Fókuszban Ráadás

Skandináv krimi hét: Félelem és reszketés Észak-Európában – A 6+1 legjobb filmes és tévés feldolgozás

Azt hitted, A tetovált lány a legjobb skandináv krimi a vásznon? Hadd mutassunk néhány még jobbat!

A gazdag skandináv krimiirodalommal szemben a műfaj mozgóképes feldolgozása egyelőre igencsak csenevésznek mondható. Talán a Hóember változtat ezen a trenden, de a fordulat bekövetkeztéig összeszedtük és sorba rendeztük szinte az összes filmet és sorozatot, ami eddig elkészült – és a listában közel sem A tetovált lány a legjobb.

 

6. Eltitkolt életek (2013)

Camilla Lackberg a skandináv krimiirodalom egyik meghatározó írója. A rendkívül termékeny szerző ötödik könyve volt az immár hazánkban is megjelent Eltitkolt életek: az egyetlen, amelyből mozifilm készült.

Mit jelent az a műfaji megjelölés, hogy skandináv krimi? Olvasd el interjúnkat a szakértővel, hogy megkapd a választ! Kattints ide!

Főhőse egy írónő, akit egyszer csak felkeres egy férfi, és közli, hogy ők valójában féltestvérek. Nem sokkal később azonban az idős rokont meggyilkolják. A nő nyomozni kezd, és egyre sötétebb titkokat talál anyja múltjában, amelyek egészen Norvégia világháborús részvételéig nyúlnak vissza.

Eltitkolt életek (Tyskungen)
Eltitkolt életek (Tyskungen)

A skandináv krimik egyik kedvelt toposza jelenik meg a neonáci ősök képében (lásd még: a Millenium-trilógia). A Hitlerrel szimpatizáló felmenők és a mindehhez napjainkban értetlenül álló leszármazott kiváló légkört teremt a filmhez, amely szédületes tempóval közvetíti az eredeti regény fordulatait.

Ekkor azonban még nem sikerült az, amit aztán a Q-ügyosztály filmek fejlesztenek tökélyre: a karakterépítés az Eltitkolt életek legnagyobb hiányossága. A történet csavarai ezáltal kissé hiteltelenek, és hiába a remek történelmi beágyazás, az egész valahogy idegennek hat. Így a film megmarad egy fordulatos, de kissé felszínes krimiknek, amit gyorsan el is felejt az ember. (Tóth Nándor Tamás)

 

5. Instant dohány (2010)

A modern skandináv krimi hullám egyik első képviselője volt a hazájában óriási sikert elért Instant dohány. A maffiózókat védő ügyvéd, Jens Lapidus jegyezte az eredeti könyvet, amelyet annó mi is méltattunk összetett története és komplex karakterei kapcsán. A film két készítője  számára is mérföldkő volt: a főszerepet játszó Joel Kinnaman előbb egy sorozatban bizonyított, majd később olyan, nagy költségvetésű mozikban kapott szerepet, mint a Suicide Squad – Öngyilkos osztag vagy az új Robotzsaru. A spanyol származású svéd rendező, Daniel Espinoza szintén Hollywoodba igazolt: ő jegyzi például az idén debütált Élet c. sci-fit.

Jobban érdekelnek a könyvek? Olvasd el kritikánkat a legújabb Nesbø -könyvről itt!

Az Instant dohány abban a tekintetben mindenképp méltó a „skandináv krimi” műfajmegnevezésre, hogy az átlagosnál sokkal mélyebben ábrázolja a bűnfilmek figuráit. Főhőse, JW egy feltörekvő egyetemista, aki a közgazdasági ismereteit a maffia szolgálatába állítja. Ő menti meg a börtönből szökött, dél-amerikai Jorgét, aki meghatározó szerepet tölt be kapcsolatai révén a svéd kokainbehozatalban. Az ellenséges oldalon álló Mrado a jugoszlávok oldalán dolgozik – de csak dolgozik, és nem harcol.

Instant dohány (Snabba Cash)

A három eltérő hátterű és kultúrájú férfi adja meg azt a komplexitást, amely csak a bűnfilmek legjobbjai voltak képesek, úgy mint A keresztapa, a Szemtől szemben vagy A tégla. Ez a széles társadalmi körkép emeli ki az átlagból az Instant dohányt, még úgy is, ha pont a főhős, JW története pusztán egy egyszerű felemelkedés-bukás történet A Wall Street farkasában látott csillogás nélkül.

Más tekintetben sem tökéletes a film. Mivel kifejezetten élethűek a karakterei, ezért kevés sokkoló pálfordulás következik be. Ennek ellenére kijelenthetjük: a műfaji alapokat részben letette az Instant dohány. (Tóth Nándor Tamás)

 

4. Fejvadászok (2012)

Ebből a skandináv krimiből hiányzik az a jellegzetes komolyság, ami oly sokszor mélységet ad a társainak, viszont többet kapunk tőle irónia és játék terén. Hullámvölgyet ír le: leereszkedik a legsötétebb morbid humor mélységeibe, ám a végére személyes megváltás-történetté emelkedik.

És amikor a Fejvadászok morbid, akkor igazán az. Nem félti sem a szereplőit, sem a nézőit, sem a korhatár-besorolást; amerikai thriller sose engedné meg magának azt, amit a Fejvadászok. (Az európai szabadság általában is a skandináv és európai műfaji film egyik nagy előnye – a szabadság a bevett módszerektől és a szabadság a szigorúbb társadalmi elvárásoktól.)

Fejvadászok (Hodejegerne)

Érdekes, hogy a film még úgy is jobb, mint a könyv, hogy a regényt Jo Nesbø írta. A különleges élményt talán Nesbø ezúttal eleve filmszerű írásmódja tette lehetővé: a Fejvadászok papíron jóval rövidebb, pergőbb, és sekélyebb is, mint az író Harry Hole-sorozata, és ezúttal a vásznon megelevendő képek jobban szolgálják a beleélést, mint a papír nyomán a fejünkben éledők. Elsőrangú színészi játék és egészen kiváló fényképezés is segíti ezt. (Havasmezői Gergely)

 

3. Millenium-trilógia és A tetovált lány (2009-2011)

Bár 2009-ben Niels Arden Oplev már sikeresen feldolgozta Stieg Larson trilógiáját, a könyvek mélységét nehezen tudta közvetíteni. Ez a regény végtelenül bonyolult történetszálai miatt is van: ezek az első könyvben, A tetovált lányban még csak érintőlegesen jelennek meg, majd A lány, aki a tűzzel játszik és A kártyavár összedől című regényben már szinte követhetetlenné burjánzanak.

A filmfeldolgozásokban egyre több fontos tényt kellett kivágniuk az íróknak, ezért a történet egészen leegyszerűsödik, a karakterek sem olyan mélyek, mint a regényben. De még így is elmondhatjuk: Oplev filmjei is sikeresen dolgozzák fel a témát.

Vajon a Hóember bekerül a legjobbak közé? Olvasd el kritikánkat itt!

Mégis: bizonyára sokan megköveznének, de számomra David Fincher adaptációja jobban átadja a könyvek hangulatát, mint a svéd verzió. Igaz, Noomi Rapace is legalább olyan csodálatosan alakítja Liesbeth-et, mint a törékeny Rooney Mara, azonban Michael Nyqvistnek valamiért nem sikerül olyan jól elkapni Kalle Blomkvist ellentmondásos karakterét, mint Daniel Craignek. Stellan Skarsgård pedig már szinte zseniálisan mutatja be Martin Vagner kettős arcát.

A tetovált lány (Män som hatar kvinnor)

Az amerikai verzió természetesen hagy kívánnivalót maga után, arról nem is beszélve, hogy szabadon átírja a film végét. Mégis, talán jobb, hogy Fincher a szöveghűség helyett egy koherens világot alkot meg, amelynek karakteres érzésvilága magába szippant. Igazság szerint leginkább egy három évados sorozatban tudnám legjobban elképzelni Larson regényeinek valóban sikeres adaptációját. A negyedik regény feldolgozása 2018-ra várható immár egészen új színészekkel. (Márki Zsófia)

 

2. Wallander (2008-2016)

Kurt Wallander Henning Mankell svéd író ikonikus nyomozója, és talán a legemberibb figura az egész skandináv krimi világban. A két éve elhunyt színházi rendező és író 11 kötetet szentelt Wallandernek, egyet pedig lányának, Lindának, a sorozat másik fontos karakterének. És ezzel bele is botlottunk a könyvek legfontosabb elemébe: az apa-lánya kapcsolatba.

A regények hitelesen járják körül kettejük szoros kötelékét. Ahogy azt is, milyen démonokkal is kell megküzdenie egy gyilkossági nyomozónak. Wallander zseniális detektív, de közel sem erős lelkileg; végezetül ő is csak egy ember a maga megannyi hibájával. Aki napról napra szembesül a világ minden mocskával, a legborzasztóbb bűncselekményekkel és kegyetlen halálokkal, annak számára elkerülhetetlen, hogy megtörjön a munka súlya alatt. Ki így, ki úgy, de mindenkit megváltoztat egy ilyen életforma.

Wallander: One Step Behind (Kenneth Branagh)
Wallander: One Step Behind

A BBC sorozata hozza a csatornától megszokott minőséget – a minőséget, amit Mankell könyvei megérdemelnek. A Wallander képi világa megkapó, a helyszíneket gyönyörűen építi bele a történetbe, Kenneth Branagh pedig egyszerűen hibátlan Henning Wallander szerepében (még Tom Hiddlestont is láthatjuk néhány epizódban). Bár izgalomban és feszültségben sincs hiány – ahogy az eredeti és átgondolt bűnügyek is kifinomultak és igazi logikai játékokkal érnek fel –, a svéd krimi és a belőle készült sorozat legkülönlegesebb eleme a hétköznapiság kegyetlensége.

A Wallander kendőzetlenül tolja a néző arcába, hogy a világ bizony koránt sem egy boldog, békés és igazságos hely. Mi pedig könyvről könyvre, epizódról epizódra jobban megértjük és átérezzük, mi is játszódik le a főszereplő fejében és szívében. Sokak szerint „ha megvisel ez a munka, keress másikat!”. Mankell szerint csak akkor végezd ezt a munkát, ha megvisel, különben sosem lehetsz igazán jó benne. (Kajdi Júlia)

 

1. A Q-ügyosztály filmek: Nyomtalanul, Fácángyilkosok, Palackposta (2013- )

„A skandináv krimik kedvelőinek Jussi Adler-Olsen gyakorlatilag a kettes számú Jo Nesbø” – írta kollégám a Palackposta kritikájában. Hozzáteszi: nincs sok értelme összehasonlításokat végezni, de attól még igaz, hogy a Q-ügyosztály történetek tényleg csaknem a legjobbak, és a filmek talán még a könyvnél is erősebbek (kivéve esetleg a középsőt, a Fácángyilkosokat).

A főszereplő ismét egy magába forduló, depressziós és antiszociális detektív, aki társul kapja maga mellé a jó kedélyű, de a megfelelő időpontban kellően határozott Assadot. A páros kiváló dinamikával dolgozik – de nem a megszokott hollywoodi módon. Nem válnak pajtásokká, kapcsolatuk összetetten és hullámzóan fejlődik, majd a legutóbbi Palackpostában lép igazán új szintre.

Ehhez persze kellenek a kiváló színészek. Nikolaj Lie Kaas már többször bizonyította, hogy generációjának talán legjobb dán színésze, az igazi gyémánt viszont Fares Fares, aki elképesztően hitelesen képes alakítani a nagyszívű, de komor, érzékeny, de drabális nyomozót.

Nyomtalanul (Kvinden i buret)

Közben a Q-ügyosztály filmek nem maradnak adósok a társadalomkritikával sem. Olykor keményebben, máskor enyhébben bánnak a mai Dánia szubkultúráival és rétegeivel, de sosem leereszkedően. A filmek nem adnak egyértelmű válaszokat, hanem történeteket mesélnek el jó és rossz emberekről, miközben a háttérben kitüremkedik a társadalom összetett szövetű mintázata.

Nem meglepő tehát, hogy a dánok az összes eddigi részt imádták, és minden évben az egyik legnépszerűbb film volt a Q-ügyosztály adott esete. Jövőre érkezik is a következő rész: a Journal 64-et októberben mutatnak majd be Dániában. Reméljük, utána nem sokkal hazánkba is eljut majd. (Tóth Nándor Tamás)

 

+1 A híd (2011-2015)

Bár kakukktojás, hiszen nem adaptáció, A híd nem csak, hogy az egyik legfigyelemreméltóbb skandináv krimi a tévében, de úgy összességében is a valaha készült egyik legizgalmasabb és legkarakteresebb sorozat.

A skandinávokra egyébként is oly jellemző nyers és kiábrándító hétköznapiság keveredik borzasztóan szövevényes és feszült történtetekkel – mindezt megkoronázva a kisképernyő egyik legkülöncebb karakterével, Saga Norénnel. A nyíltan sosem kimondottan, de valamilyen mértékig egyértelműen Asperger-szindrómás nyomozónő kőkemény, állhatatos, makacs, mégis a legjobb a munkájában. Egyértelműen az ő személye körül bontakoznak ki azok a megmosolyogni való pillanatok, amelyek ha gyengén is – hiszen nem ez a cél –, de oldják a feszültséget és a nyomozás elrettentő nyomasztását.

Persze a skandináv krimik regényben is állati jók – olvasd el a Hóember könyvről írt recenziónkat itt!

A svéd és dán kooperációban folyó nyomozásról szóló sorozat a történethez hűen, svéd és dán kooperációban is készült el. A végletekig átgondolt és precízen felépített forgatókönyvet Hans Rosenfeldtnek köszönhetjük, aki mesterien illeszti össze a magánélet és a munka szálait a műfaj mércéjével nézve jobbnál jobb gyilkossági ügyeket bemutatva. Északi komorság, brutalitás, konkrét és átvitt értelemben véve is játék az emberi életekkel – ezt nyújtja A híd a maga összetéveszthetetlen stílusában.

A híd (Bron/Broen)

A főszereplő Sofia Helin egymaga elvinné a hátán az egész sorozatot, de szerencsénkre más kiemelkedően erős alakításokat is kínál A híd. A Martin bőrébe bújó Kim Bodnia vagy a John-t alakító Rafael Pettersson mind hitelesen hozzák karaktereiket, teljesen átlényegülve. A sorozat szinte képpé összeálló zenéjéért Patrik Andrén, Uno Helmersson és Johan Södervigst a felelősek, akik olyan aláfestésekkel támogatják meg a történéseket, hogy azok mindig szinte csontig hatolnak.

Végezetül kimagaslóan dicséretes, hogy az alkotók kézenfekvőnek vették, miszerint – a történet hitelességét megtartva – az első évadban lezajlott események következményei ki kell hassanak a második évadra. Ahhoz, hogy igazságot tegyünk, néha vállalni kell a világ igazságtalanságát. (Kajdi Júlia)

 

***

Belénk fagy a szusz a félelemtől: október 12. és 19. között zajlik a Skandináv krimi hét a Filmtekercsen! A legjobb északi pszichothrillerek, sorozatok, könyvek, portrék listába szedve vagy kritikaként – kattints ide vagy kövesd a fejleményeket a főoldalon!

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..