Mikor kihirdetik egy-egy díj jelöltjeit vagy éppen díjazottjait, néha felbukkan olyan név, amely csak alig néhány embernek cseng ismerősen. Ebben a cikkben most összegyűjtöttük azokat, akik az idei szezonban lehetnek az Oscar ismeretlen versenyzői…
Ahogy körvonalazódnak a díjszezon erőviszonyai, jól látszik, hogy idén is sokan készülhetnek az első randevújukra Oscarral. Persze nem mind ismeretlenek, néhányuk neve hosszú évek óta ott szerepel populáris filmek vagy sorozatok stáblistáján.
Itt van mindjárt Olivia Colman, aki rengeteg tévészereplés után Paddy Considine filmjének (Tirannoszaurusz) bántalmazott feleségeként hívta fel magára először a nemzetközi figyelmet, majd két év múlva a Broadchurch című sorozat detektívjeként lett igazán híres. Idén Yorgos Lanthimos alkotásában (A kedvenc) játssza el Anna királynőt, amely alakításáért már elnyerte a Velencei Filmfesztivál díját, és több mint valószínű, hogy ez lesz az első Oscar-jelölt (vagy akár díjas) szerepe is.
A hölgyeknél maradva Regina King is szinte biztosra veheti Oscar-jelölését a Holdfény alkotója, Barry Jenkins új filmjéért (If Beale Street Could Talk). King már több Oscar-jelölt filmben szerepelt (Fekete vidék, Jerry Maguire, Ray), de legnagyobb elismeréseit – köztük egy Emmy-díjat is –, sorozatokért kapta (American Crime, Seven Seconds, A hátrahagyottak).
A férfiak között ott van Hollywood egyik nagy örege, Sam Elliott, aki karrierje elején még a Butch Cassidy és a Sundance kölyökben statisztált, aztán szerepelt az eredeti Mission: Impossible tévésorozatban, a nyolcvanas évek egyik kultfilmjében (Országúti diszkó). Láthattuk A nagy Lebowskiban, az Egek urában, a Hulkban és A szellemlovasban, mostanában pedig két Netflix-sorozatban (The Ranch és a Grace and Frankie) játszik. Idén pedig Bradley Cooper már most sokat méltatott zenés filmje, a Csillag születik mellékszereplőjeként pedig végre rivaldafénybe is kerülhet.
És akkor jöjjön egy nagyon híres újonc, aki a múltkor még az Arany Málnát abszolválta, most viszont a Green Book című filmjével megnyerte a Torontói Filmfesztivál fődíját, ami figyelembe véve a fesztivál korábbi nyerteseinek listáját (Három óriásplakát Ebbing határában, Kaliforniai álom, 12 év rabszolgaság, A király beszéde) szinte biztos Oscar-jelölést jelent. Így lehet majd játszi könnyedséggel Oscar-jelölt író (vagy rendező) Peter Farrellyből, a Dumb és Dumber, a Keresd a nőt!, az Én és én meg az Irén és az Elhajlási engedély alkotójából. Nincs ebben semmi csoda, három éve A nagy dobásért bearanyozott Adam McKay előtte a Pancser Police és a Tesó-tusa című filmekkel riogatta a kritikusokat.
De akkor most már tényleg jöjjenek azok, akikről idáig nem sokat lehetett hallani, akiknek a neve (még) nem ivódott be a köztudatba.
Richard E. Grant tökéletes példája annak, hogy mindenki látta már, legfeljebb a nevét nem jegyezte meg: Trónok harca, Logan: Farkas, Downton Abbey, Időről időre, A Vaslady, Gosford Park, Az ártatlanság kora – csak néhány cím abból a gazdag életműből, amit Grant maga mögött tudhat. Idén a Can You Ever Forgive Me? című alkotásért mosolyoghat rá a szerencse, amelyben a híres életrajzíró, Lee Israel (Melissa McCarthy) legjobb barátját alakítja, aki még akkor is kitart a nő mellett, mikor az már kimegy a divatból. A film nemcsak őt, de a rendezőnőjét is bearanyozhatja – és persze McCarthyt, de őt nem kell bemutatni. Marielle Hellerről van szó, a rendezőnőről, aki néhány éve már mély benyomást tett a függetlenfilmesek világában A tinilány naplója című alkotásával, amellyel elnyerte az Independent Spirit Awards legjobb elsőfilmes díját.
A Yalitza Aparicio – Marina de Tavira párosból legfeljebb az utóbbit ismerhetik páran (például a Netflixen látható politikai thriller, az Ingobernable nézői), hisz Aparicio először tűnt fel a mozivásznon, méghozzá nem is akármilyen debütálással. A két hölgy Alfonso Cuarón új, Arany Oroszlánt nyert filmje, a Roma tartóoszlopai. És bár idegen nyelvű film ritkán kerül be az Oscar legjobb filmjei közé, a küldetés nem lehetetlen. Különösen úgy nem, ha az év legjobb kritikai fogadtatású filmjéről van szó egy népszerű rendezőtől. A színészek közé bekerülni pedig még könnyebb, gondoljunk csak Marion Cotillard, Emmanuelle Riva, Isabelle Huppert vagy Penélope Cruz esetére a közelmúltból.
A lista két fiatal színésznővel folytatódik, majd egy fiatal színésszel zárul. Elsie Fishert a világ nagy része eddig legfeljebb csak hallotta, hiszen ő kölcsönözte a hangját a Gru kis Agnesének. Az Eighth Grade című filmben azonban olyannyira meggyőzte a kritikusokat az általános iskola utolsó hetét túlélő tini szerepében, hogy egyesek szerint biztosan nem múlik majd el ez a díjszezon Fisher és az író-rendező Bo Burnham (őt színészként láthattuk a Rögtönzött szerelemben) számára.
KiKi Layne, akárcsak Yalitza Aparicio, szerencsésen választotta meg magának első főszerepét az If Beale Street Could Talk című filmben, ami nem csak a fentebb emlegetett Regina Kingnek, de neki is bearanyozhatja a karrierjét. James Baldwin regénye igazi klasszikusnak számít Amerikában, Barry Jenkins modern feldolgozása pedig nemcsak aktualitást, hanem univerzális témákat is tartogat: a kitartást és az igaz szerelem erejét. Ebben alakítja Layne az állapotos fiatalasszonyt, akinek vőlegényét hamis vádak alapján letartóztatják.
Nem kevésbé aktuális az a történet, amiért John David Washington juthat a csúcsra. Spike Lee Csuklyások: BlacKkKlansman című alkotása a Klu Klux Klánba beépült rendőrök történetét meséli el, amelyben nagy szerepet játszik az HBO Nagypályások című vígjátékával debütált Washington, aki 2018-ban beerősített és ezért az IMDb-től már megkapta az év felfedezettje díjat. Valószínűleg nem az utolsót…
És végül Rami Malek, a legendás Freddie Mercury megformálója a Bohém rapszódiában. Malek leginkább a Mr. Robottal lopta be magát mindenki szívébe, most azonban új szintre lépett az egyiptomi családból származó amerikai színész. Pedig nem volt könnyű dolga, Mercurynak nem csak a tökéletes hangja, de minden rezdülése ikonikus. Malek azonban játszi könnyedséggel változott át a Queen énekesévé, és ez bizony Oscart érhet annak ellenére is, hogy magát a filmet nem ölelték keblükre a kritikusok.
***
