Nincs kategorizálva

Felemás emlékezés Bud Spencerre – Guido és Maurizio De Angelis Budapesten

bud-spencer-filmzenei-koncert-budapest-arena-jegyvasarlas-guido-de-angelisHamis énekesek, csalódást keltő meglepetésvendég, ám mégis kedves, vidám, nosztalgikus hangulat uralkodott a Budapest Sportarénában az egyik leghíresebb olasz zeneszerzőpáros koncertjén.

Az idén nyáron elhunyt Bud Spencer emlékére állt össze újra több mint harminc éves szünet után Guido és Maurizio De Angelis, hogy egy jókedvű, vidám hangulatú zenei műsorral tisztelegjenek generációk kedvenc olasz származású színésze előtt.

A testvérpár gazdag zenei repertoárjából a plakát, a megemlékezés gesztusa és a marketing alapján is joggal várhatta a közönség, hogy zömében a Bud Spencer-Terence Hill filmek legnépszerűbb dallamait adják elő. Ennek az elvárásnak igyekeztek is megfelelni, bár sok olyan dal is felcsendült, ami a helyi publikum számára minimum érdektelen volt.

Így a hangulat is csak lassan érte el az eseményhez illő szintet. A színpad melletti ledfalak nem működtek rendesen, De Angelisék pedig mintha nem vették volna tudomásul a hallgatói elvárásokat, minél szélesebb skálát próbáltak felvonultatni életművükből, holott jobban jártak volna, ha most tényleg a nosztalgikus hatásra építenek. Guido énekhangja nem a régi már, de korát meghazudtolva is próbált helytállni. Jellemző, hogy az első igazi, említésre méltó momentum akkor történt, amikor Bud Spencerről meséltek a színpadon. A reakció nem volt meglepő, de annál meghatóbb volt élőben is átérezni, mit is jelent a hazai filmrajongók számára a szakállas pofozógép alakja: a sokezres tömeg állva, szűnni nem akaró tapsviharral tisztelgett kedvence előtt.

de-angelis

Innentől kezdve a közönség és az előadók is egymásra találtak, és egy lehengerlő, örömzenétől hangos részben szépen elhangzottak azok a dallamok a Bűnvadászoktól a Különben dühbe jövünkig, amire mindenki várt. A csúcspontot épp az utóbbi film szolgáltatta: természetesen felcsendült az a több mint hétperces kórusjelenet is, ahol annak idején Bud Spencer is hallatta énekhangját, ezek a képsorok a háttérben elhelyezett vásznaknak köszönhetően most is megelevenedtek. Ekkor tűnt fel az előre gondosan beharangozott meglepetésvendég is, aki némi csalódást keltve nem Terence Hill volt, hanem a film tűzpiros Buggy-ja gurult végig. Hill mentségére legyen mondva, a koncertet megelőzően Kabir „Sandokan” Bedivel közösen egy videóüzenetben legalább köszöntötte a nézőket.

A ráadás utolsó számai igazi örömünnepet tartogattak, a nosztalgiafaktortól teljesen ellazult nézők a sör-virsli versenyt ennivaló nélkül letudókkal közösen a színpad előtti táncdalfesztivállal búcsúztatták az olasz zenészeket. És Bud Spencert, akinek emlékét sosem feledjük.

[author_bio author=”rokusakos”]

dr. Rókus Ákos

Rókus Ákos a PTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakpáron. 2012 óta a szerkesztőség tagja. Specializációja a zsánerfilm (különösen az akció, a western és a thriller), valamint a műfajelméleti kérdések.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com