Ráadás

Elegáns magaslatok – James Newton Howard koncert Budapesten

Hollywood egyik nagysága, James Newton Howard élete első koncertturnéján Budapestre is ellátogatott. Magával ragadó élmény volt!

Sejtettem már akkor, amikor filmzenét kezdtem írni, hogy egyszer ki kell lépnem a stúdió ajtaján és közönség elé kell állnom” – mondja James Newton Howard első koncertturnéjának budapesti állomásán, és nekifog egyik mágikus, nagyívű szerzeménye vezénylésének végre-valahára élőben: szemben a Cseh Filharmonikusok és a Nagyváradi Állami Filharmónia, mögötte elragadtatott hallgatók.

James Newton Howard Budapesten adott koncertet; a magyar állomásra november első vasárnapján került sor.

 

Szerény hollywoodi varázsló

JNH szerény és jócskán önironikus személyiség benyomását kelti. Mesél az életéből: korai karrierje során egyszer megkérték, hagyná már abba a vezénylést, mert zavarja a zenekart – és aztán megköszöni a Cseh Filharmonikusoknak, hogy elviselik bizonyára rémes karmesteri produkcióját a turné alatt. Én bizony nem tudom megítélni őt karmesterként, de rajongok érte mint zeneszerzőért.

Fotó: jamesnewtonhoward.com
Fotó: jamesnewtonhoward.com

James Newton Howard a hollywoodi filmzene egyik sztárja. Hans Zimmerrel, Ennio Morriconéval és John Williams-szel játszik egy ligában. Grammy- és Emmy-díjjal is jutalmazták, és 8 Oscar-díjra jelölték – egyszer sem nyert, amivel az Oscar legnagyobb vesztesei közé számít; februárban újra izgulhatunk majd érte (egyik idei szerzeménye a Denzel Washington főszereplésével készült dráma, a Roman J. Israel, Esq., a másik Kathryn Bigelow legújabb alkotása, az 1967-es zavargásoknak emléket állító Detroit John Boyega és Anthony Mackie főszereplésével).

Zenéjét leginkább „elegánsnak” nevezhetjük; modernebb, mint John Williams; kevésbé kísérletező, mint Hans Zimmer. Howard szerezte az Az éhezők viadala, a Micsoda nő!, a Hullámok hercege, a Hatodik érzék (és a Shyamalan-összes), a Véres gyémánt, a Peter Jackson-féle King Kong és A sötét lovag-trilógia zenéjét (utóbbit Zimmerrel együtt); dallamait több mint 120 filmben hallhattuk.

 

Amikor a film festi alá a zenét

A november 5-i koncert helyszíne a Papp László Sportaréna volt. A színpad és egy kivetítővászon fókuszát teljesen fekete háttér vette körbe; kevés show-elem vonta el a figyelmet a zenéről (némi fényjáték az előadás csúcspontjain, gyakori illusztrációként jelenetmontázsok a kivetítőn, néha hosszabb filmrészletek). A koncert láthatóan nem egy szupersztár showműsora volt (Hans Zimmer állítólag profibb a bizniszben) – inkább egy komolyzenei előadásra hasonlított: maga Howard is

a zene alatt volt elemében,

beszélt betétjei alatt őszintén visszafogottnak tűnt.

Bevezetésként a Legendás állatok és megfigyelésük témája szolgált: a tavalyi év egyik legjobbjának számító score után a régebbi Hófehér és a vadász dinamikus filmzenéje fokozta a hangulatot. Mindkét szakaszt filmes betétek vetítése festette alá.

Érthető, hogy a shownak meg kell adni a magáét, de én úgy találtam, hogy a képek elvonják a figyelmet a zenéről, és szükségtelenül igyekeznek érzelmeket felkelteni – szükségtelenül, mert ez a fajta nagyzenekari filmzene eleve az érzelmekre épül, tehát kiválóan érvényesül önmagában is. Olykor erőltetve kellett elszakítanom a szememet a montázstól, hogy a koncert lényegére figyelhessek.

Howard elkényeztette a közönségét: számos népszerű sikere előkerült, köztük Az éhezők viadala (ismét filmes montázs-aláfestéssel), a Wyatt Earp (egy egész jelenettel), a King Kong (aminek kapcsán ugyanazt a jelenetet zene nélkül, majd a zenével is megnézhettük – megdöbbentő, hogy zene nélkül mennyivel vontatottabb és hangsúlytalanabb ugyanaz a képsor).

Howard és M. Night Shyamalan együttműködése külön szakaszt érdemelt. A szerző a Jelek emlékezetes zenéjét mindössze három hangjegyre építette fel, és a színpadon be is mutatta, hogyan fejlődik a három hang teljes darabbá: ezután a Hatodik érzék, a Lány a vízben és a többi Shyamalan-téma következett egyetlen áradó folyamban – furcsa módon A falu nélkül.

A falu (egyébként Oscar-jelölt) filmzenéje számomra örök kedvenc. De hát szegény film, végül is, nem vált valami sikeressé; akárcsak JNH másik alulértékelt remekműve, a Hó hull a cédrusra, ez is érthetően maradhat ki egy életmű-összegző koncertből – már ha a népszerűséget jelöljük ki szervező elvnek. Fájt a szívem értük.

Nem mintha idő maradt volna a szívfájdalmon való töprengésre. Howard turnéjának mindegyik állomásán versenyt hirdetnek, amelynek győztese a színpadon énekelheti el az utóbbi évek egyik legnagyobb filmzenei slágerét, a The Hanging Tree című dalt (Az éhezők viadala): a magyar győztes, a 21 éves Kincses Fanni a koncert egyik fénypontjának bizonyult, kiváló átéléssel és magabiztosan adta elő a látszólagos egyszerűsége miatt nehéz (mert gondosan elhelyezett nyomatékokat követelő) számot.

Ez volt Fanni versenyvideója:

 

Meglepetések

Van úgy, hogy az ember nagyon megszeret egy filmet, amihez zenét szerez, még akkor is, ha sejti, hogy kevesen fogják látni” – mondja Howard a második felvonás közepén, és bevezeti mégis – pedig alig reméltem – a Hó hull a cédrusra főtémáját, a Tarawát.

A Tarawa lassan építkezik, de egy ponton átcsap Howard egyik legtisztább és leggrandiózusabb kórusművébe; a zeneszerző ritkán helyez akkora nyomást egy főtémájára, mint ebben a folyton új magaslatokat ostromló darabjában, és mire a lenyugvó, kósza dobütések kivezetik a darabot, voltaképpen megkaptuk James Newton Howard stílus-összefoglalóját (ha egy darabot kellene ajánlanom bemutatásul, ez lenne az).

És aztán felkonferálja A falut. Ezért maradt ki a Shyamalan-összeállításból: fordulópontot jelentett a zeneszerző pályáján és így önálló szekciót érdemelt a turnén.

Hilary Hahnt, a 2004-es album hegedűvirtuóz sztárját most James Ehnes, a világ jelenlegi egyik legjobb művésze helyettesítette a The Gravel Road főszereplőjeként. (Ehnes a turné mindössze három állomásán játszik, London és Amszterdam mellett Budapesten). Hahn játékát nem lehet reprodukálni: Ehnes más hangsúlyokat használt, és noha (úgy tudom) egy Stradivarin játszott, az akusztika sajnos nem ugyanolyan az Arénában, mintha például fejhallgatón figyelnéd az eredeti albumot; a nagyzenekar néha elnyomta a hegedűt, éppúgy, ahogy az előadás során végig elnyomta a kórust is. De James Newton Howard zenéje, a valaha írt egyik legszebb filmzene élőben hallva is csodálatos; A falu megkoronázta a koncertet magával ragadó hegedűszólamaival.

(„A falu egy zs-kategóriás szar” – jegyezte meg a mellettem ülő, folyamatosan hangos úriember, illusztrálva, hogy a film – meg a koncert, és úgy általában a kultúra – nem való mindenkinek.)

Ezután még James Newton Howard leghíresebb szerzeményei is csak levezetőül szolgálhattak. JNH számos romantikus film zenéjét is szerezte – ki nem állhatta őket az elején, mondta, de aztán megszerette a lehetőségeiket –, és ismét jelenetmontázs festette alá a Micsoda nő!, az Álljon meg a nászmenet!, az Oltári nő és gyanúsan sok más Julia Roberts-film zenéjét. (És a Charlie Wilson háborújáét, amiről igazán nem értem, hogy került ide.) A Véres gyémánt afrikai stílusú, jellegzetesen JNH-mód növekvő intenzitású dallamait Velile Mchunu dél-afrikai énekes extravagáns fellépése egészítette ki. És végül A sötét lovag-trilógia is megkapta méltó helyét: mivel Zimmer és Howard felosztotta egymás között a feladatokat, itt Harvey Dent témája hangzott el. Ráadásként pedig a Demóna zenéjéből összeállított szvit ajándékozta meg a közönséget.

 

Hollywood tömören

Mivel James Newton Howard zenéje oly összetéveszthetetlenül hollywoodi, a koncert marketingje nagyon helyesen hangsúlyozta az álomgyári évtizedek közönségcsalogató témáját. Howard érzelmes zenét ír: bár vannak visszafogottabb művei is, a turnén érthető mód a nagyzenekari szerzemények dominálnak, azokból is jellemzően a főtémák.

Az amerikai nagy stúdiók filmjei közül a legtöbb a hármas történetstruktúrára épül, ami szükségszerűen azzal jár, hogy a film vége valamiféle csúcspontba torkollik, lehetőleg összeérő történetszálakkal és a sztori fő kérdésének egyetlen ponton való megoldásával. A hollywoodi zene is ehhez igazodik.

Így aztán a setlist

három órányi masszív érzelmi áradat, folyamatos mozi-csúcspont.

Howard tudatosan szakítja meg a nagy témákat kisebb betétekkel, szelídebb percekkel, sőt egyszer egy személyes történetének animációs mesélésével – de azért az emlékezetesnek szánt pillanatokat a hollywoodi esszenciát jelentő nagyzenekari és kórussal aláfestett főtémák adják.

A filmzenével történetet mesél az ember” – mondta Howard a koncert végén. Három órányi über-hollywoodi zenével emellett „a nagystúdiós mozifilm” mint művészeti ág összefoglalását is adta.

Mégis érezni, hogy személyes kedvencei merre keresendők. A Hó hull a cédrusra és főleg A falu meghaladják JNH leghíresebb műveit; ezek voltak az este legszebb pillanatai. A többi, tűzijátékos-jelenetmontázsos csillogás közben éppen úgy bújtak meg, ahogy a blockbuster-áradatban a valóban értékes filmecskék mindig is tették. Ez is Hollywood összefoglalása, ha úgy tetszik.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya