Fókuszban Ráadás

Gyűlölet a fehér csuklya mögött – Filmek a Ku-Klux-Klanról

Ku-Klux-Klan: Amerika legrégebbi és leghírhedtebb terrorszervezete már több, mint 150 éve. A kísértetruhás alakok a filmvásznon is több alkalommal bukkantak fel. Spike Lee filmje, a Csuklyások: BlacKkKlansman kapcsán érdemes megvizsgálni azokat a filmeket, melyek ezt a titokzatos és félelmetes csoportot veszik górcső alá.

A Klan „rövid” története

A Ku-Klux-Klant 1865-ben alapította hat amerikai polgárháborús déli veterán, a Tennesse államban található Pulaskiban. A név a görög kuklosz szóból származik, amely kört jelent, a klan pedig a kelta családi nemzetségekre utal – a KKK tehát egy „családi kör”. A szervezet egyfajta testvériségként működött és céljául tűzte ki a megalázott déli államok helyzetének javítását, valamint a felszabadított rabszolgák megbüntetését és megfélemlítését. A szervezet tagjai ijesztő maskarákban lovagolva támadtak rá rendszerint védtelen afroamerikaikra, akiket megkínoztak vagy megöltek. 1868-ban Ulysses Grant elnök betiltotta és terrorszervezetnek minősítette a Klant, amely 1915-ig élte csipkerózsika álmát. Ekkor a KKK jórészt D. W. Griffith filmjének, a The Birth of a Nationnek köszönhetően újraszerveződött és a ’20-as évekre 4 milliós létszámot ért el.

The Birth of a Nation (1915)

Ekkoriban már nemcsak a feketéket, de az ír katolikusokat is kegyetlenül üldözték, akik nem passzoltak bele a protestáns-fehér-angolszász Amerika képébe. A II. világháború hatásra a Klan ismét visszaszorult, majd a ’60-as évek polgárjogi mozgalmának idején újra aktivizálódott. A KKK napjainkban is aktív, ellenségei most már leginkább a Latin-Amerikából érkezett bevándorlók. Több KKK-s szervezett az interneten is képviselteti magát, illetve működik együtt neonáci és más rasszista csoportokkal.

A Klan forradalma a filmvásznon

Griffith fentebb említett műve, a The Birth of a Nation igazi filmtörténeti klasszikusnak számít, miközben valószínűleg Leni Riefenstahl rendezései mellett a legmegosztóbb mozgóképes darabok egyike. A film Thomas Dixon The Clansman című fajgyűlölő művén alapszik és a polgárháború utáni Egyesült Államok igazi hőseinek a Ku-Klux-Klan tagjait tekinti, miközben lealacsonyító módon ábrázolja a feketéket.

Valójában ez az alkotás, ami a Klan ma ismert külsőségeit megteremtette. A fehér lepel és a csuklya, a keresztgyújtás és a rituális szertartások mind-mind Dixontól és Griffith-től származnak. A filmet még Woodrow Wilson elnök is örömmel tekintette meg, aki szimpatizált a Klan eszméivel.
A film egy jelenetét később a Forrest Gumpban is felhasználták. Amikor Gump elmeséli, hogy édesanyja a Klan egyik vezéralakja, Nathan Bedfort Forrest után nevezte el, a The Birth of a Nation képsorait láthatjuk.

Lángoló Mississippi (1988)

Lángoló Mississippi

Alan Parker 1988-as filmje egy a ’60-as években történt igaz történeten alapszik, amikor a KKK tagjai meggyilkolnak három polgárjogi mozgalmárt. A városba két FBI ügynök érkezik a gyilkosok felderítésre. A film a tipikus jó zsaru-rossz zsaru felállásra épít. Willem Dafoe karaktere visszafogott, míg Gene Hackman brutális módszerekkel igyekszik megtörni az egyébként sem a finomságukról híres Klan tagjait. A filmből sajnos mégsem tudunk meg sokkal többet a fehér leples csoportról annál, mint ami egyébként is ismeretes. A film inkább azt a kérdést fejtegeti, hogy szabad-e egy nyíltan erőszakos csoportosulás tagjaival szemben szintén erőszakot alkalmazni a jó cél érdekében.

Amerikai drámák epizódszereplői

Több olyan film létezik, ahol a KKK inkább csak a drámai hatás eléréséért felelős, és az alkotók nem arra törekedtek, hogy hitelesen ábrázolják a Klant. A Somersby című Jon Amiel rendezésben a fehér csuklyás Klan tagok Richard Gere karakterének birtokát háborgatják. A film viszont nem törekszik a KKK történelmileg hiteles ábrázolására. A polgárháború után játszódó történetben a Klan már a Griffith által interpretált formában jelenik meg, fehér lepelben és keresztet égetve, ami ebben az időszakban még nem volt rájuk jellemző.

Malcolm X (1992)

Dee Rees Mudbound című rendezésében a II. világháború utáni viharos időszakban tűnik fel a Klan. Az ábrázolásuk meglehetősen autentikus és kendőzetlen, a klántagok egy szerencsétlen fekete férfin hajtanak végre kasztrálást, ami az akasztáson és a korbácsoláson túl a KKK egy jellemző módszerévé vált. Spike Lee Malcolm X című életrajzi drámájában a Klan az, ami megadja Macolmnak a végső löketet ahhoz, hogy felvegye a harcot a fajgyűlölettel és ellentmondásos emberjogi harcossá váljon.

Szatirikus ábrázolások

A Klan megjelenése és szokásai visszatetszést váltanak ki a jó érzésű emberből, de félelemkeltő jellegükön túl meglehetősen komikusak is. Mintha gyerekek öltöztek volna kísértetruhába egy farsangi vagy halloweeni bulin. Ebből adódóan a Klan szatirikus ábrázolások kedvelt célpontja is.
Az Ó testvér, merre visz az utad? című filmben a Coen testvérek elsősorban a Klan szokatlan rítusain gúnyolódnak, melyet meglehetősen fülbemászó country zenével támasztanak alá. Az összhatás pedig a maga módján valóban humoros.

A Bad Boys II-ben Will Smith és Martin Lawrence mint két színesbőrű rendőr ölti magára a fehér leplet, hogy észrevétlenül üssenek rajta a KKK-n.

Django elszabadul (2012)

Sokak fejében a Tarantino Django elszabadulja él, ha a Klant ábrázoló filmre kell gondolnia. Az ott bemutatott csoportosulás viszont történelmileg nem lehet a Ku-Klux-Klan, mivel a cselekmény a polgárháború előtt játszódik. Az utalás ugyanakkor egyértelmű: fáklyákkal lovagló dühödt déliek, akik fejükre zsákot húzva igyekeznek meggyilkolni a fekete Djangót és társát.

A Klan 150 éves viharos történelme során tehát bőven adott muníciót a filmeseknek, akik az esetek többségében kritikus és elítélő módon ábrázolták a KKK-t. Ugyanakkor fontos az, hogy az alkotók kiegyensúlyozott képet alkossanak az egyes emberi csoportokról és a szélsőségesek által elkövetett bűnök alapján ne ítéljenek kollektíven. A KKK semmiképpen sem reprezentálja a többségi fehér társadalom véleményét a feketékről, ahogyan a gettókban egymásra lövöldöző feketék sem reprezentálják az afroamerikai társadalom egészét. Ezenkívül a legveszélyesebb emberek nem öltenek magukra semmilyen maskarát ahhoz, hogy kifejezzék gyűlöletüket, így az ő felismerésük sokkal nehezebb. David Duke, a Klan egykori birodalmi varázslója ma már csuklya helyett öltönyben hirdeti az igét. Amíg pedig szélsőséges csoportok léteznek, addig a filmeseknek is bőven van miről beszélniük.

Gueth Ádám

Gueth Ádám

Gueth Ádám a Filmtekercs gyakornoki programjában vesz részt. Ha te is jelentkeznél, kattints ide!

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..