Ráadás

Itt a Filmtekercs 10 kedvenc filmje 2014-ben

Szél támad, MiyazakiFilmek a tengeren túlról és innen, különböző korban játszódva és különböző módon elbeszélve. Egy azért közös bennük: igazán jó évet zárhattunk idén, nagy volt a tülekedés a legjobb tíz közé jutásért. Örülünk még annak is, hogy magyar filmet is ajánlhatunk idei kedvenceink között.

Szerkesztőségünk 13 tagja – Fazekas Balázs, Gyöngyösi Lilla, Hancsók Barnabás, Havasmezői Gergely, Keller Mirella, Kiss Tamás, Mlinárik Mariann, Molnár Kata Orsolya, Rókus Ákos, Sergő Z. András, Szin Karolina, Szatmári Zsófi és Tóth Nándor Tamás – szavazott minden általa idén látott filmre a nálunk szokásos tízes skálán, majd ez alapján alakult ki a végső sorrend.

10. Csillagok között

A jó sci-fi az emberről beszél. Sokan elfelejtették ezt az alapvetést. A filmes technika fejlődésével nehézzé vált megszabni azokat a kereteket, amelyek mellett az öncélú parasztvakítás helyett is valódi problémafelvetést láthat a néző. A Csillagok között ezek alapján az utóbbi idők legjobb sci-fije, mert valóban az emberiségről beszél, méghozzá a legközvetlenebb kapcsolaton: az érzelmeken keresztül.

Azonban éppen emiatt többször is joggal említik a film kapcsán a giccsesség és hatásvadászat bélyegét: míg az eredeti felállás szerint a felelősségvállalás problematikájának bolygók közötti felvetése tökéletes Spielberg-filmmé válhatott volna, Nolan stílusához már kevéssé passzol. A rendező kezei alatt a végeredmény bár megpróbál direkt kapcsolatba lépni olyan műfajklasszikusokkal, mint a 2001: Űrodüsszeia, éppen a konkrét utalások miatt saját hiányosságaira hívja fel a figyelmet. Végső soron azonban Nolan erős rendezése, a bravúros technikai kivitelezés, Hans Zimmer metafizikai magasságokba csábító orgona-taktusai és a remek színészi alakítások feledtetik az elkapkodott zárlatot, így mind a brit rendező életművének, mind pedig a sci-fi műfajának egyik újkori meghatározója lehet. (Rókus Ákos)

Anne Hathaway a Csillagok között c. filmben

 

9. Llewyn Davis világa

A Coen testvérek road movie-ja legjobb korszakukat idézi (bár igazi rajongóik szerint nekik nincsenek jó vagy rossz időszakaik). A történet igaz alapokon játszódik, az 1960-as években: Dave Van Ronk country zenész ihlette, akinek történetével azért olyan nagyon nem tudtak mellélőni. Újrateremtették a kora ’60-as ének zenei hagyományát, ami az amerikaiaknak lehet nettó nosztalgia, az európaiaknak pedig egy csak könyvekből, zenékből, filmekből elképzelt világ. Oscar Isaac képe hol a reménytelenségéből is talpra állni képes, tiszteletre méltó művészt tudja megmutatni nekünk, máskor pedig szerencsétlen flótást, akibe legszívesebben mindenki belerúgna.

Kissé tehát ars poetica film lett a Llewyn Davis világa, amiben még azt a slusszpoént is megkapjuk, hogy megnézhetjük: Justin Timberlake valóban képes-e kilépni a XXI. századi yuppie állandó szerepéből. (Sergő Z. András)

inside-llewyn-davis-isaac-cat.jpg_width612

 

8. Halhatatlan szeretők

Jim Jarmusch mindig is erős volt a hangulatok felépítésében, de az Only Lovers Left Alive-val tökélyre fejlesztette az atmoszférateremtést: a Halhatatlan szeretők 123 percnyi lebegés, amiből, akár egy jó tripből, az ember legszívesebben sosem szállna ki. A percek alatt kialakuló függőségről Jozef Van Wissem és a Carter Logan, Jim Jarmusch és Shane Stoneback alkotta SQÜRL tehet elsősorban, akik olyan soundtracket tettek össze, melyet az ember végtelen loopban hallgat.

Még mielőtt azt gondolnánk, hogy a direktor egyszerűen csak elkapta a fílinget, muszáj fejet hajtanunk szakmai nagysága előtt is: az Arany Pálma-jelölést kapott film – melynek forgatókönyvét is Jarmusch jegyzi – nemcsak újraértelmezi az unásig ismert vámpírképet, de kifinomult intertextualitásával, burkolt társadalomkritikájával és kézzel tapintható szimbólumhasználatával komoly csemegét kínál az intellektuális táplálékra vágyóknak. Tilda Swinton és Tom Hiddleston tökéletes választásnak bizonyult a vér és a szerelem mámorában élő vámpírpárnak, ahogy a Halhatatlan szeretők is tökéletes választás, ha az év egyik legjobb filmjét szeretnénk megnézni. (Molnár Kata Orsolya)

Halhatatlan szeretők (Only Lovers Left Alive)

 

7. Ida

Fekete-fehér lengyel film, amelyben a hatvanas években egy apáca megtudja, zsidó származású – első hallásra éppen olyan típusú mozi, amitől a sci-fi rajongók sikítófrászt kapnának, miközben a bölcsészek spontán orgazmusban törnek ki. Nos, az Ida valóban nem egy könnyen befogadható film, hiányoznak a színek, a zenék, a humor, de a történet drámája ezt kívánja meg. A lelki és társadalmi konfliktus azonban lehengerlő, egyszerre vallási, társadalmi és emberi. Kétszereplős dráma: az apácát elkíséri nagynénje, Vörös Wanda, aki az ötvenes évek legvéreskezűbb államügyésze volt – általa és Idával való közös útjuk által kvázi az egész lengyel társadalmat megismerjük. Mindemellett a világháború és a holokauszt árnyéka is rávetül arra az egyetlen kérdésre: vajon a fejlemények tükrében Ida letegye-e apácai esküjét? Így válik egyszerre egyéni, helyi és egyetemes értékütköztetéssé a Lux-díjjal is méltatott Ida. (Tóth Nándor Tamás)

Pawel Pawlikowski: Ida (2013)

6. A nő

Ha megszületik az első mesterséges intelligencia, a kedvenc filmje A nő lesz. Ennyire szépen egy film sem mutatta még be az MI dilemmáját: milyen lesz, ha lesz, és hogyan maradhat egyáltalán emberi skálán? No és lesznek-e érzelmei?

Spike Jonze filmje nem csak szép szerelmes film, plusz igen realista sci-fi, plusz releváns filozófiai eszmefuttatás, hanem amellé nagyon okos darab is. Úgy fűzi össze az érzelmekre épülő történetet a technológiai szingularitás filozófiájára épülő szállal, hogy a kettő egybeolvad: egy valós emberi képpé lesz, egy átlagtörténetté egy lehetséges jövőből, és ezt még egyetlen film sem cselekedte meg ilyen makulátlanul. Többi erényei – a színészet, Scarlett Johansson hangja, a mesteri rendezés, az idegborzoló és szívmelengető jelenetek, a művészi látvány – még tovább emelik az év egyik legemlékezetesebb filmjének színvonalát, fel a csaknem hibátlanság tartományába. (Havasmezői Gergely)

A nő (Her)

 

5. Mielőtt meghaltam

A Wall Street farkasát mutatták be hazánkban előbb, így nehezen lehetett elképzelni, lesz olyan, aki jobban megérdemli a legjobb férfi főszereplő Oscar-díját Leonardo di Caprio helyett 2014-ben. Aztán egyszercsak jött a Mielőtt meghaltam, és mindent felülírt, de leginkább azt, hogy Matthew McConaughey egy tehetségtelen ripacs. Alakítása Ron Woodrofként elementáris élmény, mégsem pusztán emiatt érdemes megnézni a kanadai Jean-Marc Vallée filmjét. A Mielőtt meghaltam az életigenlés mozija egy olyan férfitól, aki a jövő elvesztésének pillanatában döbben rá a múltjának hiábavalóságára. A csodálatos ellentmondást mesteri módon tálalják, azzal, ami az élet elfogadásához szükséges: humorral oldódik a szomorúság, szeretettel pedig a magány. Ráadásként mindez kiegészül Jared Leto elképesztő játékával. (Tóth Nándor Tamás)

Mielőtt meghaltam (dallas buyers club)

 

4. Leviatán

Szerkesztőségünk mozizási szokása némi túlzással felettébb hasonlít az átlagos magyar nézőéhez, már amennyiben a hollywoodi filmek dominanciáját ennek tekintjük. Jelen listánkon az említett Egyesült Államokon és az animációban hagyományosan erős Japánon kívül pusztán egyetlen külföldi nemzet képviselteti magát. Pedig Andrej Zviganisztev filmje finoman szólva nem fest szép képet napjaink korrupciótól és alkoholizmustól sújtott Oroszországáról.

A Leviatánban a történet főhőse azért küzd, hogy a minden értéket elenyészni hagyó országban egyetlen tulajdona megmaradhasson. A Tarkovszkij gondolatiságát – tehát a kisembernek a világgal szembeni cselekvésképtelenségét – felidéző dráma mesteri szimbólumrendszerével válik egyetemes műalkotássá és lép túl hazája határain. A zseniális képek, zenék és alakítások ellenére hihetetlenül nyomasztó, nehezen befogadható film a Leviatán, mégis vétek lenne kihagyni minden filmszerető számára. (Tóth Nándor Tamás)

Hátborzongató és egyben lenyűgöző pillanatkép a Leviatán című filmből

 

3. Sráckor

Az idei Berlinalén debütált Richard Linklater tizenkét éven át forgatott filmje. Sejteni lehetett, hogy nagyot fog szólni, de arra talán az Ezüst Medve-díj ellenére is kevesen számítottak, hogy egészen a következő Oscar-ceremóniáig hallatszik majd a durranás. Márpedig a jelenlegi állás szerint minden esély megvan rá, hogy jövőre az Amerikai Filmakadémia legjobb filmnek járó díját is elvigye a közel háromórás dráma.

Amely valójában nem szól semmi másról, mint egy ember gyerekkoráról: Masonnel (Ellar Coltrane) hatéves korában találkozunk először, és a főiskola első évében köszönünk el tőle. Látjuk, ahogy felnő, ahogy szétesik a családja, majd a múltat elfogadva újjá épül. A monumentális művészfilm a sokunk által átélt érzésekkel képes egyszerre univerzális képet mutatni az emberről, továbbá a kulturális és politikai hatásokkal mikroszkópikus korrajzot felvázolni Texasról. Felejthetetlen, elgondolkodtató és megrázó film attól a rendezőtől, aki a Mielőtt-trilógiával már háromszor bebizonyította, mennyire sokat tud a generációkról és az idő emberre mért hatásáról. (Tóth Nándor Tamás)

Sráckor (Boyhood)

 

2. VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan

Hogy egyedüli magyarként egy frissen végzett egyetemista nulla költségvetésű, már-már partizán jellegű filmje egy ilyen listára kerülhet, ez egyrészt jól jellemzi az elmúlt évek magyar filmgyártását, másrészt pedig lehetőséget és hitet ad a jövőre nézve: vagyis hogy igen, lehet nullköltségvetésből, már-már partizán jelleggel olyan filmet készíteni, ami megüti a mércét, és felkerülhet egy évvégi listára. Méghozzá nem is akármilyen helyre.

Nem véletlenül nem beszélek magáról a filmről: aki ezt a cikket olvassa, és idáig eljut benne, nehezen hiszem, hogy annak újat lehet mondani a pesti pályakezdő értelmiségről, kapunyitási pánikról, bulikról a Kazinczy utcában, szerelmekről, csajozásról, Portugáliáról és minden egyébről, amiről a film fabulája és szüzséje szól. Sokkal inkább beszédes az a tény, hogy ez a film jelenség lett: tízezreket mozgatott meg, mit megmozgatott, moziba küldött, emberek beszéltek róla a fogászaton és a buszmegállóban, a közért pénztárjánál és a Kazinczy utcában. Ez a film forradalmat hozott, még ha Reisz Gábor rendező ezt szerénységből vonakodott is kimondani ősszel adott interjújában. Mindezek mellett majdhogynem másodlagos, hogy ez a film minőségben valóban az év második legjobb filmje lehet-e. (Sergő Z. András)

van_valami

 

1. Szél támad

Amikor a Szél támad című (utolsó) Hayao Miyazaki-filmet szeretjük, az egész életművet belegondoljuk. Egyrészt mert egy rendkívüli (nemzetközi dicsőítésben, díjakban, mondanivalóban és szépségben gazdag) rendezői pálya fináléja, másrészt mert a fő motívuma, a repülés, végigkövethető az összes filmjében, hol hangsúlyosan (Laputa, Nauszika, Porco Rosso, A vándorló palota), hol kevésbé hangsúlyosan (Chihiro Szellemországban, Totoro).

A mélabús és mégis optimista főszereplő álmai a repülésről, az alkotásról annyira Miyazaki! A komoly mesék rendezője végül egy történelmi animációt alkotott, s ugyan az erdő szelleme, Totoro és más csodalények nem köszöntenek benne, az álmok színes szabadságát nem adta fel. S ahogy karakterei is folyton az elválás, az elköszönés érzésével szembesülnek, úgy most mi is, a nézők, s ezt méltón, könnyezve, mosolyogva, ámulva és a mester előtt fejet hajtva tesszük. (Keller Mirella)

Szél támad, Miyazaki

További 5 film, amit szeretnénk megemlíteni a legjobbak között:

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés