Nincs kategorizálva

Éves mérleg 2017: A legjobb filmek (20-11.)

Ahogy minden évben, most is számot vetünk az éves filmterméssel – nincs okunk panaszra, 2017-ben is jobbnál jobb filmekben volt részünk.

Közel 300 alkotást mutattak be a hazai mozik, s bár pontszámaink alapján ez az év nem volt olyan erős, mint a tavalyi, a finisbe mégis húsz olyan film érkezett, amiért nem lehetünk elég hálásak. Külön öröm, hogy a befutók között blockbustereket, művészfilmeket, független alkotásokat, animációt, dokumentumfilmet és három magyar mozit egyaránt üdvözölhetünk. Íme a lista alsó fele!

 

20. Logan

A szerkesztőség szinte egy emberként gondolta úgy, hogy maga mögé utasítva a Majmok bolygója: Háborút vagy A galaxis őrzői 2-t, a Logannak mindenképpen az idei legjobbak között a helye. A képregényfilmek reneszánszát éljük, de amikor a Marvel után a DC is a humorkodást választja a karakterépítés helyett, óriási bátorságnak tűnik, hogy James Mangold egy kompromisszumoktól mentes, igencsak pesszimista fináléval zárta Farkas történetét.

Bár a stúdió nem engedte mozikba az eredeti elképzelése szerinti – a történetet egyébként további rétegekkel gazdagító – fekete-fehér változatot, a sivatag sárga porával megszínezett verzió is az egyik legjobb valaha készített képregényfilm lett végül. (Molnár Kata Orsolya)

 

19. Wind River – Gyilkos nyomon

Taylor Sheridan neve már eddig is ismerős volt a mozikedvelők számára. A Sicario forgatókönyvírójaként visszavonhatatlanul bekerült a filmtörténelembe. A havas prérin játszódó indián bűnügyi történettel azonban rendezőként is sikeresen debütált, bár hozzáteszem: a Wind River elsősorban jól megírt forgatókönyve miatt tudott akkorát ütni. Jeremy Renner és Elizabeth Olsen játssza az indián rezervátumban eltűnt, majd holtan talált fiatal lány történetének két főszerepét. A hó azonban itt nemcsak külső körülmény: a természet minden elemének dramaturgiai és szimbolikus jelentősége is van. Tisztes kis krimi tehát Sheridan debütálása.

A préri urai (Sheridan ennek a filmnek is forgatókönyvírója) tehát a hóba tértek vissza, és egy hasonlóan kemény történetet tettek le az asztalra. Az év berobbanói közt megemlített rendező tehát jó úton halad afelé, hogy a Sicariót is rendező Denis Villeneuve nyomdokaiba lépjen. (Sergő Z. András)

 

18. anyám!

Kisebb csoda, hogy manapság létezhet egy olyan film, mint az anyám! A Paramount stúdió viszont nemhogy pénzt adott Darren Aronofsky tébolyult lázálmára (Jennifer Lawrence jelenléte is sokat segíthetett ebben), de a felháborodott nézői reakciók, a fejüket vakaró kritikusok és az anyagi sikertelenség forgószelében is büszkén állt ki mellette. A stúdió nyilatkozatában kiemelte, hogy egy valóban eredeti film nem biztonsági játék, és emiatt korántsem passzolhat mindenki ízléséhez.

https://www.youtube.com/watch?v=U3_QSc749xI

Az anyám! leginkább olyan, mint egy elszabadult elektromos kábel, ami alaposan megrázhatja a felkészületlen nézőt. Minden műfaji skatulyának ellenálló látomássorozat, mozgóképes Bosch-festmény, melyből kontrollálatlanul tör ki minden gondolat, kétség, vágy és félelem, ami Aronofsky fejében kavarog. Család, férfi és nő kapcsolata, hit és vallás, társadalom és egyén, anyatermészet kontra ember – mindegyiket ütvefúróval boncolja szét. Nem tudod, hogy amit látsz, azon kacagj, rettegj, felháborodj, vagy csak kétségbeesetten próbáld összerakni, hogy mire gondolt a költő. Képben és hangban egyaránt érzékszervgyilkos, testileg-lelkileg zsigeri filmélmény, ami támpontot nem ad, viszont két lábbal rugdos ki a komfortzónádból. Én pedig hálás voltam érte. (Szabó Kristóf)

 

17. Tűnj el!

Korábban komédiáiból és szkeccsműsorából ismerhettük Jordan Peele-t, de idén a Tűnj el! című első rendezésével berobbant a széles köztudatba. Nemcsak újító szándékú thrillert készített, ami társadalmilag is releváns problémákat és helyzeteket boncolgat, de a forgatókönyv és a rendezés is kifogástalan a filmjében. A rasszok közti, sokszor kimondatlan és elkerülhetetlen különbségeket egyszerre humorosan és feszülten ábrázolja, és a ritka műfajturmix minden oldala működik.

A szatirikus történet középpontjában álló fekete srác a fehér közegben megmutat egy olyan kívülálló érzetet, amit a fehér ember ritkán él át. Ugyanis a Tűnj el! egyáltalán nem a rasszizmus irányából közelíti meg a cselekményt, nem egy fekete-PC propagandaalkotás. Peele nagyon ügyesen forgat át thrillerbe a megismerés hiányából fakadó kellemetlen, de mégis nagyon gyakori eseteket, amikor egy fiatal fekete és egy idősebb újgazdag fehér találkozik. Ötletes, eredeti, nagyon szórakoztató és többször is újranézős alkotás vált belőle. (Szécsényi Dániel)

 

16. Egy szent szarvas meggyilkolása

Az év egyik legmegdöbbentőbb filmje volt számomra Yorgos Lanthimos legújabb rendezése. A Homár direktorának új alkotását hatalmas várakozás előzte meg, én is lélegzetvisszafojtva ültem le a film elé, ami maximálisan beváltotta a hozzáfűzött reményeimet.

Az Egy szent szarvas meggyilkolása első látásra a bosszú filmjének tűnik, valójában azonban a halálról mesél. Hősei, bár kétségbeesve küzdenek a túlélésért, mégis már mind halottak. A robotikus párbeszédek, az élettelen szex, a sztoikus nyugalommal viselt veszteség, az élet értékét patikamérlegen méricskélő közöny teszi Lanthimos Euripidész drámájából Efthymis Filippou-val közösen írt történeté a halál előtti halál allegóriájává.

A film szinte már tökéletes: geometrikus élek, hőmérővel fagypont alatt tartott hőmérséklet, Thimios Bakatakis meszeszép képei és Colin Farrell ismét bámulatos játéka. Hogy mi az, ami miatt mégsem tudok mesterművet kiáltani? Ámulni lehet Lanthimos számításain, de szeretni – és újra és újra megnézni – őket már sokkal nehezebb. (Molnár Kata Orsolya)

 

15. David Bowie arcai

Mi David Bowie? A film, akárcsak a kiállítás, egy Bowie-lexikon. Számos információ, történet és név elhangzik, már-már érdemes jegyzetfüzettel a vászon elé ülni. A film vendégeket kérdez, akik személyes kapcsolódásaik révén képesek megmutatni Bowie sok-sok arcát. A film, a kiállítással ellentétben – ahol magunkra maradunk a kosztümök, tárgyak, rajzok és fényképek között –, érthető módon a kronológiát választja, de tesz felhívásokat a szabad értelmezés lehetőségére.

Trendi módon a mannequin challenge-ből ismerős befagyasztott térbemutatás által járhatjuk be mi magunk is a kiállítás tereit. A film komolyan vett, nyíltan vállalt promóció, és ha ezt elfogadjuk, rájövünk, hogy éppen ez az oka, hogy ilyen élvezhető és hihetetlen módon inspiráló. Kreativitást, felkészülést, vagányságot és pénzt nem kímélve válhatott a David Bowie arcai követendő példává az egyszerű dokumentáló, statikus portréfilmek számára.

Érdekesség: 2010-ben a múzeum telefonhívást kapott Bowie munkatársától. A múzeumot felhatalmazták, hogy bármit kérhetnek a Bowie archívumból, feltéve, ha Bowie-nak semmi szerepe nem lesz, az értelmezést a múzeum önállóan végzi el. Azt gondolom az  angol cím még inkább visszaadja azt a tiszteletteljes gesztust, ahogyan a múzeum ezt a kérdést megoldotta: David Bowie is __ .  A londoni Viktória és Albert Múzeum 2013-ban nyitott, azóta világsikerű kiállításán erre a kérdésre kínált értelmezési kereteket a rajongóknak. A film ugyanis rajongóknak szól, aki kívülállóként nézi, és közben nem lesz szerelmes, kint is marad. Én szerelmes lettem, és a film elérte célját: személyes válaszom van arra, hogy mi Bowie. (Szin Karolina)

 

14. Kojot

A Kojot méltatlanul kevés ideig volt a mozik műsorán, pedig Kostyál Márk mozija nemzetközi összevetésben is állja a sarat: nemes egyszerűséggel az utóbbi évek egyik legerősebb magyar zsánerfilmje. A valós élményeken alapuló történetben Bicsérdi Misi (Mészáros András) megörökölvén nagyapja házát, új életet akar kezdeni barátnőjével vidéken. Csakhogy a telekmutyiban érdekelt helyi kiskirálynak és annak fiának (Mátray László emlékezetes alakításában) szúrja a szemét a jövevény – hamarosan elszabadul hát a pokol a faluban.

A Lengyel Balázs és Lovas Balázs forgatókönyvéből készült mozi erős kézzel viszi végig a kőkemény háborút, ami szépen módszeresen bontakozik ki a szemünk előtt – miközben párhuzamosan a családi mintázatok világában is elmerül. A tökös összecsapások, a fojtogató atmoszféra és az intelligens üzenet is arra predesztinálja a Kojotot, hogy igazi közönségkedvenc legyen. (Molnár Kata Orsolya)

 

13. Szárnyas fejvadász 2049

Dennis Villeneuve a sci-fi egyik csillagává emelkedhet, ha így folytatja: a csodás, eredeti-egyéni Érkezés után merevebb zsánerkeretek között is nagyot alkotott a Szárnyas fejvadász 2049-cel.

Megírtuk: a film meglepően williamgibsoni, ami a világépítést és az esztétikát illeti. Harminc éve tartott ott a sci-fi irodalom, ahol most ez a film. De így is gyönyörű! Avítt témáit szépségesen fejti ki; az esőt és a könnyeket káprázatos (sztenderd cyberpunk) díszletek veszik körbe, és Roger Deakins munkája végre operatőri Oscart kell érjen – minden képkocka egy-egy festmény, mint Kubricknál (ám modernebb és tisztább felfogásban). „A fények és színek, a köd és víz nem csak szemre csodás képeket teremtenek, hanem jelentést is; magával ragadóan jelzik a testiség és testtelenség korlátait néhány helyen, másutt a vigasztalan bezárkózás eszközévé válnak” – írtuk. Ez a művészeti teljesítmény akkor is az év egyik legjobb filmjévé avatja a 2049-et, ha sci-fi műfaji szempontból „retró” alkotás lett.

A Szárnyas fejvadász 2049 nem válik filmtörténeti művé, ahhoz túlságosan is belesimul műfajának szokásai közé. De szép és felemelő, mintaértékű sci-fi. És külön gyönyörűség, ahogy százszámra sorakoznak a magyar nevek a stáblistán. (Havasmezői Gergely)

 

12. Az állampolgár

Az állampolgár az év megelepés magyar filmje volt. Vranik Roland, a Fekete kefe és az Adás rendezője egy fassbinderi történetben két migráns és egy magyar nő különösen háromszögét helyezi középpontjába, ahol azonban nem két nő harcol egy férfi szerelméért, hanem a szerelem és kötelességtudat feszül egymásnak. Wilson (Dr. Cake-Baly Marcelo) beleszeret a magyar állampolgári vizsgára felkészítő tanárába (Máhr Ágnes), de menekülttársának, Shirinnek (Arghavan Shekari) azt ígérte, hogy elveszi, hogy ő is az országba maradhasson. 

Vranik filmje érzékenyen mutatja be a menekült lét nagy kérdőjeleit miközben a szerelem természetéről is okosan mesél – nem véletlen, hogy Az állampolgár elnyerte a szerelmesfilmek várnai nemzetközi fesztiváljának nagydíját, az Arany Aphroditét is. Bár az alkotók a filmet már a menekültválság előtt elkezdték, premierjekor nem is lehetett volna aktuálisabb: egy előítéletektől terhelt országban emlékeztet minket arra, hogy bárhonnan is érkezzünk, ugyanazokért a vágyakért küzdünk: a biztonságért és a szeretetért. (Molnár Kata Orsolya)

 

11. Vademberek hajszája

Taika Waititi új-zélandi rendező már a Hétköznapi vámpírokkal bebizonyította, hogy különleges érzékkel tud hozzányúlni a túl sokszor bemutatott toposzokhoz. A vámpírok után a furcsa párosok filmes zsánerét gyúrta át végtelenül szórakoztató módon. A Vademberek hajszájának főhőse, a tizennégy éves Ricky 2017 legjobb figurája volt, egy gettóban felnövő, szeretetre éhes gyerek, akire az egyetemes popkultúra letagadhatatlan hatást tett. Az őt játszó Julian Dennison tökéletesen hozza a sosem látott figurát, és teljes mértékben ellopja a showt a tapasztalt Sam Neill elől.

De a Vademberek hajszája nemcsak egy kifogástalanul szórakoztató vígjáték. Mint a listán szereplő legjobb filmek mindegyike, ez is többet kínál annál, mint hogy egy kiváló zsánerfilm legyen. Tele van szeretettel, életigenléssel és örömmel, de közben reflektál a társadalmi problémákra is. Nem mond újat, de megerősít bennünket azokban az értékekben, amiket rendre elfelejtünk a rohanó hétköznapokban, úgy mint a család, a természet, a szeretet fontossága. (Tóth Nándor Tamás)

 

***

A győzteseket (10-1. hely) itt olvashatodKövesd 2017-es évértékelőinket itt :)

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com