Nincs kategorizálva

Oscar 2015: We shall overcome – Selma

Selma
David Oyelowo (középen) a Selma című filmben

selma 1965. március 25-én Martin Luther King vezetésével ezrek vonultak az alabamai Selmából Montgomerybe a feketék választójogáért. A békés demonstráció végül célt ért. Erről szól a Selma, se többről, se kevesebbről.

Különös ez a film. Lassan jön és gyorsan megy, mégis hagy maga után valamit. Bár kitűnő színészek, szép történet és meglepő giccsmentesség jellemzi, a zenéje pedig telitalálat, mind a hossza, mind a dinamikája kissé átlagossá teszi. Az ember nem igazán érzi át a téma súlyát sem, holott belegondolva felháborító és szomorú is egyben, hogy még ötven évvel ezelőtt sem volt természetes a világ egyik legliberálisabbnak kikiáltott országában, hogy bőrszíntől függetlenül szavazhassanak az emberek.

Igaz, hogy a harc békésen folyt, a Selma azonban túl békésen mutatja be mindezt. Mintha a komolyabb mondanivalók közvetítése alkalmával visszaléptek volna a készítők egyet, hogy teret adhassanak a gyönyörű képi világnak, ezzel oldva fel a jelenetek élét.

Ezáltal viszont egy képileg valóban kiemelkedő alkotást kapunk, szép színekkel, hangulatos fényekkel és megkapó közelikkel, melyek egyébként is igen fontos szerepet kapnak King beszédei révén. David Oyelowo pedig hibátlan. A külső hasonlóság nem erős, sőt kicsit olyan, mintha nem is törekedtek volna a készítők, hogy kinézetre tökéletesen visszaadják Martin Luther Kinget. És ez így van jól. Oyelowo játéka annyira hiteles, hogy egy pillanatra sem zavar meg minket a két férfi közti különbség. A Selma (talán) legmaradandóbb eleme a színész beszéde, hanglejtése, kiejtése. Az egész film alatt, sőt még utána is egy jó ideig lüktet valahol mélyen bennünk az a dallamosság, ami oly jellemző volt Kingre: egy igazi szónok, aki a hétköznapi életben is szónokol.

Talán egy hajszállal többet is a kelleténél, már ami a film játékidejét illeti. Valójában egy két órányi összemosódó beszédet hallunk, ami olyan szinten üdítő és érdekes, hogy ez adja legjobban vissza King személyiségének erejét – ugyanakkor kissé sok és olykor unalmassá válik. Utóbbira sajnos a felesleges hossz, és az ezáltal elnyújtott filmidő is rátesz. Hiába, na, kezd úgy tűnni, hogy Hollywoodban lassan nem szabad két órás filmnél rövidebbet készíteni, bár hogy miért, az rejtély.

A szereplőgárdára ellenben egy szavunk sem lehet. A már kiemelt Oyelowo mellett tökéletes alakítást nyújt szinte mindegyik mellékszereplő a King feleségét játszó Carmen Ejogoval az élen. A Selma egyébként is igen nagy hangsúlyt fektet kettejük kapcsolatára, híven mutatja be a helyzetet, melyben egy apának és férjnek mind otthonában, mind hivatásában helyt kell állnia. És hiába a nemes cél, egy nő sosem lesz képes az érzelmeit háttérbe szorítani. Feszültség, sértődések és mély emberi vonások révén látunk bele, milyen is lehetett az élet Mrs. Kingként.

Selma

A film történetét alapul véve pedig ki kell emelni, hogy mennyire meglepően kevéssé hatásvadász az alkotás. Persze vannak megható jelenetek, és lássuk be, a békésen összekarolva vonuló sorok alkotta tömeg ereje elől nincs hova bújni – de nem is kell. Itt természetesen jön az a bizonyos jóleső libabőrözés, ami sok más filmnél erőltetve sem akaródzik előbukkanni.

A Selma hatásának oka maga a feldolgozott eseménysor, tisztán, nyíltan és pontosan lekövetve, tökéletes filmzenével párosítva. Kicsit hosszú, kicsit egyhangú, kicsit visszafogottabb a kelleténél, de őszinte, hiteles és kitűnő színészekkel mutatja be egy végtelenül hosszú út legvégső, dicső szakaszát. Selma beírta magát a történelembe. A Selma minden erénye ellenére ugyanezt nem valószínű, hogy megteszi a filmtörténetbe.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!