Ráadás

Van még egy kérdésük – A legjobb tévés detektívek

Kicsit átfazonírozva ugyan, de visszatér minden idők egyik legkedveltebb detektívje, Magnum. Ennek örömére összeszedtük kedvenc tévés nyomozóinkat.

Nem vitás, hogy a krimi az a műfaj, ami a legtöbb nézőt tudja odaszegezni a tévék képernyője elé. Ilyen helyszínelők, olyan halottkémek, amolyan titkosügynökök ültetik le hétről hétre emberek tízmillióit, nem is beszélve az írókból lett nyomozókról, a látnokokból lett detektívekről. Sok-sok féle körítés és megszámlálhatatlan mennyiségű felderítésre váró bűnügy – de hogy újra és újra odakapcsoljunk egyikre vagy másikra, ahhoz

elengedhetetlen az a főszereplő, akiért megéri a távirányítóért nyúlni.

Ennek a figurának karakteresnek kell lennie, olyannak, akire emlékszünk. Mindegy, hogy egy nyalóka vagy egy ballonkabát miatt, mindegy, hogy az éles esze vagy a teljes őrülete okán, a lényeg, hogy szeressük és azt akarjuk, hogy ő derítsen fényt a gyilkos kilétére. Az évtizedek alatt felgyűlt több száz nyomozóból persze nehéz választani, a teljesség igényével talán nem is lehet. De nem is ez volt a cél, hanem hogy kicsit előszedjük a kedvenceinket. Ők volnának azok…

 

12.   Castle

Tartok tőle, hogy korántsem ismerik annyian a Castle című krimi-rendőr sorozatot, mint kellene. Az ABC sorozata 8 évadot élt meg, és bár az utolsó rész jócskán hagy kivetnivalót maga után, minden hibája ellenére is az egyik legjobban sikerült kisképernyős alkotás a Nathan Fillion (címszereplő) és Stana Katic főszereplésével készült Castle. A humort és a komoly elemeket tökéletesen balanszírozó sorozatban minden klappol, mégis leginkább a szereplők közti kémia és Fillion Castle-megjelenítése viszi a prímet.

Richard Castle egy milliomos nőcsábász krimiíró, aki miután valaki a könyvei alapján kezd ölni, összekerül az NYPD egyik legjobb nyomozójával, Kate Beckett-tel (Stana Katic). Hiába a csapatmunka, az ügyek túlnyomó részében Castle meglátásai jelentik a bűntények utolsó puzzle darabkáját. A karakter amellett, hogy sikeres, kitűnő emberismerő és helyes meglátásai vannak, igazából egy elkényeztetett és dúsgazdag kisgyerek. Castle amolyan Indiana Jones, James Bond és Batman keveréke egy kis Vasemberrel megfűszerezve, miközben viselkedése alapján sokszor egy óvodásra hasonlít.

Mindezt azonban – és ehhez nagyon kell Fillion hibátlan alakítása – borzasztóan szerethetően, bájosan és hihetetlen viccesen teszi. Tud valami újat hozni a „szigorú rendőrnő és fegyelmezetlen civil konzulens” felállásba. Arról nem is beszélve, hogy az elvált férfi együtt él tinédzser lányával: kettejük szeretetteljes kapcsolata pedig kiemelt szerepet kap a sorozatban. Ezzel és a Beckett-tel kialakuló szerelme révén a karakter még közelebb kerül hozzánk. (Kajdi Júlia)

 

11.   Kojak

Egy nyalóka a szájba, tarkopasz fej és egy kis cinizmus adja Dél-Manhattan egyik legtökösebb nyomozója, Theocrates „Theo” Kojak (Telly Savalas) legfőbb ismertetőjeleit. Abby Mann 1973 és 1978 között futó, 125 részt megélő sorozata óriási népszerűségnek örvendett, bemutatásának évében a hetedik legnépszerűbb sorozat volt. A sikerben nem kis szerepe volt a címszereplőt alakító Telly Savalasnak, akitől például a nyalóka származik – a színész leszokófélben a cigiről így próbálta enyhíteni nikotinéhségét. A mókás kiegészítőt végül megkapta a karakter is, akit 1999-ben a TV Guide minden idők 18. legnépszerűbb tévés figurájának választotta. Persze nemcsak az amerikaiak voltak oda érte: a nyolcvanas években Brazíliában meghonosodott a nyelvben a kojak kifejezés, melyet a kopasz férfiakra használtak, Magyarországon pedig a Savalashoz hasonló alkatú Inke Lászlóval a főszerepben 1980-ban forgattak egy egészestés paródiát is a filmhez Kojak Budapesten címmel.

Persze nemcsak a címszereplő miatt szerettük ezt a szériát, a hamisítatlan nagyvárosi miliő, a dögös főcímzene, az emlékezetes mellékszereplők – évtizedekkel később is bennem él a Savalas öccse által alakított Fürtöske figurája – vagy a kor mércéjével mérten izgalmas akciók.

Nem véletlen, hogy ezek után – szintén Telly Savalasszal a főszerepben – készült még a kopasz zsaruval öt egészestés mozi is, és 2005-ben megkísérelték Ving Rhamesszel a főszerepben feléleszteni a legendát. Ez utóbbi nem sikerült: egyetlen évad után elkaszálták a szériát. Hiába, Telly Savalas maga Kojak. (Molnár Kata Orsolya)

 

10.   Dexter

Talán minden idők legmegosztóbb rendőre – pontosabban vérminta elemzője – Dexter Morgan. A Showtime 8 évadot lefutó sorozata teljesen a néző moralitását szétcibáló főszereplő köré épül, ezzel valami egészen újat mutatva a drámai krimisorozatok terén. Egy szociopata rendőr nappal, egy bosszúálló sorozatgyilkos éjjel. Persze a fricska a dologban, hogy Dexter „csak” bűnös emberekkel végez, darabolja fel őket és temeti el a kis fekete zsákokat az óceán mélyén. Senki sem állítaná, hogy ez rendben van így, a sorozat képes azonban minden résszel és üggyel egy aprócska „és mégis”-t beleültetni a nézőbe.

Azzal, hogy az Istent játszó Dexter olyanok után ered, akiket a hatóság nem tudott elítélni, amolyan Daredevil figurává lép elő, nem beszélve a Bosszúvágy-filmek alapvetéséről. Hiába a tudat, hogy egy sorozatgyilkossal van dolgunk, a karakter szerethető, sokszor esetlen, és az ember szinte a végletekig drukkol neki. Michael C. Hall hibátlan alakításban hozza el nekünk ezt a borzasztóan komplex karaktert, aki egyik pillanatban műmosollyal osztogatja a fánkokat, a másikban pedig egy lekötözött meztelen gyilkosba mártja a kését.

Bár a készítőknek sikerült összehozni a tévétörténet legfelháborítóbb, legzavarosabb és leghiteltelenebb záró epizódját (sőt, igazából már az egész 8. évadot nehéz volt nézni konkrétan), ennek nem szabad levenni a karakter értékéből. Átgondolt és mély karakter, aki annyira badass, hogy egyszerűen lehetetlen nem szurkolni neki vagy megelégedéssel követni, ahogy leszámol az évadokat kitöltő sorozatgyilkosokkal. (Kajdi Júlia)

 

9.   Alec Hardy és Ellie Miller

Kétségtelen, hogy a Broadchurch az elmúlt évek egyik legtöbbet emlegetett brit krimisorozata lett, és ez nem csak a kiválóan és nagyon is emberien megrajzolt bűnügyi szálnak, valamint az ízig-vérig brit hangulatteremtésnek volt köszönhető, hanem a két nyomozó tökéletesen megalkotott karakterének is. Alec Hardy múltja tele van zűrös részletekkel, az őt megformáló David Tennant pedig jó arányérzékkel nyúl ehhez a kissé züllöttnek tűnő figurához, hogy azért előcsalogassa belőle a zárkózott, kissé rideg angol úriembert.

Ebben tökéletes társ és egyenrangú partner Olivia Coleman Ellie-je, aki szintén kettős karakter. Első blikkre egy angol háziasszonynak képzelhetnénk, és a bűnügyben személyes érintettsége miatt a történet érzelmi gócpontjának, de éppen ez az, amiből kifejlődik az ereje, a kiállása – emberré válik a néző szemében, de ahogy Hardy is, ő is megalkuvást nem tűrő rendőr lesz, amikor rendőrnek kell lenni. (Németh Barna)

 

8.   Luther

Jó pár évig tartott, mire rászántam magam, hogy megnézzem a Luthert – aztán gyakorlatilag egyben ledaráltam az összes már leforgatott évadot, annyira magával ragadott a jó és a rossz határán egyensúlyozó szenvedélyes, sokszor egyenesen erőszakos zsaru, John Luther (Idris Elba) figurája. Luther a súlyos esetek nyomozója. Mivel munkáját nem tudja az irodában tartani, élete hamarosan teljesen felfordul. Az évadok előrehaladtával Luther egyre jobban elveszti a talajt, mind a magánélete, mind a karrierje a tönk szélére kerül. A sorozat sötét tónusai, az összehasonlíthatatlanul brit hangnem azonban nem távolítja el a nézőt, hanem egyre jobban rabul ejti – és ennek elsősorban a főszereplő az oka.

Ahogy a legtöbb ikonikus nyomozó esetében, itt is igaz, hogy a karakter elképzelhetetlen megformálója nélkül. Még inkább áll ez a Luther esetében, ahol Elba egymást követő években gyűjtötte be alakításáért a legjobb tévéfilmes alakításáért járó díjakat. A BBC mindig is magas elvárásokat támasztó istállójából kitörő telivér mindeddig négy, Elba sztárstátuszával párhuzamosan növő elfoglaltságai miatt egyre rövidebb évadot adott a nézőknek – ha lehet hinni a híreszteléseknek, hamarosan újabb kalandokat kapunk az ellentmondásos nyomozóval az élen. (Molnár Kata Orsolya)

 

7.   Jimmy McNulty

A Drót sokak szerint minden idők egyik legjobb sorozata, és ebben a kérdésben most én is a sokakkal tartok. Egy komplex és alapos körkép, amelyben éppúgy megismerhetjük a politikusok, a rendőrök és a különböző bűnbandák működési hálóját – többek között azért, mert kiváló karakterekkel dolgozik. Nem eggyel, nem kettővel, hanem legalább egy tucat fantasztikusan megírt és eljátszott figura közvetíti azt a rengeteg információt, azt a rengeteg történetszálat, amitől Drót lesz a Drót.

Egy ilyen gárdából nehéz kitűnni, de ha jobban belegondolunk, egy ilyen gárdából nem is kitűnni kell. Bele kell olvadni, a részévé kell válni, McNulty karaktere pedig tényleges írói bravúr ebből a szempontból. Öntörvényű, csökönyös, nem a szabály szerint játszik. A felettesei nem szeretik, de minden kollégája tudja, hogy számíthat rá. Melós családból származik, így az utca emberével is megvan az összhang. Ő nem az öltönyös felsőbbrendű, hanem a fickó, aki ott vedel a kocsmában és aki soha nem tudja befizetni a tartásdíjat. Dominic West pedig egy ehhez méltó karaktert formál belőle, hogy egy képzavarral éljek, a „csapatjátékos magányos hőst”, aki úgy tud a középpontban maradni, hogy valójában nincs is ott. (Németh Barna)

 

6.   Rust Cohle

A rossz nyelvek szerint Rust Cohle az egyetlen tévés karakter, amelynek megformálásáért Oscar-díjat adtak. Persze igazságtalan lenne azt mondani, hogy a Mielőtt meghaltam HIV-pozitív cowboyaként ne alakított volna hatalmasat Matthew McConaughey, de azért nagyon valószínű, hogy a True Detective hirtelen támadt kultusza sokat segített a színésznek. Bár utóbbi a látványosabb szerep, Cohle figurája a keményebb dió. A drogfüggőségétől megszabadulni képtelen zsaru, a kislányát elvesztett apa; innen pedig már szinte egyenes az út a magányos farkas létig. Rust mégsem egy újabb lecsúszott nyomozó, ennél bonyolultabb a képlet. Első blikkre Cohle egy cinikus nihilista, aki szerint semminek semmi értelme. Ugyanakkor a munkában ennek az ellenkezőjét mutatja: mindenben értelmet keres, minden apró nyomban megpróbálja felfedezni a lényeget, már-már megszállottan kutatva a részleteket.

McConaughey minimalista játékkal alakítja ezt a saját- és a világ démonjaival küzdő karaktert, és pontosan ez a puritán külső ad súlyt minden szavának. No meg a társául kirendelt Marty (Woody Harrelson nem kevésbé bravúros a szerepben), aki tökéletes ellenpontként, egy egyszerű, hétköznapi zsaruként segíti, hogy a kávé vagy a vacsoraasztal mellett elmormolt konyhafilozófia mélységet kapjon. Kap is, egyszerűt, de velőset. Így lesz a True Detective nemcsak egy elképesztően hangulatos krimi, de egy alapos és okos karakterdráma is. (Németh Barna)

 

5.   Dale Cooper

Ahogy David Lynch és Mark Frost kisvárosának a neve, úgy az oda kirendelt FBI-ügynöké is a popkultúra kitörölhetetlen részévé vált. Twin Peaks nincs Dale Cooper nélkül, és kész szerencse, hogy nincs. Miután előkerül egy fiatal lány, Laura Palmer nejlonba csomagolt holtteste ebben a poros és fura, a kultúra fellegvárának nehezen nevezhető városkában, feltűnik a színen Cooper. A jól fésült városi ficsúr, aki magán felejtette a ballagási öltönyét és aki folyamatosan egy magnóba dumál. Mint egy balettos a favágók között, aki valahogy mégis beküzdi magát a közösségbe. Szomjazza a tudást, nem riad vissza az irreálistól sem. Nem hökken meg akkor sem, amikor más már rég eldobta az agyát, így válik ennek a lynch-i rémálomnak egy biztos tartóoszlopává – mint legnormálisabb bolond a bolondok között.


Az őt megformáló Kyle MacLachlan ekkorra már szakavatott Lynch-színészként (a Dűnében Pault, a Kék bársonyban Jeffrey-t alakította) öltött magára egy újabb különc karaktert, ami azért erősen rokonítható a három évvel korábbi A rejtőzködő földönkívüli zsarujához is. Bár ha jobban belegondolunk, MacLachlan karrierjének legnagyobb csúcspontjai pontosan erre a kettősségre épülnek, amit Lynchék nemcsak a karakterisztikába, de a történetbe is beemeltek: olyan, mintha ember lenne, de ha a szemébe nézel, már nem vagy ebben olyan biztos. (Németh Barna)

 

4.   Monk

A „flúgos nyomozó” kalandjai nyolc évadon át nevettették meg a szépszámú rajongótábort, a kritikusok és a szakma pedig szintén végig kitartottak Monk excentrikus karaktere mellett. Az őt megformáló Tony Shalhoubot nyolcból nyolcszor jelölték Emmyre, amelyből hármat díjra is váltott. Nem véletlen, a kényszeres, kissé autista és minden tekintetben tisztaságmániás nyomozó minden egyes esete kiválóan ötvözte a krimi és a vígjáték elemeit. Így a közönség nemcsak érdekes bűneseteket láthatott hétről hétre, hanem olyan különleges megoldásokat és váratlanul faramuci helyzeteket, amire csak nagyon ritkán van példa.

Shalhoub pedig lubickolt ebben a zűrzavaros szerepben, az írók pedig jó időérzékkel adták alá a lovat. A legizgalmasabb pillanatokat megakasztó idegtépő, aprólékos pepecselés, a dramaturgiai ívet újra meg újra megtörő – és pont ezzel újraépítő – kényszercselekvések nagyon könnyen válhatnának idegesítővé. Századszorra pedig unalmassá, de nem Shalhoub kezében, aki kiváló komikusként mindig tudja, meddig lehet elmenni. A néző pedig, nos, sosem tudja kiszámítani őt, egy valamit azonban igen: ezt a „futóbolondot” komolyan kell venni. (Németh Barna)

 

3.   Sherlock

Sherlock Holmes nemcsak minden idők legtöbbet vászonra vitt nyomozója, de minden idők legtöbbet adaptált irodalmi hőse is egyben, és ezzel – ahogy azt az Ezerarcú detektív című cikkben meg is írtam – egy érdekes Guiness Rekord tartója is: a 2012-es jegyzékbevételig több mint 75 színész 254 alkalommal keltette életre a filmvásznon és a televízióban. Többen is igen meggyőzően öltötték magukra a detektív deerstalker sapkáját: Basil Rathbone és Jeremy Bratt a múlt század kedvencei voltak, Robert Downey Jr. és Johnny Lee Miller az ezredforduló új sztárjai.

Egyikük sem tudott azonban olyan népszerűségre szert tenni, mint Benedict Cumberbatch, aki a Sherlock című BBC sorozatban egyszer és mindenkorra megkaparintotta az ultimate Sherlock Holmes címet. Amióta magára öltötte a hegedülő, drogfüggő tanácsadó nyomozó figuráját, mindenki megtanulta, mit jelent a jól funkcionáló szociopata kifejezés. Az alkotók új, romantikus személyiségjegyekkel gazdagították a figurát, Cumberbatch pedig olyan árnyaltan tudta ezeket megjeleníteni, mint még előtte senki sem. (Molnár Kata Orsolya)

 

2.   Poirot

Poirot alakját – Sherlock Holmeshoz hasonlóan – jó pár színész magára öltötte az évek során, legutóbb például Kenneth Brannagh méretes bajusszal riogatta a Gyilkosság az Orient Expresszen nézőit. Sokan megpróbálták, Agatha Christie belga nyomozója azonban végül mégiscsak David Suchet megformálásában nyerte el igazi filmes alakját – a színész 1989 és 20013 között 13 évadban, 70 epizódban oldott meg rejtélyeket a maga kissé pökhendi, öntelt, de mindig jószándékú módján. Az Agatha Christie: Poirot című sorozat számos díjat begyűjtött, és régimódi történetmesélése ellenére is mindvégig nagyon népszerű volt.

Hercule Poirot éleslátása, eleganciája, kifinomult ízlése, módszeresen leplezett érzései és folyamatos szurkálódásai különleges karakterré nemesítették őt már az angol írónő regénylapjain is – David Suchet nem tett mást, mint életre keltette ezt a rendkívül jól megrajzolt figurát. Nem véletlen, hogy sokak szerint Suchet maga Hercule Poirot. Hogy ez mennyire igaz, talán kiderült a színész Poirot és én című könyvéből, melyben közös kalandjaikról mesél – aki kedveli a karaktert és a sorozatot, sok izgalmas kulisszatitokra bukkanhat, ha kezébe veszi. (Molnár Kata Orsolya)

 

1.   Columbo

És ki más is lehetne listánk első helyezettje, mint a megtestesült igazság és becsület? Igen, Columbo hadnagyról (Peter Falk) van szó. A világ talán legkedveltebb tévés nyomozója gyakorlatilag mindenkit átver maga körül: naivnak, ügyetlennek és együgyűnek látszik; semmitmondó részletekre kérdez rá, ezáltal elaltatva a tettesek gyanúját, miszerint az ügyben valódi nyomozás folyik. De nem, Columbo valójában csavaros észjárású, és mindig észrevesz valamit, amit más nem, és amire a tettes nem is gondol; így lassan, de biztosan halad a megoldás felé, aminek minden esetben siker a vége.

Columbo egyébiránt klasszikus kisember: ódivatú ballonkabátban jár, öreg, leharcolt autóval, Kutya névre hallgató kutyája és sosem látott felesége van; nem fürdőzik a sikerben, mindig annyit mond, hogy csak a dolgát végzi. Nem tartja különösképpen nagy számnak magát, rendkívül szerény, ettől lesz igazán szimpatikus és felejthetetlen. Személyisége erősen gyermeki, szinte minden részben rácsodálkozik valamire, ami a legtöbb ember számára triviális, és ez az esetlen báj a magukat fondorlatosnak és csalhatatlannak képzelő elkövetők szemében csak szánalmasabbá teszi őt. Másfelől a hadnagy melegszívű is, nem gyűlölködik. Nagyon barátságos és tiszteletteljes még a legelvetemültebb gazemberekkel szemben is. Rendkívüli intellektussal bír, sosem erőszakkal, mindig „fejben” oldja meg az ügyeket. Valószínűleg ezek miatt is lett világsikere a sorozatnak 10 teljes évadon át.

Persze mivel minden rész ugyanarra a sémára épül, tudjuk, hogy Columbóban nem kell csalódnunk, és megint újra nevethetünk az önhitt bűnözőkön, és újra elégedetten mosolyoghatunk össze a kedves, ám annál okosabb nyomozóval. (Moldován Tünde)

Avatar

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya