Fókuszban Ráadás

Éves mérleg – 2012 könyvkiadásai

Teljes mértékben szubjektív könyves áttekintő az, amit olvashattok. A lényege a rovat ez évi működésének összegzése. A Papírfény minden olyan könyvet befogad, amelynek van filmes kapcsolódása. Még az sem kizáró, hogy nem az adott évben jelent meg, hiszen vannak kimaradt kötelezők, illetve olykor a filmes történések uralják a könyves eseményeket. Most azonban a 2012-ben megjelent kedvenc könyvek sorakoznak fel.

Azt viszont  – a sok lelkendezés ellenére  – mindenképp leszögezném: kevés a szakkönyv, kevés a filmelmélet és a filmtörténet. Ám vannak különlegességek, mint a magyar képregény, az egyre több jó minőségű hangoskönyv, melynek köszönhetően bizonyos művek reneszánszukat élik meg. Illetve nagy öröm, hogy megszületett az első Tarr-retrospektív, s ugyanebben az éven Krasznahorkai-interjúkötet is került a boltokba, amely ugyanolyan élvezettel olvasható, mintha egy regényéről lenne szó. Ezen túl vannak sikertörténetek, mint a Dexter, ha nem is pont ez a kötet, vagy nem is a kötetek, hanem a sorozatrészek. Gaiman idén megújította magát, Fitzgerald és Yann Marte újra előkerültek. K. Dicktől pedig szerencsére már csaknem az egész életmű olvasható magyarul. S mivel ezekről a kötetekről már mind született cikk a Filmtekercs oldalán, következzék egy-egy idézet a Filmtekercs leginkább érdemesnek tartott, könyvkiadásokhoz kapcsolódó cikkeiből.

 

  • Bohumil Hrabal: Münchhausen (Kossuth Kiadó, 2012) „Bohumil Hrabal számos írása megjelent magyarul: hosszú, töretlen mondatai rendre publicitást kaptak itthon. Érdekes, hogy a Münchhausen pont nem, hangoskönyvként meg mégis. Ráadásul Parti Nagy Lajos meséli el nekünk! Egy író-olvasó találkozón azt nyilatkozta, hogy szerette felolvasni, jobb lett, élőbb.” (Keller Mirella)
  • Pertics Róbert – Felvidéki Miklós: Papp Laci – A londoni olimpia bajnoka (Norien-Clamatel Film Kft., 2012) „Papp Laci legenda. A felszínesnek tűnő kijelentést nyugodtan megismételhetjük, hiszen erre több indokunk is lehet. Próbáljuk meg például elgondolni, ki az a Papp László! Akinek csak a sportaréna jutott eszébe, most nyugodtan leteheti a kezét. Papp Lacihoz – mert csak így hívjuk – mérünk azóta is minden bokszolót, de talán minden sportolót is. Papp Lacinak kijárna már egy vaskos mozi is.” (Sergő Z. András)
  • Philip K. Dick: Egy megcsúszott lélek vallomásai (Agave, 2012) „Jack Isidore egy megcsúszott lélek. Szigorúan tudományos alapon hisz az üreges földgolyóban, a napfény súlyában, a világvégében és az idegen lényekben. A tudományos tények módszeres gyűjtése mellett azonban nem marad ideje olyasmikre, mint az önfenntartás, így aztán húga magához veszi fényűző farmjára. Fényűző érzelmihorror-farmjára.” (Havasmezői Gergely)
  • Jeff Lindsay: Dupla Dexter (Agave, 2012) „Ha már kettősség, nem mehetünk el szó nélkül a címértelmezés mellett sem. A Dupla Dexter – mely a sorozat történetének első szó szerinti fordítása – egyszerre utal az említett veszélyekre, a Dextert üldöző gyilkos elkövetési módszerére (aki előszeretettel másolja le a főhősünk kézjegyének számító darabolást), valamint magára a történetre is, hiszen a könyv elején elindított rendőrgyilkosság utáni nyomozás röpke száz oldal után le is zárul, hogy aztán később, Dexter kálváriájának kellős közepén újra felbukkanjon. Sőt, Lindsay mindezt olyan, már-már skizofrénnek nevezhető utalásokkal szövi át, ami további (félre)értelmezési lehetőségeket ad az olvasó számára.” (Hancsók Barnabás)
  • F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby (Alinea Kiadó, 2012) „A nagy Gatsby nekem a Hatás könyve, az olvasó megigézésének feltétlen csodája. Most hirtelenjében nem tudnék olyan regényt mondani, amely úgy kitörölhetetlen eleme az irodalmi kánonnak, hogy közben a puszta kikapcsolásért lapozókat is biztos rajongóinak tudhatja. Hogy közben nyugodt szívvel kiadható kötelező olvasmánynak az iskolákban, mert az előírttól „hivatalból” ódzkodó ifjúságot is bűvkörébe vonja. Hogy még műkritikusai erejéből is csupán egy-egy számon kérő észrevételre futja – többen figyelmeztettek például a regény nőalakjainak „türelmetlen ecsetelésére”, egyúttal az árulás-jelenet motivációs ködére –, különben lerakhatatlan remekműként emlékeznek meg róla.” (Kiss Tamás)
  • Neil Gaiman: Amerikai istenek, 10. évfordulós kiadás (Agave, 2012) „Az Amerikai istenek az a könyv, ami Neil Gaimant a kétségkívül tehetséges, de „fura” (hiszen például képregényes műfajban is alkotó) íróból egycsapásra a kortárs irodalom részévé tette. Díjak és elismerések árasztották el, óriási mennyiségben adták el a regényt, és hatalmas rajongótábora alakult – az írónak, de a könyvnek, és a benne megalkotott világnak is. Ez a világ pedig Amerika – de nem egészen úgy, ahogy mi ismerjük.” (Pásztor Balázs)
  • George R. R. Martin: Sárkányok tánca – A tűz és jég dala V. (Alexandra Kiadó, 2012) „A regényfolyam két kontinens, Westeros és Essos kitalált világában játszódik, ahol az egyre közelítő tél évekig is eltarthat. Miközben Westeros uralmáért a nemesi családok folytatnak háborút (ez a játszma a „game of thrones”), északról egy kihaltnak vélt faj jelent fenyegetést az egész emberiség számára. A trónért Daenerys Targaryen, az egykori uralkodó utolsó, messzire száműzött leszármazottja is síkra száll – az ő története adja a regények harmadik szálát. Egyszerűnek tűnik, nem igaz? Martin azonban mindent elkövet, hogy megdolgoztassa az olvasót.” (Molnár Kata Orsolya és Havasmezői Gergely)
  • Kővári Orsolya: Árnyékvilág – Tarr Béla-retrospektív (Sprint Kiadó, 2012) „A megjelent kötetnek két fő értéke van, melyek közül az egyik verbális, a másik vizuális jellegű. Ez utóbbi nem csak amiatt van, hogy igényes és szép könyvkiadásról van szó, hanem a gazdagon illusztrált könyv képei miatt is, melyek mágikus szellemidézők, a művek egészét előhívó varázsszavak: rájuk pillantva belekerülhetünk egy-egy film világába.” (Keller Mirella)
  • Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol – Huszonöt beszélgetés ugyanarról (Magvető Kiadó, 2012) „A Krasznahorkai László nevű regényhős ideális világában úgy néz ki tehát ez a 25 interjú, hogy a kérdező Nem kérdez, hanem kíváncsiságával fordul beszélgetőpartnere felé, ez a beszélgetőpartner pedig erre az odafordulásra ennek megfelelően nem válaszol, nem ilyen vagy olyan válaszokat produkál, hanem megnyílik, és átadja magát. A beszélgetések ennek szellemében valóban végig ugyanarról, ugyanarról a valóságos regényhősről szólnak, a leginkább talán a dialógusfilozófiához köthető eszme működtetése, játékba történő bevonása ennek ellenére természetesen nem lehetetleníti el, hogy praktikus szinten az interjúkban felmerülő témákról szóljunk.” (Torda Balázs)

Keller Mirella

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Nagyítás rovat felelőse. kellermirella@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..