Fókuszban Ráadás

Éves mérleg 2016: Jegyezd meg a nevét! – A legígéretesebb újoncok és nagy kiugrások

Eddig még nem tudtad a nevüket, de az idei teljesítményük után jobb, ha megjegyzed. Találkozni fogsz még velük…

 

10. Phoebe Waller-Bridge (Crashing, Fleabag)

A szemfülesebb nézők már nagyon sok mindenben kiszúrhatták a londoni, idén harmincegy éves színésznő nevét (A Vaslady, Albert Nobbs vagy a nagy sikerű Broadchurch című sorozat), de a nagy fordulópontot 2016 hozta el Waller-Bridge életében, méghozzá nem is akárhogyan. Év elején került adásba a fiatal lakásfoglalókról szóló komédia (Crashing), amelynek nemcsak szülőanyja, de főszereplője is volt, majd a sikert megduplázva az év második felében még egy sorozatot ajándékozott a nagyvilágnak, amelyet saját színdarabja alapján írt. A Fleabag egy különleges hangulatú, azt a bizonyos negyedik falat gyakran lebontó dramedy egy harmincas nő útkereséséről, amely a tengeren innen és túl is hatalmas sikert hozott, a főszerepet itt is magára vállaló Waller-Bridge például bekerült az amerikai tévés kritikusok jelöltjei közé is.

 

9. Travis Knight (Kubo és a varázshúrok)

Talán furcsa egy ilyen listán látni valakit, akit már Oscarra is jelöltek: Travis Knight a Laika stúdió egyik vezetőjeként olyan filmek vezető animátora volt, mint a Coraline, a ParaNorman vagy a Doboztrollok, de a rendezői székben most először foglalt helyet, hogy levezényelje az év egyik legvarázslatosabb filmjét, ami közönséget, kritikust és szakmát egyaránt elbűvölt.

 

8. Robert Eggers és Anya Taylor-Joy (The Witch)

Amikor nyilvánosságra hozzák egy neves filmfesztivál versenyprogramját, biztos nem a horrorok között kezdünk el kutakodni, ha nagy durranásra számítunk. Így volt ez a Sundance esetében is, de aztán koppannia kellett az előítéleteinknek, Robert Eggers nem véletlenül vitte el a legjobb rendezőnek járó díjat. A műfaj alappilléreit tiszteletben tartó, mégis friss, de legfőképp érett alkotást tett le az asztalra. Biztosan hallani fogunk még róla, mint ahogyan a főszerepet játszó Anya Taylor-Joyról is, akinek egyetlen pillantásában ott van jó és rossz, ártatlanság és érzékiség.

 

7. Trey Edward Shults (Krisha)

Olcsón akarsz filmet készíteni? Fogj egy lakóházat és forgass ott a családoddal. Nem, nem Ernelláék járnak Farkaséknál, ez most itt a Shults család hálaadása, egy mesterien komponált eleven kavalkád, ami néha távol tart, néha beránt, de mindig úgy tesz, ahogy kell és összeáll a kép. Legyen az színészvezetés vagy hangeffektus, Shults ügyesen kezel mindent, a következő filmje pedig már Cannes felé veszi az irányt.

 

6. Sterling K. Brown (The People v O.J.Simpson: American Crime Story)

Alig ment le az első rész, de már mindenki tudta, itt most valami nagy dolog történik. Lévén igaz történet, mindenki tudta a végét, mégis szájtátva bámultuk ezt a remekbe szabott darabot, és még nagyobb csodálattal figyeltük a remek színészeket. Közülük való Sterling K. Brown, aki a visszafogott ügyvéd figurájával gond nélkül felvette a versenyt a nagyokkal. Ha ezt moziban csinálta volna, most egész biztosan Oscarról beszélnénk, így viszont egyelőre be kellett érnie egy Emmyvel. Egyelőre…

 

5. Kim Tae-ri (A szobalány)

Park Chan-wook némi gyengélkedés után tért vissza, hogy bedobja a közösbe az év legesztétikusabb és egyben legjobb filmjét, amelynek ugyan több gyöngyszeme is van, de a legkellemesebb mindenképpen a címszerepet megformáló újonc, Kim Tae-ri, aki úgy vezet az orrodnál fogva, hogy észre sem veszed.

 

4. Maren Ade és Sandra Hüller (Toni Erdmann)

Bár 2009-ben elnyerte a zsűri nagydíját Berlinben, Ade évekig csak produceri tevékenységet látott el, hogy aztán 2016-ban végérvényesen is kilépjen a nemzetközi frontra ezzel a kurta-furcsa vígjátékkal, ami egy csapásra levett mindenkit a lábáról tengeren innen és túl. A rivaldafényből pedig méltán jutott a főszereplőnő Sandra Hüllernek is, aki így talán könnyebben jut némi külföldi munkához is. Reménykedjünk; mind jól járnánk vele…

 

3. Lily Gladstone (Certain Women)

Egy farmon kisegítő lovászlány, lássuk be, nem a leghálásabb szerep egy fiatal színésznőnek, különösen nem egy kis költségvetésű független drámában. Annak, hogy Lily Gladstone-t még „ennek ellenére” is felfedezték, nagyon egyszerű oka van: árad belőle az őszinteség, egy ösztönös erő, amit talán nem is éreztünk Jennifer Lawrence felbukkanása óta a Winter’s Bone-ban. Reméljük, rá is szép jövő vár.

 

2. Alden Ehrenreich (Ave, Cézár)

Amikor egy filmben benne van George Clooney, Frances McDormand, Tilda Swinton, Ralph Fiennes és még legalább féltucat nagyágyú, ennek ellenére a kritikusok egy nevenincs senkire kapják fel a fejüket, akkor ott valami érdekes történt. Igen, a Coen testvérek mozija nem lett a legerősebb, de nagyon is feltette a térképre Ehrenreicht, aki kapva kapott az alkalmon, és rögtön kilicitálta magának az év talán legnagyobb figyelemmel kísért castingját, megnyerve ezzel magának az ifjú Han Solo karakterét a 2018-as Star Wars projektben. Jól fog neki állni, annyi biztos.

 

1. Millie Bobby Brown és a Duffer testvérek (Stranger Things)

A Netflix sorozata pillanatok alatt kult-státuszra tett szert, és ez nem véletlen. A Duffer testvérek misztikus sci-fije nem csak meglovagolta a manapság divatos nosztalgiahullámot, hanem új életet lehelt abba, talán utat mutatva a többieknek, hogy nem utánozni kell a hajdani nagy sikereket, hogy nem elég néhány gumicsontnak elszórt utalás, hogy a retro érzés nem a külsőségekben rejlik. Nem, nem másolni kell, hanem újat teremteni a meglévő alapokból, hangulatot kell teremteni és persze tudni kell mesélni. A Stranger Things pontosan ezt teszi, főszerepben a világ legédesebb kísérleti alanyával, aki mellesleg akkorát alakít, hogy azt a sokat próbált színésznők is megirigyelhetnék. Nem csoda, hogy a szériával együtt Millie Bobby Brown is népes rajongótábort gyűjtött, nem mindennap látni, hogy egy gyerek ennyire érett, kifinomult és minden manírtól mentest alakítást nyújt.

 

Ráadás…

Sajnos az ő filmjeiket még nem láthattuk Magyarországon, de semmiképpen nem mehetünk el 2016 nagy felfedezettjei mellett úgy, hogy ne említenénk meg az amerikai és angol kritikusok (és szakma) új kedvenceit. Közülük elsőként álljon itt A régi környék (Manchester by the Sea) ifjú titánja, Lucas Hedges, aki nemcsak bezsebelte a „Breakthrough” díjak nagy részét, de az amerikai Színészek Céhe is beválogatta a legjobb mellékszereplők közé, nagy lökést adva ezzel a fiúnak az Oscar-jelölés felé.

Barry Jenkins ugyan már megmutatta magát egyszer, idén viszont olyat tett le az asztalra a Moonlight című alkotással, ami egy csapásra az Oscar egyik éllovasává tette a 38 éves filmest. Az egy afroamerikai fiú felnőtté válását három nagy epizódban bemutató alkotás már most három tucat elismerést tudhat magáénak, és a java még hátra van.

Végül, de nem utolsó sorban Andrea Arnold (American Honey) felfedezettjéről is szót kell ejteni, hiszen az utazó árusok csoportjához csatlakozó tinilány története egy emberként vett le a lábáról mindenkit, különösen Sasha Lane sodró lendületű természetessége, amire nagy szüksége van a filmvilágnak. Jöhetnek az újabb felkérések!

[author_bio author=”nemethbarna”]

Németh Barna

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg egy könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében filmekkel és sorozatokkal foglalkozik, azon belül is elsősorban fesztiválokkal és a függetlenekkel.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..