Fókuszban Ráadás

Oscar 2018: A sci-fi és a fantasy méltatlan története

A sci-fi és a fantasy két méltatlanul mellőzött zsáner az Oscaron. Vajon miért nem szereti az Akadémia, amikor messzire száll a képzelet?

Az Oscar idei mezőnye tagadhatatlan progresszióról tesz bizonyságot. Mind a nemek reprezentációjában (végre betörtek a nőközpontú filmek), mind pedig a műfajok színességében előremutató az idei lista. A Tűnj el! az új évezred első horrorfilmje, amely esélyes a Legjobb film díjára és a történelmi diadal is íródni látszik.

Ennek ellenére kár volna tagadni, hogy több zsánerrel is hadilábon az Akadémia. A valóságtól túlságosan is elrugaszkodó alkotások, amelyek egy képzelt világba vagy a távoli jövőbe vezetik el a nézőt, ritkán képesek magukhoz ragadni az Akadémia figyelmét.

 

Az első évek

Pedig a sztori nem indult rosszul. Victor Fleming klasszikusa, az Óz, a csodák csodája a Legjobb film jelölését szerezte meg 1939-ben és habár a technikai mesterművet összességében még így is több kategóriában mellőzte az Akadémia (se színészi, se rendezői, se írói jelölést nem szerzett), hat jelöléséből kettőt így is sikerült díjra váltania. Ez pedig egy olyan erős mezőnyben, ahol az Elfújta a szél, a Hatosfogat és a Becsületből elégtelen versenyzett az Akadémia kegyeiért, nem kis teljesítmény.

Óz, a csodák csodája (1939)
Óz, a csodák csodája (1939)

Frank Capra egy kevésbé ismert mesterműve, A Kék Hold völgye szintén két díjat szerzett az 1938-as gálán: a Metropolishoz hasonlóan időről időre hiányzó filmrészek szakítják meg a fantasy-kalandfilmet, ami a legjobb filmen túl egy férfi mellékszereplő jelölést is magáénak tudhat.

A klasszikus Hollywood esztendeiben a legjobb film jelöltek számát 10-ről 5-re módosították, így a 30-as évekkel ellentétben hosszú évekig kizárólag drámákkal, történelmi eposzokkal és fontos társadalmi problémákat feldolgozó filmekkel voltak feltöltve a listák. A könnyed komédiák sikerei (Így élni jó! és Ez történet egy éjszaka) is egyre csak ritkultak és a ’40-es, ’50-es évek szobrait már egy előre megjósolható szisztéma szerint osztották ki. A fantasy és a sci-fi műfaja a mellőzött műfajok feketelistáját gazdagította. A legjobb filmre jelölt alkotások közül a ’40-es években a Here Comes Mr. Jordan (1941), az Ép testben, ép lélek (1943) és Az élet csodaszép (1946) ugyan tartalmazott varázslatos, fantasztikus elemeket, mégis alapvetően az emberi kapcsolatokkal foglalkoztak.

 

A majmoktól Darth Vaderig

A ’60-as években viszont az Akadémia két legyet ütött egy csapásra. Az 1968-as esztendő minden bizonnyal az Oscar történetének egyik sötétebb foltja az Aranypolgár 1942-es veresége mellett: ebben az évben mutatták be A majmok bolygója és a 2001: Űrodüsszeia című sci-fiket, ám csupán technikai kategóriákban honoráltak őket az Oscaron; előbbit egy külön díj keretében a kiemelkedő sminkes munkáért, utóbbit pedig a legjobb vizuális effekteknek járó szoborral (ami a rendezőisten Stanley Kubrick egyetlen Oscar-díja).

2001: Űrodüsszeia (1968)
2001: Űrodüsszeia (1968)

A történet annak fényében igazán fájó, hogy a legjobb film díjat az azóta elfeledett musical, az Olivér! hódította el, míg a 2001 még az öt jelölt közé sem fért be. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Kubrickot jelölték a legjobb rendezői díjra és hogy annak idején kifejezetten negatív kritikai fogadtatást kapott a film – ma mégis a filmtörténelem egyik nagy pillanataként emlékszünk az Űrodüsszeiára.

A ’70-es években Kubrick ismét sci-fivel tért vissza az Oscar-játszmába. Az 1971-ben bemutatott botrányfilm, az azóta szintén klasszikussá érett Mechanikus narancs több jelölést is szerzett, ráadásul a legnagyobb presztízsű kategóriákban, díjat azonban nem.

A sötét tónusú disztópikus sci-fi után aztán olyan dolog történt a galaxisban, amire nem volt felkészülve a Föld nevű bolygó. A Csillagok háborúja 1977-ben bombaként robbant Hollywoodban és örökre átírta a filmkészítés játékszabályait.

A sci-fik vizualitásának és a fantasyk lendületének azóta is ütős koktélja, a Star Wars 6 Oscart ért az 50. gálán, de sem a Legjobb rendezés, sem a Legjobb film díját nem sikerült elhódítania: a ’78-as Oscaron ugyanis nem kis meglepetésre a filmművészet őshipszterét, Woody Allent díjazták az Annie Hallért.

Azóta sem sikerült egy sci-finek sem ennyire közel kerülni ahhoz, hogy legjobb film díjat nyerjen.

Az új-Hollywood megszületésének évtizedében a legjobb sci-fik nem az Államokban, hanem a Szovjetunióban készültek el: Andrej Tarkovszkij Solaris (1972) és Sztalker (1979) című mesterműve viszont túl nagy falatnak bizonyult ahhoz, hogy az Akadémia meg tudja emészteni.

 

Ahol még Spielberg sem nyerhet

A nyolcvanas években tovább folytatódott a sci-fik és a fantasyk mellőzése. Két legjobb film jelöltet ugyan kitermelt ez a tíz év is: Steven Spielberg volt az, aki a műfaj két klasszikusát is elkészítette. A fantasztikus elemekkel tarkított az Elveszett frigyláda fosztogatói (1981) és a családi filmbe ágyazott sci-fi E.T. – A földönkívüli (1982) egyaránt Legjobb film és Legjobb rendezés jelölést ért, a legfontosabb kategóriákban egyik filmnek sem sikerült győzedelmeskedni (végül mindkét alkotás 4-4 kisebb jelentőségű Oscart vihetett haza).

E.T.: A földönkívüli (1982)
E.T.: A földönkívüli (1982)

Talán ettől az esztendőtől számítható a sci-fik egyértelmű dominanciája a technikai kategóriákban. Ezt megelőzően a musicalek és a háborús filmek voltak a fő technológiai innovációk melegágyai. A fordulatnak talán a Star Wars volt a katalizátora; a Skywalker saga kezdetével a hang és a látványvilág éllovasaivá a sci-fik váltak.

A Szárnyas fejvadász fél tucat vágást megélt történetének első etapja során 1982-ben mindössze két jelölést szerzett, igaz, az azóta piedesztálra emelt verziótól több ponton markánsan eltér az eredeti stúdióvágás. De a David Lynch által elhibázott Dűne (1984) és az eredeti Star Wars-trilógia fennmaradó két darabja is mellőzött maradt a fontosabb Oscar-kategóriákban; közülük nyilvánvalóan A birodalom visszavág (1980) mellőzése a legfájóbb.

Időközben a fantasy zsáner is feleszmélt tetszhalott létéből. Az Excalibur (1981), a Fantasztikus labirintus (1986), A herceg mennyasszonya (1987) és a Végtelen történet (1984) fémjelezte évtized legtöbb fantasyje azonban rendre csak kevésbé fontos kategóriában szerzett nominációt. Továbbra is a történelmi portréfilmek (Gandhi, Amadeus, Az utolsó császár) jelentették az Akadémia számára a nagyköltségvetésű produkciót.

Mátrix (1999)
Mátrix (1999)

A kilencvenes években – a gyerekcipőben járó CGI megjelenésével – aztán végleg a sci-fik váltak a legjobb vizuális effekteknek kiosztott kategória nyerteseivé. A Total Recall (1990), a Terminátor 2. (1991), a Jurassic Park (1993) vagy a Mátrix (1999) egytől-egyig technológiai mérföldköveket jelölnek. Mégsem nevezhető maradéktalan sikernek a műfaj számára ez az évtized, ugyanis

a zsáner több klasszikusának egyetlen-egy legjobb film jelöltet sem sikerült kitermelnie.

A közönségfilm és az Oscar-díj között még mindig nem omlottak le A cápa (1975) és a Star Wars óta újra felépített falak. (A sci-fi határterületén mozgó Apollo 13 (1995) szerzett ugyan jelölést, ám Ron Howard mozija inkább nevezhető űrben játszódó drámának vagy történelmi filmnek.)

A fontos kategóriákban való részvétel hiánya részben betudható annak is, hogy a sci-fi műfaja és az azóta (szerencsére) kifulladni látszó katasztrófafilm zsánere sokat közeledett, ami rengeteg látványos, ám kongóan üres blockbustert eredményezett a ’90-es derekán. A fantasy nagy pillanatára pedig a Hook (1991) és a Csodás álmok jönnek (1998) évtizede után még várni kellett.

 

Egy Gyűrű mind fölött

Az ezredfordulóval azonban megtörtént az áttörés. Ang Lee nagysikerű Tigris és sárkánya (2000) után A Gyűrűk Ura-trilógia záró darabja megtette azt, amire az Oscar történetében egyetlen fantasy és sci-fi sem volt képes: elhódította a Legjobb film díját.

A trilógia összesen 17 Oscar-díjat vágott zsebre,

Peter Jackson víziójának lezárása pedig a Ben-Hur (1959) és a Titanic (1997) mellé került a legtöbb Oscart elnyerő filmek listáján a maga 11 díjával.

A Gyűrűk Ura (2001-2003)
A Gyűrűk Ura (2001-2003)

Ekkor úgy tűnt: a küzdőtér megnyílt az eddig kirekesztett zsánerfilmek előtt. Mégis: a 2009-es bővítésig (ekkora legjobb film jelöltek számát kiterjesztették tízre) egy sci-fit vagy fantasyt sem jelöltek rangosabb díjakra.

 

Az új hullám

2009 nagy év a fantázia-műfajok számára. Ebben az esztendőben Neil Blomkamptől a District 9 és James Camerontól az Avatar bizonyult jelölésre érdemesnek. Utóbbi a kategória egyik fő várományosa volt, ám minden idők legjövedelmezőbb produkciója végül alul maradt Cameron exneje, Kathrynn Bigelow rendezésével (Bombák földjén) szemben. Igazi változást csak a következő évtized hozott.

A 2010-es években végre meghozta gyümölcsét a bővítés. A jelöltek számának kiterjesztése sok nagyszerű sci-finek adta meg a lehetőséget, hogy a díjszezon fontos szereplőjévé váljon. A legjobb film kategóriában azóta sem kiáltottak ki sci-fit az év legjobbjának, mégis rendre több jelölt van a kategóriában, mint valaha. Az Eredet (2010), a 7 díjjal kitüntetett Gravitáció (2013), A nő (2013), a Mentőexpedíció (2015), a Mad Max: A harag útja (2015) és az Érkezés (2016) jelölése mind beleilleszthető abba sormintába, amelynek tetőpontjaként végre a fantasy után egy sci-fi is elhódíthatja talán az Oscar fődíját.

Gravitáció (2013)
Gravitáció (2013)

A 2014-es nyertes, a Birdman már rendelkezik fantasztikus elemekkel, ahogy az idei egyik fő esélyese, A víz érintése is. Az elmúlt évek tapasztalata alapján végre nem csak a technikai kategóriákban rúghatnak labdába a sci-fik az Oscaron, hiszen Alfonso Cuarón sci-fiért nyert Legjobb rendezés díjat (Gravitáció), Spike Jonze pedig a legjobb eredeti forgatókönyv díjra bizonyult érdemesnek A nő scriptjéért; az Ex Machina pedig ugyanebben a kategóriában jelölést szerzett. A vizualitásért és a hangért kiosztott kategóriákban pedig továbbra is tartja töretlen fölényét a zsáner.

Fájó mellőzések persze továbbra is rendre elfordulnak (Felhőatlasz, Csillagok között, Szárnyas fejvadász 2049), ám összeségében kijelenthető, hogy

az Oscarnak sikerült megbékélnie a varázslókkal és a repülő autókkal.

Ha pedig végre megtanulnak megijedni és nevetni is, akkor se a horrorfilmek, se a vígjátékok nem indulnak végre hátrányból az arany szobrokért folytatott küzdelemben.

***

Van-e még méltatlanabbul mellőzőtt műfaj? A horror műfaj elemzését itt olvashatod.

***

A Filmtekercs idén is Oscar-hetet tart: írunk és beszélgetünk, elemzünk és drukkolunk. Kövesd az Oscart a Filmtekerccsel!

És szurkolj velünk a Testről és lélekről Oscarjának március 4-én az Anker’tben!

Papp Atilla

Papp Atilla

Papp Atilla a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett, 2018 óta tagja a Filmtekercsnek. Akut celluloidfüggő, a százmilliós blockbustertől a filléres kísérleti filmig minden érdekli.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..