Fókuszban Ráadás

Ha írni akarsz, akkor írj! – Alan Parker a Filmíró Hétvégén

Alan ParkerOliver Stone és Joe Eszterhas után Alan Parker volt a Magyar Nemzeti Filmalap és a Filmhu által szervezett filmes workshop vendége. Az Éjféli expressz, az Angyalszív, az Evita és a Fame rendezője – aki nem mellesleg forgatókönyvíróként is jegyez számos filmet – úgy gondolja, hogy a film a rendezőé, jóllehet egyedül lehetetlen filmet készíteni. Együttműködésről, nehéz természetű filmesekről, a valóság és a fikció kapcsolatáról mesélt, no és arról, hogy a forgatókönyv első változatánál mindig van jobb.

Aki írással akar foglalkozni, az írjon, mindegy, hogy mit – mondta Alan Parker többször is a hétvégi filmíró mesterkurzuson. Szerinte nem feltétlenül számít, hogy jó vagy rossz, amit leírunk, neki is több olyan forgatókönyve van, amikből soha nem készült film, de arra mindenképpen jók voltak, hogy gyakoroljon általuk. Persze ezek is díjnyertes történetek, a fejében lévő filmfesztiválon rengeteg díjat nyertek. Az újraírásnak, az átírásnak a fontosságát is kiemelte, szerinte csak így lehet hatékonyan dolgozni és értékes dolgot létrehozni. Személy szerint neki nagyjából két hónapot vesz igénybe egy első forgatókönyv változat elkészítése. Itt viszont nemhogy befejeződik, hanem éppen elkezdődik a munka. Az átdolgozással, javítgatással egy évet szokott eltölteni. A kérdésre, hogy kinek mutatja meg a forgatókönyvet, vagy a filmet először, azt válaszolta, hogy elsősorban a feleségének (aki a legőszintébb kritikusa) és néhány szakmabeli barátjának.

Az írással kapcsolatban még azt javasolta a feltörekvő fiataloknak, hogy mindenképpen próbáljanak meg életszerű dialógusokat írni. Ő például mindig figyel a körülötte lévő emberekre, ha például egy kávézóban vagy pubban ül. Az Angyalszív megírása előtt is hallgatta a New Orleans-i kocsmák vendégeit, és volt, hogy egy az egyben jegyzetelt le mondatokat, hogy aztán majd minél valóságosabb lehessen a szereplők beszéde. A forgatókönyvírás szerinte nem művészet, nem irodalom, hanem egy, a filmhez vezető térkép. A lényeg, hogy kevés szóval legyen képes elérni, hogy az olvasó maga előtt lássa a sztorit. Egy adott színészre gondolni írás közben pedig nagyon veszélyes, mert ugye mi van akkor, ha nem lehet megszerezni a színészt.

Megesett, hogy adaptációt készített, vagy legalábbis egy kész mű alapján dolgozott. Így volt ez az Angyalszív esetében is, de ahogy mondja, csak a fontos részleteket vette át a Falling Angel című Willaim Hjortsberg-regényből. Ez nem a művel szembeni tiszteletlenség, egész egyszerűen a film érdekeit kell szem előtt tartani, és olyan történetet kitalálni, ami izgalmas, vélhetően elnyeri a nézők tetszését, és működik. Az Éjféli expressz kapcsán Billy Hayes (akinek az életrajzi történetéből írta Oliver Stone a forgatókönyvet) interjúkban megjegyezte, hogy szerinte túl sok ponton megváltoztatták a sztorit, amit ő kicsit nehezményez. Többek között a törökök megítéléséről beszélt, a film ugyanis egyértelműen negatív színben tűnteti fel a török népet. Stone egyébként bocsánatot kért tőlük néhány évvel ezelőtt, ahogyan maga Billy Hayes is. Parker most viszont azt mondta, ez nem az ő filmjük, egyszerű az ő filmje vagy az ő nevében elnézést kérni. Ő maga viszont nem akar magyarázkodni, bár azt elismeri, hogy lehetett volna árnyalni a képet. Hogy miért nem tette vagy tették, azt a fiatalkori hév és naivitás számlájára írja.

A két nap alatt többször is szóba került az is, hogy a munkatársai közül kivel milyen volt a viszonya a forgatókönyvíró-rendezőnek. Michael Seresin operatőrrel, Gerry Hambling vágóval közösen készítette szinte az összes filmjét. Ez gyakran megesik más rendezőkkel is, ha összehoznak egy kis stábot, ahhoz ragaszkodnak. A színészekkel már több problémája volt, Mickey Rourke például elég kemény diónak bizonyult. Az Angyalszív forgatásakor dolgoztak együtt, és Rourke (akit mindennel együtt nagyon jó színésznek tart) a szövegtanulás helyett inkább improvizálni szeretett volna. Ebben ha Parker nem is, de a szintén remek DeNiro a partnere volt, és a rendező elmondása szerint, volt, hogy meg kellett állítani őket, mert fogalma sem volt, milyen szöveget mondanak. A nehéz színészeken kívül Oliver Stone sem bizonyult egyszerű esetnek, annyira nem, hogy nem is szívesen beszélt vele és a mai napig rettenetes élményként tartja számon a vele való találkozást. Ennek a konkrét okára nem tért ki, azt viszont elismeri, hogy Stone nagyszerű forgatókönyvet írt az Éjféli expresszhez. Kicsit egyébként átírta ezt, de úgy véli, attól még Stone munkája és érdeme. Ezt egyébként az akadémia is így gondolta, kapott is érte egy Oscart.

A filmfinanszírozásról, terjesztésről, reklámozásról is sok szó esett, hiszen Parker ismeri mind a brit (így az európai), mind pedig az amerikai rendszert (húsz évig élt Los Angelesben). Szerinte ideális esetben a művészet, a mondanivaló találkozik egy olyan elbeszélésmóddal, ami sok nézőt vonz. Az Éjféli expressz forgatásakor egyébként abban a szerencsés helyzetben volt, hogy tulajdonképpen független filmet készíthetett, ami mögött egy nagy stúdió, nevezetesen a Columbia Pictures állt. Az előbbi biztosította az ő rendezői szabadságát, az utóbbi pedig azt, hogy a film rengeteg helyre eljusson. A pénz szerinte egyébként abban segít a rendezőnek, hogy több ideje legyen, abból ugyanis mindig kevés van.

Ha szeretnétek többet megtudni Alan Parkerről, nézzétek meg a honlapját. Érdemes!

Avatar

Maksai Kinga

A filmhez az irodalmon, a színházon és a művészettörténeten keresztül vezetett az utam. Ami a diplomákat illeti, az ELTE-n végeztem magyar, illetve filmelmélet és filmtörténet szakon, jelenleg pedig az SZFE televíziós műsorkészítő szakán készülök befejezni a tanulmányaimat. Mindig is imádtam moziba járni, maradandó mozis élményeim közé tartozik az Apollo 13, a Titanic és az első 3D-s film, amit Disneylandben láttam. Sokakkal ellentétben nem vetem meg a tévét és a DVD-t sem. Azt mondják, hogy ha sokat tudsz valamiről, akkor már nem vagy képes úgy élvezni a dolgot. Én még mindig felhőtlenül szórakozok egy sitcomon, ami ugye két dolgot jelenthet: vagy nem igaz rám a fenti állítás, vagy... Nem tartom magam sorozatfüggőnek, de a csajos és vicces változatokat szívesen nézem. A bennem élő feminista entellektüelt elnyomva imádom a Szex és New Yorkot, a Modern Family és a Bored to Death című sorozatokat pedig az utóbbi idők legjobbjainak tartom. Egy éve vagyok a tagja a Filmtekercs csapatának, jelenleg a fesztivál rovatot vezetem.

Filmek: Nem csak műfajok, hanem rendezők és színészek alapján is válogatok, így jöhet minden, amiben van egy kis Woody Allen, Tarantino, Alejandro Gonzalez Iñárritu, Mike Nichols, Philip Seymour Hoffman, Javier Bardem vagy Meryl Streep. Barátkozom az animékkel és Bollywooddal, de mellettük hű maradok régi kapcsolataimhoz is. Nehéz kiemelni filmeket, mert ez folyton változik, de most éppen: Diploma előtt, Madárfészek, 21 gramm, Annie Hall, Elveszett jelentés, A nagy Lebowski, Halálbiztos, Tükör, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Melankólia, Totoro, Ra One, Chungking Express.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..