Ráadás

Mély nyomot hagytak – Kedvenc óriásszörnyeink

Néhány nappal azután, hogy a Tűzgyűrű: Lázadás kaijui ismét megrengették a mozitermeket, és pár nappal azelőtt, hogy Dwayne Johnson óriásgorillája heves tombolásba kezdene, összegyűjtöttük a mozivászon legjobb óriásszörnyeit.

Sárkányok, trollok, radioaktív sáskák, kamion méretű pókok és hüllők. Hogy honnan jönnek? A mítoszokból, a mesékből vagy a tudományos fantasztikumból? Innen és onnan is, de leginkább a kollektív félelmeinkből, hogy milyen kicsik vagyunk. Az óriásszörnyek végigkísérték az egyetemes emberi kultúrát, így aztán sokféleképpen osztályozhatjuk őket. Én most négy csoportot különítettem el.

Legendás lények

A szörnyfilmek egyik legnagyobb csoportja a mesékből, legendákból, különböző népek mítoszaiból vagy klasszikus fantasy-regényekből merít. Klasszikus kalandtörténetek ezek, ahol hőseink a fantázia birodalmában néznek farkasszemet a gigantikus teremtményekkel. Legyen az óriás és égig érő paszuly, egy sárkány Középföldén vagy akár a műfaj egyik klasszikusa, az Arthur Conan Doyle regénye nyomán készült 1925-ös Az elveszett világ (The Lost World), amelyben a mozi hőskorának egy legnagyobb trükkmestere, Willis O’Brien keltette életre az ismeretlen föld dinoszauruszait.

Technikai oldalról vizsgálva a filmet, a trükkök mára nyilván elavultak, de ez semmit nem von le a film értékeiből, amelyet az Amerikai Filmintézet méltán szavazott be műfaja legjobbjai közé. Ugyanez igaz O’Brien fő művére, a nyolc évvel később, 1933-ban bemutatott King Kongra, amely egy igazi ikont ajándékozott a filmtörténetnek. A Koponya-sziget ura valóságos franchise-zá nőtte ki magát az évtizedek alatt, ami nem csoda: a King Kong egy olyan lélegzetelállítóan látványos, ugyanakkor emocionálisan is gazdag drámai történet, hogy azt generációról generációra elő lehet venni, aktualizálva a kor igényeihez.

A kategória királya: KING KONG, de a jelenből mindenképpen meg kell jegyezni a skandinávok áldokumentarista modern kultklasszikusát, a TROLLVADÁSZt.

Az atombomba után

Az óriásszörnyes filmek talán legnagyobb reneszánsza az első atombomba bevetése utáni időkre tehető, a hidegháború pattanásig feszült miliőjébe, amikor a nukleáris támadás réme Damoklész kardjaként függött az emberiség feje fölött tengeren innen és túl. Ez az új, pusztító erő elhozta az emberek számára az ismeretlent, amelynek hosszú távú következményeiről nem sok mindent lehetett tudni.

A filmesek agya nagyjából egy rugóra járt, és ez meg is határozta a zsáner következő éveit.

És azt se feledjük, hogy ez az autósmozik, s vele együtt a B-filmek egyik aranykora, ami újabb lökést adott ezeknek a többnyire egy kaptafára készült bűnös élvezeteknek. A recept egyszerű: a radioaktív sugárzás hatására valami igencsak megnő és ámokfutásba kezd.

A műfaj leghíresebbje természetesen az 1954-es keltezésű japán Godzilla, aki még King Kongnál is jövedelmezőbb és termékenyebb franchise-t tudhat magáénak. Pedig az amerikaiak egy évvel megelőzték a nukleáris fenevadak legnagyobbikát a Pánik New Yorkban (The Beast from 20.000 Fathoms) című alkotással, amelyben egy jégbe fagyott őshüllőt ébresztenek fel a sarkvidéki atomrobbantásokkal. A film már csak azért is fontos, mert ez volt Willis O’Brien legnagyobb tanítványának, a legendás Ray Harryhausennek az első filmje, amelyben vezető trükkszakemberként kapott kreditet. A később több díjat is bezsebelő nagymester nevéhez olyan filmek effektusai kötődnek, mint a Szindbád hetedik utazása (The 7th Voyage of Sindbad), Az aranygyapjú legendája (Jason and the Argonauts) vagy a Titánok harca (Clash of the Titans) 1981-ből.

Visszatérve nukleáris szörnyekhez, az alkotók képzelete most tényleg nem szabott határt. Az 1955-ös Óriáspókban (Tarantula) mindenki rémálma ölt tömbháznyi méretet, míg az 1954-es Hangyák!-ban (Them!) ezeknek a szorgos kis állatoknak a sokezerszeresére nagyított változata ront az emberekre, de sorra kerülnek a radioaktív szöcskék (Begining of the End, 1957) és imádkozó sáskák (The Deadly Mantis, 1957) vagy éppen polip (It Came from Beneath the Sea, 1955), miközben Godzilla egy óriási lepkét (Mothra) kap ellenfeléül.

A kategória királya: GODZILLA, de ebből a felhozatalból nem lehet nem kiválasztani egy másik favoritot, amit mindenkinek látnia kell. Ez pedig a HANGYÁK!

Zűr az űrből

A korszak nemcsak az atom-, hanem az űrverseny időszaka is volt. Az emberiség minél jobban feszegette a világ(egyetem) határait, annál több kétség merült fel. Mi van odakint? Mi vár ránk, ha odamegyünk? Mi van, ha azok jönnek ide? A hagyományos inváziós filmeken belül természetesen itt is kialakult az óriásszörnyes szubzsáner. Az Űrszörnyben (20 Million Miles to Earth) például az első Vénusz-expedíció legénysége tér vissza egy aprócska lénnyel, ami aztán gyorsan növésnek indul, az 1957-es The Giant Claw-ban pedig egy, a Földön kívülről érkező ősmadár szedi áldozatait.

Cloverfield (2008)

A hatalmas rémségeket persze nem mindenki hurcolja vissza a bolygónkra, sok odakint, az ismeretlen tartományokban találkoznak velük, gondoljunk csak Sigourney Weaver párharcára a xenomorf királynővel A bolygó neve: Halálban (Aliens) vagy a földi katonák kilátástalan csatájára az óriásrovarokkal a Csillagközi invázió (Starship Troopers) című adrenalinbombában.

A kategória királya: az ALIEN királynője, de nagyon szerettem még a SUPER 8 és a CLOVERFIELD monstrumait is.

Félresikerült kísérletek

Kicsit úgy tűnhet, hogy ez is egy lerágott csont kategória ugyanolyan, egy kaptafára készült filmekkel. Pedig ha jobban belegondolunk, talán ez az alműfaj adja a legváltozatosabb kínálatot. Hiszen van itt minden, a véletlenül megnyílt dimenziókapun átözönlő rovaroktól kezdve (A köd), a balul elsült teleport-kísérlet miatt embernagyságú rovarrá változó Jeff Goldblumon át (A légy) a laboratóriumból szökött gyilkos óriásnyulakig (The Night of the Lepus) minden, nem is beszélve Spielberg dinoszauruszairól (Jurassic Park).

Nem véletlenül hozakodtam elő ez utóbbival, hiszen elhangzik benne az a tételmondat, ami nagyjából minden szörnyfilmre igaz: nem lehet csak úgy Istent játszani, a természet úgyis utat tör magának. És pontosan erről van szó, írjunk akár 1920-at vagy 2018-at. A kor változhat, az elv nem. Ismeretlen helyekre megyünk, új anyagokkal kísérletezünk, fegyvereket gyártunk és próbálunk rájönni, mi az a sötét anyag. Néha persze hogy rossz vége lesz mindennek, és persze minden ismeretlen félelemmel tölt el bennünket, néha kicsit jobban szabadjára engedve a fantáziánkat; de ha nem így lenne, nem haladnánk előre… és nem lennének óriásszörnyes mozik sem.

A kategória királya: az első Jurassic Park T-Rexe, de nem mehetünk el szó nélkül az egyik legnagyobb bűnös élvezet mellett, ami az 1988-as A MASSZA lenne, mert hát mi lehet menőbb egy tömbháznyi méretű takonypócnál, ami meg akarja enni Kevin Dillont? Na ugye…

Németh Barna

Németh Barna

Németh Barnabás a Szegedi Tudományegyetemen végzett magyar szakon, jelenleg egy könyvkiadónál dolgozik. Szabadidejében filmekkel és sorozatokkal foglalkozik, azon belül is elsősorban fesztiválokkal és a függetlenekkel.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya