Ráadás

Oscar 2019: A legjobb dokumentumfilm jelöltjei

Legnagyobb magasságok, a legnagyobb mélységek és a legnagyobb teljesítmények. Ezeket ünneplik idén is az Oscar dokumentumfilm kategóriájának jelöltjei.

Maga az élet – lehet nyilatkozni a dokumentumfilmekről, holott sokszor hasonló eszközökkel élnek, mint maguk a játékfilmek. A megtörtént, dokumentált, tényszerű események miatt azonban extra legitimitást és súlyt nyernek ezek a történetek, így képesek olykor a játékfilmeknél is nagyobb hatás elérésére.

Sajnos még mindig nagyon nehezen lehet megtekinteni az idei Oscar-jelölt dokumentumfilmeket, ezért az öt jelölt közül csak háromról tudunk értekezni. A Hale County This Morning, This Evening lírai életképeire, és az Of Fathers and Sons radikalizmussal átitatott szíriai családtörténetére még várnunk kell.

Addig is olvassátok el véleményünket a három legesélyesebbnek tartott dokumentumfilmről!

 

Minding the Gap

Lenyűgöző vállalás Bing Liu rendező részéről a Minding the Gap, amelyben egyszerre néz szembe önmagával, a barátaival és az anyjával. Mégsem válik traumafeldolgozó, öncélú alkotássá. Liu azt vizsgálja a maga filmes módszereivel, hogyan öröklődnek bizonyos viselkedési minták nemzedékről nemzedékre. De mindezt bátran, mégis lágyan, mélyen, de finoman teszi. Lenyűgöző sikeréhez egyaránt hozzájárult az, hogy egész élete során kamerázott, vagyis az ennek köszönhető temérdek nyersanyag, de annak hibátlan megvágása is kellett a tengerentúlon az év egyik legjobbjaként számontartott dokumentumfilm elismeréséhez.

A Minding the Gap első pillantásra három gördeszkás srácról szól. Kiere, Bing és Zack gyerekkori barátok a Középnyugat egyik rozsdaövezetében, akiket a deszka iránti szeretet köt össze. Zack fehér, Kiere afroamerikai, Bing ázsiai származású. Gyerekkori, aránylag boldog életük megannyi kanyart vesz a felnőtté, majd középkorúvá válásuk során. Bing minden kanyart rögzített.

A jelenetekből pedig, mint fonalakból a minta, összeáll a családon belüli erőszak rémképe.

A rendező az egyik főszereplő ebben a furcsa, személyes és mégis nagyléptékű dokumentumfilmben. Bing előtt is csak lassan állt össze a nagykép: Zack veri a feleségét, anyját verte mostohaapja, Kierét szintén verték a szülei. Az egyik barátja áldozat, a másik elkövető – ebből vette a bátorságot, hogy kamerák előtt az anyját is szembesítse a múltbeli döntésével. Vagyis azzal, hogy anyja elfogadta az erőszakot, pedig tudta, hogy annak a gyerekei is az áldozatai. És ez a történet leírva keménynek és kegyetlennek hat, a Minding the Gapben mégis mindezek önfeledt szórakozások közben jelennek meg – valahogy épp úgy, mint az életben. (Tóth Nándor Tamás)

 

RBG

RBG nemcsak jogász, hanem popkulturális ikon is. Egy médiaviszonyítási pont, egy mém alapanyag. Hogy ez jól van-e így, felvethet kérdéseket, de a dolog érdekessége minden kérdőjel nélkül igaz. RBG 80 fölött van, de tömegek rajonganak érte nemtől, kortól, bőrszíntől és vallástól függetlenül.

Ruth Bader Ginsburg kétségtelenül megelőzte korát.

86 éves, de még mindig teljesen fitt fizikailag és szellemileg. Az 1950-es években úttörőként járta ki a nők közül elsők egyikeként a jogi egyetemet, hogy aztán a folytatásban is jogászi hivatását a lehető legmagasabb szinten gyakorolja. A háború után a női egyenjogúságért folytatott jogi munkálatai mellett az egyetemen megismert férjével és gyerekeivel boldog családot is alkottak. Híressé vált perei, majd legfelsőbb bírósági kinevezése országosan ismert figurává tette. (Ez a poszt súlyát és befolyását tekintve nagyjából megegyezik a mi alkotmánybírósági titulusunkkal.)

A 86 éves bírónő, aki még mindennap súlyzózik, akivel szelfiket készítenek a fiatalok, akiről mémek születnek (a rapper után szabadon kapott Notorious RBG név és a hozzá kapcsolódó népszerű Twitter profil sokat tett az ismertségén) – hálás doku téma.

Betsy West és Julie Cohen tavalyi Sundance Fesztiválon debütáló, idén két Oscar-jelölést is szerző dokumentumfilmje azonban kicsit mintha nem tudna dönteni egy briliáns elme bemutatása és egy a demokrata politikai elvek népszerűsítésére munícióként használható alapanyag között. Mert RBG személyiségében mindkettő benne van. Szakmai felkészültsége, tiszta hite egy jobb világban, rátermettsége és kitartása, tüdőrákból való visszatérése sokaknak mutathat példát. Az általa – akkor még talán politikamentesen, tisztán szakmai alapon – képviselt ügyeket az elmúlt évtizedekben azonban mind zászlajára tűzték az amerikai liberálisok, a bírónő népszerűsége pedig ilyen értelmezés irányába is hajthatja a filmet. A baloldali sajtó fellegvárának tartott CNN-nek mint a film gyártójának pedig valószínűleg nem esik nehezére, hogy bedobja a bírónőben felépített új és népszerű brandet. (Sergő Z. András)

 

Free Solo

Miután a Meru című projektjükben Jimmy Chin és a rejtélyesen magyaros nevű Elizabeth Chai Vasarhelyi megvizsgálták a hegymászók őrületbe hajló elvakultságát, most Alex Honnold sziklamászó szuicid beütésű ambícióiba igyekeznek értelmet verni. Ő ugyanis napjaink legelszántabb sziklamászója, aki „free solóban” tolja, azaz biztosítókötél nélkül az orom és a halál között félúton egyensúlyozva próbál a csúcsra törni. A film hősünk eddigi legmerészebb vállalását dokumentálja: a 2000 méter magas, kötéllel sem egyszerű terepnek számító El Capitant veszi célba, melynek meghódítása közben

az extrém mód veszélyes sportág több megszállottja is életét vesztette.

Honnold rendíthetetlen kötéltáncát olyan tenyérizzasztó izgalmak közepette vitték vászonra, ami nemcsak a legtöbb hollywoodi akciófilmre ver köröket, de még a suspense nagy mesterei is csak csettintenének. A lehetetlen szögekből rögzített vakmerő jelenetek olyan végtelen profizmussal elevenednek meg, hogy habár a legkevésbé sem szeretnénk, minket is odaszögez az ujjpercek és a lábujjak szorításában, szinte a sziklafalra tapadó őrült és a mélység közé.

A Free Solo azonban nem torpan meg a lehengerlő „akció” szekvenciáknál. Ennél sikerrel képes mélyebbre ásni Honnold pszichéjében. A férfi szenvedélyéből fakadó életmódját, annak személyes kapcsolataira gyakorolt hatását, valamint családi hátterét is elfogulatlanul képes bemutatni. Ráadásul ahogy azt egy Oscar-gyanús dokutól elvárhatjuk, magyarázatot is csatol a látszólag pusztán permanens öngyilkossági kísérlet-sorozat mellé: a kockázatvállalásból eredő omnipotenciát, lényünk egésze fölötti totális kontrollt kizárólag a halál árgus szemei előtt élhetjük meg maradéktalanul. Erre az adrenalinfröccsre pedig elég könnyű ráflesselni. (Papp Atilla)

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés