Ha Snoopyról beszélünk, a rajzoló Charles M. Schulz mellett muszáj észben tartanunk az animációs rendező, Bill Meléndez nevét is, aki több, mint harminc Peanuts tévéfilmet és két sorozatot adott a világnak.
A Peanuts 65 éve, 1950. október 2-án született egy újság hátsó oldalának képsoraként. Már az első kockán feltűnt a mindig depis Charlie Brown, két nappal később pedig besétált a képbe a képregényvilág legkedvesebb kutyája, Snoopy is. A képsorok az egész világon népszerűvé váltak, így csak idő kérdése volt, hogy mikor tűnnek fel a filozófikus gyermektársadalom figurái a tévé képernyőjén is.
A Peanuts karakterei elsőként Ford hirdetésekben bukkantak fel 1959-ben – már ezeket a kisfilmeket is Bill Meléndez animálta, aki hamar jó barátságba keveredett a szereplőket megalkotó Schulz-cal. Lee Mendelson producerrel közösen hamarosan megalkották első fél órás animációs filmüket a Snoopy és a karácsonyt (középső képen), ami 1965. december 9-én debütált a CBS csatornán – a később Emmy-díjat nyert film óriási siker lett, mindmáig a legnépszerűbb Snoopy különkiadás. Az ígéretes nyitányt további darabok követték – végül több, mint 30 special edition látott napvilágot, melyek többségéhez Schulz eredeti képsorai adták az alaptörténetet. Ha nem is érdemes végignézni valamennyi különkiadást, érdemes szentelni egy-egy fél órát a fenti klasszikus mellett a szintén Emmy-díjas Snoopy és a halloweennek (lenti képen), a Snoopy és a szerelemnek (fenti képen) vagy a Phil Roman rendezte Is This Goodbye, Charlie Brown?–nak.
Az ünnepi kiadások mellett az évek során négy egészestét film is készült. A Barátom, Charlie Brown, a szívfacsaró Snoopy, gyere haza!, a Race for Your Life, Charlie Brown és a Jó utat, Charlie Brown! közül az utolsó 1980-ban készült – a rajongóknak 35 évet kellett várnia, hogy kedvenceik ismét egy nagyfilmen szórakoztassák őket: a Snoopy és Charlie Brown – A Peanuts film négy évvel az utolsó különkiadás után igazi örömünnep a gyereksereg fanjainak.
Sokszor látjuk (gondoljunk csak például a Garfield rajz- és élőszereplős filmekre), hogy a képregényben remekül működő karakterek és gegek hogyan halnak el az animáció során – a Peanuts esetében ilyesmiről szó sincs. Mivel a rajzfilmek megalkotásában 2000-ben bekövetkezett haláláig a képsorok atyja is közreműködött – sőt azt követően is, hiszen a poszthumusz készült 8 különkiadás is az ő ötletein alapult –, a Peanuts filmek gyakran annyira szerethetők, mint papír társaik. Igazán ötletes, hogy bár a filmek gyerekekről szólnak, mégis felnőttek kölcsönzik hangjukat a karaktereknek, miközben a képregényben Snoopy verbalizált gondolatait a rajzfilmekben csupán gesztusokkal fejezik ki az alkotók. Bár sokan vitatják, hogy jó döntést volt-e Snoopyt szavak nélkül hagyni, az egy fegyvertény, hogy 2013-ban a TV Guide minden idők legjobb tévés animációinak negyedik helyére sorolta a Peanuts különökiadásait.
