Ráadás

Alma a fájától – Szerintünk ez a 9 legjobb spin-off film

A Solo: Egy Star Wars-történet kapcsán összeszedtük a kedvenc spin-offjainkat Jay és Néma Bob visszavágástól a minyonokon át egészen Loganig.

A spin-off talán a legkevésbé sikeres típusa a modern hollywoodi folytatástípusnak. A folytatások gyakran még jobbak is, mint az első részek, az előzményfilmek legalább hozzák az azonos színvonalat, de a spin-offok, amelyek inkább mellékvágányok, csak a legritkább esetben képesek legalább az eredeti mércét megütni. (Főleg egyébként az animációban láthatunk mélyrepülést, gondoljunk csak a Verdák oldalágán landolt Repcsikre vagy a Shrek farvizén bekúszott Csizmás, a kandúrra.)

Amitől viszont mégis különlegesek a spin-offok, az a műfajváltás. Gyakran olyan csavarokra képesek az alkotók, amire még a tapasztalt filmrajongók se számítanak – így lesz romantikus vígjátékból füvesfilm vagy családi kalandfilmből véres exploitation. Máskor pedig csak simán meghaladják az eredeti szintjét, színvonalát. A közös vonás a spin-offoknál, hogy egy korábbi mellékszereplőnek engednek nagyobb teret, és hogy abból mit hoznak ki, az sokszor a legvadabb rajongók fantáziáját is felülírja.

Íme a szerkesztőség kilenc kedvenc spin-offja!

 

9. Rossz nagyapó (eredeti: Jackass)

Utólag nehéz megérteni a Jackass mérhetetlen népszerűségét: az MTV-n futó buta reality két évad után filmre költözött, ahol három részt is készítettek belőle. A harmadik, a 3D láz csúcsán pörgő Jackass 3-D több mint 100 milliót fialt az Egyesült Államokban. Tévén öt spin-off készült hozzá, ahhoz temérdek per és fenyegetés, hogy hagyják abba a sugárzását (és végül egyébként pont ebbe a jogi csatározásokba fáradtak bele a készítők).

Aztán kiderült, hogy a mozikban is simán van olyan népszerű ez a szkeccsformátum, mint a képernyőn.

A Rossz nagyapó ehhez képest már egészen filmszerű, már amennyiben a kandikamerával felvett szkriptelt reality paródia annak számít. Engem négy évvel ezelőtt éppen ez a műfajkeveredés ragadott meg. A filmművészet fejlődése ilyen amorf, szörnyszülött műfajokat teremt úgy, hogy közben a néző bele sem gondol, mit lát: számára az egész természetesnek tűnik! Csak azt látja, hogy a nagypapának elmaszkírozott Johnny Knoxville úgy szórja a pénzt a sztriptízbárban, hogy azt még Habony Árpád is megirigyelné.

Bad Grandpa

Egyébként a Rossz nagyapó éppen az utóbbi (már nem Habony, hanem Knoxville), de még inkább a partnerét játszó kisgyerek miatt lett élvezhető. Vicces, hogy miközben a készítők parodizálják a kandikamerát, valójában épp a furcsa párokra épülő filmek alapjai miatt működik a filmjük. Johnny Knoxville valószínűleg az életben is állati jó fej lehet, és ezt alátámasztja az is, hogy simán képes a 8 éves Jackson Nicollt partnerként kezelni. Az biztos, hogy együtt emlékezetes párost alakítottak mindenki elégedettségére. (Tóth Nándor Tamás)

 

8. Machete (eredeti: Kémkölykök)

Robert Rodriguez az egyik legdisszonánsabb B-filmes rendező. Valamikor a legügyesebb kézzel használja a trashfilmek elemeit (Alkonyattól pirkadatig, Terrorbolygó), néha-néha még az A-kategória felé is kikacsint (Sin City), viszont olykor megesik a szíve, és rájön, a gyerekeinek is akar filmet készíteni. Ilyenkor pedig olyan silány munkát végez, hogy jogosan merül fel a kérdés: vajon hülyének nézi a gyerekeket úgy általában, vagy csak a sajátjait?

A Kémkölykök is így fordulhatott elő. A sorozatban az első sem tette magasra a lécet, de azóta már a lécet is sikerült a föld alá ásni. Megjelent viszont benne egy visszatérő figura, a főhős gyerekek nagybátyja, Machete bácsi, akit a bájosan börtönviselt arcú Danny Trejo alakított.

Nagyon kicsiny mellékszerep volt, mely új megvilágításba került, mikor Tarantino és Rodriguez Grindhouse című duplafilmes produkciója a karakterről készült mozifilm kamuelőzetesével nyitott. Danny Trejo bozótvágós mexikói bevándorlóként kaszabolta az ellent a legmocskosabb VHS-es exploitation időszak szellemében. Bár a Grindhouse később bukott, Rodriguez nagyon ragaszkodott hozzá, hogy tényleg elkészítse a Machetét, mely spinoff listánkon az egyik legkülöncebb alkotásként szerepel.

A Machete ugyanis – bár a karaktert láthattunk korábban – egy minden előzménytől mentes alkotás. Abban sem lehetünk igazán biztosak, hogy Danny Trejo ugyanazt a családbarát nagybácsit játssza-e, hiszen semmi utalást nem kapunk a Kémkölykök világára, csak a színészt és a figura nevét. Marad tehát a beleket kötélként használó, fejeket daraboló és a nőkkel eleve a harmadik fázisban kezdő gyilkológép.

Kapott folytatást is, de végül elmondhatjuk, hogy bár a spin-offok világában egy igazi kuriózum, azért előzetesként jobbat ütött a koncepció, mint kinyújtva. (Szécsényi Dániel)

 

7. Annabelle 2. – A teremtés (eredeti: Démonok között)

Az első Démonok között sikere talán azért volt meglepő, mert addigra már bőven úgy tűnt, a kísértethorror annyira lerágott csont lett a kétezres években, mint a szandálos filmek a hatvanas vagy a western a hetvenes években. Aztán James Wan húzott egy merészet, és készített egy szimpla kísértethorrort, de azt tökéletes kivitelezésben. Remek ütemben pörögtek az események, a szellem épp elég félelmetes volt, a főszereplő család az öt lánnyal kellően szerethető. A pontot az i-re pedig az tette fel, hogy a Démonok között megtörtént eseményen alapul, például a filmben szereplő Annabelle-baba a valóságban is létezik valahol.

Tetszik a lista? Olvasd el a kedvenc inváziós sci-fi toplistánkat is! Kattints ide!

Az első spin-off már róla szólt, és meglehetősen gyenge lett. A recepten semmit nem változtattak, és végül is pont emiatt halálunalmas lett. Igazából teljesen érthetetlen volt, hogy miért készítenek mégis folytatást a spin-offhoz. Azt az okot leszámítva, hogy Hollywood simán képes ilyen mélyre süllyedni egy kis pénzért cserébe, mindenki értetlenül csóválta a fejét.

Aztán kiderült, hogy az Annabelle 2. teljesen vállalható.

Annabelle 2: A teremtés (Annabelle: Creation)

Az előzményfilm előzményfilmje továbbra sem cserélte le a kliséket, nem váltotta meg a világot, de képes volt egy-két ponton olyan merész húzást hozni, ami teljesen kikészítette még a tapasztalt horrorrajongókat is (gondolok itt az első áldozat személyére). Nem is kell ennél sokkal több: hozni a szokásosat, majd jókor csavarni egyet a sztorin. Így végül az Annabelle 2. szinte semmivel se rosszabb, mint a Démonok között 2. (Tóth Nándor Tamás)

 

6. Felhangolva (eredeti: Lepattintva)

A 2000-es évek végén a vígjátékok koronázatlan királya Judd Apatow volt. Regnálása alatt olyan sztárok emelkedtek fel mint Seth Rogen, Steve Carell vagy épp Jonah Hill. Vicces vagy épp szánalmas, hogy a magyar forgalmazásban a kapcsolatot a passzív határozóvá degradált címek mutatják (pl: Megborulva, Felkoppintva), ezáltal az olyan karakteres címek, mint a Forgetting Sarah Marshall (Elfelejteni Sarah Marshallt) vagy a Get Him to the Greek (Vidd el a Göröghöz) teljesen elkoptak.

A Lepattintva még egy szimpla romantikus film volt, amiben mindössze annyi volt a csavar, hogy a férfi volt az áldozat, a kidobott és még csak meg sem alázott fél. Peterrel szakít a barátnője, majd Sarah röviddel később összejön egy brit popsztárral, Aldous Snow-val: voltaképpen a vígjáték sok tekintetben nem is több, mint egy kilencvenes évekbeli klasszikus zsánerfilm, ahol a nemi szerepek felcserélődtek. Amitől mégis más, az a karakteres mellékszereplői gárda. Mind közül kiemelkedik az idióta popsztár (Russell Brand) és a közelébe férkőzni óhajtó szállodamenedzser, Matthew (Jonah Hill).

A Felhangolva már csak a zenészről szól, a szállodai mindenes helyett pedig írtak egy új karaktert Jonah Hillnek. Ezúttal egy lemezkiadói asszisztenst játszik (teljesen ugyanúgy), aki azt a feladatot kapja, hogy az általa idealizált zenészt, Aldous Snowt eljuttassa egy londoni buliból egy Los Angeles-i koncertre. A romantikus Lepattintva mellékszereplőit tehát egy őrült road movie-hoz igazították, ami a Cool túra által kitaposott úton halad még több felnőttpoénnal és droghumorral megbolondítva.

A műfajváltást Nicholas Stoller rendező sikerrel hajtotta végre, amelyben oroszlánrésze volt Russell Brand végtelenül energetikus alakításának és gyakorlatilag az egész zeneipar kifigurázásának, amihez egyébként vagy fél tucat sztár járult hozzá (köztük Puff Daddy, Christina Aguilera és Pink). (Tóth Nándor Tamás)

 

5. Minyonok (eredeti: Gru)

A zord külső mögött vajszívvel élő Gru, akit kilóra megvett három csöpp kislány, másodpercek alatt hódította meg a mozirajongók szívét. Az Illuminations animációs csodája friss hangot ütött meg, szerethető rajzokkal és kellemesen szarkasztikus humorral operált. Gru, kutyája, nevelt lányai és az összes többi egyébként imádnivaló karakter azonban összevetve sem tudja annyira megszerettetni magát, mint a csapnivaló gonosztevő szolgáló csapata, a minyonok.

Nem véletlen, hogy két egész estés film és néhány rövidebb mókázás után a banánzabáló, keveréknyelven beszélő sárga lények saját mozit kaptak.

Pierre Coffin és Chris Meledandri alkotók valamire nagyon ráéreztek. A spin-offban Pierre Coffin és Kyle Balda hangján megszólaló minyonok a különálló filmben is tökéletesen működtek. „Nem csak arról van szó, hogy ezek a lények imádnivalók” – beszélt róluk Chris Meledandri producer. – „A minyonokat azért szeretik mindenhol – függetlenül attól, hogy a néző melyik országban él és mennyi idős –, mert rakoncátlanok, gyerekesek, őszinték, kifejezőek és legyőzhetetlenek.” Hiába akarnak óriási galibát okozni mindig, ösztönösen mindig valamire remek születik a cselekedeteik mentén.

Szerencsére ez a spin-offra is igaz volt. Az alkotók egy igazán jópofa sztorival tudták megtölteni a sárgaságok Gru előtt időszakát, és egy remek kis retro kalandba keverték őket, ahol Scarlett Túlölővel kellett felvenniük a küzdelmet – a nézők rekeszizmainak legnagyobb örömére. (Molnár Kata Orsolya)

 

4. Jay és Néma Bob visszavág (eredeti: Shop-stop)

1994 nagy áttörés volt az alulról jövő, geekekből lett függetlenfilmesek számára. Ekkor mutatták be ugyanis az átütő erejű Ponyvaregényt, melynek árnyékában a Shop-stop el is törpül, pedig nincs olyan messze egymástól a két alkotás. Az alacsony költségvetés, a dialógközpontúság, illetve az erős rendezői kézjegyek mind alapjait adták a következő generáció filmes referenciagyűjteményének – új mesélési módot hoztak a filmvilágba. Kevin Smith a képregénygyűjteményét is eladta első, fekete-fehér filmje érdekében, mely nagyrészt egyetlen lepukkant boltban játszódik. A karakterek, akikkel feltölti a Shop-stopot, pedig olyanok, mint a nemzedéke: tétlen huszonévesek, akik nem tudják, mihez kezdjenek magukkal. Ha valamivel, ezzel lehet azonosulni manapság is, nemde?

Rögtön az első filmjében megismerhettük a fő karakterek mellett a bolton kívül füvet áruló és azt bárkinek fityingekért eladó Jay-t és állandó bajtársát, Néma (inkább csöndes) Bobot. A figurák annyira jól sikerültek, hogy a rendező ezután még öt filmjében alkalmazta őket. Nem volt nehéz, hiszen Bobot eleve a rendező, Kevin Smith alakítja, míg Jay-t az önmagát játszó „nemszínész”, Jason Mewes hozza.

A colos, ostoba dumagép és a tömzsi, néma bölcs általában csak kisebb szerepekre tértek vissza, míg Smith megírta nekik a NAGY filmet, mely a leginkább egységesíti a Smith-univerzumot – tekintve, hogy filmjeit a kilencvenes években Jay-ék megjelenései kötötték össze.

A hatalmas Star Wars rajongó rendező stílusosan a Jay és Néma Bob visszavág címet adta mozijának. A road movie felépítésű történetben pedig minden játszik: rengeteg káromkodás, orángutánmentés, szopós viccek, Mark Hamill egy Dákónvágó nevű figura szerepében, hollywoodi produkciók (egy Wes Craven-film és a Good Will Hunting 2. kulisszáiba is betekintést nyerünk), valamint híres arcok a kilencvenes évekből.

Smith saját addigi karrierjét és a Miramax stúdiót turmixolta össze egy moziba. Szórakoztató, de sokkal alpáribb, mint bármelyik másik filmje – mondom ezt úgy, hogy a Dogmában egy óriás fekália ellen harcolnak. (Szécsényi Dániel)

 

3. Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet (eredeti: Csillagok háborúja)

A legjobb SW film évtizedek óta” – lelkendezett egy kollégám, amikor ezt a listát írtuk. „Az eredeti trilógiához méltó, ütős sztori öntött friss vért az oly régóta csak a múlt emlékéből táplálkozó franchise-ba” – írja a kritikánk. A Star Wars-univerzum új reménye volt ez a film; messze felülmúlta a fősodort alkotó filmek kiszámított ipari középszintjét. És porgok sem voltak benne.

Már megy a mozikban az új Star Wars-film, a Solo – olvasd el kritikánkat itt!

Zsivány Egyes egy sötét háborús film és egy vagány sci-fi keveréke. Komolyabb, izgalmasabb, drámaibb, mint a szándékosan lebutított fővonulat. Gareth Edwards a személyes sorsok ábrázolásától az óriás űrcsatákig feszült módon rendezte meg a forgatókönyvet, ami pedig a Star Wars világába tökéletesen illő főszereplőkkel és emlékezetes mellékszereplőkkel ajándékozott meg minket – és néhány drámai pillanattal, amilyet az első trilógia óta nem láttunk.

A látvány hab a tortán: a Zsivány Egyes helyszínei, idegen fajai és gépei felülmúlják a főepizódokat is.

Kár, hogy ez a reménysugár egyelőre halványulni látszik. Az új Star Wars-éra második antológia-filmje, Solo semmit sem őrzött meg a Zsivány Egyes színvonalából, szabadságából. Márpedig a Disney égisze alatt újraindított univerzumnak jobbat tesznek a műfajkeverékek, mint a fősodort jelentő tiszta űropera: a spin-offoknál, amelyek az „Egy Star Wars történet” címet viselik, lenne hely a kísérletezésre.

Ezek vihetnék előbbre a sci-fi mozis műfajcsaládját. Ezidáig a Star Wars spinoff történetek tehát vegyesen teljesítenek: a Zsivány Egyes jelentette az új SW-éra zenitjét és egyelőre a Solo a nadírját. (Havasmezői Gergely)

 

2. Creed: Apollo fia (eredeti: Rocky)

A puszta tény, hogy a Rocky-filmekből ismert Apollo fiának története önálló filmet kap, nem egy példa nélküli gesztus az identitásvesztett álomgyár háza táján. Ahelyett, hogy egyetlen filmmel varázsolna el minket Hollywood, mára minden produkcióba beleszövik egy potenciális franchise ígéretét. Nincs ez másként a Creed esetében sem, amely a jól ismert, langymeleg nosztalgiavasút következő állomása lett volna, ha nem atyáskodik a projekt felett egy olyan értő és tehetséges rendező, mint amilyen Ryan Coogler.

A direktor a Sundance-szenzáció Fruitvale Station (kevésbé ismert magyar címén A megálló) című filmmel helyezte fel magát a térképre, és azóta a Marvelnek szállította le a gigasiker Fekete párducot. A Creed ezzel a lehető legjobb kezekbe került: Coogler édesapjától örökölte Rocky iránti szeretetét, ám a túlcsorduló rajongás érdekes módon nem torkollott negédes nosztalgiázásba.

Steven Caple Jr. a Creed 2 rendezője

A Creed képes úgy magában hordozni a Rocky-mozik esszenciáját, hogy közben újradefiniálja az alapművet. Az eredeti hangulatát és időközben elfeledett realizmusát sikerült egy újszerű, friss formába önteni, melyben az „új Rocky” szerepében Michael B. Jordan tündököl, Sylvester Stallone pedig végre az ikonikus bokszolóhoz méltó módon formálja meg az idősödő Balboát.

A Creed sokak szerint az 1976-os eredeti óta a filmszéria legnagyszerűbb pillanata, melynek folytatásában Adonis Creed Ivan Drago fiával, Viktor Dragóval mérkőzik majd meg. Az idén őszre ígért folytatás Stallone forgatókönyvéből készült, a film koncepciója pedig annyira bulvárszagú, hogy aligha lesz képes tovább vinni az első rész lendületét. (Papp Attila)

 

1. Logan (eredeti: X-Men)

Hugh Jacman maga Logan: ez gyakorlatilag az első pillanatban kiderült, amikor megláttuk őt az első X-Men mozifilmben. A magyar fordításokban Farkasként szereplő Rozsomák rendkívül komplex személyiség, aki jóval több, mint egy időről-időre elővehető verőlegény. Jól ráéreztek erre az alkotók, és a különleges regenerációs képességénél fogva hosszú életet nyert karakternek – akinek múltjában számos titok rejtőzik – nem egy saját történetet adtak.

Gavin Hood filmje, az igencsak kétségesre sikeredett, 2009-es X-Men kezdetek: Farkas és James Mangold 2013-as ujjgyakorlata, a Farkas még nem tudták azonban kiaknázni a figurában rejlő lehetőségeket.

Ezen fordított aztán hatalmasat Mangold, aki 2017-ben tért vissza a karakterhez, akinek végül döbbenetes, megkockáztatom, hogy a képregényfilmek történetének legnagyszerűbb fináléját alkotta meg. Logan a nem túl távoli jövőben Charles Xavierrel (Patrick Stewart) az oldalán belső és külső démonaival küzdve végre megmutatta, hogy a képregényfilm nem egyenlő egy színes-szagos, buta akciófilmmel, hanem lehet egyszerre látványos és rendkívül drámai.

De Mangold még ezzel sem elégedett meg. Az egyébként csodálatos rozsdaszínekben és ellenfényben úszó filmet volt bátorsága fekete-fehérben is megmutatni a rajongóknak – és ezzel még további rétegeket adott a történet értelmezésnek. Parádés búcsú volt ez az X-Men-univerzum egyik legnagyobb hatású karakterétől, akit Jackman 17 éven keresztül formált. (Molnár Kata Orsolya)

 

A cikkben a Felhangolva egyik karakterét hibásan mutattuk be. A tévedést javítottuk.

Avatar

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya