Fókuszban Ráadás

Gyűlölet a fehér csuklya mögött – Filmek a Ku-Klux-Klanról

Ku-Klux-Klan: Amerika legrégebbi és leghírhedtebb terrorszervezete már több, mint 150 éve. A kísértetruhás alakok a filmvásznon is több alkalommal bukkantak fel. Spike Lee filmje, a Csuklyások: BlacKkKlansman kapcsán érdemes megvizsgálni azokat a filmeket, melyek ezt a titokzatos és félelmetes csoportot veszik górcső alá.

A Klan „rövid” története

A Ku-Klux-Klant 1865-ben alapította hat amerikai polgárháborús déli veterán, a Tennesse államban található Pulaskiban. A név a görög kuklosz szóból származik, amely kört jelent, a klan pedig a kelta családi nemzetségekre utal – a KKK tehát egy „családi kör”. A szervezet egyfajta testvériségként működött és céljául tűzte ki a megalázott déli államok helyzetének javítását, valamint a felszabadított rabszolgák megbüntetését és megfélemlítését. A szervezet tagjai ijesztő maskarákban lovagolva támadtak rá rendszerint védtelen afroamerikaikra, akiket megkínoztak vagy megöltek. 1868-ban Ulysses Grant elnök betiltotta és terrorszervezetnek minősítette a Klant, amely 1915-ig élte csipkerózsika álmát. Ekkor a KKK jórészt D. W. Griffith filmjének, a The Birth of a Nationnek köszönhetően újraszerveződött és a ’20-as évekre 4 milliós létszámot ért el.

The Birth of a Nation (1915)

Ekkoriban már nemcsak a feketéket, de az ír katolikusokat is kegyetlenül üldözték, akik nem passzoltak bele a protestáns-fehér-angolszász Amerika képébe. A II. világháború hatásra a Klan ismét visszaszorult, majd a ’60-as évek polgárjogi mozgalmának idején újra aktivizálódott. A KKK napjainkban is aktív, ellenségei most már leginkább a Latin-Amerikából érkezett bevándorlók. Több KKK-s szervezett az interneten is képviselteti magát, illetve működik együtt neonáci és más rasszista csoportokkal.

A Klan forradalma a filmvásznon

Griffith fentebb említett műve, a The Birth of a Nation igazi filmtörténeti klasszikusnak számít, miközben valószínűleg Leni Riefenstahl rendezései mellett a legmegosztóbb mozgóképes darabok egyike. A film Thomas Dixon The Clansman című fajgyűlölő művén alapszik és a polgárháború utáni Egyesült Államok igazi hőseinek a Ku-Klux-Klan tagjait tekinti, miközben lealacsonyító módon ábrázolja a feketéket.

Valójában ez az alkotás, ami a Klan ma ismert külsőségeit megteremtette. A fehér lepel és a csuklya, a keresztgyújtás és a rituális szertartások mind-mind Dixontól és Griffith-től származnak. A filmet még Woodrow Wilson elnök is örömmel tekintette meg, aki szimpatizált a Klan eszméivel.
A film egy jelenetét később a Forrest Gumpban is felhasználták. Amikor Gump elmeséli, hogy édesanyja a Klan egyik vezéralakja, Nathan Bedfort Forrest után nevezte el, a The Birth of a Nation képsorait láthatjuk.

Lángoló Mississippi (1988)

Lángoló Mississippi

Alan Parker 1988-as filmje egy a ’60-as években történt igaz történeten alapszik, amikor a KKK tagjai meggyilkolnak három polgárjogi mozgalmárt. A városba két FBI ügynök érkezik a gyilkosok felderítésre. A film a tipikus jó zsaru-rossz zsaru felállásra épít. Willem Dafoe karaktere visszafogott, míg Gene Hackman brutális módszerekkel igyekszik megtörni az egyébként sem a finomságukról híres Klan tagjait. A filmből sajnos mégsem tudunk meg sokkal többet a fehér leples csoportról annál, mint ami egyébként is ismeretes. A film inkább azt a kérdést fejtegeti, hogy szabad-e egy nyíltan erőszakos csoportosulás tagjaival szemben szintén erőszakot alkalmazni a jó cél érdekében.

Amerikai drámák epizódszereplői

Több olyan film létezik, ahol a KKK inkább csak a drámai hatás eléréséért felelős, és az alkotók nem arra törekedtek, hogy hitelesen ábrázolják a Klant. A Somersby című Jon Amiel rendezésben a fehér csuklyás Klan tagok Richard Gere karakterének birtokát háborgatják. A film viszont nem törekszik a KKK történelmileg hiteles ábrázolására. A polgárháború után játszódó történetben a Klan már a Griffith által interpretált formában jelenik meg, fehér lepelben és keresztet égetve, ami ebben az időszakban még nem volt rájuk jellemző.

Malcolm X (1992)

Dee Rees Mudbound című rendezésében a II. világháború utáni viharos időszakban tűnik fel a Klan. Az ábrázolásuk meglehetősen autentikus és kendőzetlen, a klántagok egy szerencsétlen fekete férfin hajtanak végre kasztrálást, ami az akasztáson és a korbácsoláson túl a KKK egy jellemző módszerévé vált. Spike Lee Malcolm X című életrajzi drámájában a Klan az, ami megadja Macolmnak a végső löketet ahhoz, hogy felvegye a harcot a fajgyűlölettel és ellentmondásos emberjogi harcossá váljon.

Szatirikus ábrázolások

A Klan megjelenése és szokásai visszatetszést váltanak ki a jó érzésű emberből, de félelemkeltő jellegükön túl meglehetősen komikusak is. Mintha gyerekek öltöztek volna kísértetruhába egy farsangi vagy halloweeni bulin. Ebből adódóan a Klan szatirikus ábrázolások kedvelt célpontja is.
Az Ó testvér, merre visz az utad? című filmben a Coen testvérek elsősorban a Klan szokatlan rítusain gúnyolódnak, melyet meglehetősen fülbemászó country zenével támasztanak alá. Az összhatás pedig a maga módján valóban humoros.

A Bad Boys II-ben Will Smith és Martin Lawrence mint két színesbőrű rendőr ölti magára a fehér leplet, hogy észrevétlenül üssenek rajta a KKK-n.

Django elszabadul (2012)

Sokak fejében a Tarantino Django elszabadulja él, ha a Klant ábrázoló filmre kell gondolnia. Az ott bemutatott csoportosulás viszont történelmileg nem lehet a Ku-Klux-Klan, mivel a cselekmény a polgárháború előtt játszódik. Az utalás ugyanakkor egyértelmű: fáklyákkal lovagló dühödt déliek, akik fejükre zsákot húzva igyekeznek meggyilkolni a fekete Djangót és társát.

A Klan 150 éves viharos történelme során tehát bőven adott muníciót a filmeseknek, akik az esetek többségében kritikus és elítélő módon ábrázolták a KKK-t. Ugyanakkor fontos az, hogy az alkotók kiegyensúlyozott képet alkossanak az egyes emberi csoportokról és a szélsőségesek által elkövetett bűnök alapján ne ítéljenek kollektíven. A KKK semmiképpen sem reprezentálja a többségi fehér társadalom véleményét a feketékről, ahogyan a gettókban egymásra lövöldöző feketék sem reprezentálják az afroamerikai társadalom egészét. Ezenkívül a legveszélyesebb emberek nem öltenek magukra semmilyen maskarát ahhoz, hogy kifejezzék gyűlöletüket, így az ő felismerésük sokkal nehezebb. David Duke, a Klan egykori birodalmi varázslója ma már csuklya helyett öltönyben hirdeti az igét. Amíg pedig szélsőséges csoportok léteznek, addig a filmeseknek is bőven van miről beszélniük.

Gueth Ádám

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. A Károli Gáspár Református Egyetemen történelem szakon végzett. Jelenleg az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányos tanulója, főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a sci-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..