Fókuszban Ráadás

Legjobban várt filmek 2019-ben: nyár

Tűkön ülsz, hogy lásd Tarantino legújabb filmjét; hogy kiderüljön, hogyan is veszi fel a fonalat a Marvel a Végjáték után; hogy milyen is lenne, ha máról holnapra mindenki elfelejtené a The Beatlest; vagy hogy a CGI-orgia Az oroszlánkirály méltó lesz-e az eredetihez? Mert mi igen! Íme az általunk legjobban várt nyári filmek listája.

Habár általános dolog, hogy nyaranta kevesebb film érkezik a mozikba, ráadásul a forgalmazók is a könnyedebb vonalon mozogva állítják a puszta szórakoztatást a középpontba, mindez nem jelenti azt, hogy ne lenne mit várni a nyáron.

Természetesen 2019 legmelegebb időszakára is érkeznek szuperhősfilmek, jön a kötelező újabb Disney-mese, folytatódik a Halálos iramban széria és végre bemutatják a Volt egyszer egy…Hollywoodot. De minket több olyan „kisebb” film is érdekel, mint Ari Aster napfényes horrorja vagy a legújabb Linklater alkotás. Íme a szerintünk legígéretesebb nyári filmek listája!

 

 

Rocketman

(r: Dexter Fletcher) premier: június 6.

Az hogy Jim Morrisonról filmet forgatnak halála után húsz évvel, vagy hogy Freddie Mercuryt is megéneklik egy egészestés moziban teljesen érhető, de nekem mindig furcsa volt, amikor még élő legendákat visznek vászonra – lehet objektív egy ilyen memoár? Vagy nem is kell annak lennie? Lehet magának a művésznek egyfajta visszaemlékezése – kicsit megszépítjük a történéseket, a rajongók meg együtt örülnek a végeredménynek? A Bohém Rapszódia bebizonyította, az idő sem hoz objektivitást; Rami Malek Oscar-díja azonban azt is állítja, Hollywoodban elég, ha csak az alakítás bitang erős – márpedig az övé az volt.

Nem várunk kevesebbet Taron Egertontól sem, aki a ma még igencsak virgonc Elton Johnt portrézza Dexter Fletcher filmjében. A Rocketmanben pedig az első visszajelzések alapján sokkal inkább egyfajta belső utazást hivatott megjeleníteni, mint lexikális biopicként funkcionálni. Fletcher nem először dirigálja Egertont – az Eddie, a sasban a páros már virított.

Egerton talán elsőre érdekes választásnak tűnt a zenész szerepére – fizikailag nem sok hasonlóság van kettejük között –, de néhány kiszivárgott hangjegy és az Elton Johnnal a muzsikus Oscar-partiján előadott közös dal beigazolta Fletcher kasztingját. A szuper zenék garantáltak, Egerton eddig színészként sem hagyott minket cserben, Fletcher is megmutatta már nem egyszer, hogy érti, hogyan kell érzelmes történeteket elmesélni. A Rocketman minden bizonnyal a szezon egyik legjobb filmje lesz! (Molnár Kata Orsolya)

 

X-Men: Sötét Főnix

(r: Simon Kinberg) – premier: június 6.

Minden, de konkrétan minden az ellen szól, hogy a Sötét Főnix egy jó film lesz. Az előző, Apokalipszis alcímű alkotás közel sem volt kiemelkedő, az új rész Simon Kinberg forgatókönyvíró és producer első rendezése lesz, a premierdátumot pedig már többször is eltolták. És nem azért, hogy jobban tudják pozicionálni a filmet: kifejezetten az újraforgatások miatt csúszott a bemutató, hogy képesek legyenek összecsődíteni a színészeket a variált jelenetek felvételéhez. Sokan joggal várnak egy igazi katasztrófára, de nem én.

A Sötét Főnix az egyik legnépszerűbb X-Men-sztori, amiben a telekinézis képességével megáldott Jean Grey (Sophie Turner) antihőssé válik. Határtalan erejének kontrollálhatatlansága, érzelmi instabilitása és – nem viccelek – földönkívüli behatások hatására társai és barátai kénytelenek szembeszállni vele. Az előzetesben se pufogtatnak el nagy látványosságokat vagy akciójeleneteket. Ez egy intimebb, érzelmesebb és remélhetőleg drámaibb képregénymozi lesz, ami ha legalább korrekten sikerül, senki nem fog haragudni rá. Az X-Men-sorozat kisebb-nagyobb döccenőkkel, de 2000 óta sikeresen fut, és ez lesz az utolsó 20th Century Fox által készített mutánsfilm – hacsak végre be nem mutatják a szintén kísérletezőnek tűnő Új mutánsokat –, majd átadják a Marvel Studiosnak a stafétát, és Rozsomákból vígjátékkarakter lesz. Csak bízni tudunk, hogy Jean Grey történetét kellő alázattal és komolysággal ábrázolják. (Szécsényi Dániel)

 

Toy Story 4.

(r: Josh Cooley) premier: június 20.

1995 előtt alighanem kevesen fogadtak volna rá nagy pénzben, hogy egy butácskán ugrándozó asztali lámpa történelmet fog írni. Pedig így lett. A mozi históriájának legelső számítógépes animációja (CGI), a Toy Story utat mutatott a modern „mesefilmeknek”: a végtelenbe és tovább! A krisztusi korba lépett Pixar legfényesebb csillaga a Toy Story-széria; a nyitánya az első animációs film, amelyet jelöltek írói Oscarra, második részét sokan a legjobb folytatások közé sorolják, legutóbbi installációja pedig az első animáció, ami 1 milliárd dollárt termelt, és harmadikként volt versenyben a legjobb filmnek járó aranyszoborra.

A júniusban debütáló negyedik felvonásban Woodynak (Tom Hanks) és Buzznak (Tim Allen) gazdájuk legkevesebb játékát, az identitásválságba kerülő Vilit (Tony Hale) kell megkeresniük. A régi ismerősök, mint Woody femme fatale-ja, Bo Peep (Anne Pots) mellett egészen új arcok is feltűnnek, többek között a John Wick 3-ban régi fényében gyilkoló Keanu Reeves és a Mi Oscar-díjas rendezője, Jordan Peele tolmácsolásában. Noha az előkészületi fázis baljós előjeleket mutat – a történet atyja, John Lasseter távozott a rendezői székből, Rashida Jones és Will McCormack forgatókönyvét szinte teljesen átírták, és a premierdátumot előbb a Verdák 3, majd A hihetetlen család 2 miatt csúsztatták – mégis reménykedek benne, hogy a Játékháború méltó örököse lesz. (Gyenes Dániel)

 

Yesterday

(r: Danny Boyle) premier: június 27.

Varázsütésre – ahogy az előzetesben is elhangzik – az egész világ elfelejti, hogy volt valaha a The Beatles. Azonban egyetlen ember, Jack Malick (Himesh Patel) emlékszik mindenre, az összes akkordot tudja. Egy csapásra ő lesz hát a világ leghíresebb szövegírója és énekese, akinek hozzá kell szokni az új életmódhoz, sztársághoz, pénzhez, csillogáshoz. Ha nem Danny Boyle állna a projekt mögött, azt gondolnánk, ez valami furcsa elegye a Mamma Mia ABBA imitálásának és a Hirtelen 30 típusú idiótaságnak. Mondjuk az előzetes alapján még simán benne van ez is, de mégsem tudunk nemet mondani az örökzöld Beatles számokra, amik – egyelőre úgy tűnik – olyan nagyon újra sem lettek hangszerelve.

De a brit rendezőzseni áll John, Paul, George és Ringo kitekert története mögött. Ráadásul végül is emiatt csúszik a 25. Bond film is, szóval valamiért nagyon kell neki ez a film. Így azért van esélyünk arra, hogy egy kicsit többet kapjunk nyári karaoke-mozinál. A Boyle-ra annyira jellemző extatikus képi világ itt mégsem látszik, ráadásul a 2004-es Milliók után ez lesz az első filmje, ami nem a legmagasabb korhatáros besorolást kapta. Félő tehát, hogy egy tanmesébe illő családi mozidélutánt kapunk, amiben a főszereplő, a pakisztáni származású Patel új John Lennonként egyesíti az idegengyűlölet fűtötte Brexittől széthullott briteket. Még a ma élő legnagyobb brit popsztár, Ed Sheeran is beáll csápolni az első sorba. Naná, hogy én is megteszem, akármilyen is lesz a film! (Sergő Z. András)

 

Pókember: Idegenben

(r: Jon Watts) premier: július 4.

A Marvel nem áll meg, egy darabig biztos nem. A Vasemberrel bebikázott filmes univerzum pénzügyileg maga a főnyeremény: elég csak belegondolni, hogy a Bosszúállók: Végjáték milyen gyorsan mennyit keresett. S azt ugyan nem tudjuk, hogy a „negyedik fázis” mit tartogat, egyelőre itt van nekünk a Pókember: Idegenben, hogy két és fél hónap után máris visszatérhessünk a szuperhősök közé. A Hálószövő legújabb kalandjában vakációzni indul, amiről, ha simán menne, valószínűleg nem is készülne film. Nick Fury belerángatja egy újabb világmegmentésbe: az Elementálokat, őselemekből álló gonoszokat kell legyőznie. Persze nem beszélhetnénk Pókember-történetről, ha Peter Parkernek eközben nem kellene a magánéletét is rendbe tennie.

A Pókember: Idegenben valószínűleg egy nyugis kaland lesz a legutóbbi Marvel-filmhez képest. Ki várná, hogy óriásit villant a Végjáték után? Mégis van miért várni: részben Pókemberre, részben az egész univerzumra vonatkozóan. A csetlő-botló, apafigurát kereső Peter Parkernek el kell indulnia az önállóság felé, holott most két mentor(nak tűnő) karaktert is kap: Furyt és Quentin Becket, azaz Mysteriót. Utóbbi a rejtély igazán. Az akváriumfejű gonosz számos feldolgozást megélt – hol egyszerű speciális effektes, hol valódi varázsló volt, néha Pókember segítője is. Egy az állandó: ő a trükkök mestere, és nagyon vártuk már a nagyvászonra. Lehet, hogy Pókival van, lehet, hogy ellene, ám az előző rész Keselyűje miatt joggal várhatnánk, hogy ezúttal is egy, a Marvel-átlag feletti figurával lesz dolgunk. Ennél is érdekesebb kérdés, hogy vajon tényleg másik valóságból jött-e – a multiverzum ugyanis egy sor lehetőséget nyitna meg a Marvel előtt. Például jöhetne egy Irány a Pókverzum! Tobey Maguire-rel és Andrew Garfielddal? (Vida László)

 

Übergáz

(r: Michael Dowse) premier: július 11.

Idén nyáron megszületik a francia Taxi filmek kisgyereke. Elnézve az egyre újabb folytatásait, különösen a botrány tavalyi 5. epizódot, valóban szükség volt a 21. századi alteregóra. A főszereplő itt is egy sofőr, Stu (Kumail Nanjiani), aki pechjére egy sokat látott, túlmozgásos zsarut (Dave Bautista) ültet maga mellé a Uber segítségével. A szokásos műfaji elemek szerint persze megindul az egész éjszakán át tartó, burleszkbe hajló ámokfutás.

Sok újdonságot talán nem várhatunk a filmtől, de ez pont az a padlógáz kategória, ahol erre nagyon igény sincs. A sebesség és a színtiszta szórakozás meghozhatja eredményét egy forró nyári estén. Külön várt dolog a filmben a főszereplő Nanjiani, aki stand up komikusként kezdte, és később a Szilícium-völgyben lett a filmkedvelők számára is ismert. Nemrég pedig felesége és saját történetét írta meg Rögtönzött szerelem című első rendezésében.(Sergő Z. András)

 

Az oroszlánkirály

(r: Jon Favreau) premier: július 18.

Hiába volt eszméletlenül bizarr érzés végignézni a CGI-os „élőszereplős” Az oroszlánkirály legelső előzetesét, hiába háborodtam fel már csak a hírre is anno, hogy a számomra legkedvesebb és legjobbnak ítélt Disney-mesét sem lehet békén hagyni, kizárt, hogy ne rohanjak a moziba, amikor végre bemutatják a filmet. Egyrészt ha rossz lesz, legalább önigazolást nyerek és nyugodt szívvel lépek ki a teremből. Másrészt ha jó, újra átélhetem (relatíve friss élményként) a máig egyik valaha készült legjobb mesét.

A dzsungel könyvével is korrekt munkát végző Favreau ráadásul olyan olyan nagy neveket szerzett meg a produkcióhoz, mint Donald Glover, Seth Rogen, Beyoncé vagy Chiwetel Ejiofor. Én amúgy is rajongok minden állatos természetfilmért is, az új Disney-alkotás pedig első ránézésre alapos munkát végzett a szereplők élethű kidolgozásában. A snittről snittre való feldolgozás miatt a történet minősége amúgy is garantált, a nosztalgiafaktor pedig igenis megdobogtatja az ember szívét. Arról nem is beszélve, hogy tűkön ülve várom, hogyan is oldja meg a film az a Trón úgy csábít végső képsorait, amikor is egymáson áll vagy ötféle állatfaj vagy azt, amikor Simba és Nala már felnőttként romantikusan hemperegnek a fűben. Vicces lesz, kínos lesz, meglepően jó lesz? Fogalmam sincsen, de nagyon várom. (Kajdi Júlia)

 

Fehér éjszakák

(r: Ari Aster) – premier: július 18.

Skandináv folkhorror ritkán megy a moziban, erre már önmagában felkapnánk a fejünket, a Fehér éjszakák (eredeti címén Midsommar) esetében azonban többről van szó, mint egy jól csengő műfaji csavarról. Ari Aster új alkotásával állunk szemben, ő az a tehetséges fiatal rendező, aki szerkesztőségünk jelentős részét elképesztette tavaly. Az Örökség presztízshorrorként többre vállalkozott, mint pusztán ijesztgetésre (legerőszakosabb jelenetét azonban senki nem fogja elfelejteni soha, ezt biztosra veszem). Egy diszfunkcionális család történetét dolgozta fel úgy, hogy a zavarokat szimbólumokra cserélte.

A rekordgyorsasággal (és nem mellesleg Magyarországon) leforgatott Fehér éjszakák a népi vonalon halad tovább, de az amerikai hátteret skandinávra váltja. Főhősét, az árva Danit (Florence Pugh) meggyőzi a pasija, hogy menjenek el egy olyan svéd hippifesztiválra, amelyet kilencvenévente mindössze egyszer rendeznek meg. Az időpont pontosan a nyári napfordulóra esik, amikor északon egy másodpercre se megy le a nap. Az éghajlati anomália és a helyiek furcsa szokásai egyre inkább megbillentik a főhősök elméjét, de hogy voltaképpen mi fog velük történni, arról igazából semmi nem szivárgott ki. Az biztos, hogy bizarr és erőszakos lesz. (Tóth Nándor Tamás)

 

Halálos iramban: Hobbs és Shaw

(r: David Leitch) – premier: augusztus 1.

Ha nyári filmet akarsz, biztos kézzel nyúlhatsz a polcra a Halálos iramban-sorozatért, ahol fülledt időjárás, látványos akciók, alulöltözött csajok, menő verdák várnak. Kétségtelenül alacsony színvonalat lőtt be a sorozat, de legalább abban jól érzi magát, kellően önreflexív és macsó – de nem az a Steve McQueen-Paul Newman-féle éra férfiideálja, hanem a kondikultúráé. Mert Dwayne Johnson és Jason Statham azoknak példakép, akik reggel-este tolják a szériákat és a proteinturmixot, a 300 poszter a falon pedig már rég lekopott a sok izzadságtól. És azt mondom, ezek teljesen vállalható idolok, mert nem a mai korban népszerűen dobált „kóros macsóságot” terjesztik, hiszen non-stop a családról pofáznak benne, és annak védelméről.

A Hobbs és Shaw lesz az az alkotás idén nyáron, amitől garantáltan nem kell várni semmit, és tilos komolyan venni. Itt most kitolják a franchise adta lehetőségeket, és a legszélsőségesebb idiotizmusba fognak átcsapni a jelenetek. David Leitch, az Atomszőke rendezője készíti a filmet, tehát remélhetőleg lesznek látványos kézitusák a rombolások, autós üldözések és non-stop egysorosok mellett. Statham és Johnson kémiája már az előző részben is tökéletesen működött, itt pedig csak rajtuk lesz a fókusz – legfeljebb az önmagára Fekete Supermanként hivatkozó génmanipulált gonosztevőt játszó Idris Elba lophatja el a show-t. Bármi is lesz, az öv becsatolása előtt az agyakat tessék otthon hagyni, és akkor élvezhetjük igazán ezt a tiltott gyümölcsöt. (Szécsényi Dániel)

 

Volt egyszer egy… Hollywood

(r: Quentin Tarantino) premier: augusztus 10.

Tarantino filmjeit szinte mindenki várja. Aki nem kedveli a munkásságát, annak eggyel több ok a szájhúzogatásra, hogy na tessék, ez a túlértékelt majom megint rendezett valami gagyit, amiben csak beszélnek értelmetlenül, meg fröcsög a vér, és persze nem időrendi sorrendben van a cselekmény, meg nyilván ezt is lopta, mint az összes többi filmes ötletét. Akik pedig szeretik, nos, ők nyilván lelkesednek, hiszen Tarantino olyan ritkán rendez filmet, hogy minden új megjelenés alkalmával megszámozzák a filmjeit (ez sorrendben a 9.). A 2015-ös Aljas nyolcas óta pihen a mester, de most összehozta az utóbbi évtizedek két legszeretettebb színészét, Brad Pittet és Leonardo DiCapriót, úgyhogy megbocsátjuk neki az elmúlt négy év hallgatását.

Annyira szeretett volna a cannes-i filmfesztiválra bekerülni új filmjével, hogy éjt nappallá téve dolgozott a vágószobában, csak hogy ott lehessen. Milyen szerencsések ott Cannes-ban, hiszen Magyarországon még hónapokat kell várni a vetítésre. Egyelőre homály fedi, hogy miről szól majd az alkotás, annyi bizonyos, hogy DiCaprio hollywoodi színészt formál meg, Pitt pedig a kaszkadőrét, és Sharon Tate, a Manson-gyilkosság tragikus véget ért áldozata, Roman Polanski egykori felesége is színre lép majd Margot Robbie alakításában. És Tarantino megkínálta szereppel nagy kedvenceit is: Tim Rothot és Michael Madsent. Bár a trailer 12-es karikás, reméljük, a film maga már a megszokott 18-as besorolást kapja, hiszen így szeretjük, és epedve várjuk újabb okosan ordenáré, briliánsan csavaros művét. (Moldován Tünde)

 

Hová tűntél, Bernadette?

(r: Richard Linklater) premier: augusztus 15.

Richard Linklater mennybe ment a Sráckorral, amelyet sokan – köztük jómagam – a mozgóképművészet egyik legnagyobb teljesítményeként tartanak számon. A rendkívül termékeny rendező azóta már két filmmel is jelentkezett, de se a csendesebb Everybody Wants Some!!, se a hangosabb Last Flag Flying nem mozgatta meg igazán a közönséget. Pedig a rendező hű maradt korábbi köldöknézegető attitűdjéhez, és továbbra is az amerikai fehér középosztály problémáit, örömeit és bánatát filmesíti meg. Különös módon egyébként mindkét filmet alapvetően pozitívan fogadta a közönség és a szakma, mégsem sikerült egyiknek sem kitörnie az indie-szcéna keretei közül.

Talán majd a Bernadette. Ezúttal ugyanis egy könnyebben leírható műfajban (krimivígjáték), tömören összefoglalható történetből (lásd: cím) forgatott a rendező. Nem mellesleg pedig sztárokkal. Az ambivalens címszereplőt a két Oscar-díjas Cate Blanchett játssza, akit sosem rossz nézni, pláne nem akkor, ha idegösszeomlás szélén álló nőt alakít. A mellékszerepekben pedig olyan színészek fordulnak meg, mint Kristen Wiig, Laurence Fishburne és Billy Crudup. Jobb esetben általuk a Walter Mitty titkos életének női verzióját nézhetjük, ami egyszerre szívmelengető és inspiráló. Még jobb esetben pedig valami annál is többet. (Tóth Nándor Tamás)

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..