Nincs kategorizálva

Rocksztárból filmzeneszerző – Nick Cave

Nick Cave napjaink populáris zenei kultúrájának egyik legérdekesebb arca. Zenekarával, a The Bad Seedsszel folyamatosan turnézik, a legnagyobb stadionok és fesztiválok állandó fellépője. Hogyan válhatott belőle mindeközben Hollywood egyik elismert filmzeneszerzője is?

Az ausztrál születésű Nick Cave az utóbbi években népszerűbb, mint valaha. Legutóbbi albumát, a Skeleton Treet kritikai siker és két éven belül két turné követte. Ritkán hallhatunk vagy olvashatunk azonban filmzenei munkásságáról. Mintha karrierjének ezt az ágát homály fedné. Pedig a közelmúltban ezen a tájon is sok érdekesség történt.

Cave 1994-ben dolgozott először együtt Warren Ellisszel, későbbi állandó zenész partnerével és barátjával, aki még abban az évben csatlakozott a The Bad Seedshez, Nick Cave állandó bandájához. A pár közreműködése sikeresnek bizonyult. A zenekar legsikeresebb korszaka köszöntött be Ellis belépésével, és a szerzőpáros együttműködése azóta is töretlenül virágzik.

Amikor Cave filmzeneszerzői munkásságáról beszélünk, csakis a zenésztársával alkotott párosról beszélhetünk, ugyanis filmekhez kizárólag együtt komponálnak (kivéve A múlt csapdájábant 1996-ból, illetve a Ghosts…of the Civil Dead című filmet 8 évvel korábbról; ezekben az időkben azonban még csak alkalmi vendég volt a zenész a filmgyártásban).

Warren Ellis (forrás: One More Time with Feeling)
Warren Ellis (forrás: One More Time with Feeling)

Az áttörés 2005-ben következett be Az ajánlat című filmmel, amelynek Nick Cave forgatókönyvírója és Warren Ellisszel együtt zeneszerzője is volt egyben. A rendező az a John Hillcoat volt, akivel már dolgozott együtt korábban, és akivel a későbbiekben is több közös projektet jegyzett – a zenész és a rendező gyökerei ugyanarra a tájra nyúlnak vissza (mindketten jól ismerik az ausztrál Outbacket) és állításuk szerint már 17 éve tervezgettek egy ausztrál westernfilmet. A Guy Pearce és Ray Winstone főszereplésével készült film zenéje bejött a kritikusoknak és elindította a két zeneszerző filmes karrierjét – Cave az indieLondonnak adott interjújában egyébként azt mondja, hogy szerinte ez sokkal inkább Ellis szerzeménye, mint az övé, és minden elismerés őt illeti.

A közreműködés a rendező és a zenészek között tovább folytatódott Az út és a Fékezhetetlen című filmekkel, amelyek közül utóbbiban Cave ismét feltűnt íróként is. Időközben a páros újabb megbízást kapott. A Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford című filmhez is komponálhattak, így első hollywoodi munkájukat is elkönyvelhették. Cave és Ellis nemsokára a modern westernfilmek állandó filmzeneszerzőivé váltak.

Ha egy rendező az utóbbi 10-15 évben western témához nyúlt, nagy eséllyel kötött ki a stáblistán Nick Cave és Warren Ellis neve zeneszerzőként.

A kérdés csupán az, hogy hogyan jött létre ez a kötődés? A válasz, mondhatni, kézenfekvő. A minimalista hangszerelés, a komor hangulat és a hegedű dominanciája (Ellis kedvenc hangszere a hegedű, élőben is azon játszik legtöbbször), amelyek a Nick Cave and The Bad Seeds stílusát is jellemzik, tökéletesen passzolnak az utóbbi idők westernfilmjeinek fő irányvonalához.

A zenei trendek szempontjából a Rio Bravo– és John Wayne-féle, country dalokkal tűzdelt western korszakának ugyanúgy vége, mint az Ennio Morricone vagy Sergio Leone nevével fémjelzett spagettiwesternnek – azt hiszem, még túlzás lenne kijelenteni, hogy jelenleg a „Nick Cave western” korszaka zajlik, de az ausztrál zenész nem áll messze tőle, hogy kiérdemelje a címet.

Nem könnyű persze zenei korszakok mentén felbontani a műfaj történetét (valószínűleg nem is lehet teljes mértekben), mégis érdemes ebből az aspektusból megvizsgálni, ugyanis a westernnek különös kötődése van a filmzenéhez: egy olyan műfaj, amelyhez nagyon sok zenetörténeti jelentőségű mű kapcsolódik.

https://www.youtube.com/watch?v=v2ssbgThljU

Az utóbbi évek talán legizgalmasabb filmjei a műfajban a zseniális forgatókönyvíró Taylor Sheridan legfrissebb munkái, a Wind River – Gyilkos nyomon és A préri urai – előbbit Sheridan egyébként rendezte is, továbbá mellékes információ, hogy ő írta a Sicario – A bérgyilkos első és második részét is. A két korábban felvetett film példáján tehát szemléltethető az a westernfilmes trend, amelyre korábban hivatkoztam: feszült, de ugyanakkor melankolikus hangulat, a korábbiakhoz képest kevésbé akciódús cselekmény és hangsúly a karakterek társadalmi helyzetén van (ha belegondolunk, ez utóbbi mindig is a műfaj sajátossága volt, csak teljesen máshogyan jelent meg korábban). Ezekben az alkotásokban tetten érhető

az érzékeny zenei hangvétel és a finomra hangolt műfaji filmes képi világ különleges kapcsolata.

Az említett westerneknek persze szintén Nick Cave és Warren Ellis szerezte a zenéjét.

A közeljövőben megjelenő filmek közül a páros a Kings című filmhez komponált, illetve a tavalyi Netflixes War Machine-t is ők jegyzik Brad Pittel a főszerepben. Cave a játékfilmes munkái mellett két róla szóló dokumentumfilmet is magáénak tudhat főszereplőként és zeneszerzőként: a 2014-es fikciós dokumentumfilmet, a 20.000 nap a földönt, illetve a One More Time with Feelinget két évvel ezelőttről, amely a zenész fiának elvesztését és az erről szóló album munkálatait dolgozza fel. Nick Cave a filmzenék mellett természetesen továbbra is turnézik és stúdióalbumokat ad ki a The Bad Seedsszel és

június 21-én még Budapesten is fellép.

Rév Dániel

Rév Dániel a Filmtekercs gyakornoki programjában vesz részt. Ha te is jelentkeznél, kattints ide!

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com