Ráadás

Oscar 2017: Mind arany, mert fénylik – Oscar-jelöltek a jegypénztáraknál

Az utóbbi évek trendjei szerint a legjobb film Oscar-jelöltjei között már szinte csak alacsony költségvetésű drámát találunk. A korábban az Oscaron ritka kivételnek számító réteg- vagy függetlenfilmek fősodorba kerülésével a potenciális díjak azonnal arannyá (pontosabban dollárrá) változnak. A vesztesek a kimaradók és maga a díjátadó-gála.

Miközben zajlik az esélylatolgatás az idei Oscar kapcsán, nem árt tudatosítani magunkban, hogy bármilyen szép is maga a díj, az egész hajcihő a pénzről szól. A legjobbak eddig több mint 600 millió dollárt gyűjtöttek össze. A lista élén fej-fej mellett áll A számolás joga és a Kaliforniai álom; előbbi már 144 milliónál jár 25 milliós költsége mellett, utóbbi pedig 134 milliót gyűjtött össze. Az Érkezés talán éppen ma lépte a százmillliós álomhatárt. A középmezőnyben helyezkedik el A fegyvertelen katona (66 millió), a Fences (55 millió), A régi város (46 millió), valamint az új erőre kapott Oroszlán. A legkevésbé népszerű alkotások fertályában a hazánkban be sem mutatott Hell or High Water tanyázik, amelyet már le is vettek műsorról a mozik; a lista végén pedig a legnagyobb kritikai népszerűségnek örvendő Holdfény helyezkedik el 21 millióval.

2010 előtt ezek az (inflációval korrigált) számok a csalódás kategóriájába tartoztak volna. Azóta azonban igencsak megváltozott az Akadémia jelölési gyakorlata – erről itt írtunk részletesebben. Persze mindig voltak réteg- vagy függetlenfilmek a legjobbak között, de egészen ritka az, hogy ilyen sok, jelenben játszódó, emberi drámát vonultat fel a legfontosabb kategória. Anyagi értelemben ez azért is fontos, mert idén talán minden korábbinál alacsonyabb a nomináltak költségvetése: legdrágább film is „csak” 47 millióba kóstált (Érkezés), és átlagosan mindössze 22,7 millióba került egy alkotás.

Ilyen alacsony büdzsé mellett pedig már a nomináció maga minden mozit nyereségessé tett. Nem mintha korábban elterjedt jelenség lett volna az anyagi bukás a jelöltek között, de azért előfordult: Az élet fája 32 milliós költségvetéséből például csak 13 millió térült meg. Előfordult sokkal rosszabb is, Martin Scorsese Hugója 150 millióba került, és az Egyesület Államokban csak 73 millió dollár értékben váltottak rá jegyet.

 

Oscar: élet-halál kérdése

Jó évet zárnak tehát idén a legjobb filmre esélyesek, és ez nem csak az alacsony költségvetésüknek köszönhető. A teljes képet igazán csak akkor látjuk, ha megnézzük azon alkotásokat is, amelyek nem, vagy éppen csak egy-egy említésre futotta az akadémiától. A legnagyobb vesztesekkel már foglalkoztunk egy külön cikkben, abban azonban a hazai bemutatókat gyászoltuk elsősorban. De a magyar mozis forgalmazás elmaradásának természetesen anyagi vonzata is van, általánosságban is elmaradnak a nemzetközi bevételek.

Warren Beatty: Rules Don’t Apply, Martin Scorsese: Némaság, Ang Lee: Billy Lynn’s Long Halftime Walk – mindegyik film esetében anyagi bukást eredményezett a nem elég magas minőség. Sorsukat az Oscar-jelölések elmaradása végleg megpecsételte, pedig egyébként egyik se került kimagaslóan magas összegbe.

Hogyan lett élet-halál kérdése a filmek esetében az Oscar-jelölés? A jelenség mögött húzódó okok egyik ága a hollywoodi filmgyártás (és -fogyasztás) változásának tendenciája.

Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy a kilencvenes-kétezres években elszálló költségvetések magukkal vonták a bukott alkotások arányainak növekedését. A stúdiók kétféleképpen reagáltak: egyrészt biztonsági játékot kezdtek el játszani, vagyis szinte kizárólag folytatásokra, adaptációkra adtak engedélyt (erről bővebben itt olvashatsz). Az eredeti ötletre épülő mozikra pedig nagyságrendekkel kevesebb összeget különítettek el.

Kevesebb pénzből viszont kevesebb sztárt lehet megfizetni,

és arányaiban csökken a marketingtámogatás is. Persze vannak nagyobb kilengések, de azért a nyolcvanas-kilencvenes években több ‘A’ kategóriás filmcsillagot vonultatott fel a legjobb férfi főszereplő kategória, mint manapság. A legesélyesebbnek tartott Casey Affleckről kifejezetten nehéz elképzelni, hogy miatta tömegek vesznek majd mozijegyet egy új filmre – pedig korábban ez volt az általános trend.

És a kevesebb reklám kevesebb nézőt jelent. Nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy egy film mit sem ér nézők nélkül, de a rendezői interjúkból az látszik, sokan magukénak tartják ezt a mondást. Komolyabb marketingtámogatás nélkül egyetlen lehetőség maradt: az Oscar-jelölés kapcsán jelentkező hírverés. Ezen a ponton mutatkozik az élet-halál kérdés mögöttes oldalának másik tényezője: a túlzsúfoltság. Mivel számos alkotás számára a díjazás kísérte szenzáció maradt az egyedüli reklámlehetőség, ezért a forgalmazók a díjszezonra időzítik az összes minőségi dráma premierjét. Mára ez odáig fajult, hogy a bemutatók tekintetében az év két részre szakadt: a tágabb nyári szezonban szinte csak kasszarobbantó popcornfilmeket vetítenek, gondolatokat közvetítő alkotásokat pedig csak télen tudunk moziban nézni.

 

Mi lesz veled, Oscar-gála?

Létezik még egy hozadéka a díjszezon átalakulásának: egyre kevesebbeket érdekel maga a díjátadó-gála. A nézettség csökkenését persze mindig mással magyarázzák: tavaly az afro-amerikai nézők elmaradásával indokolták, máskor a műsorvezetőt hibáztatták. Azzal is lehet magyarázkodni, hogy a csökkenés sokkal inkább a tévét, mint magát a műsort sújtja.

Kaliforniai álom

Csakhogy az akadémia működésének változása mögött húzódó trend általánosságban is kihat a gálára. Egyik ilyen tényező a sztárok említett elmaradása. Idén senki sem izgul majd Leonardo DiCaprióért, Brad Pittért vagy George Clooneyért, mivel egyikük sem jelölt. Ráadásul hiába tűnik egészen fiatalosnak az idei mezőny, sztárkultuszt egyik jelölt se kísér – főleg mert az erre hajlamos közönség, vagyis a fiatalok, már nem a filmekben keresik példaképeiket.

Az igazi probléma azonban az, hogy egyszerűen eltűntek az úgy nevezett középső zsánerfilmek az egész hollywoodi kínálatból. Húsz évvel ezelőtt a következő öt alkotás mérkőzött meg egymással: Titanic, Lesz ez még így se, Alul semmi, Good Will Hunting, Szigorúan bizalmas.  Vagy vegyük 1994-et, akkor a legjobb film díjáért versenyzett többek között a Forrest Gump, a Négy esküvő és egy temetés, a Ponyvaregény és A remény rabjai. Az volt bennük a közös, hogy mindegyiket lehetett szeretni. Mert viccesek voltak, vagy mert érzelmileg megérintettek. Idén ez – kilenc jelöltből! – igazán csak a Kaliforniai álomra és mondjuk A számolás jogára igaz – arra a két filmre, ami a legmagasabb bevételt érte el. 

***

A Filmtekercs Oscar-hetet tart: mielőtt megnyílik az év legizgalmasabb estje, háttér-elemzésekkel, kategória-bemutatókkal, kritikákkal és sok más cikkel készülünk fel. Ünnepeld velünk együtt a mozit és drukkolj velünk a Mindenkinek február 26. vasárnap este az Ankertben!

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya