Fókuszban Ráadás

Éves mérleg 2018: A 10 legcikibb jelenet

Szégyen és kínosság: ezek az érzések a 2018-as moziévben is hatalmukba kerítettek, így összegyűjtöttem a 10 legcikibb jelenetet.

Ciki jelenetek nem csak a legrosszabb filmekben találhatók. Azon pillanatokat értem a kifejezés alatt, melyek olyan mértékű feszengést és kényelmetlenséget okoztak, hogy kilöktek a filmélményből. Nézőként szégyellem magam, hogy ilyen béna, végiggondolatlan vagy egyenesen röhejes jelenetekkel igyekeztek elkápráztatni – vagy csak lusták voltak igényesen elkészíteni őket. Más helyzetekben pedig kifejezetten rossz rendezői döntések okoztak szekunder szégyenérzetet.

Az nem számít ciki jelenetnek, mikor a feszengés kódolva van az élménybe. A legjobb példa erre idén a Csillag születik Grammy-díjátadós jelenete, melynek célja volt, hogy el akarj bújni a világ elől. A ciki jeleneteket itt legtöbbször komolyan vették, de leginkább az ellentétes hatást érték el.

A lista spoilereket tartalmazhat, úgyhogy csak óvatosan!

A tízes listáról lemaradt a Netflix egyik legnagyobb kritikai bombája, a franchise-gyilkos The Cloverfield Paradox szekvenciája, melyben a humoros karakter elveszti egyik karját. Pánik vagy bármiféle kétségbeesés azonban nem volt a forgatókönyvbe írva, így kedélyesen folytatja a létezést. Más filmeknél pedig a fináléra romlik el igazán az élmény. A csupán közepes szintet tartó Venom fináléjában az antihős meggondolja magát és olyan megnyilvánulásai lesznek, mint a „megmentjük a világot!” – ezután a záróbunyóban a CGI-takonyharcot már csak arcba temetett kézzel tudjuk végignézni.

Szintén lemaradt a végső leleplezésével a filmet teljesen a szakadékba taszító Egy kis szívesség is, mely egy sokkal jobb alapokról induló thriller lehetett volna. Kár, hogy Paul Feig és a készítők nem tudták megkedveltetni velünk a szereplőket, és végül az addig komoly fellépéssel rendelkező ellenfelet is komolytalanná teszik. A legnyilvánvalóbb megoldással rögzítik a vallomását, majd elüti őt egy sokadrangú mellékszereplő – ráadásul gagyi vígjátékokhoz méltóan „vicces gázolás” történik.

A hosszúkás felvezetés után jöjjön a TOP 10!

 

10.   Óriás Oprah (Időcsavar)

Volt egy film idén, melynek még a hazai bemutatóját is visszavonták, akkora kritikai és anyagi bukást könyvelt el magának. Az Időcsavar egy híres amerikai regény adaptációja, melyet sokáig megfilmesíthetetlennek tartottak, de ahogy Hollywood egyik aktuális üdvöskéje, Ava DuVernay bebizonyította, semmi sem lehetetlen – csak ez most pont szarul sikerült.

Az Időcsavar fő gondjai közé tartozik, hogy zavaros a fantasy világ felépítése, irritálók a szereplők és ocsmány a látvány. Ezek pedig csodálatosan kulminálódnak egy jelenetben, ahol megjelenik Oprah Winfrey karaktere, ráadásul baromi magasan. A főszereplő gyerekek azonban nem illetődnek meg és úgy beszélgetnek ezzel a mágikus figurával, mintha csak a szomszéd néni csöngetett volna át. A vizuális effekteket dicséri, hogy Oprah teljesen kilóg a jelenetből, még csak szemkontaktust se tart a szereplőkkel, és alapból inkább nevetségesen fest, ahogy a kertben beszélget hőseinkkel.

 

9.   Furi vs. mosómedve (A hihetetlen család 2.)

„Jaj, de hát ez csak egy gyerekmese! Mit kell úgy fennakadni egy ilyen – amúgy egész vicces – jeleneten?” Szinte már látom a kommenteket, melyek védik ezt a kis szösszenetet egy amúgy egészen színvonalas filmben. A hihetetlen család 2. szerintem még az első részen is túltesz (aminek egyáltalán nem vagyok rajongója), de volt ez a kis ártatlan harcjelenet, ahol tényleg a fejemet fogtam, miközben egy egész moziterem nevetett önfeledten. A gondom pedig a következő volt: eszembe jutott A Maszk fia című film.

A Maszk fia egy méltán gyűlölt alkotás, melyben az egyik legkínosabb jelenet az, amikor a varázserővel megáldott kisbaba és a mágikus maszkot viselő kutya esik egymásnak amolyan rajzfilmes, Bolondos dallamok stílusban. Itt dettó ugyanez történik, de valamiért mindenki szemet huny efölött. Öncélú és túl könnyű szórakoztatás a seggre esős és fejbevágós poénokon nevetni, különösen azért, mert a készítők azt várják, hogy a csecsemő Furinak szurkoljunk, akinek a füle mögött is szuperereje van. Szemben pedig a mosómedve, aki csak kukázni akar a túlélés érdekében, de pechjére a kisbaba bankrablónak gondolja sötét szemgödre miatt. Állatbántalmazáson már rég kacagott ennyit a nép!

 

8.   Milyen Han? (Solo: Egy Star Wars-történet)

A Solo készültekor azt ígérték, hogy ebben a filmben megtudhatjuk, Han Solo hogyan szerzett magának nevet. Akkor még azt hittem, ezt átvitt értelemben gondolják, de Ron Howard filmjében szó szerint vették a kijelentést. A „Milyen Han? – Csak Han. – Tehát Han Solo” tartalmú párbeszéd az egyik legszükségtelenebb mítoszmagyarázat a midikloriánok óta. Érted, Solo, mert egyedül van?!

Az ilyen pillanatok miatt tűnik inkább egy rajongói filmnek a Solo, mintsem tényleges kánonnak. Mi lesz a következő, amit terveznek megmagyarázni? Azért hívják Obi-Wannak, mert ő az elsőszülött? A Csillagok háborúja eddig is szerette a beszélő neveket (Vader majdnem „father”), de ez már az a szint, mikor a ’77-es eredetiben az egyik kövér lázadó pilótát Porkinsnak hívták.

 

7.   Lovaggá ütődött (Johnny English újra lecsap)

Minden slapstick vígjátékok legtúlhasználtabb poénjainak kivonata a Johnny English újra lecsap. A Rowan Atkinson főszereplésével készült alkotás azokat a jeleneteket is elrontja, ahol még található bármiféle eredetiség. Az angol kémvígjáték folytatása úgy viccel, hogy előre bejelenti, mi lesz a poén, majd mikor megtörténik, marad a kínos csend. A fináléban pedig csúcsra járatják a bénázást, ahol szegény Atkinson menekülés közben mit tesz? Hát persze, hogy bebújik egy lovagi páncélba három másodperc alatt.

Az immár trilógiává váló sorozat előző darabjaiban el volt választva az ökörködés és a komoly szakértelem. English ugyanis rettentő ügyetlen, de nem inkompetens – ha a helyzet úgy kívánja, és a csillagok állása is úgy szeretné, képes talpraesett lenni. A 3. részben nincs ilyen pillanat, marad a kínlódás a fémvödörben, amit képtelen levetni magáról. Mi meg az arcbőrünket vetjük le a szégyentől.

 

6.   Nyelvvagdosás (Felelsz vagy mersz)

A horror műfaja idén is bizonyította, hogy mennyire szutyok tud lenni. A legrosszabb filmes toplistánkon masszívan képviselteti magát, és nem maradhatott le a Felelsz vagy mersz sem, mely az egyik leglustább alkotás, amit 2018-ban láthattunk. Ez egy olyan horror, ami elfordul, ha haláljelenetet mutat be; amiben a szereplőket a végére nem megkedveljük, hanem inkább megvetjük. A film konklúziója, melyben hőseink inkább magukat mentik, mintsem a komplett emberiséget, bár felháborító, de tökéletesen következik a karakterekből. Borzasztóan kicsinyes és aljas emberek voltak az elejétől kezdve, így nincs min meglepődni.

Viszont történik egy igen röhejes pillanat a befejezés előtt, ahol az egyik mellékszereplőnek le kell vágnia a saját nyelvét, különben mindenki meghal. A figura vonakodik, hiszen pszichésen az brutálisan megterhelő, és szembe megy a túlélési ösztönökkel, hogy levágjunk magunkból egy darabot. Komplett horrorszéria épült erre a félelemre a Fűrész képében, itt viszont egy vállvonással később a karakter elkezdi levágni a nyelvét minden vizuálisan érzékelhető fájdalom és kétségbeesés nélkül. Mintha csak a körme végét igazgatná.

 

5.   Dínó tesó (Jurassic World: Bukott birodalom)

Sok film a végére csesződik el igazán, és annak ellenére, hogy kedveltem a Bukott birodalom című filmet, teljesen megértem a kiakadást, különösen a fináléval kapcsolatban. A film környezetvédelmi üzenete az állatok megmentéséről egy vagy-vagy szituációban kulminálódik. Hőseinknek el kell dönteni, hogy hagyják-e meghalni az emberek által létrehozott őslényeket vagy rászabadítják őket az emberiségre. Merész dilemma és igazán érvényes, Ian Malcolm (Jeff Goldblum) logikáját igazoló döntés is történik a felnőtt karakterek részéről, akik nem nyomják meg a kapunyitó gombot, hiába küzdöttek az állatok életéért egy egész filmen keresztül. Nem úgy a kislány, akiről két perce derült ki, hogy ugyanúgy mesterségesen jött létre, mint a csapdába esett hüllők. Meg is nyomja hát a gombot, hiszen ők is ugyanúgy élnek, mint ő.

Elsőre akár mély pillanatnak is tűnhet ez, de egy fél másodperccel később kijózanodva a kábulatból a néző már tudja, mekkora hibát követett el ez a lány. A felnőtt karakterek pedig végignézik, ahogy megteszi ezt, nem vitatkoznak vele, nem szidják le, hanem elfogadják döntését, mert ő elég bátor volt ahhoz, amire ők képtelenek voltak. Az ártatlan járókelők, kisgyerekek, állatok pedig óvakodhatnak a nyolc méter magas tirannoszaurusztól, mert egy klónkislány sorsközösséget vállalt a tesóival.

 

4.   Szappanbirkózás (Valami Amerika 3.)

Nem gondoltam volna, hogy a Valami Amerika 3. ebbe a posványba süllyed majd, amibe taszították, de Herendi Gábor és Divinyi Réka tett arról, hogy ne akarjunk egy esetleges negyedik részt. Már inkább nevetséges, mint sablonos a sztori, amit prezentál nekünk. Egy drága bélyegért megy a cicaharc, és a végére olyan Mission: Impossible szintű fordulatban kulminálódik, ami nettó arckaparás minden nézőnek. De miért nem ez a fantasztikus fordulat került fel a listára?

Megelőzte ezt egy jelenet a börtön fürdőszobájában, ahol szereplőink azt a szappant keresik, melyre a burzsuj bélyeg ráakadt. Ők pedig pucérra vetkőzve egy hatalmas Mann gegen Mann videoklipet megszégyenítő birkózást vágnak le. Addig is rettentő sok homokos poént hallhattunk, és itt érezhettük, hogy minden utalás beért. A végtelenül alpári kínoskodást még az is fokozza, hogy az operatőrök nem voltak elég ügyesek, hogy a pélókat kivágják a képből, ezért homályosítással többször is találkozhatunk. Már, ha lesz gusztusunk nézni, mi történik a vásznon.

 

3.   Hirtelen halál (Predator: A ragadozó)

Nem tudni, hogy kit kéne igazán okolni a Predator: A ragadozó borzasztó minőségéért. A stúdiót vagy Shane Blacket? Én azt mondom, hogy bátran mindkettőt, ugyanis az újraforgatások kétségtelenül elrontották a filmet, de nem volt megingathatatlan alapja addig se. Black széttrollkodta a Predatort, de a kegyelemdöféseket mégis csak a stúdió vitte be azzal, hogy kitörölték a záró akciójelenetet és lecserélték egy sokkal rosszabbra.

Az eredeti verzióban a kattant veteránokból álló brigád ugyanis összeállt volna a ragadozókkal, de a Fox nem akarta fullba tolni a kretént. Helyette egy kivehetetlenül sötét erdőben játszódó gyilkolászást kaptunk, melyben az összes kedvelt szereplőt kinyírják szépen sorban. Az utómunka silányságát dicséri, hogy az emberi antagonista, Traeger (Sterling K. Brown) úgy hal meg, hogy szinte észre se vesszük. A ragadozó technológiával felvértezett tudóst ugyanis a vállán található Predator-ágyú végzi ki. A lerobbant fejére pedig nincs logikus magyarázat, mert olyan gyorsan történik, hogy a film időt se hagy a feldolgozásra. Mondjuk ő járt jobban, hogy nem kellett tovább néznie ezt a VHS-re száműzendő baromságot.

 

2.   Az ajándék (Paraziták a Paradicsomban)

A Paraziták a Paradicsomban olyan film, melyből önmagában össze lehet állítani egy tíz legcikibb jelenetes toplistát. Az egyetlen, amit mégis érdemesnek tartottam, hogy bekerüljön, az egy cuki jelenetként indul, csak ciki lesz belőle. Diszfunkcionális párkapcsolatokról szól a film: ez pedig többszörösen nézőpróbáló pillanatokhoz vezet. A viszkető tenyér (vagy ököl) egy általános érzet a film során, ahol a messzemenőkig irritáló karakterek sorra szekálják egymást. Addig nincs is baj, míg egymást szekálják, hisz megérdemlik – a gond ott kezdődik, mikor ártatlanokba törlik bele a lábukat.

A legnagyobb áldozata a kapcsolat tagjain túlnyúló pusztításnak egy védtelen kiscica, akit engesztelő ajándékként kap a terhes pszichopata nő hajléktalannak kinéző, lecsúszott és részeg építész barátjától. Az első pillanatokban még mindenki örül a jövevénynek, aki egy kis szívet csempész a lelketlen bandába, de ezt Friderika (Pető Kata) nem nézi jó szemmel és elpusztítja ajándékát. Az agyontaposott, darabjaira hullott állatot csak elvétve mutatják – nem a szemünk előtt történik a brutalitás. Az ilyen funkciótlan és nézőt felcseszni vágyó (és e téren sikerrel járó) elemek teszik olyan mocskos élménnyé a Parazitákat, amit pár kiadós zuhanyozás se tud lemosni.

 

1.   Charlottesville (Csuklyások: BlacKkKlansman)

Sokat gondolkoztam, mi érdemli ki a lista első helyét, és a válaszért lelkiismereti szintre kellett nyúlnom. Az idei díjszezon egyik kedvenc filmjét ekézni: ennek van sportértéke, de könnyen vissza is üthet, főleg, ha egy olyan kényes témáról szól, mint a rasszizmus. Kétségtelenül égető probléma ez napjainkban, melyre előremutató válaszokat kell adni, nem pedig mélyíteni az árkokat. Spike Lee azonban egyenesen lövészárkokat ás a Csuklyásokban, felkészítve mindenkit arra, hogy a harc nem ért véget.

Filmjének egésze kiállás Donald Trump adminisztrációja ellen, és ha ez nem lenne a játékidő során folyamatosan nyilvánvaló, a cselekmény lezártával előre ugrunk közel 40 évet, hogy körbenézzünk a jelenkori Amerikában, különösen a charlottesville-i tüntetésen. Elképesztő demagógia és hatásvadászat szemtanúi lehetünk, ahogy a rasszizmus általános témáját megfürdetik ebben a kínos aktuálpolitizálásban. Spike Lee nem tartott fékeket, de ízlésességet sem. A szemünk láttára mutatja be egy nő halálát, aki a tüntetések áldozata lett, mikor egy szélsőséges elgázolta. Lee azt akarja, hogy mérgesek legyünk.

Hogy lehet a rasszizmusellenességért kiáltani, miközben a próféta ugyanúgy rasszista? A Csuklyások széltében-hosszában olyan fehér embereket mutat be, akik nem tudnak másról dumálni, csak a feketék legyilkolásáról. A fekete egyetemisták pedig a fehérek (különösen a rendőrök) elleni harcról beszélnek, mégis elfogódott velük szemben a film. Nincs szó a megismerésről, a másik hátterének és szemléletmódjának feltárásáról, marad a démonizálás. Az ehhez hasonló filmek biztosítják, hogy a rasszharc ne érjen véget, és továbbra is a bőrszín maradjon az elsődleges, nem az ember személye. „Elég a gyűlöletkeltésből!” – olvasható az utolsó képsorokon. Ez már szinte cinikus.

 

***

Ha tetszett, olvasd el további évértékelő cikkeinket is!

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel

Szécsényi Dániel a Ráadás rovat szerkesztője. Kedvencei az életszagú, morális kérdéseket feszegető filmek – az igényes blockbusterek mellett. Az írás mellett egy filmes rádióműsorban is próbálgatja szárnyait.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..