Fókuszban Ráadás

Száz évnyi stíluskavalkád – A nagy Gatsby filmzene

the_great_gatsby-music_from_baz_luhrmanns_film-(deluxe_edition)-2013Ritka az olyan sztárgyülekezet, mint ami A nagy Gatsby esetében megfigyelhető. És leginkább a soundtrackek előadóit végignézve eshet le a kortárs könnyűzenezene imádóinak álla: közel húsz, a hallgatóközönség által abszolút, a kritika által pedig többé-kevésbé nagyra becsült zenész/énekes működött közre.

Nem csak emiatt számít igazi ínyencségnek a Gatsby filmzenéje (pláne akkor nem ugyebár, ha a nézőnek esetleg fogalma sincs, hogy mitől döglik ma a légy, de legalábbis a tini). Sokkal érdekesebb, hogy nagyjából százévnyi zene és stílus keveredik a szűk egy órás lemezen. Mindezt úgy kell elképzelni, hogy egyszerre kapunk eredeti, kimondottan a film számára készült dalokat és az elmúlt negyven év egy-egy nagy slágerének feldolgozásait.

A feldolgozásokat illetően azt gondolom, senki nem vitatja, hogy veszélyes terep, hiszen azt, ami egyszer már bevált, nehéz újra osztatlan sikerre vinni (ez egyébként magára a film alapanyagára, Fitzgerald A nagy Gatsbyjére is igaz lehet). Itt azonban valamennyi előadónak sikerült a fő koncepció alapján egyedi, különleges és kimondottan jó dalokat összehozni: meghagyni az eredeti szerzemény lényeges vonásait, hozzáadni egy kicsit a húszas évek talpalávaló könnyűzenéjéből, és mindezt felturbózni a kortárs popzene jellegzetességével: a dübörgő basszussal. Ez a recept leginkább a Back to Black című dalnál vált be, amelyet eredetileg Amy Winehouse adott elő 2006-ban, most pedig Beyoncé és André 3000 dolgozott fel. Winehouse ebben a dalban még az ötvenes évek girl group stílusára épített, és ezt vegyítette a sajátos jazz-szeretetével, ezzel szemben a dal új előadói sokkal közelebb állnak a modern popzene rapes, hip-hopos vonalához, és ez alapjaiban formálja át a Back to Blacket: a Winehouse-féle visszafogott fájdalommal teli, női énekre épülő szerelmes dalból ez kerekedett ki:

De hasonló változásokon ment át a Roxy Musictól a (Bryan Ferry), a U2-tól a Love is Blindness (Jack White), de az imént már tárgyalt énekesnő Beyoncé és Jay-Z közös 2003-as slágere, a Crazy in Love is, ami Emeli Sandé előadásában kimondottan előnyére változott.

Jay-Z egyébként igencsak nagy szerepet játszik a soundtrack létrejöttében. Nem csak az előbb említett dal egykori előadójaként említhetjük meg, sőt talán ez a legkevesebb, amit neki köszönhetünk jelen esetben. Az amerikai rapper több dalt is írt a film számára, és az album nyitódalát, a 100$ Billt ő maga adja elő, Kanye Westtel közösen pedig a No Church In The Wildot. De még ennél is fontosabb megjegyeznünk, hogy Jay-Z a filmnek és a zenéjének egyaránt executive producere (legalább ha nem jön be a rapper-karrier, megvan a B-terv).

No, persze nem szabad megfeledkeznünk a film számára íródott dalokról sem. Bár mindegyik passzol a filmhez, egyikkel kapcsolatban sem lehet igazán negatívumokat felsorolni, hiszen egytől-egyig profi munkákról van szó, mégis van három, ami igazán említésre méltó: a Young and Beautiful, a Together és az Into the Past.

A Young and Beautiful, melyet Lana del Rey ad elő a film legsikeresebb dalává vált, a rádiókban azóta is töretlenül játsszák, youtube-os megtekintési száma hűen tükrözi a közönség szeretetét. Az énekesnő karakteres hangja jól passzol a reményteli szerelmes dalhoz, és a film hangulatvilágát is jól visszaadja, nem véletlen hogy maguk az alkotók is e köré a dal köré építették a film „mítoszát”. Ez a dal ugyanúgy mindig eszünkbe fogja juttatni A nagy Gatsbyt, mint annak idején Baz Luhrman egy másik alkotását, a Rómeó Júliát a The Cardigans Lovefool című slágere.

A The XX Together című dala viszont már más tészta. Nem éppen rádióbarát, és valószínűleg soha egyetlen buliban sem fogják lejátszani, még összebújós szám gyanánt sem. Ennek pedig nagyon egyszerű oka van, az egyébként brit elektonikus poszt-punk és indie zenekarként számon tartott The XX eddigi pályafutása során soha nem a könnyen behatárolható zenéket tett le az asztalra, és albumról albumra, sőt akár még azokon belül is váltogatta a stílusát. Ebben a dalban a chilles, minimalista hatásra törekedett, és a finom elektronika, a visszafogott rock, egy csipetnyi szimfonikus zene és az ének dominanciájának rendkívül hatásos elegyét sikerült létrehozni: számomra nem csak a soundtrack cd, de az utóbbi idők egyik legkedvesebb dala.

Az Into the Past azért igazán jelentős darabja a CD-nek, mert abban éri el csúcspontját az amúgy egész albumot belengő elektronikus zene. Itt már abszolút ez uralkodik, ami nem is csoda, lévén hogy az előadója Nero, a dubstep és a drum and bass jeles képviselője. Míg az albumon található többi dalban mindig megpróbáltak az instrumentális zenékre alapozni, vagy azt elegyíteni, itt már csak színtiszta elektronikát kapunk, félúton a populáris és a rétegzene között.

A cd borítóján feltüntetett 21 track egyébként ne csapjon be senkit, valójában ennél lényegesen kevesebb a filmben is felfedezhető zenei tartalom. Található itt ugyanis pár dialóg és két remix (az egyik az Over the Love-ból, a másik a Young and Beautifulból készült, s azt kell mondanom, mindkettő sokkal energikusabb, hatásosabb… szóval jobb, mint az eredeti, de tény, hogy a filmbe nem fért volna bele ebben a formában). Valamint csak a miheztartás végett egy Craig Armstrong szerzeményt is felfedezhetünk a legvégén, ha már egyszer ő írta a score-t, de az ő munkássága sajnos már nem kapott helyen ezen a lemezen, s még ebbe az egybe is „belerondít” Tobey Maguire egy monológja a nagy Gatsbyről.

Az ilyen kis kellemetlenségeket leszámítva azonban egy rendkívüli, majdhogynem zseniális anyagot hallhatunk. Persze nem a komolyzene kedvelőinek, még csak nem is a szokványos filmzenék rajongóinak szánva, hanem azoknak, akik a könnyűzene felé nyitottak, akik szerették a filmet, akik különleges dalokat akarnak hallani. Érdemes megvenni, és sokszor meghallgatni.

Avatar

Wehli-Nardai Dorina

Wehli-Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film. nardaidorina@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..