Ráadás

Oscar 2017: A technika szupersztárjai 1.: Legjobb operatőr

Barry Jenkins: Holdfény

Láttad a Kaliforniai álom autópályás táncjelenetét? Hát a Holdfény meseszép arcképeit? S ahogy a köd legördült a hegyekről az Érkezésben? Az operatőr ilyenkor számíthat Oscar-díjra – beavatunk, miért!

A látványt és a hangzást jutalmazó díjakról sosem esik annyi szó, mint a színészi és rendezői Oscarról: ez érthető, ha a reklámértéket nézzük (mindenki tudja, ki Viggo Mortensen, de igen kevesen, ki Emmanuel Lubezki), higgadtabban szemlélve azonban igazságtalan – a látvány és a hangzás megteremtése nem kisebb művészet, mint eljátszani egy szerepet.

Képileg egyébként az év unalmasabb volt, mint a tavalyi. Híre-hamva sincs a Mad Max őrült látványvilágának, A visszatérő hosszú, természetes bevilágítású kísérleteinek, se a GoPrónak (amivel a Mentőexpedíció kísérletezett). Ellenkezőleg, a retro tarolhat – a legesélyesebb a film-nyersanyagra forgatott, CinemaScope képarányú és csaknem Technicolor színvilágú Kaliforniai álom.

 

„Cinematography”

A „cinematography”, tehát az operatőri munka díja az egyik legismeretlenebb, ugyanis laikusként csaknem képtelenség megítélni. Könnyű azt mondani, „tetszett” egy film látványa, de igen kevesen ismerik a kameramozgás, a látószögek, a fókusz technikáit eléggé ahhoz, hogy ítéletet formáljanak.

Az utolsó három évet, hihetetlen módon, ugyanaz az operatőr nyerte: Emmanuel Lubezki (Gravitáció, 2014; Birdman, 2015; A visszatérő, 2016). Tavaly erős versenyben volt a technikai díjak nagy vesztesének számító, sokszorosan jelölt Roger Deakinsszel (Sicario). Idén nem várható ekkora öregek összecsapása: négy idei jelöltet korábban még nem is jelöltek, és az ötödik (Rodrigo Prieto, Némaság) sem nyert még. Erős technikai újítások sem történtek idén; mind a Gravitáció, mind A visszatérő bekerül a mozitörténelembe fantasztikus operatőri áttörései miatt, de 2016-ban ilyesmi bizony nem kápráztatott el minket.

Az Arri Alexa: önmagában is olyan szép, mint a művek, amiket teremt

A Legjobb film és a Legjobb operatőr jelöltjei közül a legtöbb a jelenlegi digitális kameratechnika királyával, az Arri Alexával készült, és csak három (Kaliforniai álom, A számolás joga, Fences) forgott filmre. Számos alkotó még mindig jobban szereti a filmet használni nyersanyagként, főleg természetesebb, melegebb képi világa miatt – Scorsese, Tarantino és Nolan például –, de a digitális technika előnyei éppúgy kezdenek beérni, ahogyan a fényképezőgépeknél is: gyorsabb munkafolyamatok, korlátlan nyersanyag, jelentősen megnövekedett fényérzékenység, alacsonyabb költségek… Bradford Young, az Érkezés operatőre például sokat dicsérte a digitális előnyöket egy interjújában.

Lássuk, a technika ismeretlen szupersztárjai közül kinek drukkolhatunk idén! (Tavalyi cikkeinket a témában itt találod.)

 

Kaliforniai álom

A legtöbb szakértő arra tippel, hogy idén Linus Sandgren operatőr lesz a befutó. Az idei Sandgren első jelölése. A Kaliforniai álom film nyersanyagra forgott (amivel idén már kisebbségbe szorult), és emellett még erősebben ráfeküdt a retróra: a CinemaScope képarányt használta, azt az anamorfikus, 35 mm-es filmes formátumot, amely az 1950-60-as években volt pályája csúcsán, valamint színes-vidám-meleg, szándékosan a Technicolorra hasonlító szín- és látványvilágot teremtett.

Kaliforniai álom

„A lehető legszélesebb képet és a legjobb színeket kell nyújtanod a közönségnek” – mondta Sandgren; a film csakugyan az álomvilágot és a valóságot keveri. A musical számára létfontosságú, hogy bevonja a közönséget, ennek eszköze például a megfelelő mozivásznon a látóteret jobban kitöltő széles formátum. De ez a film ugyanakkor erősen épít a képzeletre is: a világtól kissé elrugaszkodott színek a szép valótlanság érzését erősítik. Ahogy kritikánk írja: a film nem maradt meg „zenés-táncos-színes-szagos old school hollywoodi mézescsupornak” – ez az egyszerre földhözragadt és mesés látványvilágnak is nagyban köszönhető.

 

Oroszlán

Greig Fraser képei korábban az Engedj be! és a Zero Dark Thirty kapcsán váltak emlékezetessé, de ő volt idén a szintén kreatív képi világú Zsivány Egyes operatőre is – az Oscar-jelölést és az amerikai operatőr szövetség éves díját (ASC Awards) azonban az Oroszlánért nyerte el. Bár az elmúlt években ugyanaz nyerte az ASC-díjat, aki azután az Oscart is – történetesen mindhárom évben Emmanuel Lubeczki (Gravitáció, Birdman, A visszatérő), a díj nem tekinthető az Oscar előszobájának: az ASC Award 31 éve alatt csak 13-szor nyerte ugyanaz az ember az Oscart is.

India rengeteg vizuális szépséget kínál – „csak ledobod a kamerát a teherautóról és azonnal lenyűgöző képeket kapsz”, mondta Fraser –, a cél azonban nem a „szép” volt, az „otthont” nem a szokásos aranyfényű meleggel akarták ábrázolni: földhözragadtabb, őszintébb képi világra törekedtek. Az operatőr egy új, áttörő erejűnek tartott RGB LED bevilágítási technológiával is sokat kísérletezett ebben a filmben: a változtatható színű, könnyen használható fényforrások a világítás eddig ismeretlen lehetőségeit jelentették számára. És jócskán jelentett kihívást a forgatás logisztikája is – hogyan filmezel egy ötévest, egy mozgó vonatot, hogyan rejted el a kamerát az indiai tömegben, nehogy mindenki rájöjjön, hogy filmkészítés folyik? Az Oroszlán a technika kreatív használatának egyik mesterműve – annak ellenére, hogy egyéb eszközeiben igen konzervatív.

 

Érkezés

Az Érkezés operatőre, Bradford Young az első afroamerikai ebben a kategóriában. A film, nagy költségvetésű scifitől szokatlan módon, korántsem vizuális effektekre épül, sokkal inkább evokatív világításra és kameramunkára. Olyannyira, hogy a film ikonikus képe, a hegyekről legördülő köd is eredeti kameramunka – semmi effekt (kivéve persze a ráhelyezett űrhajót), csak a valóság szépsége, és mégis kellően lenyűgöző ahhoz, hogy filmplakátra kerüljön.

Bradford Young hatalmas feladatot kapott: Roger Deakins helyét kellett betöltenie, aki tavaly a rendező Villeneuve társa volt (Sicario) – és éppen olyan sikerrel teljesítette a feladatot, mind legendás elődje. Az Érkezés a mi világunkba megérkező hihetetlenről szól, és ezt Bradford a hétköznapi képi világ benyomásával kívánta megtámogatni – az Érkezés nélkülözi a sci-fi jellegzetesen élénk képiségét, helyette egyszerű színeket és fényeket alkalmaz. Bradford szóválasztása a „mundane” – körülbelül „földi”, „evilági, „egyszerű”. Kameramozgásai is szelídek. Mindebben társa a nyugtalanító, de egyszerű zenének és a hétköznapiságot – meg az abból kiemelkedő csodát – témául választó narratívának.

 

Holdfény

James Laxton az operatőre ennek a fényes pasztellszínekkel és élénk-trópusi zölddel teli filmnek. „Tarell [a film egyik írója] »gyönyörű rémálomnak« nevezte Miamit, és azt hiszem, mi szépséges tónusokkal festettük le ezt a rémálmot” – mondta Barry Jankins rendező. – „E szépség és a szereplőkkel zajló nagyon sötét események közötti feszültséget akartuk megtalálni.”  Kritikánk már az első bekezdésben a „varázslatos” szót használja: ez nem csekély mértékben a látványnak köszönhető.

Jenkins és Laxton a kezdetektől fogva el akart távolodni attól a dokumentarista, életszerű képi világtól, amit mostanában el szokás várni egy társadalmi kérdéseket feszegető indie filmtől. A sötét bőrt bátor bevilágítással és gazdag színekkel ábrázolják – a leírások kiemelik, hogy a fekete bőrt ritkán látni ilyen szépen mutatva –; a kontrasztokat a lehetséges határokig felhúzták, gyakran egyetlen fényforrás világítja be a helyszínt, szoborszerűen kiemelve az arcokat. A film éppolyan merész képi világával, mint magával a szokatlan felnövés-történettel vagy épp a megszokottabb hiphop és rap helyett vonósokra épülő zenével – és éppúgy lírai nyugalommal használja azt: a képek tökéletes harmóniában állnak a film többi eszközével. (A témáról még számos érdekes részletet olvashatsz itt.)

 

Némaság

Scorsese veterán operatőre, Rodrigo Prieto már kétszer izgulhatott az Oscar-átadón, de eddig nem nyert. A Némaságot főleg film nyersanyagra forgatta, de az éjszakai jelenetekhez digitálisat használt – a digitális fényereje sokkal nagyobb: sötétben is boldogul, míg a filmhez gyakran nappal is erőteljes bevilágítás kell.

„Mindketten egyetértettünk abban, hogy a Némaságot filmre kell forgatni. Az én nézőpontomból ez a színmélység miatt van; a film eléggé a természetről szól és a papokat a növényzet veszi körbe” – nyilatkozta Prieto. – „A film nagy része arról szól, hogyan hangzik, hogyan érződik, Isten jelenlétéről vagy távollétéről ebben a természeti környezetben. Próbák útján úgy találtam, hogy más médium nem kapja el a zöld nüanszait, például.” A bőr tónusa is fontos: Scorsese szerint segít kapcsolódni a karakterekhez.

Bár a film az idei Oscar-szezon egyik nagy vesztesének számít (mindenki több jelölést, és, őszintén, legalább egy Legjobb film nominációt várt Scorsesetől), az operatőri munka díja még szépíthet a helyzeten. Ugyanakkor a látványos mellőzöttség most ebben a kategóriában is inkább gyengíti, semmint erősíti a film esélyeit: néha megvan az embernek az az érzése, hogy egy alkotás épp kiesett az Akadémia kegyeiből, és erősen így tűnik most a Némasággal.

 

Tippünk

A Kaliforniai álom képi világa a leglátványosabb a mezőnyben, ezért fog nyerni. Valamivel nehezebb értékelni a Holdfény szelíd szépségét, vagy épp az Érkezés nyugalmát. Az idei, kevésbé forradalmár felhozatalban a kaliforniai színbomba jelenti a legtarkább foltot.

***

A Filmtekercs Oscar-hetet tart: mielőtt megnyílik az év legizgalmasabb estje, háttér-elemzésekkel, kategória-bemutatókkal, kritikákkal és sok más cikkel készülünk fel. Ünnepeld velünk együtt a mozit és drukkolj velünk a Mindenkinek február 26. vasárnap este az Ankertben!

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya