Az Oscar-szezon elkezdődött: véget értek a legfontosabb fesztiválok, beindult a marketinggépezet, elkezdődtek a találgatások arról, kinek osztják ki jövőre a díjakat. Nézzük a legjobb idegennyelvű film kategóriáját!
Frissítés 2016. 01. 25 – A cikkben elemzett filmek közül végül ezek kerültek be a jelöltek közé:
- Saul fia (Magyarország)
- Mustang (Franciaország)
- A kígyó ölelése (Kolumbia)
- Theeb (Jordánia)
- A War (Dánia)
______
Beleborzongok, amikor leírom, pedig az egyetlen biztos (legalábbis majdnem biztos) díja a 2016-os Oscar-ceremóniának a Saul fiáé lesz. Angliában és Skóciában a helyiek fogadási vágya miatt szinte bármire lehet fogadni a bukmékereknél, többek között az Oscar-díjakra is. Nem tudom a pontos odds-okat, de ha van tipp, amivel jelenleg a lehető legalacsonyabb kockázattal lehet fogadni, az a Saul fia díja a legjobb idegennyelvű film kategóriában.
Saul fia
Szakmai berkekből szivárgott ki az az információ, hogy a díjszezonban híresen jól kampányoló Weinstein-testvérek rendkívül dühösek voltak, hogy kemény licitálás után nem ők szerezték meg a Saul fia forgalmazási jogát az észak-amerikai piacon. Ez is mutatja, a hollywoodi stúdiómogulok mekkora mértékben voltak tudtában annak, milyen potenciállal bír Nemes Jeles László filmje díjszezonban. És bár az amerikai kitüntetés-osztogatás még el sem kezdődött, máris öt díjat tudhat magáénak a fesztiválkörútja után a magyar dráma.
A neves tengerentúli szakmai lap, az Indiewire már hetekkel ezelőtt elkezdett foglalkozni az egyes kategóriák esélyeseivel, amelyet átlapozva kiderül, egyetlen kategóriában mernek biztosat mondani: a legjobb idegen nyelvű filmében. A Saul fiának azonban szerintük – és sok más kritikus szerint – más kategóriákban is van esélye a győzelemre. Egyáltalán nem kizárt, hogy a legjobb filmre is jelölik a magyar alkotást, különösen annak fényében, hogy az utóbbi hetek premierjei rendre csalódást okoztak (Az ételművész, Truth, Our Brand Is Crisis, stb.). Még az is előfordulhat, hogy három Oscarral jutalmazott Az élet széphez hasonlóan több díjjal is kitüntetik majd a Sault – Röhrig Gézának főszereplőként, Nemes Lászlónak rendezőként és Clara Royerrel együtt forgatókönyvíróként megvan minden esélye erre.
Nem alaptalanul: a Saul fia teljesen újszerű a holokausztfilmek világában, teljesen szembemegy a Schindler listája által felállított műfaji elemeknek. Ahogy kollégám bravúrosan összefoglalta kritikájának címében, a borzalom a homályban marad, majd onnan bemászik a néző bőre alá a filmben. Hatásvadászat helyett a kegyetlen valóságot filmezték hazánkfiai, és a szélsőjobboldal hiába gyűlöli, Saul történetében éppen az a megkapó, hogy az egyetemes emberiség alapvető vágyairól és tulajdonságairól mesél, a temetésről és a spiritualizmusról, ilyen értelemben pedig mindegy, hogy mindez egy náci vagy egy szovjet haláltáborban játszódik.
Ha a díj a miénk lesz, fel kell készülni a szélsőségesek rosszallására – hasonlóan történt ez tavaly az Idával is Lengyelországban. Pedig a Saul igazi magyar film: itt forgatták, honfitársaink esztétikai filmművészete csillan meg benne, a saját történelmünkről szól, a magyar állampolgárok adójából finanszírozták (ami azóta többszörösen megtérült), és mindezen nem csorbít az sem, hogy tizenegy nyelven szólalnak meg benne.
A politika egyébként minden évben az Oscar részét képezi, és ezúttal két párhuzamosan folyó esemény is hatással lesz a díjátadóra: egyrészt a jövő évi amerikai elnökválasztás, amelyben Donald Trump aspiráns porcelánboltban balettozó elefántként dönt le minden tabutémát, illetve az európai menekültválság, amelynek keretében a tagállamok már egymás ellen emelnek kerítést. Az Amerikai Filmakadémia ilyen körülmények közepette biztosan nem mulasztja el a lehetőséget, hogy egyszerre törjön borsot az öreg kontinens (szélső)jobboldala által méltatott magyar kormányfő és szintén kerítéssel kampányoló republikánus esélyes orra alá azzal, hogy egy kerítések közé zárt férfi szabadulásáról és feláldozásáról szóló alkotást méltányol.
A többiek
Ki tud még labdába rúgni a Saul fia mellett? Lényegében senki. Általában ilyenkor a nagy európai fesztiválok győzteseinek háza táján érdemes nézelődni, de ezúttal a felhozatal nem volt erős egyiken sem. A Berlinale-győztes Taxi Teherán túlságosan szerzői, a Cannes-i nyertes Dheepant Franciaország nem jelölte, Velencéből a From Afarnak még talán lenne esélye, csakhogy Dél-Amerikai idén nagyon erős, így is felülreprezentált lesz (esélyes még az argentin The Clan, a hazánkban is vetített, brazil A második anya és a chilei The Club).
Az egyetlen mozi, ami esetleg megszorongathatja idén a Sault, a franciák által jelölt (noha lényegében teljesen török) Mustang lesz, amely már Cannes-ból és Szarajevóból is díjjal távozott. Az erős feminista éllel bíró drámát az Európai Parlament is jelölte Lux-díjra, humora és mértani precizitással adagolt üzenete mindenképpen az év egyik legjobb alkotásává teszi – kérdés, hogy ez elég lesz-e.
A német nyelvterületről idén két esélyest emlegetnek, bár véleményem szerint az Ich seh, ich seh (vagy nemzetközi címén Goodnight Mommy) abszolút nem Oscar film. Közülük a Németország által delegált Labyrinth of Lies talán eljut a jelölésig, hiszen témája – a názi rezsim bűn-eltüntető osztályának története – tipikus Akadémia-kedvenc. Semmiképp sem szabad megfeledkezni a Cannes-ben körülrajongott, azonban azóta mintha elfelejtődött, tajvani The Assassinról, már csak azért sem, mert Kína egyre fontosabb piaca az amerikai filmeknek (bár az említett film tajvani, Kína történelméről szól). A szinte mindig reprezentált skandináv filmművészet idén is célba érhet az izlandi Kosokkal vagy a svéd Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezéséről, a felsoroltak azonban már inkább csak jelölésre, semmint magára a díjra számíthatnak. Az ugyanis szinte biztosan a Saul fiáé.