Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Címlapon

Video

Kik a legújabb szereplők a streamingpiacon és vajon melyiküké a jövő? A VLOGtekercs második adásában folytatjuk a seregszemlét és egy kis jövendölgetéssel is készültünk!

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya

A videó Tóth Nándor Tamás cikke alapján készült.

Ráadás

Éves mérleg 2016: A legjobb filmek (22-12.)

Jó év volt 2016 – legalábbis filmes szempontból. A tél ismét felülreprezentált a minőségi mozik bemutatója szempontjából, a nyári kasszarobbantók kissé alulteljesítettek, Cannes talán minden eddiginél erősebb volt, és megint az amerikai filmek dominálnak. De ne szaladjunk ennyire előre, először lássuk a lista hátsó részét! 

2016-ban 300-nál kevesebb film került a hazai mozikba, és mi, azaz a Filmtekercs szerkesztőségének csaknem 30 lelkes tagja egy tízes skálán pontoztuk az általunk látott alkotásokat. A legjobb huszonkettőről annyit árulhatunk el, hogy ezek voltak azok, melyek átlaga 8 pont felett volt.

 

22. Steve Jobs

Miután a Jobs – Gondolkozz másképp középszerűvé alacsonyította egy korszakos zseni életét, némi fenntartással közelítettünk Danny Boyle filmjéhez – a Steve Jobs azonban messze felülmúlta várakozásainkat. Biográfiai összefoglaló helyett Jobs életének szakmailag legmeghatározóbb pillanatainak kulisszái mögé engedett bepillantást, ahol egy igencsak szubjektív, de nagyon is hiteles képet festett a Michael Fassbender által alakított látnokról.

Az Aaron Sorkin forgatókönyvéből készült film nemcsak cselekményével és kiváló alakításaival – Fassbender mellett Kate Winsletet is Oscarra jelölték játékáért –, de hihetetlenül stílusos látványvilágával is elbűvöli a nézőt. Alwin H. Küchler operatőr minden egyes képkockát a tartalom szolgálatába állít: a használt filmes technológia, de még a színhasználat is megidézi az Apple egyes korszakait. Ahogy kollégám írja kritikájában: „A látványtervezés egy életrajzi filmhez képest szokatlanul dominálja az alkotást: absztrakt állításokat tesz Jobs életszakaszairól, keretbe foglalja a konfliktusait, és néha direktben illusztrál – néhányszor egyenesen mozivászonná válik egy-egy fal.” A Steve Jobs képes túlmutatni önmagán – így adva mélyebb megértést nézőjének. (Molnár Kata Orsolya)

 

21. Ernelláék Farkaséknál

Ha nem vigyázunk, Hajdu Szabolcs filmje meghonosítja a magyar független film kifejezést. Ha Tóth Nándor kollégám felvetése szerint a Filmalapra bizonyos értelemben mint egy hollywoodi stúdióra gondolunk, akkor az akarva vagy akaratlanul azon kívül készült filmeknek valóban egyfajta függetlenség jut osztályrészül. Az Ernelláék Farkaséknál az új éra első olyan komoly példája, ami szerint van értelme a körön kívüli filmkészítésben gondolkodni.

Sokszor sok helyen elhangzott már, hogy ennek a filmnek éppen az tett jót, hogy nem kapott semmilyen állami támogatást. A projektek low budget hatása a kreativitásra mindig is ismert effektus volt, mégis érdekes volt közelről végignézni, mit jelent saját családdal saját lakásban forgatni, tanítvány operatőrökkel együtt dolgozni. Hogy összefoglalóan milyen az, amikor az ügy érdekében vállalt lelkesedés eredményezi a sikert.

A Farkashoz és Eszterhez megérkező nővér, Ernella és férje, Albert nemcsak két külön család, hanem sok mindenben az élet felfogásának két külön oldala: a jómódban élő Farkasék és a balul elsült skóciai emigrációból visszatérő Ernelláék egy hétköznapja éppen a maga természetessége, mezítlábas volta miatt tartalmaz sok tanulságot. Ahogy a rendező mondta: nem akartunk semmi nagy dolgot színpadra vinni (a film eredetije a Maladype Színház színpadán készült), csak egy egyszerű hétköznapot. A hétköznapok Karlovy Varyban sokakat érdekelnek: Hajdu Szabolcs hetedik filmjének a cseh kisvárosban tartották világpremierjét, ahol az rögtön elnyerte a legjobb filmnek járó Kristály Glóbuszt és a legjobb férfi színész (maga a rendező) díját. (Sergő Z. András)

 

20. Kiéhezettek

Lehet még újat mondani a zombiapokalipszisekről és az azt követő társadalmi krízisekről? Lehet, ráadásul nem is akárhogyan! Colm McCarthy (Mike Carey regénye nyomán) új vért pumpált az élőholtak világába; egyetlen egyszerű dolgot változtatott meg, a zombikhoz való hozzáállásunkat.

A Kiéhezettekben ugyanis a zombik között vannak néhányan, akik fertőzés okozta vérszomj mellett megőrizték emberi tulajdonságaikat: éreznek, gondolkoznak, beszélnek, ráadásul mindezt gyermekekként teszik, mivel csak a második generációs fertőzötteknél (tehát azoknál, akik az anyaméhben fertőződtek meg) léphet fel ez a jelenség. Egy ilyen lány és tanárnője szemén keresztül kapunk egy teljesen újszerű képet a fertőzés utáni társadalomról, az emberek egymáshoz viszonyulásáról és az „ember embernek farkasa” jelenségről. Mindeközben pedig egy kis evolúcióelmélettel és annak mögöttes filozófiájával is szembesülhetünk. Nem, a Kiéhezettek, nem az a hentelős fajta zombifilm, sokkal inkább gondolkodásra ösztönöz. Viszont nagyjából a 28 nappal későbbhöz hasonlóan, követendő példaként újítja meg az egyik legnépszerűbb műfajt. (Wehli-Nardai Dorina)

 

19. Zootropolis – Állati nagy balhé

Titkos gyermekkori vágyaink közé tartozik olyan mesevilágban kalandozni, ahol csak állatok élnek. Ezt a világot testesíti meg a különféle emlősökkel benépesített Zootópia, amely egy állatok alkotta birodalom utópiájaként is értelmezhető. S ahol – bármilyen hihetetlenül hangozzék is – ragadozó és préda harmóniában élnek egymással.

„Azzá válhatsz, amivé akarsz!” – erősíti meg a film a nagy amerikai álomban való hitet a kis vidéki nyúl, Judy Hopps rendőrré avanzsálásának történetével. Ám hiába hirdetik, hogy „nem számít, ki vagy”, a méretük és a táplálékláncban elfoglalt helyük mégiscsak hierarchiaképző elemként működik ebben az állatbirodalomban. Az erős bivaly, a ravasz róka és a buta nyúl eleinte a különféle állatokról alkotott sztereotípiáinkat sem képesek felülírni, ám a végére szerencsére megváltoznak a dolgok, így mi is túlléphetünk a róluk berögzült nézeteinken. A nyúl-róka páros izgalmas bűnügyi történetével részeseivé válunk Zootópia antropomorfizált világának – mely valójában az emberi társadalomnak tart tükröt –, s minél jobban megismerjük ezt a magát ideálisnak kikiáltó birodalmat, annál sötétebb bugyraiba látunk bele elborzadva.

Nagyon is ismerős emberi világ ez, szerethető és mulatságos figuráival a film ugyanakkor képes megőrizni Zootópia „állati” báját. Imádnivaló a humora, bár jó néhány poént felnőtt fejjel lehet csak igazán megérteni. Az állatbirodalom különleges fővárosa, Zootropolis teszi igazán eredetivé a filmet. A Dubaj, New York és San Francisco jellegzetes épületeinek együttesére emlékeztető városkép, és a föléje magasodó örök hófödte Tundra városrész Moszkvát megidéző hagymakupolás tornyai a film különlegesen megragadó élményei közé tartoznak. (Argejó Éva)

 

18. Zsivány Egyes – Egy Star Wars történet

Talán a Star Wars világa az egyetlen, amelynél jogosnak és indokoltnak vehetjük az újabb „bőrlehúzást”, hiszen ahogy a Zsivány Egyes is bizonyítja, jócskán van még mit mesélni a rajongóknak és a kevésbé megszállott mezei mozinézőknek egyaránt. Az eredeti filmek és a legújabb folytatás közé gyönyörűen beillesztett alkotás méltó az elődökhöz – még úgy is, hogy számomra egy kicsit kevésbé hozta azt a bizsergést, mint például a tavalyi film.

Ugyanakkor épp emiatt dicséretes viszont, hogy jedik és komolyabb fénykardozás nélkül is sokak szerint ízig-vérig Star Wars alkotásról beszélhetünk. A történet izgalmas, a tájak és a színek lenyűgözőek, az pedig kifejezetten formabontó, hogy a női főszereplő mellett majdhogynem teljesen „színes” gárdát találunk. Azonban nem ez az egyetlen és üdítően Hollywooddal szembemenő értéke a filmnek: gondoljunk csak a lezárásra, amely merészsége miatt igazi telitalálat. Azzal pedig, hogy a bemutatott események előtti és utáni dolgokat is láthattuk korábban, egy folytonos cinkos kikacsintást nyújt a film a nézőnek, amely mindig emeli egy-egy alkotás értékét, számunkra pedig még élvezhetőbbé válik általa a távoli galaxisban folyó örökös küzdelem egy eddig nem ismert szelete. (Kajdi Júlia)

 

17. Cloverfield Lane 10

Kamaradráma gyönyörű konfliktusokkal, érzékeny rezzenésekkel, emellett tűzzel, fegyverrel, savval és késsel – mert a Cloverfield név kötelez: a Cloverfield Lane 10 az év egyik meglepetésfilmje, a bezárt szobás, kiscsoportos túlélőfilmek egyik legszebb példánya lett, írta kritikánk.

2016 egyik legerősebb női főszereplőjének (Mary Elizabeth Winstead játékában) egy őrült pincéjéből kell élve kijutnia, és aztán akad még egy-két megjósolhatatlan, de bitang erős fordulat ebben az elvárásokat rendre meghazudtoló darabban. A feszültség (Dan Trachtenberg kiváló zenéjétől kísérve) messze-messze túltesz az év legtöbb thrillerjén. J.J. Abrams (producerként) puszta passzióból, teljes titokban, egy minimál-büdzsére tervezett forgatókönyvvel, egy videojátékos rövidfilm rendezőjével és pár alig ismert, ám annál briliánsabb színésszel összehozta ujjgyakorlatként 2016 egyik legütősebb filmjét. (Havasmezői Gergely)

 

16. Egy tökéletes nap

2016 nem várt meglepetése Fernando León de Aranoa filmje, az Egy tökéletes nap volt. A Diego Farias spanyol írónő regényéből készült, a délszláv háború humorral átszőtt, mégis véresen komoly képét adó dráma tökéletes arányérzékével, csodás alakításaival és szinte harapható feszültségével hozott testközelbe egy olyan világot, amit legszívesebben senki sem ismerne meg – ezúttal mégsem bántuk, hogy bepillantást nyertünk ebbe a borzalmak rázta világba. A Benicio Del Toro, Tim Robbins, Mélanie Thierry, Olga Kurylenko és Fedja Stukan alkotta nemzetközi csapat története nem csupán a bürokratikus játszmák és a helyi lakosság kiszolgáltatottságának látképét adja, de a kulturális különbségek és az egyetemes emberi értékek katalógusát is.

A saját forgatókönyvéből dolgozó rendező szomorú bohóc módjára mond ki nagy szavak nélkül húsba vágó igazságokat, amelyeken még napokkal a film megnézése után is gondolkodik az ember – még ha közben újra és újra mosolyra is húzódik a szája, hisz a filmet végigkíséri a nevetés. Az Egy tökéletes nap ha nem is tökéletes, de 2016 egyik legjobb filmélményét adta nekünk. (Molnár Kata Orsolya)

 

15. Én, Daniel Blake

Ken Loach több, mint 4 évtizede tartó pályafutása során rendületlenül küzd az elnyomás, a szegénység és a kirekesztettség ellen. Filmjeiben olyan emberek történeteit mutatja be, akiknek semmi esélyük kiállni magukért vagy felszólalni saját érdekükben. Az idei cannes-i Arany Pálmát elhódító Én, Daniel Blake címszereplője szívinfarktust kap, aminek következtében kénytelen abbahagyni munkáját, amíg fel nem épül. A férfi munkanélküli segélyért folyamodik, azonban a brit szociális rendszer átláthatatlansága, bürokráciája és közönye olyan akadályokat állít elé, amelyek szépen lassan felemésztik őt.

Loach címszereplőjéből nem csinál egy pátoszban fürdő, bukásra ítélt főhőst, hanem képes arra, hogy visszafogottan mutassa be egy hétköznapi ember kafkai szenvedéstörténetét, egy emberét, aki semmi mást nem szeretne, csak dolgozni. A rendező kegyetlenül szembesít minket a bürokrácia és az arctalan szociális rendszer véget nem érő labirintusával, a szociális lakásokba kényszerült családok megpróbáltatásaival és a tehetetlen dühvel, ami valamilyen formában mindig felszínre tör. Loach elkészítette a magára hagyott munkásréteg balladáját: elegük van a fennálló hatalmi rendszerből, és fittyet hányva a következményekre változást akarnak bármi áron. Akár úgy, hogy kilépnek az EU-ból (Brexit), akár úgy, hogy győzelemre segítik Donald Trumpot. Hiánypótló és torokszorító film, az idei év egyik legjobbja! (Dunai Marcell)

Ken Loach: Én, Daniel Blake

 

14. A szobalány

Bár az elmúlt évtizedben benne volt a keze egy-két érdekesebb alkotásban, a világ filmrajongói mind azt várták, mikor fog a dél-koreai mozi legismertebb és legfelforgatóbb fenegyereke, Park Chan-wook olyasvalamit összehozni, ami legalább annyira ütős lesz, mint a Bosszú-trilógia. A várakozásnak idén vége lett, mert A szobalány Park legjobb filmje az Oldboy óta, a távol-keleti szigetország legújabb csillogó gyémántja.

Park szépen felsorakoztatja a viktoriánus kori kosztümös filmek összes ismertebb jellemzőjét, hogy aztán egy jót csavarjon rajtuk. Leginkább saját rendezői eszközeivel, ami az erőszak, az elnyomatás és az explicit szexualitás, az összes visszataszító emberi perverzió beszivárogtatása a makulátlan falak közé. Ebben a pokolban csakis két nő nacionalitást, kasztot és minden tabut áttörő igaz szerelme jelenti a tisztaságot, ami felülírja és megtöri a rajtuk uralkodni kívánó férfiak hatalmát. Csavaros és izgalmas cselekményvezetés, pazar látványvilág, buja erotika és persze a Parkra jellemző éjfekete akasztófahumor ötvöződik A szobalányban, az év egyik legkülönlegesebb és legjobb filmjében. Igazi csemege kezdő filmrajongóknak és haladóknak is. (Szabó Kristóf)

 

13. A szoba

Lenny Abrahamson az utóbbi évek egyik legfigyelemreméltóbb rendezője, aki sokéves kihagyás után támadt fel újra. Tavaly a Frank című groteszk vígjátékával, idén pedig A szobával vett le minket a lábunkról. Utóbbit már szélesebb körben is elismerték: négy Oscar-jelölésből egyet, a legjobb színésznőnek járót szoborra is váltotta.

A szoba Emma Donoghue azonos című regényéből készült, és akárcsak az alapanyag, a film is megdöbbentő feszültségteremtésével nyűgözte le a nézőket. A zárt szituációs drámaként induló történet erős társadalom- és médiakritikába fordul át, miközben egy személyes tragédia feldolgozását láthatjuk. Mind a forgatókönyv, a rendezés, mind pedig a színészi játék a vászon elé szegezett minket, mégis az operatőrnek, Danny Cohennek jár a legnagyobb elismerés, aki kamerája segítségével minket is szembesít a világot jelentő kilenc négyzetméter és az olyannyira hatalmas külvilág közti kontraszttal.

Abrahamson drámája azért hathatott olyan elementáris erővel, mert a tökéletes hollywoodi alapanyagból egy klisémentes, szájbarágást hanyagoló, finoman kimért művet készített. (Wehli-Nardai Dorina)

 

12. A nagy dobás

Nálam az év legnagyobb dobása volt. Hiába tudtuk, hogy abból csak jó sülhet ki, ha Brad Pitt, Ryan Gosling és Christopher Bale egy filmben játszik, azért a Ron Burgundy révén híressé vált Adam McKayről nagyon kevesen gondolták, hogy valami ennyire jót alkot majd. Hogy pont ő lesz az, aki végre a széles tömegeknek is képes lesz tömegesen elmagyarázni a 2009-es nagy gazdasági világválság kirobbanásához vezető folyamatokat.

A trükk nem egyszerűen annyi volt, hogy azon néhány valós személy történetén keresztül interpretálták a krachot, akik nyertek az egészen (ez lényegében a könyv nagy dobása volt). Persze, emiatt szurkoltunk a hőseinknek, sikerüljön nekik, drukkoltam, hogy nyerjenek mások (milliók milliókat érő) bukásain. De ennyi nem lett volna elég. Kellett hozzá a filmet jellemző minőségi humor, Margot Robbie és a fürdőkádja, a kiszólások a negyedik falon túlra. McKay minden létező eszközt bevetett, hogy figyeljünk, hogy értsük, hogy kövessük a folyamatokat. És ez olyan jól sikerült neki, hogy a nem is régen bekövetkezett események ellenére izgultam A nagy dobáson! Így vált megismételhetetlen filmélménnyé. (Tóth Nándor Tamás)

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Add Comment

Click here to post a comment

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..