A kifejezetten erős színészgárdával (Jason Statham, Clive Owen, Robert De Niro) rendelkező Válogatott gyilkosok furcsa módon elsőfilmes rendező nevéhez fűződik. Gary McKendry azonban nem a semmiből került a direktori székbe, életművét már egy Oscar-díjra jelölt rövidfilm is gazdagítja.
Az Everything in This Country Must Colum McCann azonos című kisregényének mozgóképes adaptációja, amely Észak-Írország kaotikus viszonyai közepette vizsgálja meg egy családapa megrögzött függetlenségét. Miközben Gary McKendry tolakodóan közhelyes megoldásokkal ágyaz meg a férfi tragédiájának, észak-ír származása okán rendkívüli személyességgel képes bemutatni a szellemi összeomlás folyamatát.
Az alapszituáció szerint óriási esőzés közepette egy ló a megáradt patakmederben reked, s az idős gazda és gyengécske lánya életüket kockáztatva próbálják a bajbajutott állatot kiszabadítani. A semmiből egy brit harckocsi bukkan elő, s a katonák gondolkodás nélkül a civilek segítségére sietnek. Az apa azonban éktelen morgás közepette igyekszik elutasítani a fegyveresek segítségét.
A rendező sokszor látott szerkezetre húzza fel a megrázó történetet. Egy harckocsi-baleset távolról indított expozíciója és a csapdahelyzet közti titok biztosítja a folyamatos feszültséget, miközben az egyik kiskatona és a kamaszlány kezdetleges flörtölése egy generációs konfliktust is beindít. A paripa közelképek segítségével ábrázolt szenvedése tovább borzolja ugyan a nézői kedélyeket, szimbolikus fehér színe azonban magától értetődővé teszi, hogy többről van itt szó, mint egy britekkel ellenszenvező gazda vagyonának megmentése. A két idősíkot összekapcsoló fordulat egy családi tragédiát leplez le, amely folyamatosan felőrli a szeretteit és tulajdonát megszállottan féltő apa elméjét. A viharban bajba jutott fehér ló így válhat a fegyveres konfliktusok ártatlan áldozatainak illetve az észak-ír tartománynak keserű szimbólumává.
Az Everything in This Country Must a hadiállapot borzalmait egy civil személyes drámáján keresztül érzékelteti, amelynek következtében a rövidfilm nemcsak lokális, hanem globális szinten is értelmet nyerhet. A háborúellenes mozgóképeket pedig az Akadémia külön figyelemben részesíti, így nem csoda, ha 2005-ben Gary McKendry rövidfilmje Oscar-jelölésig jutott. A sors ironikus fintoraként a legjobb rövidfilmnek járó díjat abban az évben az akkortájt szárnyait bontogató, brit Andrea Arnold (Red Road, Akvárium) vitte haza Darázs című alkotásával.