Itt a LAIKA stúdió új filmje: a Kubo és a varázshúrok az év egyik legizgalmasabb animációjának ígérkezik. Íme néhány érdekesség!
A LAIKA stúdió (Coraline és a titkos ajtó, Doboztrollok, ParaNorman) új filmje mágikus tájakra kalauzol! Az ősi Japán tenger ostromolta partjainál, egy sziklaszirten él Kubo. Szerény megélhetését az biztosítja, hogy mágikus tehetségét hasznosítva lenyűgöző történeteket ad elő origami segítségével a kis halászfalu lakóinak. Éjszakánként édesanyjáról gondoskodik: a betegeskedő asszony rendszeresen transzba esik a növekvő és fogyó Hold hatására.
Kubo nyugodt életét váratlan esemény zavarja meg. Véletlenül megidéz egy múltbéli szellemet, aki leviharzik az égből, hogy beteljesítse ősi bosszúját. Kubónak menekülnie kell, de szerencséjére barátokra talál: társául szegődik az ádáz Majom és Bogár, a rovarszamuráj. A fiú izgalmas útra indul, hogy kiderítse, miért halt meg édesapja, aki a világ legnagyobb szamurája volt. Meg kell találnia édesapja legféltettebb ereklyéit: az Áthatolhatatlan Páncélt, a Törhetetlen Kardot és a Sebezhetetlen Sisakot.
Varázserejű hangszere, a shamisen segítségével Kubónak istenekkel és szörnyekkel kell megvívnia, köztük a bosszúszomjas Holdkirállyal és a gonosz ikerlányokkal, hogy feltárja örökségének titkát, újraegyesítse családját és beteljesítse hősi végzetét.
Kubo megszületik
A LAIKA stúdió (akárcsak legújabb filmjének hőse, Kubo) hosszú utat tett meg: tíz év alatt szinte a semmiből a világ egyik legrangosabb animációs műhelyévé vált. 2016-ban a LAIKA Oscar díjat nyert tudományos-technikai eredményeinek elismeréseként. A Kubo és a varázshúrok a LAIKA valamennyi hagyományát egyesíti.
„A stoptrükk-animáció a mozi hajnala óta rendelkezésünkre áll” – magyarázza az Annie-díjas és Oscar-jelölt Travis Knight, a Kubo rendezője és egyik producere. – „Ezt az eljárást alkalmazta Willis O’Brian az 1933-as King Kongban, de mi olyan technológiát dolgoztunk ki, amely teljesen megváltoztatta ezt a médiumot. A művészet, a szakértelem, a tudomány és a technika nyújtotta előnyök ötvözésével lenyűgözően látványos történeteket tárunk a közönség elé.”
A LAIKA-nak azonban nem az a célja, hogy egyéni stílus kidolgozásával tegye le a névjegyét, hanem arra használja a rendelkezésére álló eszközöket, hogy olyan vizuális világot teremtsen, amely a legmegfelelőbben szolgálja az adott történet elmesélését. Állandó törekvés az oregoni székhelyű stúdiónál, hogy szokatlan, különleges és emlékezetes történeteket vigyenek vászonra. „Olyan filmeket szeretnénk csinálni, amelyek nyomot hagynak a világban, egyben az animáció fejlődését is elősegítik” – magyarázza Knight. – „Nagyszerű mesélői hagyomány letéteményesei vagyunk. Akár a tábortűz mellett ülünk, akár egy ókori görög amfiteátrumban, akár Shakespeare Angliájában a Globe színházban, időtlen rituáléban veszünk részt: közösségként élünk át történeteket. Ma moziba járunk, hogy élményeket szerezzünk önmagunkról. Hatalmas ajándék, hogy e hagyomány letéteményesei lehetünk. Új, maradandó élményeket szeretnénk nyújtani a közönségnek, amelyeket elraktározhat emlékezetében, és amelyekből tapasztalatokat szűrhet le önmaga számára.”
„Nagyívű történetet kerestem, amely az élet legfontosabb igazságairól és a gyermekkor tapasztalatairól szól” – meséli Knight a Kubo születéséről. – „Gyerekként rajongtam a fantasztikus mesékért. Faltam a könyveket, elolvastam Tolkien összes műveit, a görög és a skandináv mitológia regéit, L. Frank Baumot, a Lone Wolf and Cub mangasorozatot. [Az utóbbiból készült japán filmek A sógun orgyilkosa 1-4. címmel jelentek meg magyarul DVD-n. Tarantino is rajongójuk, a Kill Bill 2. végén az első részt nézi Kiddo és kislánya esti meseként. – a ford]. Talán nem hat a meglepetés erejével, hogy nagy filmrajongó is voltam, imádtam a kedvenc rendezőim – Kuroszava, Spielberg, Mijazaki, David Lean, Ridley Scott és George Lucas – műveit. Azt hiszem, a Csillagok háborúja volt az első film, amit moziban láttam.”
„A LAIKA még adós volt egy nagyszabású fantasy elkészítésével. Ez nem véletlen: óriási feladat egy ilyen filmet megcsinálni. A legtöbb stoptrükk-animációs film úgy fest, mintha az asztal tetején készítették volna, merthogy tényleg ott készülnek. Egy hősi fantasynak azonban hatalmas távlatokkal kell lenyűgöznie nézőjét. Az viszont teljes képtelenség, hogy egy raktárban felcsicsázunk egy terepasztalt és színes-szagos, szélesvásznú eposzt forgatunk rajta. Nevetséges próbálkozás, ilyesmire senki nem vállalkozna. Pontosan ezért akartam megcsinálni.”
Knightnak nagyon megtetszett Shannon Tindle filmötlete, akitől az eredeti sztori és a karakterek származnak. „A Kubo és a varázshúrok számomra a családról szól” – magyarázza Tindle. – „A feleségem és beteg édesanyja kapcsolata adta az ötletet. Egy fantasztikus japán népmese keretei között szerettem volna elmesélni a történetüket. A személyes indíttatás lehetővé tette, hogy a nagyívű történetnek mély érzelmi gyökerei legyenek.”
Marc Haimes és Tindle nekiálltak a történet fejlesztésének, aztán Chris Butler is csatlakozott hozzájuk. Ő korábban a ParaNormant írta és rendezte a LAIKA égisze alatt. „A Kubo egyik központi témája a mesélés megváltó ereje” – magyarázza Haimes. – „Amikor Kubo édesanyja tudatánál van, történeteket mesél, milyen volt az életük a fiú apjának tragikus halála előtt. De az anya egyre betegebb, ezért Kubo mesél tovább a falu lakóinak, nemcsak azért, hogy valamiből megéljenek, hanem hogy a mesék fennmaradjanak.”
„Nem derül ki, honnan származik Kubo mágikus ereje” – mondja Arianne Sutner producer. – „Amikor megismerjük, már birtokában van az a csodálatos képesség, hogy családjának történetét életre tudja kelteni origami és hangszere, a shamisen segítségével.”
A népes stáb öt éven át dolgozott a filmen, amely valóságos szerelmes levél a japán kultúra tiszteletére. A film látványvilágát a klasszikus japán művészet, különösen a fatábla-nyomtatás ihlette, amelynek legnagyobb mesterei Hokuszai és Szaito voltak. A karaktereket Tindle tervezte meg. „Egyszerű, de határozott alakjuk van, amilyet még nemigen láthattunk stoptrükk-animációs filmekben – ez a japán művészet és kultúra iránti tiszteletemet fejezi ki.”
Knight több mint harminc éve csodálja a japán kultúrát. „Nagyjából nyolcéves koromban apámmal jártam először Japánban. Mivel Amerika északnyugati partvidékén nevelkedtem, Japánban otthonosan éreztem magam, mégis sok tekintetben megdöbbentően más volt, mint amit addig tapasztaltam. Lélegzetelállítónak, majdnem nem is eviláginak tűnt számomra. Az építészeti stílus, a művészet, a ruhák, a zene, az étel, a filmek és a tévéműsorok… Mindez revelációként hatott rám, és teljesen magába szippantott.” Knight hatalmas mangagyűjteménnyel tért haza. „Lenyűgöztek a hihetetlen illusztrációk és a vizuális narráció tisztasága, pedig nem is értettem a nyelvet. Így kezdődött életre szóló rajongásom a japán kultúra iránt. Alig vártam, hogy visszatérhessek, és azóta sokszor jártam az országban. (…) Nem véletlen, hogy az első rendezésem egyesíti mindazt, amiért gyerekkorom óta rajongok: a fantasztikus kalandokat, az animációt, a szamurájtörténeteket és a gyönyörű japán művészetet. Annak idején a korombeli gyerekek fociztak meg machboxokat tologattak, én viszont arról álmodoztam, hogy stoptrükk-animációs japán hadseregeket küldök csatába. Az általam nagyra becsült Zhang Yimou (a Hős és A repülő tőrök klánja rendezője) azt mondja, hogy minden kisfiú kisvasutas terepasztalt szeretne, vagy az a leghőbb vágya, hogy harcművészeti filmet rendezzen. Hát én soha nem ácsingóztam kisvasutas terepasztal után.”
„Kuroszava adta a legtöbb ihletet filmünk elkészítéséhez” – folytatja a rendező. – „Spielberg úgy jellemezte őt, hogy Shakespeare festője, és szerintem fején találta a szöget. Egy Kuroszava-film minden képkockája olyan, mintha festmény lenne. A beállítások, a vágás, a mozgás, a fények mind inspirációs forrásul szolgáltak a Kubo számára. De nem csupán a filmkészítés mikéntje hatott rám, hanem az is hatalmas ihletet jelentett, hogy milyen témákat dolgozott fel: a létezés titkai, humanizmus és hősi példaképek, amiről például a Nem sírom vissza az ifjúságomat című filmje is szól.”
A másik japán példakép Mijazaki Hajao, a legendás animátor volt a film alkotói számára. „Mijazaki másképpen inspirált minket ebben a filmben, mint Kuroszava” – mondja Knight. – „Ő olyan művész, aki elkezd rajongani valamiért, ami lehet például Európa, ezért magába szippantja, szintetizálja és művészetté alakítja. Nem dokumentálja vagy utánozza a valóságot. A saját interpretációját hozza létre, ez pedig később egy szélesebb skálán művészete egyik szinte impresszionista motívumává válik. Megtetszett az a perspektíva, amelyen át Mijazaki Európát szemléli, és ezt alkalmaztam Japánra, hogy megmutathassam azt a kultúrát, amely oly hosszú ideje izgalmas számomra.”
„A LAIKA filmjei mindig személyes történetet mesélnek el” – folytatja a rendező. – „Paradox módon minél intimebb egy történet, annál univerzálisabb tanulsággal tud szolgálni. Minden filmünk személyes titkokat árul el, de a Kubo az első, amely rengeteget mond el saját magamról. Kicsit ijesztő is számomra ez a kitárulkozás: olyan dolgokat tárok a nyilvánosság elé, amelyeket egyébként mindenki igyekszik titkolni. De meg kell hozni ezt az áldozatot, ha azt akarjuk, hogy tényleg szóljon valamiről a történet, és a közönség át tudja élni, mi motiválja a hősöket.”
„A mese érzelmi alapját a kisfiú és édesanyja kapcsolata határozza meg. Ez szorosan kapcsolódik a saját tapasztalataimhoz. Kubóhoz hasonlóan én is magányos gyerek voltam, és ezer szállal függtem anyámtól. Ő volt a legjobb barátom, a vele kialakított kapcsolatom határozta meg a gyerekkoromat. Filmünk azt kutatja, hogy eljön az idő, amikor a dolgok kezdenek megváltozni, és ez a változás visszavonhatatlan: megtanuljuk a mély és szomorú igazságot, hogy ha szeretünk, ezzel óhatatlanul bántunk is másokat. Ez roppant kegyetlen igazság, de hozzátartozik az emberi létezés lényegéhez. (…) Két évtizede foglalkozom animációval, kitapasztaltam az alkotófolyamat minden fázisát, ezért úgy éreztem, elérkeztem arra a pontra, amikor már kellő magabiztosság és tudás van a tarsolyomban. Rendezőként igyekeztem hasznosítani minden korábbi ismeretemet. Ez a film technikailag nagy próbatételt jelentett, de érzelmileg még inkább. A történet fejlesztése során egyre nyilvánvalóbb lett, milyen sok a párhuzam a karakterek sorsa és a saját életem között. Az élet élteti a művészetet, és a saját történetem meg az animációs munkák során szerzett tapasztalatok leheltek lelket ebbe a filmbe.”
Több LAIKA-film producere és vezetőanimátora volt, Knight mégis meglepődött, mekkora terhet ró a vállára a rendezés. „A rendező kénytelen beleártani magát minden munkafolyamatba. Az összes kreatív, művészeti vagy technikai döntés az ő felelőssége. Minden darab szövet, Kubo parókájának minden tincse, az összes kellék az összes díszletben, az összes felhő az összes égen, minden egyes dallam a rendező prizmáján halad keresztül. Iszonyúan kimerítő feladat. De ugyanakkor felemelő érzés. Briliáns alkotótársakkal vagy körülvéve. Próbálod inspirálni őket, de végső soron ők inspirálnak téged. A Kubo megrendezése pályafutásom legnagyszerűbb kreatív élménye volt.”
Knight legnagyobb mestere, Kuroszava Akira tanítását tartotta szem előtt. „Kuroszavát nagyon érdekelte a hősi lét természete: mi történik, amikor valaki magára marad, és egyedül kénytelen szembeszállni a korrupt rendszerrel, a hagyományokkal vagy a saját családjával. Kubo átlép a gyerekkorból a felnőttkorba, és konfrontálódik a hagyománnyal meg a családja történetével. Filmünk azt a témát boncolgatja, mihez tudunk kezdeni a családi örökséggel és a család miként határozza meg, hogy milyen ember lesz belőlünk. Kérdésfelvetéseinket Kuroszava munkássága inspirálta.”
Chris Butler forgatókönyvíró nagy örömére szolgált, hogy a filmben a kalandok hátterében a család érzelmi viszonyainak feltérképezése áll. „Az is nagyon szimpatikus volt, hogy Kubo és Majom milyen barátságot alakítanak ki egymással. Nagyon sok humor jellemzi az interakcióikat, de ez nem kósza poénokon alapul, hanem a karakterek lényegéből és a helyzetekből ered, ami a családi kapcsolatokra jellemző. A japán folklór hagyománya szerint a főhősnek van egy társa, aki rendszerint hímnemű. Mi viszont direkt női karaktert faragtunk Majomból, aki ettől még viccesebb lett.”
Arianne Sutner producer arra hívja fel a figyelmet, hogy a LAIKA filmjei eddig is több erős női karakterrel örvendeztették meg a közönséget: „Az első Coraline volt, aki teljesen új típusú női főszereplőt hozott az animációs filmek műfajába. Aztán ott van Aggie a ParaNormanben, tele érzelemmel és vitalitással. A Doboztrollokban pedig Winnie Portley-Rind lépett színre, aki frenetikus módon lendítette előre a cselekményt. Most pedig Majom csatlakozik ehhez a társasághoz.”
Az eredeti változatban az Oscar-díjas Charlize Theron szólaltatja meg Majmot. A színésznő még soha nem kölcsönözte hangját animációs hősnek, de nemcsak ezért ragadta meg az alkalmat: „Azzal szoktam viccelődni, hogy a gyerekeim nem nézhetik meg a filmjeimet, amíg be nem töltik az 55-öt, mindegyik annyira korhatáros. Erre tessék, végre van egy, amire már most is nyugodtan beülhetnek.” Egy másik Oscar-díjas, Matthew McConaughey lett a hangja a film következő fontos szereplőjének, Bogárnak. A színész a felkészülés során esti meseként olvasta fel a forgatókönyvet a gyerekeinek. „A srácoknak azok a mozihősök a kedvencei, akik a hanyattesős bohócvonalat képviselik” – magyarázza a színész. – „Minél hátrányosabb helyzetű a szereplő, annál inkább drukkolnak neki. Nagyon örültem, hogy a vicces lúzer karaktert játszhatom – amnéziás szamurájbogár, nem semmi!”
Bogár azonban nem egyszerűen a film vicces karaktere, ennél jóval összetettebb figura. „Nagyszerű harcos – vagy legalábbis annak látja magát” – mondja McConaughey. – „Átok ül rajta, és emiatt nem tudja pontosan, kicsoda ő valójában és honnan jött. A kalandok során kezd válaszokat találni az őt leginkább gyötrő kérdésekre. Javíthatatlan optimizmusa teszi őt igazán rokonszenves szereplővé.”
Kubo legközelebbi barátai tehát egy főemlős meg egy bogár, ami régi emlékeket ébreszt Charlize Theronban: „A felállás a negyvenes évek mozijára emlékeztet: rakjunk föl két bizarr karaktert a száguldó vonatra, és lássuk, mire mennek egymással meg a felmerülő problémákkal. Majom és Bogár tűz és víz, csak egy közös dolog van bennük: rajonganak Kubóért és bármit megtennének érte.”
Szörnyek falkája
A stáb többsége számára Godzilla a gyermekkori nagy kedvenc – Nelson Lowry látványtervező például a tévében látta először az óriáshüllő tombolását, és azóta is az élmény hatása alatt van. „Godzilla ijesztő volt, bohókás, lenyűgöző és szomorú. Imádtam” – mondja Lowry. Chris Butler forgatókönyvíró kezdettől szörnyek egész falkájában gondolkodott. „Amikor a szörnyeken agyaltam, mindig a legendás Ray Harryhausen jutott eszembe. Stoptrükk-animációval mozgatta a szörnyeit, és az ő módszerét alkalmaztuk a ParaNorman zombijai esetében. Ezt a vonalat akartam továbbvinni a mostani filmünkben.”
Mint napjainkban a LAIKA számos munkatársa, Harryhausen maga építette a díszleteket, ő rakta össze a bábukat, és a mozgatásukat sem engedte át másnak. A vizuális effektusok úttörőjeként kidolgozta a Dynamation nevű módszert, amely animátorok nemzedékeit inspirálta, és mesterien ötvözte a színészek játékát a stoptrükk-animációval. Olyan klasszikusok dicsérik a keze munkáját, mint a Szindbád hetedik utazása (The 7th Voyage of Sinbad) vagy Az aranygyapjú legendája (Jason and the Argonauts). A Kubo a mester klasszikus módszere előtt is tiszteleg: Harryhausen klasszikus módszere a stoptrükk-animáción alapul, a Kubo alkotói azonban a műfajban elsőként többféle technikát ötvöztek, hogy maximalizálják a hatást.
„Nem akartunk számítógépes szörnyeket létrehozni, pedig sokkal egyszerűbb lett volna, és a legtöbb stúdió ezt a módszert alkalmazza” – magyarázza Arianne Sutner producer. – „Mivel a munkatársaink nagy része a Coraline óta együtt dolgozik, olyan megoldást kerestünk, ami a korábbi közös tapasztalatokra épül. A valódi világból származó szörnyeket akartunk építeni. Ettől az egész stáb felvillanyozódott, mert mindenki tisztelegni akart Harryhausen munkássága előtt.”
Lowry felügyelte a három szörny, illetve szörnyfajta létrehozását. Az egyik a Csontok Csarnokának Óriáscsontváza volt, a másik a sompolygó óriás szemgolyók falkája a víz alatti Szemek Kertjében, a harmadik pedig a kígyószerű Holdfenevad. A szörnyek olyan óriásiak lettek, hogy Lowry csapatának újra kellett terveznie a díszleteket, hogy a szörnyek a kellőképpen nagy hátterek előtt reálisnak hassanak. A bábuk mozgatásáért felelős Ollie Jones és csapata három különböző megoldást alkalmazott az egyes szörnyek mozgatására. „Az Óriáscsontváz számára rendkívül bonyolult kábelrendszert építettünk, amellyel a karjait mozgattuk. Az óriás szemgolyók esetében távirányítású robotot és tekegolyót alkalmaztunk. A rendkívül hosszú Holdfenevadat darukkal mozgattuk.”
Az Óriáscsontváz megalkotását egy híres japán triptichon ihlette. A 19. században alkotó Utagawa Kuniyoshi mester Takiyasha boszorkány és a Csontszellem című fanyomatú festménye egy tizedik századi legendát ábrázol, amelyben Takiyasha hercegnő megidéz egy csontszellemet, hogy ráijesszen ellenfelére. A csontszellem a fekete semmiből tűnik elő, csakúgy, mint a Kubóban. A Csontváz különféle méretekben készült az egyes beállítások számára, a legnagyobb változat ötméteres volt. Több részleg is közreműködött a Csontváz megtervezésében és elkészítésében, amely végül a legnagyobb, stoptrükk-animáció számára épített bábu vagy kellék – nézőpont kérdése – lett a LAIKA, illetve bármely filmgyártó cég működésének történetében. A Doboztrollok Megafúrója is jócskán eltörpül mellette a maga alig több mint másfél méterével.
Az Óriáscsontváz tombolását látva gyermekkori élmények idéződtek fel Alice Bird művészeti vezető emlékezetében. „Ugyanolyan érzés fogott el, mint amikor először láttam Az aranygyapjú legendájában a csontvázak párbaját. Minden szőr felállt a hátamon! Le sem tudtam venni a szememet a rémisztő látványról.”
48 millió arckifejezés
Az egyik bábu John Aoshima sztorifelelős arcvonásait hordozza. A karakter az egyik falusi atyafi, aki társasjátékot játszik. John beceneve Kubo volt kamaszkorában, ami elég gyakori ragadványnév Japánban. A szakember együtt járt szemináriumra Shannon Tindle-vel, aki kölcsönvette barátja nevét a film főhőse számára.
Kubo néhai édesapja, Hanzo a legendás japán színészre, Toshiro Mifunére hasonlít. Ő játszotta a világ talán leghíresebb szamurájhősét Kuroszava A hét szamuráj (1954) című klasszikusában.
A végefőcím gördülése során Shannon Tindle karaktertervező és Kent Melton bábuépítő karikatúrái bukkannak fel a falusiak tömegében, amikor a nevük megjelenik.
Kubo szemkötője tisztelgés Date Masumané, a legendás főrang és harcos előtt, akinek kilőtték az egyik szemét; továbbá megidézi a másik híres bajvívót, Yagyū Jūbei Mitsuyoshit is, aki szintén szemkötőt viselt.
1412 kézzel fúrt lyuk található Kubo páncélján. Mivel 13 páncélos Kubo-bábu készült a produkció számára, a lyukak száma összesen 18.356. A Holdkirály gallérját Klaatu, a humanoid földönkívüli öltözéke ihlette Robert Wise 1951-es A nap, amikor amikor megállt a Föld című filmjéből. 176 egyedi lézer szabta darabból áll a Holdkirály mellpáncélja. Az ikernővérek öltözékét Tomoe Gozen, a híres szamurájnő ruházata ihlette, de női nindzsaharcosok felszerelése is inspirációs forrásul szolgált.
A Kubo-bábu 11007 módon formálja a száját, 4429-féle módon tudja ráncolni a szemöldökét, 23187-féle arcot kapott. Mindezek variációból több mint 48 millió arckifejezés rakható össze.
A filmben 1359 snitt látható. A kész film 133096 animációs beállítást tartalmaz, de az eredetileg felvett beállítások száma ennél jóval nagyobb. A produkció teljes terjedelme 101 perc 27 másodperc. A forgatás 94 hétig tartott, a munkaórák száma kb. 1149015. Egy LAIKA-animátor heti átlagos teljesítménye 3,31 másodpernyi hasznos anyag, azaz napi 15,9 képkocka.
A Kubo és a varázshúrok október 6-tól látható a magyar mozikban.
