Vízválasztó évet képez 2018: a filmgyártást középtávon meghatározó trendek teljes mértékben világossá váltak. Készülj, néző, mert a közeljövőt a szuperhősök, a horrorok és a musicalek uralják majd – legalábbis a mozikban.
Semmi sem mutatja meg jobban, hogy milyen filmekre számíthatunk a közeljövőben, mint a pénz. A trendek felemás képet mutatnak: fanyalgásra továbbra is lehet okot találni, de ezúttal a korszakváltás nyomai is megfigyelhetők. A felszínen ugyanis kifogástalan évet zártak a hollywoodi stúdiók: minden idők legmagasabb bevételét érték el tavaly. Számos tekintetben szuper év volt 2018: az elmúlt tíz évből csak kettőben adtak el több jegyet, az inflációs kiigazítást nézve pedig 2009 óta nem zártak ilyen jól (forrás: The Numbers).
A stúdiók közül első ránézésre megdönthetetlennek tűnik a Disney (rém)uralma. Ha azonban az adatok mélyére nézünk, azt látjuk, hogy a bevételek korántsem koncentrálódnak olyan mértékben az egeres stúdiónál, mint azt sokan sejtik. A hazai piacon elért 26%-os részarány persze egészen elképesztő. Több mint a harmadik-negyedik helyezett Universal (14,9%) és Sony/Columbia (11%) hányada összesen. A második helyen álló Warner Bros. is jócskán lemaradt (16,3%). A koncentráció igazán csak akkor válik majd ijesztővé, ha lezárul a 20th Century Fox felvásárlása, amelynek 9,1%-os részesedésével már a piac harmadát irányítja majd a Disney (forrás: Box Office Mojo).
A mozgóképes iparágra mégsem ez jelenti a legnagyobb veszélyt. A Deadline által elemzett szakmai jelentés jóval árnyaltabb képet mutat. Eszerint a növekedési potenciál továbbra is alacsony a mozis piacon, a nézők egyre nagyobb százaléka fogja választani a közeljövőben a streaming-szolgáltatást. A gyakorta emlegetett sebezhetőség azonban egyelőre csak üres fenyegetésnek tűnik, a várt apokalipszis még mindig nem következett be. Ennél izgalmasabb a másik veszélyforrás. A tanulmány szerint ugyanis az ipar túlságosan kitett a blockbustereknek. E narratíva szerint 2018 csak azért sikerülhetett jól, mert a hollywoodi stúdiók idén nem nyúltak annyira mellé, mint tették a korábbi években (a bukásokkal egy másik cikkben foglalkozunk).
Kasszarobbanás-veszély
Nézzük akkor, hogyan teljesítettek a potenciális kasszarobbantók. A válasz röviden: remekül. A globális piacon egyetlen olyan alkotás volt képes beférkőzni a legjobb 10 közé, ami nem folytatás (vagy egy szuperhős-univerzum része) – a Bohém rapszódiával később foglalkozunk. Immár két évtizede tart az a trend, hogy a nézők elsősorban folytatásokra költik a pénzüket. Idén ez pusztán annyiban változott, hogy a könyvadaptációk és a remake-ek kiestek az élmezőnyből, a kulcsszó végérvényesen az univerzum lett.
A másik fontos különbség, hogy egyre jobban elválik a globális piac az amerikaitól. Ennek hátterében egyetlen ország áll: Kína. A távol-keleti ország piaca akkorára duzzadt az utóbbi időben, hogy könnyen elképzelhető, hamarosan lehagyja az amerikait. Két film jelzi ezt a leginkább: a globális bevételi toplista 13. és 14. helyén álló Operation Red Sea és a Detective Chinatown 2. – mindkét mozi egyaránt több mint félmilliárd dollárt zsebelt be, itthon pedig szinte nem is hallottunk róla.
Globális bevételi lista | Összbevétel (millió dollár) | Amerikai bevételi lista | Amerikai bevétel (millió dollár) |
1. Bosszúállók – Végtelen háború | 2048,7 | 1. Fekete Párduc | 700,1 |
2. Fekete Párduc | 1346,9 | 2. Bosszúállók – Végtelen háború | 678,8 |
3. Jurassic World: Bukott birodalom | 1308,5 | 3. A hihetetlen-család 2. | 608,6 |
4. A hihetetlen-család 2. | 1242,7 | 4. Jurassic World: Bukott birodalom | 416,8 |
5. Aquaman | 945,8 | 5. Deadpool 2. | 318,5 |
6. Venom | 855,7 | 6. A Grincs | 269,7 |
7. Mission: Impossible – Utóhatás | 791,0 | 7. Aquaman | 262,6 |
8. Bohém rapszódia | 743,4 | 8. Mission: Impossible – Utóhatás | 220,2 |
9. Deadpool 2. | 736,6 | 9. A Hangya és a Darázs | 216,6 |
10. Legendás állatok – Grindelwald bűntettei | 643,1 | 10. Solo: Egy Star Wars-történet | 213,8 |
(Forrás: Box Office Mojo)
Az is látványos, ahogy az amerikai és a globális bevételi lista elválik egymástól. Az utóbbi lett a kritikusok által felemásan megítélt mozik mentsvára: a Legendás állatok 2., a Venom vagy épp a Jurassic World: Bukott birodalom egyaránt bevételének 70%-t a hazáján kívül realizálta. A nagy kivétel a Solo volt – nem véletlen, hogy a Disney hirtelen törölte az összes Star Wars-spinoff projektet.
Mozgolódás a középpályán
Bárhogy is nézzük, azért a top 10-ben kevés az igazi meglepetés. A Bosszúállók – Végtelen háború mindent vitt, de nem meglepő a Deadpool 2., A hihetetlen-család 2. és a M:I 6. sikere sem. A Fekete Párduc, az Aquaman és a Venom diadala már annál inkább – mindez csak még egyértelműbben előrevetíti, hogy a jövőben egyre több és több (és több) szuperhősfilm készül majd.
A kasszarobbantóknál sokkal izgalmasabb képet fest a középmezőny. Ha az animációs filmektől eltekintünk, meglepően sok új ötletből megvalósított mozit találunk – különösen az amerikai listán. A filmgyártás irányát tehát továbbra is az Egyesült Államok diktálja: jellemző, hogy ezek lesznek később azok, amelyek majd kasszát robbantanak a globális piacon.
Elsőre feltűnő a horrorok és a zenészfilmek dominanciája a középkategóriában – az eredetiséget és a műfajiságot kedvelők számára ez mindenképp pozitívum. A Csillag születik, a Bohém rapszódia, a Hang nélkül és a Kőgazdag ázsiaiak egyaránt kellemes meglepetés anyagi értelemben, de még a Meg: Az őscápa és a Ready Player One is ide sorolható. Utóbbi azért is különleges, mert ebből a kategóriából egyébként éppen az általánosságban egyeduralkodó akció-kalandfilmek hiányoznak. A Felhőkarcoló, a Tűzgyűrű: Lázadás, a Tomb Raider vagy épp a Rampage: Tombolás annak ellenére is a csalódás kategóriába sorolható, hogy klasszikus bukásnak nem nyilváníthatjuk őket.
A stúdiók tehát részben a szuperhőspiac túlzsúfoltsága miatt a jövőben leginkább horrorba fektetnek. Utóbbival gyakorlatilag nem lehetett mellélőni 2018-ban, noha ezt részben extrém alacsony költségvetésüknek köszönhetik. Az apáca vagy a Halloween, de igazából még A megtisztulás éjszakája: A sziget is elképesztően nyereséges volt, és ez a sokat kereső, de cserébe sokat is költő Disney számára például elképzelhetetlen.
Ha nem horror, akkor zenés film (musical vagy zenészről szóló életrajzi portré). E kategóriába sorolhatók még olyan sikerek a már említettek mellett, mint a Mary Poppins visszatér, a Mamma Mia! Sose hagyjuk abba vagy épp a bevételeinek döntő részét az idei évben realizáló A legnagyobb showman. Furcsa belegondolni, hogy mindez elsősorban a Kaliforniai álomra vezethető vissza.
Nemcsak a kalandfilm esett 2018 áldozatául. Az animációs filmek aranykora is a végéhez közeledik. Míg mondjuk 2016-ban az amerikai bevételi lista első 11 helyén 4 animációs filmet találunk, addig 2019-ben csak kettőt. Persze ez részben annak is köszönhető, hogy a Disney kvázi kihátrált ebből a műfajból, és ehelyett a korábbi sikereinek élőszereplős adaptációjára fókuszál. A korábbi évek óriási sikerei (A dzsungel könyve, A szépség és a szörnyeteg) után idén szabályosan elárasztotta a piacot – 2018 egyik legnagyobb tanulsága, hogy nem mind arany, ami Disney. Igazán csak A diótörő és a négy birodalom bukott, de igazság szerint az Időcsavar és a Barátom, Róbert Gida is csalódást okozott.
De hol vannak a jó filmek?
A legszomorúbb trend 2018-ban, legalábbis az igényes filmek rajongói számára, a minőségi alkotásokat övező érdektelenség volt. Az összes zsánert figyelembe véve a drámák és kissé meglepő módon a vígjátékok szorultak a leginkább perifériára. Az olyan, kritikailag sikeres alkotások, mint a Kutyák szigete, Az első ember vagy épp a Nyughatatlan özvegyek éppen csak nullszaldósakká váltak a kasszáknál. Ha végignézzük az amerikai bevételi lista első harminc (!) helyét, mindössze egyetlen nem zenés vígjátékot találunk – a már említett, és minden szempontból különböző Kőgazdag ázsiaiakat, illetve egyetlen drámát, a Creed II.–t.
Úgy tűnik, hogy ez a két műfaj teljesen érdektelen a mozik elsődleges célközönségének: a fiataloknak. 2018-ban csak olyan filmek tudtak viszonylag magas bevételt elérni, amelyek kifejezetten az idősebb rétegeket célozták meg – lásd: Könyvklub, A csempész vagy épp a vallásos nézőknek készült I Can Only Imagine.
A kilencvenes évek Hollywoodjára oly jellemző megközelítés tavaly végleg kimúlt: nagynevű színészekkel vagy rendezőkkel már nem lehet moziba csábítani a közönséget. Az olyan kivételek, mint Kevin Hart (Esti iskola) vagy Spike Lee (Csuklyások: BlacKkKlansman) már inkább a szabályt erősítik, minthogy egy trend előszeleként beszélhessünk róluk. Bizonyos szempontból ez nem is meglepő: ezen filmkészítők és már ezek a műfajok sokkal inkább a tévécsatornákat és a streaming-szolgáltatókat erősítik manapság.
***