlatot erősíti univerzális üzenetével,

közérthető nyelvezetével és finoman elemelt közegábrázolásával. Sőt, még abszurdba hajló hangulatvilágával is, mely négy éve szintén emelkedő tendenciát mutat a hazai filmtermésben (VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, Utóélet, Liza, a rókatündér). Azonban érdekes visszatekinteni Enyedi korábbi munkáira, és hamar rájöhetünk, hogy ő nem illeszkedik semmilyen hagyományba, csak felveszi a tizennyolc éve elejtett fonalat: közérthető és élvezetes formában tár elénk egy furcsa szerelmi történetet, miközben mélyebb rétegeiben egy, a kor emberét nagyon is érintő problémát taglal.

A rendezőnő a sajtótájékoztatón így nyilatkozott: „Szükségünk van egy kis nyugalomra. Egy kicsit kisimulni, egymás és magunk felél fordulni. Sokszor azt érzem, hogy magunkkal bánunk a legdurvábban, a leglelketlenebbül hajszoljuk magunkat előre, kit tudja mi felé és mi célból. Ez a film nem kíván semmit megmagyarázni vagy kioktatni, csak szeretné két órán keresztül minden érzelmen keresztülvezetni a nézőt, hogy kicsit lazább lélekkel jöhessen ki a moziból.”

A Testről és lélekről forgatása

Enyedit már húsz éve is ezek a kérdések foglalkoztatták. Nyilatkozataiban, beszélgetéseiben ugyanazokat a problémákat fogalmazta meg akkor is, mint ma. Mikor a rendezőnő egy német lapnak adott interjúban kifejtette a mai magyar politikával kapcsolatos nemtetszését, azonnal kapott hideget-meleget.

A sajtótájékoztatón az ezzel kapcsolatos véleményét úgy fogalmazta meg: „Nagyon keserűen nézem, ahogy nagyon helyes emberek egyszerűen szét vannak választva, egymás ellen vannak hergelve, és borzasztóan bánt, hogy ahelyett, hogy örömöt vagy egy kis megkönnyebbülést éreznénk ebben az iszonyatosan feszült országban végül sikerült megint itt kikötnünk. Ami történt kicsit illusztrálja azt, ami az én bajom.”

Enyedi visszatérése öröm, ugyanakkor rávilágít arra a fájó tényre is, hogy az általa megfogalmazott problémák az elmúlt tizennyolc évben nem hogy mérséklődtek volna, de aktuálisabbak, mint valaha.

Énekes Gábor

Énekes Gábor

Énekes Gábor a Filmtekercs gyakornoki programjában vesz részt. Ha te is jelentkeznél, kattints ide!