Fókuszban Ráadás

Ki az az Ostorházi Bernadett, és hogy került a Pappa piába?

Stohl András és Ostorházi Bernadett a Pappa Pia című filmben (Forrás: Intercom)

Ostorházi Bernadett 3 éve végzett a színművészeti egyetemen. Két évad színház után fejébe vette, hogy Londonban folytatja pályáját. Néhány kisebb tv szerep mellett is teljesen ismeretlen volt eddig itthon a neve, de idén nyáron egy csapásra mindenki ismerheti már. Az év – sőt a Filmalap idejének – valószínűleg leglátogattabb filmje lesz, ebben kapott főszerepet. De mit lehet tudni a Pappa pia új üdvöskéjéről?

Nem bírom elérni magamban, hogy teljesen különválasszam a filmen látott karaktert és az utána megismert színésznőt. Ostorházi Bernadettben felfedezni némi tudatos tervezést, jó értelemben vett stréberséget, munkamániát, aki már kislány korában tudta, hogy színésznő akar lenni, és ezt nem felejtette el később sem. „Pont pár napja jutott eszembe, hogy amikor kicsi voltam, még a nagymamámnak mondtam: két állásom lesz, főállásban színész, másodállásban pedig énekes. Minden pénzt, amit éneklésből szerzek, árvaházaknak fogom adományozni.” Majdnem teljesen így lett, legalábbis ami azt illeti, érettségi után rögtön felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetem musical osztályába. „Persze akkor még nem tudtam, hogy ezt hogyan kell tanulni, azt hittem, a színészek csak úgy lesznek. Aztán gimnáziumban láttam, hogy ilyen irányban is tovább lehet tanulni. Ezután nem volt kérdés.”

Noha Ostorházi Bernadett első generációs művész – ahogy ő mondja, 17. századig visszavezetett családfájukban egy rajztanárt találni, akinek köze van a kultúrához -, mégsem volt kérdés, hogy a család mindenben támogassa. Egyetlen kikötés volt: egyetemi szinten tanulja azt Kaposváron vagy Budapesten. „Ma már úgy gondolom – teszi hozzá -, diploma nélkül is lehet színész valaki, de én annyira csak ezt akartam, hogy ez a feltétel még jobban motivált.” Noha a Szamba című film kivételével gimnazista koráig semmilyen képe nem volt a főiskoláról, nem bánta meg ezeket az éveket. Musical osztályba vették fel, de nem ő akarta így, különösen nem is kedvelte a műfajt. Mégis első hangosabb szerepe ebben találta meg. Zsótér Sándor és Zsámbéki Gábor mint osztályfőnökök, állandó együttlétek hajnali 3-ig, összeérő osztály, kellő módon stresszes hétköznapok, de gyümölcsöt hozó eredmények.

Ostorházi Bernadett
Fotó: Sergő Sára

Az erős színházi kezdet nem volt elég

Ostorházi Bernadett már az egyetem utolsó évében a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja lett, és más társulatok is rendszeresen keresték, két év után azonban lejött a színpadról, és Londonba költözött. „Kicsit hamar belefásultam, ki akartam próbálni mást” – részletezi az okokat a színésznő. „Nagyon sok időt felemésztett a próba, rengeteget bent voltam a színházban, főleg amikor elkezdtük A padlást. Én pedig szerettem volna mást is. Nehéz volt feljárni castingra, a szinkron szerepek még távolabb tűntek már.” Minden londoni ötlet az eredeti nyelvű Harry Potterekkel kezdődött, hogy aztán biztos angol tudás legyen.

Határozott, megtervezett akciónak tűnik; rá is sütöm a bélyeget, hogy nyilván már az egyetem idején konkrét tervekkel indult, ő azonban megcáfol. „Voltak, akik már akkor ezt tervezgették. Nem értettem őket, hogyan lehet anyanyelvemen kívül máshogy is játszani.” Aztán mindennél erősebben érezte, hogy szeretne kiszállni a mókuskerékből, amibe gyakran egy művész is bele tudja hajtani magát. Színház 9-től 5-ig. „Ki akartam lépni a komfortzónából, egy akkorát lépni, ami már túl van a kényelmesen. Ez már biztosan túl volt azon. Egy nyaraláson beszéltünk a barátommal először erről. Ő úgy gondolta, az én szakmámban ez egy kicsit nehezebb, én viszont nagyon szerettem volna” – emlékszik vissza Ostorházi Bernadett.

Ostorházi Bernadett és Marylin Monroe (Forrás: Youtube) Ostorházi Bernadett és Marylin Monroe (Forrás: Youtube)

Nem bánta meg a tervezést és az utazást, a kintlétet, pedig nyilván nem volt zökkenőmentes. Először étteremben dolgozott, hogy aztán szép lassan forduljon ismét a színészet felé. „Mivel érkezésemkor még nem beszéltem jól a nyelvet, össze kellett szedni a bátorságomat. Bő egy év volt, mire úgy éreztem, tartok már ott, hogy megkeressek ügynököket, összerakjam az anyagom, legyen egy showreelem. Valószínűleg meg lehetett volna csinálni korábban, de biztos így volt jó. Ekkor jött el az ideje.”

Nem bánta meg tehát a kiutazást, a sajtóvetítésre is két olyan külföldi kolléga kísérte el, akikkel kinntartózkodása során együtt forgatott. Azt mondja Jó volt megtapasztalni azt, hogy a kinti szakemberek szerint is erős a hazai filmgyártás. Angliai ügynöke akár Magyarországra is beszervezi őt külföldi vagy nemzetközi produkcióba. Azt mondják, jó, ha van egy local a stábban. Nem zárja ki az amerikai próbálkozást sem: egy fél év New Yorkban vagy Los Angelesben mindenképpen segíthet a karrierben, főleg, ha van már megfelelő mennyiségű angol anyag a nevével.

 Zene kéne szöveg nélkül | Olvasd el Pappa pia kritikánkat!

Mire volt jó a Pappa pia? Hát még több munkára.

Nyilván megváltozik sok minden, ha az ember néhány színházi szerep és pár tv sorozat jelenete után egy többszázezres mozifilm főszereplője. Nem csoda hát, hogy rögtön igent mondott, amikor castingra hívták. „Mandel Helga volt a film casting directora, vele már többször kapcsolatban voltam még az egyetem alatt. Éppen Londonban talált meg telefonon. Már sok lányt megnéztek addig, s kérdezte, nem érdekelne-e. Persze, hogy érdekelne, válaszoltam, és már ültem is a másnapi gépen. Egynapi cuccot pakoltam össze, a repülőn elolvastam a könyvet, a reptérről a castingra mentem. Másnap már meg is hozták a végleges döntést. Nagyon gyorsan történt minden.”

Barátság, összetartozás, hit, szerelem, család – sorolja egymás után a kulcsszavakat kérésemre, szerinte mikről szól ez a film. „Ősi alapértékeket hoz központba, ez ad neki olyan alapot, amiből elkezdhetett építkezni” – teszi hozzá, ezzel kicsit értelmezve a választást.

Ostorházi Bernadett
Fotó: Sergő Sára

„Becsülöm a karakter kitartását” – kezdi elemezni Mara karakterét, s kérem közben, próbálja meg magához hasonlítani. „Én azonban rettenetesen lusta vagyok. Ha valami nem érdekel, vagy valamit nem szeretek csinálni, azért semmit nem teszek. Persze az ember küzd a céljaiért, és így van ezzel Mara is: azért dolgozik, hogy elmehessen a drága suliba tanulni, hogy aztán azt dolgozza amit szeretne. Ebből a szempontból én is törekszem arra, hogy elérjem a céljaimat, csak nem hagyom, hogy elmenjen mellettem az élet.”

Na de mi lesz ezután? Vajon mi lesz a Pappa pia közönségsikerének legjobb hozadéka? „Azt remélem, sok-sok munkához visz” – mondja, és ezzel alátámasztja a róla kialakult munkamániás képet. „Szeretnék sokat forgatni, elsősorban a filmben képzelem el magam. Egyébként sem szeretnék színház miatt még hazaköltözni, van még mit meríteni odakint.”

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..