A Netflix 2020-ban nyitott az animék, a Ghibli Stúdió pedig nyitott az online streaming irányába, mindennek köszönhetően februártól hét, márciustól tizennégy, áprilistól pedig huszonegy Ghibli Stúdió készítette filmet nézhetünk meg a Netflix forgalmazásában. A teljesség igénye nélkül összeszedtük, mi mely filmeket ajánljuk megtekintésre!
Az 1985 óta működő Ghibli Stúdió filmjei nemzetközi elismertségnek, sok esetben rajongásnak örvendenek, különösen mióta 2002-ben a Chihiro Szellemországban elnyerte a legjobb animációnak kijáró Oscar-díjat. A Stúdió klassz alkotásai végre elérhetővé válnak. A Stúdió összesen 22 filmet gyártott, melyek egy kivételével mind elérhetőek vagy hamarosan elérhetőek lesznek a Netflixen. Az egyetlen kivétel a második világháborúra megemlékező Szentjánosbogarak sírja.
A továbbiakban bemutatjuk azokat a filmeket, amiket mindenképp érdemes megnézni!
A filmek három csoportban érkeznek, az első hét már február elseje óta elérhető, a következő hét március elsejétől, az utolsó hét, így végül a 21 film együtt majd csak április elsejétől lesz megtekinthető.
Laputa – Az égi palota (Hayao Miyazaki, 1986)
Miyazaki rendezői pályájának esszenciája ez a film: sűrítve tartalmazza jellemző elemeit, karaktereit, stílusjegyeit. A gyermek hercegnő, bátor (proletár) segítője, a steampunk és a mágia kettőse a „birodalom” és a „lázadás” konfliktusában, a melegszívű mellékalakok, az ökológiai tanulság, a kalandok égen és földön (és föld alatt), a fantasztikus repülő masinák: ez az anime kerülhetne a „Miyazaki” szócikk mellé a lexikonba.
A Laputa – Az égi palota elsősorban nagyobb gyerekeknek szól (és igen emlékezetes kaland lehet számukra), de annyi csodálatos részlet tűnik fel benne, hogy egy felnőtt számára is élmény (mint a legtöbb Miyazaki-film). Az egyre eszkalálódó csata a menekülő Jók és a hódító Rosszak között végül magasra skálázódik, és mesétől szokatlan módon még az ember vakmerő fantasy-eposz iránti vágyait is kielégíti: Miyazaki nem butította le a sztorit a gyerekek kedvéért, inkább olyasmit alkotott nekik, ami előrevetíti a majdani kamasz és a felnőtt rajongásának tárgyait, a komplex eposzokat. És légikalózok üldöznek benne óriás repülő hadihajókat! Ezt nem lehet túlhangsúlyozni: steampunk felhőszaggatás! És egy robot, aki jószívűbb, mint WALL-E és pusztítóbb, mint a Terminátor – ez a film semmitől sem riad vissza csak azért, hogy óvja a gyereket, és hogy a végén mégis az egésznek a meleg szépsége marad meg a nézőben, az a legnagyobb Miyazaki-varázslat. (Havasmezői Gergely)
Totoro – A varázserdő titka (Hayao Miyazaki, 1988)
Ez az anime több szempontból is különleges helyet foglal el Miyazaki mester filmográfiájában. Egyfelől azért, mert tiszta, szeretetteli üzenetét csomagolás nélkül tárja elénk, az esztétizálás sallangja nélkül. A rendező monomániás hitének, szelíd életfilozófiájának kvintesszenciája. Másfelől az igazán nagyszerű művekre jellemzően mértéktartó. Egyszerű, eszköztelen, ebből következően lefegyverzően gyönyörű mese.
Története szerint két kislány, Szacuki és Mei édesapjukkal vidékre költöznek. A környék és az erdő felfedezése közben különleges dolgokra bukkannak. A hely, ahol élnek tele van szellemekkel és különleges lelkekkel. A számukra legtitokzatosabbat el is nevezik Totorónak. A varázslények lakta vidéken mágikus kalandok sora esik meg a gyerekekkel.
A Totoro humora bájos, de nem tolakodó, misztikuma álomszerű, és nem okoz kellemetlen feszültséget. Ami pedig a legfontosabb: olyan mese, ami nélkülözi a végletes jó-rossz ellentétet. Csakúgy, mint való életünk. Miyazaki szinte minden filmjében visszaköszönő stíluselemei közül itt az erdő és a természet jelenléte a leghangsúlyosabb, amelyet Joe Hisaishi pazar zenei kulisszája, illetve a mindig perfekt vizualitás is megtámogat. A Totoro Miyazaki gazdag és egyenletesen magas színvonalú életművéből is kiemelkedik. Rendkívüli, éterien tiszta élmény. (Szabó Zsolt Szilveszter)
Kiki – A boszorkányfutár (Hayao Miyazaki, 1989)
Ez a film a független, erős nő filmje Miyazaki életművében. Azé a nőé, aki tántoríthatatlanul küzd magáért, „hivatásáért”. Főhőse Kiki, egy 13 éves boszorkánylány. Meséjének fő célcsoportja az egykori és mostani tizenévesek. Mai, divatos szóval úgy mondanánk: coming of age sztori, hiszen a kisasszony nagy és sorsdöntő útra indul. Az utazás célja, hogy a hagyományt követve elmélyítse tudását a varázslás terén.
A Miyazaki-mágia ezúttal is hiánytalanul magába szippantja nézőjét, a film első pillanatától az utolsóig. Kifogástalan ritmus, finom ívű narráció és megejtő humor jellemzi a szenszej ezen munkáját is. A történet háttere ezúttal nem a valóságtól elvonatkoztatott fantasy közege, hanem a világháború utáni Nyugat-Európa nagyvárosait idéző hely. A Kiki elemeltsége vizualitásában jelenik meg, hiszen a jelenetek jó részében madarak (boszorkányok és repülők) perspektíváját követve a levegőből szemléljük és éljük meg az eseményeket. Ez a megoldás erősen szimbolikus is, hiszen a felnőtté válás, a függetlenedés, az elszakadás örök témáját járja körbe, és szívhez szóló üzenete sokáig elrepül velünk. (Szabó Zsolt Szilveszter)
Porco Rosso – A mesterpilóta (Hayao Miyazaki, 1992)
A vadon hercegnője mellett a Porco Rosso – A mesterpilóta az a film Miyazaki mester életművében, mely a felnőtteket szólítja meg, persze a nagyobbacska gyerkőcök számára is maradandó élményt jelent. Története közvetlenül az első világháború után játszódik, helyszíne az Adriai-tenger környéke. Címszereplője Porco Rosso, a légierő kétes hírű és erkölcsű pilótája. A harcokat túléli, ám mikor hazatér, mindenkit megdöbbent: valamilyen gonosz varázslat hatására vörös disznóvá változott.
Miyazaki kedvenc motívumát, a repülést (nem először, és korántsem utoljára) itt nemcsak allegóriává, hanem fő témává avatja. Főhősének a harcokban szerzett lelki sebei testi torzulássá transzformálódnak, ezzel a szimbolika szintjén is kihangsúlyozva filmjének háborúellenes üzenetét. A Porco Rosso drámai, már-már tragikus tónusát finoman ellenpontozzák a roppant szórakoztató mellékszereplők és a jellemek ütköztetéséből adódó komikus gegek. Nemcsak a szélsőséges, ideológiáknak szúr oda Miyazaki, de megkapja a magáét a világuralomra törő Amerika is. Ha végiggondoljuk, sokatmondó az is, hogy a Távol-Kelet széplelkű mesemondójának szívhez szóló művében egy rút disznó vív meg a fél világgal a nagybetűs eszmék nevében. (Szabó Zsolt Szilveszter)
Nauszika – A szél harcosai (Hayao Miyazaki, 1984)
Miyazaki második rendezése, szerzői arculata ebben az alkotásában rajzolódik ki először majdnem teljes pompájában. Szerzői mű, hiszen saját mangája (képregénye) szolgált a forgatókönyv alapjául. A Nauszika filmtörténeti jelentősége abban áll, hogy sikere nyomán összejöhetett a Studio Ghibli megalapításához hiányzó kezdőtőke. A sztori folytatását már minden anime- és Miyazaki-rajongó ismeri. Valamilyen meghatározhatatlan, lepusztult, dinasztikus korban járunk, minden emberi civilizáció után. Nauszika, a Szél völgyének hercegnője pusztuló bolygónkon, akaratán kívül belekeveredik a népek nagy háborúskodásába, amely viharos sebességgel pusztítana el minden élőt, ami még maradt ezen a sárgolyón.
Miyazaki második opusa tematikailag (és nem műfajilag!) poszt-apokaliptikus jegyekkel rendelkező fantasy, egy nagyon erős ökopesszimista és pacifista töltettel. Komplex története és delejező atmoszférája már itt túlnő a szimpla gyerekmesék keretein. Rendszerkritikája mellbe vág, fenyegető üzenete pedig – sajnos – még ma is érvényes, sőt, napjainkban aktuálisabb, mint valaha. (Szabó Zsolt Szilveszter)
A vadon hercegnője (Hayao Miyazaki, 1997)
Hayao Miyazaki csúcsfilmje az 1997-es A vadon hercegnője. Az életműve során felmerülő fontosabb témák mind megjelennek ebben az alkotásában és fantasztikus eposzban teljesednek ki. A történelmi időkbe visszalépő Ashitaka herceg története az időtlenség szabadságát élvezi misztikus természetlényeivel, isteneivel és a magukat az isteneknél is erősebbnek gondoló emberekkel. A herceg megmenti faluját a vaddisznódémontól, de a démoni erő megfertőzi. A gyógyírt keresve egy végső csata részese lesz, ami a természetet elpusztító emberek miatt haragvó istenek csatája, mely során megjelenik a mindenek felett álló szarvasisten, és a félig ember – félig farkas vadon hercegnője.
Miyazaki történetmesélése sok nézőpontú és nem ítélkező. Nincsenek gonosz karakterek, mivel mindenkinél látjuk az okokat. Habár a Vasváros úrnője pusztítja a fákat, ő az, aki városába befogadja a kitaszított embereket is (leprásokat, prostituáltakat). A film vizuális világa rendkívüli, mivel Miyazaki teremt, létrehozza az erdő természetfeletti lényeit és egy világba helyezi az emberek világával. Ettől lesz a történet egyszerre okos és varázslatos. Hisaishi Joe zeneileg támogatja meg ezt a csodát. A film konklúziója egy sajátos szomorú-optimizmus: törekvés az együttműködésre, a másik élni hagyására, a szeretetre, de közben megjelenik a szeparáltság, a teljes kapcsolódás lehetetlensége, ami szintén visszatérő motívum Miyazakinál. (Keller Mirella)
Chihiro Szellemországban (Hayao Miyazaki, 2001)
Hayao Miyazaki talán legismertebb, legjobb animációnak járó Oscar-díjat is elnyerő alkotása egy megindító darab a gyermeki ártatlanságról, naivitásról, kreativitásról, kalandvágyról, de mindenekelőtt a tiszta szeretetről. A kis Chihironak disznóvá változtatott szülei megmentése reményében kemény munkát kell vállalnia egy szellemekkel hemzsegő világban.
A szigorú és lelketlen Yubaba fürdőházában elveszik a nevedet, az emlékeidet és lassan az életedet is. Ahhoz, hogy mindez végül ne következzen be, Chihiro bátorsága és vakmerősége kell, na meg persze sok segítő az útja során. A kissé konvencionálisabbnak is mondható alkotás, innen is ered talán a nagyobb sikere, már-már proppi sémára is ráhúzható, noha ez koránt sem negatívum. A film eszméletlenül színes, mind látványvilágban, mind karakterekben, mind pedig mondanivalóban. Élvezetes, izgalmas és kiemelkedő példája annak, mennyire változatos is tud lenni a rendező. (Kajdi Júlia)
A könyvek hercege (Kondo Yoshifumi, 1995)
1995-ben került bemutatásra Kondo Joshifumi filmje A könyvek hercege, ami elég szabad fordítást kapott, a japán cím jelentése: ha igazán figyelsz. A történet alapja egy Hiiragi Aoi-manga, a forgatókönyvet Miyazaki írta. Kondo Joshifumi a Stúdió utódjelöltje volt, de korai halála miatt csak ez az egy film teszi a filmtörténet részévé.
Egy diáklány története a film, aki a könyvek és az írás szerelmese. Az ő rendkívüli felnőtté válását követhetjük nyomon, melyben helyet kap a hivatás és a szerelem kérdése mellett a csoda is. Ugyanis egy nap elkeveredik Nisi különös régiségboltjába, ahol az idős férfi élettapasztalatából és az őt körülvevő tárgyakból inspirációt és bölcsességet nyer. Ráadásul megismerkedik Szeidzsivel. Roppant kedves film A könyvek hercege! Ugyan megmarad a műfaj keretein belül, nem tör ki semmilyen irányba, öröm nézni, tanulságos és bájos. A régmúlt eseményei és a macska-fanasztikum bevonása megbolondítja az amúgy sablonos történetmesélést, de ettől még megmarad annak, ami, egy szerethető anime. (Keller Mirella)
A vándorló palota (Hayao Miyazaki, 2004)
Mint ahogyan L. Frank Baum Óz, a nagy varázsló és Lewis Caroll Alice Csodaországban c. történetei, úgy Miyazaki filmje is új összefüggéseket alkot, amennyiben a gyermekkor nehézségekre és félelemre adott válaszait és stratégiát, a képzelet erején és a fantázia világába való belépésként értelmezi. Miyazaki több filmjében is helyet kapnak a képzeletbeli utazások, amelyre főleg lányok vállalkoznak (Nauszika – A szél harcosai, Totoro – A varázserdő titka, Kiki – A boszorkányfutár, Chihiro Szellemországban) és amely során a lányok legfőbb feladata megküzdeni saját mesevilágukkal.
A vándorló palotában szárnyra kap a fantázia, olykor szó szerint, ugyanis a főszereplő lány, Sophie, akit a Puszták Boszorkánya elvarázsolt, Howl varázslón keresztül, pontosabban iránta érzett szerelmével tudja megtörni az átkot. Howl pedig maga a csoda, a szabadság, aki ha úgy adódik szárnyakat növeszt és magával repíti Sophit is. Az alakok gyermek- és felnőttlét határán ingadoznak, amelynek direkt megnyilvánulása Sophie átkán érhető tetten: idős öregasszonnyá varázsolták, aki csak azokban a pillanatokban alakul vissza szépséges fiatal lánnyá, amikor a szeretet és a szerelem áthatjta egész lényét.
Az összetett karakterek mellett az elbeszélés is bonyolultabb a rendező korábbi filmjeihez képest: idősíkok és térváltások keresztezik egymást, amely alkalmat ad a nézőnek a filmet folyamatosan aktív nézőpontból szemlélni, sorra jövünk rá a különböző motivációkra és titkokra, amely egy végletekig eltúlzott de annál stílusosabb happy enddel ér véget. A vándorló palota nézése közben a gyermekek élvezik a kalandokat és az elbűvölő képeket, a felnőttek pedig – még ha titokban is – szárnyakat növesztenek és rácsodálkoznak gyermeki érzéseikre, akárcsak Sophie különleges időutazása során. (Szin Karolina)
Ponyo a tengerparti sziklán (Hayao Miyazaki, 2008)
Minden bizonnyal a Ponyo Miyazaki legzavarbaejtőbb opusa. Szándékosan nem a vitatott szót használom, ugyanis ebben a tündérien naiv, ugyanakkor rendkívüli gazdagságú animében mindenki mást értékel, másképp tartja nagyra. A kulturális idézetekkel sűrűn átszőtt alkotás a nyilvánvalóvá tett Andersen-parafrázison és Wagner-allúzión túl is seregnyi finomságot tartalmaz; a bölcsészek legnagyobb örömére. Ugyanakkor eredeti célközönségének képviselői, az óvodás korú gyermekek számára is önfeledt szórakozást nyújt.
Ponyo, az aranyhal és Szószukó mitikus magasságokba emelt love story-ja, amellett, hogy több ponton szembe megy az anime műfaji hagyományával és szellemiségével, nem átall korszerű tanulságokat megfogalmazni. Miyazaki példázatának főhőse, Ponyo a mese során aprócska, kíváncsi aranyhalból öntudatos nővé alakul. Mindeközben a közvetlen felszíne alatt rém egyszerű eszközökkel mesél felnőtté válásról, nemi szerepekről (!), a szerelem erejéről, önfeladásról, technika és őstermészet viszonyáról. Teszi mindezt mágikus képekkel, végtelenül széles spektrumból merítő színekkel elbeszélve egy négy-ötéveseknek szóló „cuki” mesében. (Szabó Zsolt Szilveszter)
Szél támad (Hayao Miyazaki, 2013)
Miyazaki búcsúfilmje szárnyaló lett, mint a mester egész karrierje: a Szél támad elragad, magával röptet, először álmokkal, aztán elszántsággal és kitartással, és a végén szerelemmel és diadallal és tragédiával és háborúval, és szépséggel. Miyazaki életművének mesterségbeli csúcsa ez a film, úgy animációban, mint írásban: karrierje zenitjén vonult vissza.
A film két valódi személy életét fűzi egybe a második világháború háttere előtt: Jiro Horikoshi mérnökét és “Naokóét”, egy fiktív lányét. A mérnök Jiro egész életében szép gépek építéséről álmodik. Mesterműve a Zero lesz, a könnyű, fordulékony gépcsoda, a japán birodalom első számú vadásza, egy gyilkos. A lány pedig Jiróról álmodik és a szélről. Ugyan történelmi a film, ereje nem a korszak pontos ábrázolásában rejlik, és határozottan nem holmi japán dicsőséghajhászásban, hanem két élet összefonódásának szépségében és az alkotás gyönyörében, lényege pedig változatlanul miyazakis: bár „az erdő szelleme, Totoro és más csodalények nem köszöntenek benne, az álmok színes szabadságát nem adta fel” – írtuk a Filmtekercs kedvenc filmjéről 2014-ben. (Havasmezői Gergely)
Amikor Marnie ott volt (Yonebayashi Hiromasa, 2014)
Yonebayashi Hiromasa japán rendező első filmjével (Arrietty – Elvitte a manó) a legfiatalabb rendezőjévé válthatott a híres Ghibli Stúdiónak. Az Amikor Marnie ott volt a rendező második filmje, amelynek forgatókönyvét első filmjéhez hasonlóan többek között Hayao Miyazaki írta. Mindkét film központi motívuma a konfliktus, amely a megszokott világ és a furcsa, ismeretlen külvilág között áll fenn és amelyet a barátság köt össze.
Ahogy a Arriettynek úgy Marnienek is fel kell fedeznie önmagát és saját korlátait – ebből a szempontból nem véletlenül tinédzser korú mindkét szereplő –, meg kell hoznia a saját világához kapcsolódó nehéz döntéseit, amelyben képzeletbeli vagy valós, netán saját félelmeiből vagy ideálképéből táplálkozó, hűséges barátja van segítségére. Marniet rajzai és álmai vezetik át egy általa első pillantásra minden szempontból tökéletesnek látszó, éppen emiatt a sajátjától gyökeresen eltérő világba, ahol megismerkedik Annával. Később kiderül, Anna sokkal közelebb áll Marniehoz, mint korábban gondolta.
Az Amikor Marnie ott volt nem hagyományos gyerekfilm, sőt. Tele van narratív fordulatokkal és rejtett háttértörténetekkel, mégis lágy, költői hangulatvilága, érzelmes, megkapó, tájképekkel tarkított vizualitása minden korosztályt magával ragad. Talán költőiségének köszönheti, de a happy end ellenére igazán szomorú filmre sikeredett, de mint tudjuk, vannak olyan pillanatok, amikor az ilyesmi kifejezetten jól esik a lelkünknek. (Szin Karolina)
