Ráadás

Magyar Filmszüret: Négy fal között a világ – magyar lakásfilmek

Szerelem (Makk Károly)

darvastorocsik_marival_a_szerelembenHajdu Szabolcs nemrég bemutatott kamaradrámája, az Ernelláék Farkaséknál elejétől a végéig egyetlen lakásban játszódik, ennek ellenére hatalmas siker övezi. A magyar filmtörténetben persze nem ez az első film, amely egy ilyen zárt térbe helyezi a cselekményét: a jobbnál jobb lakásfilmek előnyt kovácsolnak a tér szűkösségéből, és hatalmas indulatokat, drámákat képesek néhány négyzetméteren bemutatni. A listánkon csupa olyan film szerepel, amelyek elválaszthatatlanok a lakástól, amelyben játszódnak – bár a szereplők olykor kilépnek a nagyvilágba, a legfőbb konfliktusok mind a négy fal között zajlanak.

 

Köntörfalak (Dyga Zsombor, 2010)

Dyga Zsombor talán legjobb filmje. Egy rosszul sikerült randi után Zoli (Elek Ferenc) késő este mégis Eszti (Tompos Kátya) lakásán köt ki. Egy tökéletes belsejű, full extrás belvárosi lakásban zajlanak tovább a sikertelen kísérletek, amíg be nem toppan a lány bátyja, Gábor (Rába Roland). Az igazi bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor kiderül, Zoli egy régi történet kapcsán ismeri Gábort.

Mint általában minden zárt szituációs történetben, itt is nagyon sok múlt a karakterek és az őket alakító színészek sikerén, és ebben valóban jól összejöttek a dolgok. Rába Roland hebrencs viselkedése, kissé már-már pszichés esetként nagyon jó ellentéte Elek mackósan megfontolt fizika-kémia szakos tanár karakterének, aki azonban a film végéig tartogatja a nagy titkot. Kettőjük közt kompként közvetít Tompos Kátya karaktere. A színészi alakításra jól rímelnek Marosi Gábor operatőr fényei, amiknek éppen a hiánya tud sejtelmességet adni a történethez: a zárt tér árnyékaiban ott sejtjük a nagy titkokat.

Végre egy igazi dzsesszes magyar film: ezt gondoltuk 2010 telén, amikor a Tesó és a Kész cirkusz rendezője végre otthagyta a békásmegyeri lakótelep világát, hogy valami egészen eredetit tegyen elénk. Az utolsó teljes filmszemlén ezzel elnyerte a közönségdíjat és a legjobb rendező díját, Elek Ferenc pedig nemcsak hogy a legjobb férfi főszereplő lett, de valószínűleg élete egyik legnagyobb alakítását is adta. (Sergő Z. András)

kontorfalak

 

Őszi almanach (Tarr Béla, 1984)

A ’70-’80-as évek progresszív magyar avantgárd szcénája számos zseniális kollaborációnak köszönhetően (BBS, Budapesti iskola, Bódy Gábor, Bizottság, Trabant, Balaton, Orfeó Bábegyüttes, Eszterházy Péter, Pauer Gyula…) vált legendássá. Tarr, mielőtt rátalált volna Krasznahorkai Lászlóra, akinek regényei egész későbbi életművének alapjait képezték a Sátántangótól kezdődően, tett egy kis kitérőt a posztmodern, szélsőségektől és elvontságtól csodálatos világába, és a Balázs Béla Stúdióból kinőve a Társulás Stúdióban debütált az Őszi almanachhal.

Már itt jelentkezik a rendezőre oly jellemző sötétségbe burkolózó, apokaliptikus, az értelmetlenség kritikáját adó látásmód, ami A torinói lóval ér el tetőpontjához. Nem véletlen, hogy az Őszi almanach klausztrofób, „mesterségesen naturális zárt világa” éppen Víg Mihály költői-szomorkás zenéjével és Pauer Gyula pszeudo díszletével lett teljes. Temessy Hédi mint pók szövi a szálakat, akárcsak Víg Mihály a Sátántangóban. Kikövetkeztetheleten idő, labirintusszerű terek, komplementerszínekben izzó filmkép, szűk plánok. Egyedül az emberi szemétség és kegyetlenség végtelen ebben a történetben, minden más fojtogatóan szűk.

Drámaiatlan dráma, ahol senkivel sem tudunk azonosulni, így van egy az összes Tarr filmben, kivéve a Werckmeister harmóniák Valuskáját. Az Őszi almanach végtelen párbeszédek sorozata, indirekt kritikával a társbérlet működésképtelenségére és emberi sorsokat szétromboló mivoltára. Öt szereplő kap helyet a hazugságokban, ármányban és manipulációban gyökerező történetben, ahol egyetlen igaz mondat hangzik el, az is így szól: „Dögölj meg!”  (Szin Karolina)

 

Bizalom (Szabó István, 1979)

Szabó István második világháborús kamaradrámájában egy közös lakásban kénytelen bujkálni Kata és János: a látszat kedvéért házaspárként viselkednek, valójában idegenek egymás számára. A film azt a rapszodikus folyamatot mutatja be, ahogyan ez az idegenség feloldódni látszik, de a szereplők a kölcsönös bizalmatlanság miatt mégsem mernek megnyílni egymás előtt, újra és újra visszazuhannak az ellenséges, távolságtartó állapotba. Amikor pedig ráébrednek, hogy mégis fontosak egymás számára, már tovasodorja őket egymás mellől a történelem.

Az Oscar-jelölt Bizalomban a rejtekhelyet nyújtó lakás valójában börtön, ahol igazi érzelmi hullámvasutat jár be a két szereplő – nagy feladatot hárítva a kiváló színészekre, Bánsági Ildikóra és Andorai Péterre. A zárt, sivár környezetet megszépíthetné a megtalált boldogság, de a folyamatos rettegés és lelkiismeret-furdalás tönkreteszi az átmeneti harmóniát. János és Kata hiába zárkózik el a külvilág elől, az újra és újra betör hozzájuk – nem téve lehetővé, hogy a szereplők átadják magukat az ösztöneiknek.

Így lesz lírai, mégis fojtogató hangulatú Szabó István filmje: állandó témájának, a kisemberek és a történelem  szembenállásának eme feldolgozása nélkülözi a látványos tragédiát, de fájóan kiábrándult. A két ember sorsa, illetve a nekik otthont adó lakás pedig magába sűríti a második világháború minden szörnyűségét. (Gyöngyösi Lilla)

bizalom

 

Szerelem (Makk Károly, 1971)

Makk Károly a Szerelemben két Déry Tibor-novellát kapcsolt össze, ezek közül az egyik (a Két asszony című) adja az adaptáció lakásfilm-jellegét. Ebben anyós és meny bonyolult lélektani játszmájának vagyunk tanúi: Luca kegyes hazugságokkal próbálja életben tartani az öregasszonyt addig, amíg fiát kiengedik a börtönből. De az egész film mindössze két-három fontosabb helyszínen játszódik, érthető tehát, hogy színdarabbá alakításra csábította az utókort.

Az ágyhoz kötött öregasszony számára immár a lakás jelenti a világot, amelyből a képzelet és az emlékek jelentenek kiutat: a bravúros montázsszekvenciáknak köszönhetően ismerhetjük meg az idős hölgy gondolatait, melyek egy letűnt kor szecessziós jellegzetességeivel ruházzák fel a sivár jelent. Ez a lakás a múltat testesíti meg, az öregasszony ízlését tükrözi, míg Luca társbérlőkkel megosztott, modernebb lakása üresnek és kevésbé otthonosnak tűnik. Luca a bejárónővel közösen konspirál, így a lakás tulajdonképpen színházként működik: látjuk a színpadot, rajta a pengeélen táncoló előadással, és belátunk a kulisszák mögé is, ahol lehull az álarc a szereplőkről.

A felfokozott drámai szituáció az anyós halálával ér véget – ám a Szerelem még ezután is kínál egy gyönyörű lakásfilmes jelenetet: amikor Luca és János végre találkoznak. Az egymásra találást rövid bujkálás előzi meg a kisszobában; ki gondolta volna, hogy a magyar filmtörténet egyik legérzelmesebb jelenete elválaszthatatlan egy lakástól. (Gyöngyösi Lilla)

darvastorocsik_marival_a_szerelemben

 

Szamárköhögés (Gárdos Péter, 1987)

Gárdos Péter önéletrajzi ihletésű filmjeiben személyes-érzelmes családtörténetek segítségével mesél a magyar XX. század tragikus eseményeiről, nosztalgiázva, szépelegve és amennyire csak lehet, szeretetteljesen. Legutóbbi filmjével, az Éjféli lázzal holokauszt-túlélő szüleinek levelezését kerekítette megható szerelmi történetté, máig legnépszerűbb alkotásának, a Szamárköhögésnek pedig az 1956-os forradalom adja a hátterét.

A Szamárköhögés szigorúan véve nem is kamaradráma, első ránézésre nem is határozható meg „magyar lakásfilmként.” A kisfiú, Tomi mindennapjait az egyre furcsábbá váló felnőttek mellett hol egy budai gyermekvasút mentén vívott tűzharc, hol a kukoricakévék mögül előbújó, vonathoz siető disszidensek látványa zavarja meg. A már-már kultikus státuszba emelkedett film mégis a listára kívánkozik, hiszen a Szamárköhögésben a rendező Hernád utcai lakása elevenedik meg. Ismert történet, hogy Romvári József díszlettervező Gárdos emlékképeiből a gyermekkori otthon tűpontos másolatát készítette el a Róna utcai filmgyárban.

Épp ezért furcsa, hogy 2016-ból visszatekintve a Szamárköhögés elsősorban színészfilmként emlékezetes. „Ott folytatjuk, ahol októberben abbahagytuk: a hülyék megbuknak, aki szorgalmas, továbbtanul.” – hangzik el a Tomi tanárát alakító Újlaki Dénes szájából, de Törőcsik Maritól, Garas Dezsőtől vagy Hernádi Judittól is idézhetnénk aranyköpéseket. A film anekdotikus jellege, árulkodó szerkesztettsége azonban tompít a hitelességen. (Kiss Tamás)

 

Szerelemtől sújtva (Sas Tamás, 2003)

Mielőtt Sas Tamás úgy döntött, hogy beleveri az utolsó szögeket a minőségi magyar filmgyártás koporsójába (S.O.S Szerelem, 9 és ½ randi, Szinglik éjszakája) bravúrosan megkomponált, zárt terekben játszódó drámákkal hívta fel magára a figyelmet. Az egy kameraállásból felvett Presszó után 2003-ban készítette el a Szerelemtől sújtvát, melynek teljes cselekménye (egy jelenettől eltekintve) egy lakásban játszódik.

A film egy súlyos traumáktól gyötört, fiatal nő (Kovács Patrícia) pokoljárását meséli el, aki lakásának magányában próbálja feldolgozni múltját, és valamiféle kapaszkodót találni jelenéhez. Ragályi Elemér kamerája Éván kívül egyetlen másik szereplő arcát sem mutatja meg (egészen a fináléig) csak hangjukat halljuk vagy kontúrjaikat látjuk, a bezártságot és valóságtól elidegenedést a végsőkig fokozva ezzel. Mélységében és összetettségében nem ér fel az egyértelmű inspirációként szolgáló Iszonyathoz, ám Kovács Patrícia elképesztő játéka és a fenyegető atmoszféra bőven kárpótol ezért. (Dunai Marcell)

szerelemsujtva

 

Családi tűzfészek (1997)

Tarr Béla korai filmje, a Családi tűzfészek (1997) nem csupán lakáshiány tematikájú film, lakásfilm abban az értelemben is, hogy szereplőit bezárja a térbe, melynek amúgy is rabjai. A nagyközelik használata az amúgy is túl szűk teret elviselhetetlenül szűkké teszik, az amatőr szereplők szerepeltetése a helyzet súlyosságát pedig a valóság erejével súlyosbítja. A lakás pusztán egy kézzelfogható ok, a probléma gyökere ennél szerteágazóbb, amely a bürokrácia nehézkességére, generációs nem megértésekre és általános bizalmatlanságra mutat.

Tarr Béla dokumentarista fikciója a Budapesti Iskola mozgalom időszakában készült. Tarr egy család életébe férkőzik be kamerájával; egy kislányát nevelő nő áll a fókuszban, kinek férje katonaidejét tölti. Lakáshiány miatt a férje szüleinél kénytelen lakni, ahol a verbális bántalmazás mindennapos. Ám a férj hazatérte sem javít a helyzeten, s az események sem csupán verbális erőszakra korlátozódnak. Ugyan a történetet a rendező kreálta, a szereplők improvizatíven magukat játsszák. A film nem csupán egy személyes tragédiára mutat rá, társadalmi érvényű problémafeltárásról van szó. Tarr Béla filmje húsba vágóan őszinte, a párbeszédek élnek, az életet tükrözik, és épp ezért olyan nagyon fájdalmasak. (Keller Mirella)

oszialmanach

 

Gellérthegyi álmok (Ádám Ottó, 1975)

Karinthy Ferenc darabjából készült tévéfilmváltozat a hosszú listával bíró Ádám Ottó rendezésében. 1945 telén, Budapest ostroma idején járunk egyetlen szobában. A Gellérthegyi álmok két fiatal, egy üldözött nő és egy katonaszökevény különös kapcsolatának története. Mindketten félnek: félnek a háborútól, a kiszolgáltatottságtól, egy kicsit egymástól is, ahogy az minden új ismeretség esetén is megvan. Mindketten titokzatosan takarják, kik ők, és hogy kerültek a lakásba; a film erre nem ad választ, in medias res kezdődik, ez pedig még jobban csigázza érdeklődésünket.

A remek történet egyszerre tud egzisztenciális és társadalmi problémafelvető is lenni. Egy nyomorúságos, háborúval sújtott időszak kérdéseire is választ keres, a képernyőn azonban mégis két fiatalt látunk, akinek sorsán megesik a szívünk. A film közepén persze elcsattan a csók, ami tovább növeli a titokzatosságot, és megadja a film egzisztenciális oldalát is: mi kell ahhoz, hogy két ember a vakvéletlen folytán így egymásra találjon? Miért van az, hogy minden titkolózás ellenére végül egymásba szeretnek? Lehet-e a háború borzalmai között igazi kincset lelni? A legjobb pedig az egészben a folyamatos játék: talán önmaguk rejtegetésére, talán a borzalmak, a bezártság elviselésére folyamatosan szerepet játszanak. Hol tudva, hol tudatlanul.

A gyakorló kezű tévéfilm-rendező mellett – mint minden kamaradráma esetében – sok múlik a színészeken is. A tavaly sajnos elhunyt Ferenczi Krisztina egyszerre tekintélyt parancsoló és kecses megjelenése, megnyerő hangja odaszegezi a tekintetünket. Huszti Péter pedig – mint a kor egyik legismertebb férfiszínésze – szintén kiváló alakításával emlékezetünkbe vési ezt a különös lakástörténetet. (Sergő Z. András)

gellerthegyialmok

(Október végén 1956-os forradalom és Zsigmond Vilmos emlékére magyar témájú tematikus hetet tart a Filmtekercs: a Magyar Filmszüret keretében a hazai filmélet aktualitásaihoz kapcsolódóan kritikákkal, elemzésekkel, toplistákkal és interjúkkal készülünk.)

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya