Nincs kategorizálva

„Én magamnak készítek filmet!” – Peter Greenaway mesterkurzusa

Peter Greenaway brit filmrendező idén második alkalommal járt Magyarországon. Szolnok után az Akváriumban megrendezett mesterkurzuson is lenyűgözte a hallgatóságot, hiszen nemcsak impulzív személyiség, hanem szórakoztató és nagytudású előadó is, aki a mozi utópisztikus víziójáról tartott lenyűgöző és rendkívül mulatságos one-man-show-t.

Mielőtt megkezdődött volna a Budapest Zeitgeist és a Filmalap Fast Forward Programjának közös mesterkurzusa, az egyik szervező úgy nyitotta meg az estét, hogy: „Kezdődjön a show!” A mellettem ülő lánnyal egymásra néztünk, és nem értettük, miért használja a hölgy ezt a kifejezést, amikor mi egy mesterkurzusra jöttünk. Aztán két és fél óra múlva már teljes mértékben mi is úgy gondoltuk, hogy egy rendkívül művelt és felettébb szórakoztató férfi one-man-show-ját láttuk, aki fejből idézi XIV. Lajost, Michelangelót vagy Godard-t, majd Veronese A kánai menyegző című festményével kapcsolatos új munkájával kápráztat el bennünket. Habár az előadás mottója az volt, hogy „A mozi halott!”, Greenaway az est végére épp az ellenkezőjét bizonyította: saját munkáival világított rá, hogy elevenebb és izgalmasabb, mint valaha!

A brit függetlenfilmes rendező a mesterkurzus első felében előadást tartott a mozi és a filmrendezés jelenlegi és jövőbeli helyzetéről. A mozi kezdetben egy valódi találmány volt. A filmek megtekintéséhez el kellett mennünk otthonról, be kellett mennünk egy sötét terembe, ahol nagy vásznon fogadtuk be a mozgóképes élményt, melyhez kiváló hang is dukált. Manapság pedig már nem kell sem sötétség, sem nagyvászon, sőt, még a hang minősége sem mérvadó, hiszen mobiltelefonon bármikor bárhol megtekinthetünk egy videót. Greenaway úgy véli, hogy még sosem láttunk igazi mozgóképet, sokkal inkább illusztrált történeteknek voltunk szemtanúi a moziban, kivéve Abel Gance, Alan Resnais vagy Godard egy-egy alkotását. Szerinte a filmművészet még nem vált nagykorúvá,

még nem érdemelte ki a hetedik művészet megnevezést!

Greenaway úgy véli: a szöveg és történet alapú filmet fel kell, hogy váltsa a kép alapú mozi, melyhez elengedhetetlen az, hogy a kortárs képzelethez igazítsuk. A metacinema, az immersive cinema, a kép és a hang dominanciája a történet felett – ez a filmművészet jövője. „A mozi nem csupán egy esti mese a felnőtteknek” – vallja. A képcentrikus filmkészítés fontosságát két módon is bebizonyította. Egyrészt azt mondta: ha egy filmet később felidézünk, sosem a történetre emlékszünk, hanem gesztusokat, emberi arcokat, beállításokat őrzünk meg belőle. Másrészt megkérte az ott ülőket, képzeljék el, hogy valaki kinyit egy ablakot. Azt állította, hogy mindannyian másmilyen képet látunk magunk előtt, attól függően, hogy férfiak, nők, idősek, fiatalok stb. vagyunk. A mozi ellenben egy választ ad erre a kérdésre, segítségével egy konkrét képet láthatunk magunk előtt. Szerinte, ha valaki történetekre kíváncsi, akkor olvasson regényt vagy novellát; meglátása szerint

éppen emiatt felesleges a forgatókönyvírói mesterség.

A mesterkurzus során többször is nógatták Greenawayt, hogy fejezze be az előadását, mert muszáj elkezdeniük a tervezett beszélgetést. A brit rendező láthatóan fittyet hányt erre, és legszívesebben még órákig mutogatta volna nekünk a különböző mozgóképes munkáit. Csillogó szemmel és gyermeki lelkesedéssel válogatott különböző művészeti projektjei közül. Láthattunk olyan több képernyővel operáló mozgóképes „kísérletet”, mely a milánói Design Múzeum felkérésére született, vagy olyan experimentális etűdsorozatot, melyet amerikai zeneszerzők ihlettek (John Cage, Robert Ashley). Számomra leginkább Veronese A kánai menyegző című festményéhez kapcsolódó projektje volt a legizgalmasabb, hiszen a fény segítségével újraértelmezte, és eddig nem látott dimenzióit nyitotta meg ennek a klasszikus remekműnek.

Fotó: Valuska Gábor / Magyar Nemzeti Filmalap

 

Oltai Kata művészettörténész végül csak néhány kérdést tudott feltenni Greenawaynek, aki öntörvényű és provokatív személyisége miatt nem egy hálás interjúalany. A posztmodernizmus szóra ugrott, de szívesen mesélt arról, mely filmek voltak rá hatással. Bergman A hetedik pecsét, Resnais Tavaly Marienbadban és Eisenstein Sztrájk című filmjeit említette. Godard iránti rajongására többször is utalt, de polgárpukkasztó jellege miatt kitért Warhol egyik követőjére, Hollis Framtponra is.

Greenaway egész munkásságára jellemző a perfekcionizmus,

mely saját bevallása szerint az idő előrehaladtával egyre csak erősödik. „Mindent itt a teremben – a légytől az orrodon lévő szemüvegig –, mindent meg kell tervezni”– vallotta. Saját munkásságára úgy reflektált: mozgó képeket készítek zenei aláfestéssel. Elmondta, hogy a Számokba fojtva című filmjében az idővel, A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője című művében a színekkel kísérletezett. Úgy véli, számára az a legnagyobb kihívás, hogy megteremtse a kontinuitást a filmjeiben, mely alatt természetesen nem a történet szintjét, hanem a kép és a zene dimenzióját érti. Greenaway hangsúlyozta: saját magának készít filmet, „leszarom a közönséget!”. Bevallotta, annak ellenére, hogy a brit underground filmkészítők közé tartozik, mégis 4K-ra forgat, ám filmjei nem kerülnek sokba, csupán zsebpénzt kap egy hollywoodi szintű produkcióhoz képest.

Fotó: Valuska Gábor / Magyar Nemzeti Filmalap

 

Nagyon tanult vagyok. Biztos úgy hangzom, mint egy BBC-s ismeretterjesztő műsor” – jegyezte meg szellemesen Greenaway, aki előadása során humorával többször is alátámasztotta, hogy abból az országból származik, ahonnét a Monty Python készítői. Nemcsak angol arisztokratizmusára és iskolázottságára utalt többször, hanem az is nyilvánvalóvá vált számomra, hogy kiváló tanár, hiszen vitára sarkalló, inspiráló személyiség, aki tudását meg tudja osztani másokkal, méghozzá szórakoztató és cseppet sem unalmas formában.

A Prospero könyvei, a Számokba fojtva, A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője vagy az Eisenstein Mexikóban című filmek legendás rendezőjét egy életre szóló élmény volt élőben hallgatni. Az volt a benyomásom, hogy Greenaway olyan, mint a filmjei: intellektuális, szórakoztató és provokatív. Reméljük, többször lesz még alkalma olyan filmet készíteni, mellyel tovább demonstrálhatja a moziról alkotott vízióját a mozgókép médiuma segítségével!

Ne feledjük: a médium maga az üzenet!

Milojev Zsanett

Milojev Zsanett magyar (PTE BTK) és film szakon (PTE BTK, ELTE) végzett, és tanult Oslóban is a Média és Film Tanszéken. Készített már kisfilmet (Vénusz átvonulás), de dolgozott filmes újságíróként is. Szereti a modern művészfilmet, a slow cinemát, a magyar filmek elkötelezett híve és gyűjti a filmes könyveket.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com