Ráadás

Oscar 2019: Kik lesznek a végső jelöltek?

Néhány napon belül kihirdetik az Oscar-díj jelöltjeit. Furcsa egy díjszezon ez, így sok a bizonytalanság, de azért lássuk, mire számíthatunk majd kedd délután…

Hadd kezdjem mindjárt a legégetőbb kérdéssel, ami minden évben újra meg újra előjön, ha elkezdődik a filmes díjszezon: Megérdemelte-e? Nos, mivel a film nem olyasmi, aminek a győzelmét stopperrel vagy mérőszalaggal lehet mérni, a kérdés pont annyira szubjektív, mint a válasz. Nagyon kevesen vannak, akik akármit megnéznek – vagy ha már itt tartunk, akármit meghallgatnak vagy elolvasnak. Van ízlésünk, van értékrendünk, van pillanatnyi hangulatunk, és ez mind-mind meghatározó tényező, amikor választunk. És meghatározó tényező, amikor szavazunk.

És aki túl tud jutni azon, hogy nem csak a saját véleménye létezik, az belátja, hogy ez sosem fog változni. Mindig is így volt, mindig is így lesz. A maga korában ugyanolyan befolyásoló tényező volt mondjuk a vietnámi- vagy a koreai háború, mint a McCarthy-féle feketelistázás, a polgári jogi mozgalmak és még ezer más, amit ma már eszünk ágában sem volna összekötni az akkori nyertesekkel, miközben az Oscar-kampányokban igencsak meghatározó jelentőségük volt.

Idén sincs ez másképp, sok-sok téma van, ami meghatározza a közbeszédet:

Trump és az ő elképzelt fala; a felerősödött xenofóbia; ugyanazért a munkáért a férfiaknál kevesebbet kereső nők stb. De most mégsem ezek, hanem a népszerűségi kérdés került a showbiznisz legtöbbet tárgyalt problémájává. Egyrészt ugye tény, hogy az Oscar nézettsége nagyot csökkent. Leszámítva az aprócska tényt, hogy ezzel még mindig az év nyolcadik legnézettebb műsora (néhány sportesemény és a Rólunk szól Szuper Kupa után játszott epizódja előzi csak meg), ami még így is több embert jelent, mint ahány az Egyesült Államokban jegyet váltott olyan sikerfilmekre, mint a Csillag születik, a Solo: Egy Star Wars történet, vagy a Mission: Impossible – Utóhatás.

Csillag születik

Szóval tény, hogy van csökkenés, és ez általános érvényű. De annál biztosan összetettebb a helyzet, hogy megoldás lenne csak népszerű filmeket Oscarra jelölni. Először is manapság sokkal több a lehetőség: több tévécsatorna van és több módja van a filmnézésnek. Régen néhány díjátadó volt, manapság közel száz. Régen limitáltan lehetett csak sztárokat látni (civilben!), ma rájuk írhatunk Twitteren. Ez mind közrejátszik abban, hogy lanyhul az érdeklődés: mire odáig jut valaki, hogy átvegye az Oscarját, addigra láttuk már fesztiváldíjat nyerni, láttuk Golden Globe-ot nyerni, Critics’ Choice-ot és Baftát nyerni.

De, hogy ez mégis döntő tényezővé vált, a szakmai jelölések a legjobb bizonyítékok. Kezdjük a filmekkel…

 

LEGJOBB FILM

Az alábbi ábra azt mutatja, hogy az amerikai díjszezon szempontjából fontos fesztiválon és a nagyobb kritikai szervezeteknél mely filmek nyerték el a „Legjobb film” címet.

Legjobb filmek a kritikusok szerint

Jól látszik, hogy a „kritikusok díjszezonját” toronymagasan Alfonso Cuarón Velencében is fődíjas Romája nyerte, egymaga több díjat begyűjtve, mint riválisai összesen. Most mellőzzük a tényt, hogy a filmet a Netflix forgalmazza, hisz 20 országban hagyományos mozibemutatója is volt az alkotásnak jóval az online-premier előtt, szóval e téren semmiben nem különbözik a többi versenyzőtől. Különbözik viszont abban, hogy egyrészt nem angol nyelvű, másrészt fekete-fehér. Persze ezek sem kizáró tényezők, hiszen A némafilmes szintén fekete-fehér némafilmként tudott Oscart nyerni, de az sem volt túl régen, hogy a Szerelem, Michael Haneke remekműve is ki tudott törni az idegen nyelvű filmek kategóriájából.

Ráadásul Cuarón filmjét a populáris filmek előtérbe helyezése sem hátráltatta, a nagy szakmai céhek jelöléseinél ugyanúgy jól teljesített a film, mint korábban a kritikusoknál.

És hogy mit értek a populáris filmek előtérbe helyezésén, ahhoz mindenki vessen egy pillantást az alábbi ábrára, ami a fentebb említett szakmai céhek jelöléseit tartalmazza (és a Golden Globe-ot).

Jelölések a szakmai szervezeteknél

Ha összevetjük a két ábrát, közös keresztmetszetnek a Román kívül csak a Csillag születik (A Star is Born), a Zöld könyv (Green Book) és bizonyos mértékig a Fekete Párduc (Black Panther) tudott ugyanolyan jól működni mindenütt. Yorgos Lanthimos a kritikusoknál stabil második helyen álló A kedvence (The Favourite) azonban szemmel láthatóan visszaesett a szakmai plénum előtt, hisz kimaradt a Rendezők Céhének jelöltjei közül is, és a Színészek Céhe sem válogatta be a legjobb színészgárdák közé – utóbbiak úgy, hogy közben három egyéni jelölést is adtak neki.

De A kedvenc még mindig szerencsés helyzetben van, hisz az Eighth Grade, A gyűlölet, amit adtál (The Hate U Give), az If Beale Street Could Talk vagy a Ne hagyj nyomot! (Leave No Trace) szinte teljesen megsemmisülten adta át a helyét olyan, kritikailag kevésbé erős popcorn-moziknak, mint a Bohém rapszódia (Bohemian Rhapsodynálunk az év csalódásai között!), a Kőgazdag ázsiaiak vagy a Hang nélkül (A Queit Place). Erős tendencia ez, ami idén majdnem minden kategóriánál jelentkezett, mindig ugyanúgy:

a kritikusoknál jól szereplő művészfilmeket és azok alkotóit szorították ki a népszerűbb alkotások.

Ez persze még nem jelenti azt, hogy nyerni is fognak, különösen úgy nem, hogy a Brit Filmakadémia jelöléseivel azért árnyalódott némiképp a verseny. Az Amerikai Filmakadémia pedig közelebb áll ehhez, az elmúlt évek változásai pedig még inkább eltávolították az Oscar szavazóit a szakszervezeti vagy céhes díjak zsűrijétől, többek között azzal, hogy rengeteg külföldit hívtak meg az Akadémia tagjai közé.

Roma

Hogy ennek tükrében hogy alakul majd a jelöltek névsora? Három biztos pont van: a Roma, a Csillag születik és a Zöld könyv gond nélkül bekerül majd a legjobb (maximum) tízbe, de nagyon valószínű, hogy ez a kritikusok ellenében a szakma által kiemelt egyetlen nem popcorn-mozinak, Spike Lee Csuklyások (BlacKkKlansman) című mozijának is sikerülni fog, és jelen állás szerint a Fekete Párduc ellen se fogadjon senki. A britek által megmentett A kedvenc is minden bizonnyal visszatér, de a többi, legfeljebb még négy hely bizonytalan. Ha most választanom kéne, és hát kell is, azt mondanám, hogy kilenc jelölt lesz, a maradék három film pedig a Golden Globe nyertes Bohém rapszódia, az Alelnök (Vice) és az If Beale Street Could Talk lesz.

LEGJOBB RENDEZŐ

Míg a kritikusoknál a hatalmas Alfonso Cuarón tarolás közepette labdába tudott rúgni két rendezőnő (Lynne Ramsay a Sosem voltál itt (You Were Never Really Here és Debra Granik a Ne hagyj nyomot! című filmekkel), a Rendezők Céhénél (lásd a fenti ábrán) már öt férfiú került a középpontba: Cuarón mellett Spike Lee (Csuklyások), Bradley Cooper (Csillag születik), Peter Farrelly (Zöld könyv) és Adam McKay (Alelnök). A statisztika azt mutatja, hogy az Oscar-jelöltek névsora sem lesz nagyon más, bár az is igaz, hogy a Rendezők Céhének jelöltjei és az Oscar-jelöltek a legtöbbször nem egyeznek, egy vagy ritkábban két eltérés majdnem mindig akad. Ha most is akad, valószínűleg McKay vagy Farrelly marad ki, hogy átadja a helyét Yorgos Lanthimosnak és talán egy másik meglepetésjelöltnek.

 

LEGJOBB SZÍNÉSZEK

A populáris kontra nem populáris voksok itt éreztették leginkább hatásaikat, de ehhez nézzük is meg rögtön azt az ábrát, ami a kritikusok díjait szemlélteti:

Az év legjobb alakításai a kritikusok szerint

Igen, Ethan Hawke az egyik legmagabiztosabb győztes A hitehagyottban (First Reformed) nyújtott alakításáért. Pechjére ez egy kicsike film, amit aztán sem a Golden Globe, sem a BAFTA, sem a Színészek Céhe nem vett észre. Olyan természetesen volt, hogy nem a kritikusok kedvence kapta az Oscart, de hogy még az ötbe sem került be, az majdnem példa nélküli. Márpedig most nagyon nagy esély van erre, különösen úgy, hogy két színész is letudta azt, amit könnyű díjra váltani: igazi személyt utánoznak egy nagyon élethű maszkban. Rami Malek Freddie Mercuryt, Christian Bale pedig az egykori alelnököt, Dick Cheney-t kelti életre a Bohém rapszódia és az Alelnök című filmekben.

Naná, hogy ők a legnagyobb favoritok, a nyomukban pedig ott kullog az idén négy jelölésre is pályázó Bradley Cooper a Csillag születik és Viggo Mortensen a Zöld könyv főszereplőjeként. És ha az Akadémia nem könyörül meg Hawke-on, akkor Denzel Washington fia, John David Washington csatlakozik majd a csapathoz a Csuklyások című filmért.

A női főszereplőknél egy fokkal jobb a helyzet, közülük Olivia Colman még mindig fő esélyes,

bár a Golden Globe és a Critics’ Choice már előkészítette a terepet Glenn Close „életműdíjához” a The Wife című filmért, amelyben Close egy Nobel-díjas írónőt alakít. Itt persze előkerül a másik örök kérdés, hogy miért nem akkor díjaznak valakit, amikor igazán kellene, elkerülve ezzel azt, hogy egy kevésbé jó szerepért kelljen „életműdíjat” adni neki. De ez megint olyan dolog, ami úgysem fog változni, kár is rágódni rajta.

The Wife

A kérdés inkább most az, hogy a nagy Colman-Close párharcba bele tud-e szólni Lady Gaga, vagy hogy bekerül-e a jelöltek közé Toni Collette (ÖrökségHereditary), Melissa McCarthy (Megbocsátasz valaha) és Yalitza Aparicio (Roma), vagy át kell adniuk a helyet két, nagyobb pénztermelő filmben szereplő kolléganőnek, konkrétan Viola Davisnek (Nyughatatlan özvegyekWidows) és Emily Bluntnak (Mary Poppins visszatérMary Poppins Returns).

Ha rápillantunk a fenti táblán a mellékszereplőkre, Regina King (If Beale Street Could Talk) és Richard E. Grant (Megbocsátasz valaha) fölényét látjuk a kritikusoknál, a szakmai díjaknál azonban Ethan Hawke-hoz hasonló nagy kimaradásokat találunk. Mondjuk Hawke-kal ellentétben az ő jelölésük biztos, sőt, Regina King a mellőzések ellenére is éllovasa saját kategóriájának, amelyben A kedvenc két színésznőjével, Emma Stone-nal és Rachel Weisszel, no meg az Alelnök feleségét játszó Amy Adamsszel kell megküzdenie.

A férfi mellékszereplőknél mint mondtam, Grant biztosan jelölt lesz, habár éllovas státuszától már rég megfosztotta őt a Zöld könyv Mahershala Alija

(akit érdemes megnézni a True Detective harmadik évadában, amiben szintén remekel!), aki majd valószínűleg meg is nyeri második Oscarját. És hogy ki asszisztál még ehhez? Talán Timothée Chalamet a Csodálatos fiúért (Beautiful Boy), talán Sam Elliott a Csillag születikért, talán a tavalyi győztes Sam Rockwell az Alelnökért, de az sem kizárt, hogy Michael B. Jordan lesz a Fekete Párducért.

Ezek tehát a tippjeim a fő kategóriákban. Hogy igazam volt-e, kedden kiderül, mint ahogy az is, lesz-e magyar versenyzője a következő Oscarnak. Hajrá Susotázs!!!

 

***

Kattints ide, ha többet akarsz még tudni az idei díjszezonról!

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg néhány könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében olvas és sorozatokkal foglalkozik, díjszezon idején pedig a díjszezonnal.