„A Csillagok háborúja helye a fenékreverősdi mellett van”: a szocialista kultúra nemigen tudott mit kezdeni a botrányosan népszerű filmekkel. A kritikákra az ifjúság lázas rajongással válaszolt.
George Lucas filmje, a Csillagok háborúja 1977-ben soha nem látott bevételi adatokat produkált, létrehozta a merchandise jelenségét és megteremtette az űropera műfaját – az egész nyugati világot lázban tartotta, és tartja ma is. Európát azonban még szögesdrót választotta ketté. Hozzánk mennyire gyűrűzött be a világjelenség, láthatta-e a kelet-európai közönség a filmeket, ehette-e halálcsillagos tálkából a müzlit a magyar kisdiák?
Hogy gyorsan túl legyünk a tényeken: a magyar mozikba is eljutott az eredeti trilógia, csak néhány év késéssel. A többi szocialista ország már nem mind volt ilyen szerencsés: az 1977-es első részt Magyarországon és Lengyelországban 1979 nyarán, Bulgáriában 1982 tavaszán, a Szovjetunióban viszont csak 1990-ben, Csehszlovákiában pedig 1991-ben mutatták be. Az 1980-as A birodalom visszavág (Magyarország: 1982 januárja) és az 1983-as A jedi visszatér (Magyarország: 1984 szeptembere) is hasonló arányokkal működött.
Azaz: a keleti blokk egy része nem ment el szó nélkül a világsiker mellett, a puhuló rendszerek nyitottak a nyugat felé, a forgalmazás körül mégis rengeteg furcsaság adódott – kezdve a sok helyütt elemzett, elrettentő plakátokkal. A kézzel készített alkotások köszönőviszonyban sem voltak a filmekkel, amire persze jogos magyarázat, hogy a készítőik alig tudhattak valamit a megfestendő világról – mégis érthetetlen például ez az 1990-ben készült orosz rémség. Talán ezzel is csökkenteni akarták a filmek jelentőségét?
Egy erdélyi ismerősöm elmesélte, hogy Romániában először csak Bukarestben, később az egyetemvárosokban, végül már a kisebb városokban is lehetett látni a műveket, viszont próbáltak minél kisebb hírverést szervezni köréjük. Sokszor csak egy-két nappal a bemutató előtt derült ki, hogy jönnek a filmek – velük együtt pedig a Securitate. Hiába nem volt politikai tartalmuk, állítólag mégis megvágták őket. Lucas filmjei ennek ellenére behozták a nyugati világ szellemét; ez elől felesleges próbálkozásnak tűnt kitérni a nyolcvanas években, de azért megpróbálták minimalizálni a hatást.
Magyarországon ennél átláthatóbb volt a helyzet, bár esetlegességekkel itt is találkozhatunk. Feltűnő például, hogy az első és a harmadik rész feliratosan érkezett a mozikba, a második szinkronosan; A birodalom visszavág már a 80-as években megjelent kölcsönzői videokazettán, a Csillagok háborúját 1984-ben leadta a tévé (ezután viszont 18 évig egyetlen Star Wars-filmet sem), A jedi visszatér viszont a moziból kikopva közel tíz évig semmilyen formában nem volt látható. Ezzel együtt masszív rajongótábor alakult ki a trilógia körül, elsősorban a kisiskolások körében: ennek okát a sajtóvisszhangban kereshetjük.
A magyar újságok kezdettől tudósítottak a rekordbevételekről, a filmet az átalakuló amerikai filmgyártás kontextusába helyezték, kitértek a kísérőtermékek és a filmzene népszerűségére. Az efféle cikkek egyszerre jelentek meg közéleti, kulturális, sci-fi és ifjúsági magazinokban – az egykori lapokat böngészve az a kép rajzolódik ki előttünk, hogy a fiatalokat megcélzó cikkek kerültek többségbe.
Tény, hogy Lucas is a fiatal nézőket kívánta megszólítani – Magyarországon viszont kifejezetten a gyerekek érdeklődtek a filmek iránt. Azok a gyerekek, aki ma a negyvenes éveikben járnak (bár sokat kerestem, elvétve találtam csak ennél idősebb rajongókat). A mai negyvenesek imádnak nosztalgiázni a mindent elsöprő rajongásukon, a trafikos képeken, a vidéki mozikban ezerszer megnézett jelenetek élményén. Olyan, mintha a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján csak általános iskolás kisfiúk nézték volna meg ezeket a filmeket – természetesen azért, mert a bemutatót övező „kampány” gyerekfilmnek állította be az egyébként mitológiai, vallási, politikai és még ki tudja, hányféle szempontból is elemezhető filmeket.
Elméletem szerint kultúrpolitikailag is ez lehetett a legbiztonságosabb megközelítés: az írások kivétel nélkül a Star Wars-filmek egyértelműen elkülöníthető pólusaira („a jó és a rossz harca”) és meseszerűségére hivatkoznak. Azaz a magyar forgalmazásban és kritikai fogadtatásban az eredeti trilógia habókos űrmese, értelmezhetetlen és idétlen lényekkel, amiről egy kis felsőbbségtudattal és iróniával illik beszélni.
„a nézők milliói problémátlan szórakozásra, pozitív hősökre, mesevarázsra, izgalomra és kacagásra vágynak, de olyan formában, amely megfelel az űrkutatás korának.” (Magyarország: Öt világrész száz lapjából, 1977. november 13.)
„Jön Gnom Yoda, a nagy fülű, rémisztő robot!” (A Pajtás magazin különszáma.)
„Leiát persze ismét meg kell menteni. De segít az óriási Chewbacca-majom.” (A Pajtás magazin különszáma.)
„Ezt a filmet megnézése után azonnal el kell felejteni, mert külcsínye mögött semmitmondás lapul. Gépiesen követik egymást a veszélyhelyzetek, amelyekből természetesen főhőseink kerülnek ki győztesen (…) Az amerikai játékboltokban régóta kapható a Csillagok háborúja nevű elektronikus játék. Lehet, hogy a látott filmet már egy ilyen játék számítógépe csinálta? A film legfőbb motívuma, a tyiüüüüüüü… baing, és ez még játéknak is rossz.” (Pajtás, 1982. február 11.)
„ha ti bedőltök néhány látványos, technikailag tökéletes filmtrükknek, nem sok remény marad arra, hogy észreveszitek a valódi értékeket (…) A művészet célja nem az, hogy kikapcsoljon, andalítson, öncélúan szórakoztasson. A Birodalom visszavág ezt teszi, tehát nem művészet, mégis van helye a szívünkben, ott, abban a csücsökben, ahol a táncnak, a fenékreverősdinek, a Vidám Parknak.” (Pajtás, 1982. március 25.)
Volt persze olyan eset is, ahol túltolták az értetlenkedő, lenéző hangnemet, maguk ellen fordítva az olvasókat. Igaz, ezek az olvasók igencsak fiatalok voltak, mindez ugyanis a Pajtás magazinban történt, A birodalom visszavág idején. A csípős, népnevelő kultúrfarizeus megközelítés kivívta a gyerekek haragját – a kritikus és az újság becsületére szolgál, hogy az olvasó levelekből is közöltek egy csokorral.
A legtöbb cikk ezzel szemben más okok miatt botrányos: a pontatlanságok (tárgyi tévedések és sötétben tapogatózó jelzők), a lopkodás (külföldi lapokból, csúnyán) és az értelmezést övező tanácstalanság (mennyire illik dicsérni egy nyugati szórakoztatóipari terméket) mai szemmel megmosolyogtatóak és bosszantóak. A cikkekben előszeretettel dobálóztak a nagy számokkal (bevételi adatok, trükkök száma, költségek), illetve kitértek a lassan önálló márkává váló kapcsolt termékekre – arról persze hallgattak, hogy nálunk ilyesmit nem lehet kapni.
Vagy mégis?
Magyarországon is lehetett ilyen-olyan Star Wars-cuccokat beszerezni, azzal a különbséggel, hogy – a plakátokhoz hasonlóan – gyakran ezek is csak távolról emlékeztettek a Lucas által megálmodott világra. Vagy jobb esetben eredeti kiadványokon alapultak, csak barkácsmegoldással átalakították őket. Előbbire jó példa a hírhedt társasjáték, az akciófigurák többsége, a ma már ritkaságnak számító matricák vagy A jedi visszatér fentebb látható magyar plakátjával díszített órarend – ilyenem nekem is van, örököltem, s mint megtudtam, a ’84/85-ös tanévben rengeteg gyerek büszkélkedett hasonlóval. A másik csoportba tartoznak például a kártyajátékok, a trafikos képek, a puzzle vagy egy másik általam birtokolt órarend: ezek az eredeti filmjeleneteket, standfotókat lopták el használták fel: bénán logózott, összemontázsolt olcsóságokká torzították őket.
A hamisítás magától értetődő volt, jogdíjakról szó sem esett ebben az esetben – miközben ezek az apróságok elárasztották az országot. Más volt a helyzet a „hivatalos” kiadványokkal. Magyarul is megjelent a történet háromkötetes, puhafedeles regényváltozata. A birodalom visszavág képregényben is olvasható volt; ehhez a részhez egyébként a forgalmazó MOKÉP fekete-fehér ismertetőt is gyártott (általánosságban elmondható, hogy A birodalom visszavág már sokkal jobban dokumentált, reklámozott produkció volt, mint elődje). A jedi visszatér pedig storybook („képeskönyv”) formában is megjelent.
Azaz, mint az élet annyi területén, a Star Wars rajongásban is érvényesült a jó magyar elv: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk. A magyar kultúrpolitika nem tudott, talán nem is akart szembefordulni egy ilyen súlyú popkulturális eseménysorozattal – így-úgy megpróbálta szabályozni vagy elnyomni, de a szellem már végérvényesen kiszabadult a palackból.
Gazdag gyűjteményt találhatsz a magyar Star Wars-klub oldalán (például az idézett cikkeket is). Kommentbe pedig saját élményeidet várjuk :)
