Ráadás

Rettegett horrorbohócok a ’80-as évekből

Stephen King könyvének antagonistája az egyik legismertebb és legrettegettebb a filmvásznon felbukkant gonosz bohócok közül. Hasonlóan félelmetes és emlékezetes csörgősipkások már a ’80-as évek horrorjaiban is felbukkantak, ezekből válogattuk ki a legjobbakat.


Hirdetés

Xtro (1982)

A ’70-es, ’80-as évek fordulóján a hollywoodi fősodor több, mára klasszikus státuszba emelkedett sci-fi-t termelt ki, mely barátságos (E.T. 1982) vagy kevésbé emberszerető (Alien 1979, A dolog 1982) űrlények köré építette cselekményét. Az Egyesült Királyság filmgyártása tökéletes érzékkel lovagolta meg ezt a sci-fi – horror hullámot az Xtro-val, ami erős hasonlóságokat mutat A dologgal és az Alien-nel, ám Harry Bromley Davenport rendezőnek sikerült kilépnie a nagy elődök árnyékából.

A történet egy édesapáról szól, akit idegen lények elrabolnak, majd 3 év múlva visszaengedik családjához jelentős módosításokat végrehajtva rajta. A film bővelkedik a visszataszító gore effektekben, de ami igazán különlegessé teszi, az hátborzongató, álomszerű hangulata és letaglózó lezárása. Ezt a szürreális érzetet erősíti egy félelmetes, törpenövésű bohóc, aki mintha David Lynch valamelyik víziójából lépett volna elő. Ő az, aki segít gyermek főhősünknek válogatott módokon legyilkolni azokat, akik keresztezik útjukat, hogy a fináléban rászabadíthassák a földre a teljes apokalipszist. (Dunai Marcell)

Poltergeist – Kopogó szellem (1982)

A frászt a nézőkre nemcsak bohócnak beöltözött emberek hozhatják, hanem a bohócbabák is. A nyolcvanas évek emlékezetes horrorjában, Steven Spielberg Poltergeist – Kopogó szellemében, amikor azt hinnénk, már megnyugodtak a kedélyek, a főszereplő kisfiút, Robbie-t a saját játékbohóca támadja meg (a 2015-ös feldolgozás épp ezt a bohócot szemelte ki a poszterére). A félelmetes mosolyú lény csak az egyik a házra támadó kísértetek közül: csontvázak, szellemek hatolnak be a házba, hogy magukkal vigyék a gyerekeket. Persze a jóból a nyolcvanas években is megártott a sok: a földből előbukkanó koporsókat valamelyest túltolták.

Ennek ellenére a Poltergeist – Kopogó szellem jó emlékként maradhatott meg a zsáner rajongóinak ebből a korszakból. Ez pedig főleg Steven Spielbergnek köszönhető, aki a forgatókönyvvel járult hozzá a produkcióhoz (a rendezést a horrorban jártas Tobe Hooperre bízta). Spielberg a kedvenc terepére, az idilli amerikai kertvárosba helyezte a történetet, ahol egy cuki családdal történnek furcsaságok – lásd még: E.T.Harmadik típusú találkozások. Ezúttal is megjelenik a gátlástalan kapitalizmus kritikája, hiszen a szellemek valójában azért támadnak, mert otthonukat, a temetőt a helyi ingatlanos kisajátította, sírjait ledózerolta, ezt az információt azonban az új tulajdonosokkal nem osztotta meg.

Bár a Poltergeist – Kopogó szellem a technikai megoldásaival keltett nagy feltűnést (három Oscar-díjra is jelölték), ekkoriban még ugyanakkora hangsúlyt fektettek a látványon kívül a történetre is. A főhősöket lehet szeretni a filmben. Normális emberek, akik értelmesen közelítik meg a problémát, proaktívan kezelik a helyzetet, és mernek döntéseket hozni. Még akkor is, ha épp egy bohóc támadja meg az egyik gyereket. (Tóth Nándor Tamás)

The House on Sorority Row (1983)

Csillog a diszkógömb, szól a zene és hullanak a lányok: a ’80-as évek nem csupán a sci-fi – horror reneszánszát hozták el, hanem a slasher térnyerését és önálló alműfajként történő bebetonozódását is. A műfaj, amit Bob Clark indított el 1974-ben a Fekete karácsonnyal, majd 1978-ban vált a filmtörténeti kánon részévé a Halloween-nal, a 80-as évekre jutott el a tömegtermelés időszakába. Futószalagon érkeztek a szexualitásuk virágában válogatott módszerekkel lekaszabolt fiatalok haláleseteit bemutató darabok (Péntek 13; Rémálom az Elm utcában; Silent Night, Deadly Night; Graduation Day).

Ennek a tömegtermelésnek egy üdítő darabja a House on Sorority Row, ami egy csapat végzős diáklány kálváriáját mutatja be, akiket ballagásuk napján vadászik le a kollégium idős tulajdonosnője az általuk elkövetett bűnöket megbosszulandó. A film nem csupán a megszokottnál nagyobb mennyiségű meztelen fiatal lánnyal próbál többnek mutatkozni, mint sorstársai, hanem az emberekben élő bohóciszony kihasználásával is. Az elvesztett gyermek szobájának tapétáján baljósan táncolnak a bohócok, több haláleset előhírnöke a dobozból előugró csörgősipkás, ám a pontot az i-re a végső leszámolás teszi, ahol az alaktalan gonosz egy bohócruhában készül elkapni a film final girl-jét. (Dunai Marcell)

Gyilkos bohócok az űrből (1988)

Filmtörténeti konszenzus: a világ legrosszabb filmrendezője Ed Wood volt. Épp e bélyeg miatt rajongók milliói és rendezők tucatjai ápolják emlékét a 9-es terv a világűrből (Plan 9 from Outer Space) megtekintésével, illetve megidézésével. A tiszteletkört futó alkotások közül Tim Burton életrajzi filmje (Ed Wood) mellett talán a Gyilkos bohócok az űrből a leghírhedtebb. Az alig komolyan vehető inváziós sci-fiért felelős Chiodo testvérek már az eredeti címmel (Killer Klowns from Outer Space) jelezték, hogy kinek a farvizén szeretnének evezni.

A sztori az inváziós sci-fi műfaji sablonjaira épít, csakhogy az amerikai kisvárost nem rémisztő idegenek, hanem űrből érkező bohócok támadják meg. Űrhajójuk cirkuszi sátor alakú, fegyvereikkel képesek vattacukorbábokba tömöríteni a holttesteket, pattogatott kukoricájuk pedig különösen veszélyes – elvégre képes életre kelni. A Gyilkos bohócok az űrből kétségkívül eszement film, karneváli hangulata azonban az eltelt harminc évben azért megtöredezett. Számomra az volt meglepő, hogy a Chiodo testvérek némi szemérmetességet mutatva távol tartják magukat a véresebb gore-tól, csak elvétve tesznek határozott lépéseket a horror felé.

Trash jellegétől függetlenül a Gyilkos bohócok az űrből örök emlékű zsánerfilmnek tűnik, amennyiben az inváziós sci-fikre a szovjet-amerikai versengést keretbe foglaló műfajként tekintek. Míg az 50-es évek hidegháborús félelmében a testrablók vagy masszák képében lezajló földönkívüli támadások egy esetleges szovjet invázió rémével riogattak, addig ez az 1988-as alkotás már a fenyegetettséget tette nevetségessé. Nem véletlen, hogy az elmúlt korszak emberének tűnő rendőrfőnök a vagányabb zsánerfilmekhez szokott John Vernon (A játéknak vége, Piszkos Harry) alakításában még a gyilkos bohócoknál is röhejesebb figurává válik. (Kiss Tamás)

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés