Nincs kategorizálva

Bár vak voltam, most látok – Faces of Love

Faces of Love

Martin Scorsese legújabb rendezése hatalmas költségvetéssel és üvöltve mutatja be Isten némaságát. Egy magyar forgatócsoport ennek töredékéből készítette el a Faces of Love című dokumentumfilmet, amely suttogva mesél ennek ellenkezőjéről.

Amikor tavaly januárban felkerekedtem féléves önkéntességgel egybekötött hátizsákos túrámra, mindenki óva intett a Fülöp-szigetektől. Európai emberként ezek a szavak jutnak el hozzánk: bandaháború, terrorizmus, külföldiek elrablása, tájfun. Mielőtt elindultam, szerencsém volt több filippínóval beszélni, akik eloszlatták ezeket a kétségeket, azonban volt egy hely, amiről még ők is azt állították, hogy inkább kerüljem el.

Manila. Egy gigászi metropolisz, ahol az agglomerációt is beleszámítva 14 millióan élnek. Egy zsúfolt, mocskos, hangos és végtelenül közönyös város, ahol senkit nem érdekel, ki vagy, mit csinálsz, honnan jöttél, hiszen csak egy vagy a millióból. Manila olyan, mint egy lassú húsdaráló: bedobják az embert egészben, és a város szépen lassan lehámoz róla mindent, ami emberi, amíg egyszerű húsmassza nem lesz mindenkiből.

A Fülöp-szigetek újonnan megválasztott elnöke, Rodrigo Duterte szintén az erőszakos uniformizálás híve. Aki nem tartja be a törvényt, drogot terjeszt vagy használ, azt bárki felelősségre vonás nélkül kivégezheti. Megszoksz vagy megszöksz. Kérdés, hogy ez vajon helyes útra terel egy olyan fiút, aki akkor tud fürdeni, ha meleg pedofiloknak adja el magát. Vagy egy lányt, akit a nevelőintézetben üvegszilánkokon sétáltatnak, addig, amíg a fájdalomtól össze nem esik.

Az ACAY missziót alapító misszionárius nővérek másban hisznek. A magyar származású Fabian Edith Mirjam és a francia Sophie De Jesus Renoun által 1997-ben alapított misszió célja, hogy segítsen a hátrányos helyzetű manilai fiataloknak visszaintegrálódni a társadalomba.  A nővérek tettei és az egész misszió működése megmutatja, hogy van még helye a 21. században is a cselekvő, aktív kereszténységnek.

Rávilágít, hogy kereszténynek lenni nem csupán abból áll, hogy templomba járunk, betartjuk a böjtöt és néha alamizsnát osztunk a szegényeknek. Folyamatos, aktív szolgálatot jelent, állandó belső késztetést arra, hogy Assisi Szent Ferenc szavaival élve

inkább én igyekezzem vigasztalni, minthogy vigaszra várjak, inkább én törekedjem megértésre, mint hogy megértést óhajtsak”.

A Faces of Love nem csupán egy keresztény tanúságtétel és óda a hithez. A pápa által megfogalmazott „wellness kereszténység” ugyanúgy megtalálható egy, az internet láthatatlanságában élő, valós erőfeszítést nem tevő világi ember szótárában, mint egy hívőében, csak máshogy nevezik: elkényelmesedésnek.

Misszionáriusnak lenni egy életre szóló, borzasztóan nehéz feladat. A film remekül mutatja be a nővérekkel készült interjúkban, hogy min mentek keresztül az első hónapokban, mire megszokták a környezetet, a szagokat, a zsúfoltságot és a mocskot. Nem fél megmutatni a kételyt, hogy jól döntöttek-e, hogy a világ távoli pontján teljesítenek szolgálatot. A helyes útra terelt fiatalok, a jelentkezők növekvő száma és az általuk üzemeltetett iskola mind magáért beszél, ugyanakkor az egyik nővér szavaival a film rávilágít egy másik, kényszerű oldalára a missziónak: a lemondás elkerülhetetlenségére.

Az Argo-akció végén, amikor Tony Mendez CIA-ügynök egy rendkívül veszélyes és őrült küldetés után sikeresen hazatér az Iránban fogvatartott diplomatákkal, a felettese megkérdezi tőle: „Tapsot akarsz? Akkor menj és lépj fel a cirkuszban”. A Faces of Love nővérei nem akarnak tapsot, és a rendező célja sem az volt, hogy héroszt csináljon belőlük. Mégis itt volt az ideje, hogy valaki emléket állítson nekik. Mi nézők pedig a legkevesebb, amit tehetünk, hogy fejet hajtunk bátorságuk előtt és felkelünk a székből. Szó szerint és áttételesen is.

A film gyártója a shoeshine.hu, akiknek ezúton is köszönjük a megtekintést.

Dunai Marcell

Dunai Marcell a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán végzett, jelenleg szakirányú továbbképzését végzi mentálhigiénés segítő szakember szakon. A ráckeresztúri Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonában dolgozik terápiás munkatársként: munkájából kifolyólag vonzza a függőségek pszichológiája, a felépülés folyamata és az ennek tükrében megjelenő emberi kapcsolatok filmes reprezentációi.