Fókuszban Ráadás

Az Emmy-jelölések elé: Szerintünk ezek voltak 2018-19 legjobb sorozatai

Ahogy az Emmy-díj szavazóinak, úgy nekünk sem volt könnyű dolgunk. Rengeteg minőségi munka született az elmúlt évadban, de döntenünk kellett. Így döntöttünk…

Ahogy az amerikai televíziósok, mi is a 2018. június elseje és 2019. május harmincegyedike között vetített televíziós produkciók közül válogattuk ki a számunkra legkedvesebb, legszórakoztatóbb és/vagy legfontosabb darabokat. A kategorizálást kerültük, nálunk együtt szerepel tévéfilm és sorozat, dráma és vígjáték, dokumentum- és minisorozat.

Íme a Filmtekercs toplistája…

 

20.   Parfüm

Ölni kell azért, hogy szeretve legyél. Ez a mottója, és ez lett címe is a sorozatról januárban megjelent kritikánknak. Már ebből is látszik, hogy az eredeti regény és annak mozifilmes feldolgozása itt csak nyomokban vagy inkább a szereplők motivációiban jelenik meg. Patrick Süskind Parfüm című regénye a 18. századi Párizsban játszódik, ezt ülteti át nagyjából hasonló módon Tom Tykwer 2006-os filmjében. A szinte teljesen ismeretlen német stáb egy merész újragondolást, az eredetihez csak lazán kapcsolódó adaptációt mutatott, de éppen ez a sorozat legnagyobb erénye. A 6 részből álló történet két idősíkon fut. A film elején brutálisan meggyilkolt énekesnő gyilkosa utáni nyomozás az egyik, az ő gimnazista kora és barátai a másik szál. A sorozat mindkét szálban kiemeli a szeretetéhség motívumát, ami az eredetit regényben is megvan, bár a mostaninál kevésbé hangsúlyosan.

Parfüm

A Parfüm sosem lesz sokak kedvence. Sejtelmes hangvétele csak az egyik ok, a regény alapos ismeretének követelménye lehet talán a másik. Nem tucat-újragondolásról van tehát szó, de mégis milyen legyen egy igazi adaptáció? (Sergő Z. András)

 

19.   The Kominsky Method

Az, hogy a Golden Globe-díjas The Kominsky Methodot az utóbbi év egyik legkirályabb sorozatának tartom, lehet annak is a jele, hogy végérvényesen elkezdtem öregedni – vagy annak, hogy a 70 az új… nem is tudom… hogy a hetvenévesek is menők. Chuck Lorre legújabb alkotása óda a barátsághoz, óda a művészethez, óda az életszeretethez, óda a humorhoz és óda a bölcsességhez, ami bizony csak a korral jön el.

Az egész sorozat úgy ahogy van telitalálat: komoly témákat tálal nagyszerűen humorral, isteni mellékszereplőket vonultat fel – hogyan felejthetnénk Danny DeVito jutalomjátékát urológusként? –, jól balanszíroz a poénok és az érzelmek között. S bár szöveg szinten is briliáns, igazán a két főszereplője, Michael Douglas és Alan Arkin tölti meg élettel. Douglas hosszú évek után egyik legerősebb alakítását nyújtja – nem véletlenül díjazták ezt is Arany Glóbusszal –: a saját karrier híján színésztanárként dolgozó Sandy szerepében egyszerre huncut életművész, újra és újra próbálkozó szerető, szarkasztikus alkotó és ellentmondásos barát. Partnere – a szintén díjra jelölt – Arkin remek ellenpontját nyújtja – kettejük párosa pedig igazi dinamit duó. (Molnár Kata Orsolya)

 

18.   Aranyélet – harmadik évad

Az HBO saját gyártású gengsztersorozata, tavaly decemberben ért véget. A három évadot megélt Aranyélet amerikai szériák szintjén mesélte el a Miklósi család történetét, amely egy nagyon erős ívet leírva érte el az egyébként meglehetősen megosztó befejezését. A sorozat az elejétől kezdve ügyesen bánt a nézőivel a számos kikacsintással és humoros társadalmi utalásokkal, az utolsó évadra viszont ezt egy újabb szintre emelték: folyamatosan játszottak a közönség elvárásaival és teóriáival.

Mindez a fináléban csúcsosodik ki – a manapság megszokott gengszterfilmes sémáktól teljesen eltérő fordulatot véve az Aranyélet családtörténeti vonulatát kihangsúlyozva zárta le Miklósiék sztoriját. Ha esetleg kimaradt volna az évtized egyik legjobb magyar sorozata, ami bemutatta Olasz Renátót és Döbrösi Laurát a magyar tévénézőknek, akkor érdemes pótolni. Már csak azért is, hogy megtudd, ki is az a bizonyos Endre bá! (Rakita Vivien)

 

17.   Barry – második évad

Bill Hader és Alec Berg vékony késélen sétál a Barry esetében. Vigyázniuk kell, mert egyik oldalon az abszurd vígjáték, másikon a depresszív dráma áll. Mégis a Barry-nél nem érződik annyira az erőlködés, és a második évad még gördülékenyebb. Főhősünk maga is fejlődik a színészet terén, és ezzel párhuzamosan a készítők is javulnak a koncepció kidolgozásában. Egyre inkább körvonalazódik, milyen az a Barry-hangulat: egy meglehetősen random sorozat, mely olykor a szélsőségekre, máskor az apró nüanszokra apellál. Foglalkozik az emberekkel az embertelen gengszter- és bérgyilkosvilág keretei közt, és azon tanakodik, vajon jár-e megváltás azoknak, akik mások életét elveszik.

A mókás színjátszóköri bénázásoknál most még viccesebbek az elcseszett bérgyilkosjelenetek is, amiről egy külön epizód is készült a 2. évadban. Könnyen lehet, hogy az év – de biztos, hogy a Barry című sorozat – legviccesebb epizódja a tae-kwon-do család „legyalázása”. Az ilyen szegmensek és a szociopátia határait firtató történetmesélés miatt marad különleges az HBO sorozata. (Szécsényi Dániel)

 

16.   Narcos: Mexico

Három szinte hibátlan Narcos-évadot követően készült el a Narcos: Mexico, amely ugyan hivatalosan nem folytatása a Netflix drogkartelles sorozatának, valójában mégis az. Visszaköszön a folyamatos narráció, a jól ismert hangulatkeltés, a fullasztó közeg és az erős képi világ, amelyben a néző szinte érzi a forróság, az ital, a pénz és a drog fülledt szagát. Míg azonban a korábbi évadok hírhedtebb karakterekkel dolgoztak – Pablo Escobart senkinem sem kell bemutatni és a Cali-kartellt is sokan ismerhették korábbról is -, addig a Mexikó marihuána- és később kokainkirály Miguel Ángel Félix Gallardó már jóval kevésbé ismert alak. Ez pedig nagyon jót tett a 4. évaddal előrukkoló sorozatnak. Hiszen hiába minden izgalom, erőszak, erős képi világ és mély karakterjellemzés, a bevált formula is elfáradhat egyszer.

Ezt megelőzendő a készítők most ismeretlenebb vizekre eveztek, amellyel csökkent a Narcos dokumentarista-jellege: az átlag néző szemében legalább is. Míg Escobar sorsa világhírű, azaz bár a feszültség ugyanúgy megvolt, tudtuk, hogy mire megy ki a játék, addig ez az évad tele van brutális meglepetésekkel. És ebben a kizökkent állapotban szinte újként lehet értékelni a korábban látott pozitívumokat. Arról nem is beszélve, hogy a főszereplőt alakító Diego Luna kiemelkedően jól hozza Gallardó meghasonlott, hullámvasút-szerű jellemét. Akinek bejött az előző három Narcos, az ezt is imádni fogja! (Kajdi Júlia)

 

15.   The Haunting of Hill House

A The Haunting of Hill House az év egyik legnagyobb sikere volt. És valóban, a Crain család szenvedései nem hagynak gondolatok nélkül. A kísértetekkel fűszerezett sorozat pszichoterápia szintű válaszokat ad a gyász és félelem mibenlétéről. A The Haunting of Hill House Shirley Jackson azonos című regényének adaptációja. A ház, mint testmetafora innen ered, ami különösen érdekes, ha belegondolunk, hogy az írónő nagyapja és további felmenői mind építészek voltak.

A The Haunting of Hill  House sorozat története a szereplők szubjektivitásán alapul. Ugyanazt a történetet mesélik újra és újra a Craig család immáron felnőtt tagjai, akiket annak idején egy éjjelen az apjuk betuszkolt a kocsiba, ezzel kimenekítve őket a kísértetházból. Ám az apjuk arról sosem beszélt, hogy az anyjukat miért hagyta hátra, hogy mi történt vele. A történtek különböző verziói nem csak azt mutatják, hogy ki mire emlékszik a gyerekkori traumából, hanem hogy az életében ki milyen és mennyire sikeres megküzdési technikát választott magának. Ettől tulajdonképpen a horror műfajából átúszik a pszichodráma boncolgatós, elemzős, érzelmeket felfejtő lassúságba, amiben a kísértetelemek inkább csak fűszerezésként jelennek meg. Ez pedig rendkívül jól áll a sorozatnak, mélyíti, tágítja, érdekesebbé teszi. (Keller Mirella)

 

14.   Egy házasság helyzete

Pofonegyszerű ötlet a high-concept, túldramatizált sorozatok világában: az Egy házasság helyzete egyetlen helyszínen, két szereplőt mozgatva, tízszer tíz percben mesél egy válságba jutott párkapcsolatról. A két főhős házassági tanácsadásra jár, de a sorozat nem itt, hanem a „váróteremben”, egy pubban játszódik, ahol a szeánszok előtt bevárja egymást a két fél, ezalatt pedig végtelen vitákba bonyolódnak.

A minisorozat sikere a négy fő alkotón múlik: Nick Hornby író, Stephen Fry rendező, Rosamund Pike és Chris O’Dowd színészek koncentráltan, szellemesen és ötletesen töltik meg élettel az akár sablonosnak is nevezhető szituációt, így a sorozat meglepően őszinte és mély eredményeket tud felmutatni unalom és megcsalás, tehetetlenség és fásultság témakörében. Pergő párbeszédek, szórakoztató popkulturális és közéleti referenciák, meglepetésekre építő dramaturgia – az Egy házasság helyzete üde színfolt a romantikus dramedyk terepén, megéri benevezni az összesen is alig nagyjátékfilmnyi játékidőre. (Gyöngyösi Lilla)

 

13.   Éles tárgyak

Jean-Marc Vallée, miután az HBO számára elkészítette az egész „szentháromságot” (értsd: szerették a nézők, a kritikusok és a szakma) teljesítő Hatalmas kis hazugságok első évadját, új kollaborációba kezdett a csatornával. Az alapanyag ismét egy nőközpontú bestseller lett, ezúttal a Holtodiglan írójának első, azonos című regénye. A főbb szerepekre ismét A-listás művészeket sikerült leszerződtetni, vagyis könnyen hátra lehetett volna dőlni annak tudatában, Vallée megint megcsinálja ugyanazt.

Nagyobbat azonban nem is tévedhettünk volna, hisz a kanadai rendező nem éppen az önismétlésről híres. Az Éles tárgyak sokkal inkább épít a hangulatra, a történetet övező érzésekre és érzelmekre. Nem a cselekmény határozza meg ezeket, hanem a kettő együtt épül, együtt válik kerekké. Ettől lesz a sorozat formai bravúr, egy minden pillanatában átgondolt, precíz rendezői munka – és nem utolsósorban Amy Adams karrierjének egyik, ha nem „A” fénypontja. (Németh Barna)

 

12.   Cocaine Coast

A sorozat, amit valószínűleg tizedannyian láttak, mint ahányan szeretnék. Azok mindenképpen, akik hiányolják napjaink repertoárjából azokat a klasszikusabbnak tekinthető gengszterfilmeket, amelyek nem az erőszakra és az akcióra helyezik a hangsúlyt, hanem a jelenség hátterére. Akár Scorsese legendás Nagymenőkje, a Cocaine Coast is egy felemelkedés- és bukástörténet, ahhoz hasonlóan, igaz történet alapján.

Persze nem csak a szüzsé, hanem a történet elemei is ismerősek lehetnek, mégsem lehet azt mondani, hogy mindezt láttuk már. Nem, mert az alkotók odafigyeltek, hogy a történet megkapja a helyi, spanyol ízt, megspékelve mindezt a nyolcvanas évek hangulatával. Ezektől az összetevőktől lesz igazán különleges a sorozat, ettől tud olyat, amit a Szicíliában, New York-ban vagy Dél-Amerikában játszódó társaik nem. (Németh Barna)

 

11.   Briliáns barátnőm

Elena Ferrante már hosszú ideje híres Nápolyi regénysorozatának első könyve, a Briliáns barátnőm lett a sorozat első évadja. Az HBO-ról alapvetően tudni lehet, hogy az általa támogatott projektek törekednek az autentikusságra és az egyedi hangvételre, és ez Ferrante adaptációja esetén igazán kiemelkedő. A sorozat az eredeti helyszín tökéletes restaurációjával, kiemelkedő olasz színészeket alkalmazva kelti életre Ferrante brutálisan őszinte, néhol egészen megrázó történetét.

Lila és Elena barátsága kettejük alapvető különbségeinek ellenére alakul, formálódik, mélyül, teszi a két lányt egyre bölcsebbé az élet kegyetlen igazságaira. A lakótelepi világ hatalmi harcai az utcán, a szemük előtt játszódnak le, az életük egyik alapvető meghatározója pedig a pénz, illetve annak hiánya. Nem csak azoknak ajánlom, akik szeretik az olasz beszéd dallamát, hanem akik keresik az elgondolkodtató, őszinte sorstörténeteket.  (Márki Zsófia)

 

10.   Sex Education

Emlékszel a kínos szexuális felvilágosító órára az általános vége felé? Hogy mennyit nevettél, amikor banánra próbáltál gumit felhúzni vagy hogy milyen hevesen tagadtad, hogy te bizony sosem nyúlsz magadhoz? És arra, hogy mindez mennyire nullát sem ért, amikor eljött a bizonyos pillanat? Hát igen. A Netflix humoros, bájos és brit mivoltából fakadóan földhözragadtabb szexes coming-of-age sorozata pontosan ennek az egész rendszernek állít fricskát kiemelve, hogy a fiatal kor egyik legmeghatározóbb emlékére lelkileg sem lenne rossz felkészíteni a tiniket. A Sex Education főszereplője, a mindig kedvesen esetlen Asa Butterfield, szexterapeuta anyja révén jóval tájékozottabb a témában, mint iskolatársai és közeli barátai. Így a suli bajos csajával belekezd egy saját praxisba, hogy segítse az elveszett egyedeket.

A sorozat széles skálán fedi le a korosztályos problémákat úgy, hogy közben szórakoztató tud maradni. Életszagú, vicces, hol szomorkásabb, hol felemelőbb, hol pedig már-már szívbemarkoló az alkotás, attól függően, hogy éppen melyik karaktert követjük nyomon. A Netflix fontos témába tenyerelt be és olyan kendőzetlen őszinteséggel mutatja be a szexuális kérdések és kételyek tárházát, ahogyan nekünk is hozzá kéne állnunk. Igen is meg kell tanítani a fiatalokat beszélni erről, hogy teljes, boldog és biztonságos életet élhessenek nemtől, nemi identitástól és szülői nyomástól függetlenül. És ha már szülői nyomás: Gillian Anderson mint a hippi, könnyűvérű és drogozós szexterapeuta anyuka egyszerűen zseniális. (Kajdi Júlia)

 

9.   Our Planet

David Attenborough ezúttal a Netflix égisze alatt készítette el aktuális dokumentumfilm-sorozatát, amely még a természettudós lenyűgöző munkásságából is kiemelkedik. Az Our Planet új szintre emeli a kisképernyős természetfilmek képi és hangi minőségét. Csodálatosan erős, megható vagy éppen szívet melengető jelentekkel világít rá, milyen gyönyörű is a Föld. És arra is, mi mindent veszített az elmúlt évtizedekben az állatvilág terén. Hiába szól azonban egyértelműen a környezetszennyezésről és a környezetvédelem fontosságáról a sorozat, nem demagóg vagy szájbarágós a megvalósítás.

Az alkotás a világ különböző pontjaira kalauzolja el a nézőt az olvadó gleccserek zuhatagától kezdve, a kiszáradt pusztaságon kajlódó zebrákon át az óceánok legmélyebb pontjain élő sosem látott állatvilágig bezárólag. Tűpontos felvételek, eszméletlen színorgiák és a jól megszokott hibátlan dramaturgiai eszközök mind a kamerajéták, mind a hangmunka tekintetében. A sorozat ráadásul informatív is és azt is bemutatja, hogy az eddigi féradozások, tilalmak és törvények milyen eredménnyel védtek meg egyes fajokat, azaz azt, hogy van remény. Az idei év egyik legfontosabb sorozata az Our Planet! (Kajdi Júlia)

 

8.   Russian Doll

Natasha Lyonne már az Orange is the New Blackben is ellopta a show-t, a Russian Dollban pedig teljesen szabadjára engedte az egyéniségét – társalkotóként egyébként is volt rá lehetősége. A netflixes sorozat azonnal megkapta az „Időtlen időkig, csak halállal” címkét, de egyrészt ezt már lefoglalta a Boldog halálnapot! című horror, másrészt a folyton elhalálozó, és a születésnapi buliját újból és újból átélő Nadia történetétől távol áll a koppincsolás.

A Russian Doll kíméletlen önmarcangolás, ami körülbelül az évad felétől – egy kulcsfontosságú fordulat hatására – terápiává válik, és mindeközben sosem felejt el maróan vicces lenni. Az pedig külön bravúr, hogy ezt a sokrétű sztorit képesek voltak mindössze 8 darab, 20-30 perces epizódban elmesélni! A sorozatnak lesz új évada, ami számomra nagyon furcsa, mert tökéletesen kereknek éreztem a lezárást, de így is kíváncsian várom, hogy milyen irányt vesz majd a folytatás. (Rácz Viktória)

 

7.   Az alelnök – hetedik évad

Kétségtelenül napjaink egyik legviccesebb gárdája immár hetedik éve tart görbe tükröt a politika, és rajta keresztül a közélet elé. S teszik mindezt megalkuvás nélkül, kendőzetlenül, néha egy-egy tabut is ledöntve. Hisz nem sokan mernek elmenni odáig, hogy a poén hátterében mondjuk az abortuszpolitika vagy olyan szörnyűségek álljanak, mint mondjuk egy terrortámadás.

De Az alelnöknek pont ez adja a sava-borsát, hogy megtalálja azt a perspektívát, ahonnan bármin lehet nevetni. Manapság pedig van is mit kikarikírozni, az amerikai politikára pont annyira ráfér gúny, mint néhány közéletet foglalkoztató kérdésre. Az alelnök csapata pedig egy ziccert sem hagy ki, minden magaslabdát lecsap, mint például a #notmee, ami valószínűleg az év egyik legjobb poénja. (Németh Barna)

 

6.   The Marvelous Mrs. Maisel – második évad

Ahogy a sorozat alkotóinak előző sorozata, a mára már abszolút kultikussá vált Szívek szállodája, úgy a The Marvelous Mrs. Maisel is az egyik legüdébb színfolt a sorozatok rengetegében. Egy nagy dumás, okosan humoros főszereplő már fél siker, akiért lehet izgulni és akit lehet szeretni. Midge Maisel ilyen nő. Egy háziasszony a hatvanas évek New York-jában, aki standup komikus akar lenni, miután férje elhagyta őt egy fiatal titkárnőért. Az előző évad gyönyörűen vezette fel az eseményeket, amit a második évad parádésan folytat, ráadásul most még a szintén fantasztikus mellékszereplők is nagyobb teret kapnak Midge történetében.

The Marvelous Mrs. Maisel

Pontos és vitriolos korrajz, egy kedves történet és egy sziporkázó színészgárda fogadja a nézőt, és nem is kell több: így lesz a The Marvelous Mrs. Maisel napjaink talán legszerethetőbb sorozata. (Németh Barna)

 

5.   Neverland elhagyása

Ha nem is a legjobb, de a legnagyobb hatású, a leginkább felkavaró darab ezen a listán a Michael Jackson szexuális zaklatási ügyeit taglaló dokumentumfilm-sorozat. A sorozat név nehezen húzható azért rá, hiszen két, egyaránt szűk két órás epizódról beszélünk, ami sorozatnak kevés, dokumentumfilmnek sok. A Neverland elhagyása legnagyobb sikere talán ebben van, hogy ez egy hosszú dokumentumfilm, amiben van idő mindenre.

Hiszem, ha látom – ez volt a szkeptikusok és hivatásos ellenzők, Michael Jackson rajongók legnagyobb ellenérve az HBO márciusi premierje idején. Félretéve azt az aprócska tényt, hogy én inkább nem látnám szívesen mindazt, amiről a fiúk beszélnek, van egy sokkal fontosabb szempont. Ez pedig a hitelesség. James Safechuck és Wade Robson hosszú, gyakran nagyon megrázó történetei kerek egésszé teszik a filmet. Nem tudom, és nem is akarom kizárni, hogy a fiúk később esetleg anyagi kapcsolati tőkét gyarapítottak, de nem is ez a lényeg. Hanem hogy ha ma megkérdeznénk tőlük, újracsinálnák-e az egészet, vagy lennének ismeretlen, de kiegyensúlyozott senkik, nem kérdés, hogy az utóbbit választanák. (Sergő Z. András)

 

4.   Fleabag – második évad

Sosem volt egyszerű szavakba önteni mi is – vagyis inkább kicsoda – Fleabag, de annyi biztos, hogy a Phoebe Waller-Bridge teremtette karakter a második évadra elért a csúcsra, pedig már az első etap sem volt kismiska. A történet lazább lett, nyitottabb és ennek megfelelően cinikusabb és szókimondóbb. Waller-Bridge megalkotta a karaktert, aki tudja magáról, hogy csak egy fikciós lány, és aki nem viccel. Pedig mindenki azt hiszi, hogy viccel, de ami viccnek tűnik, az csak az igazság.

A durva, kendőzetlen igazság, amit percenként a nézőhöz fordulva ont magából Fleabag, aki most nem gyászol, hanem újjáépül, miközben apja esküvőjére készül; s közben egy kicsit belezúg az esküvő levezénylésére felkért fiatal papba. Zajlanak az események, a néző nevet a viccnek vélt igazságokon, a Fleabag mesterművé nemesedik, Waller-Bridge-nek pedig már lehetne ácsolni a trónt a komédiaírók panteonjában. (Németh Barna)

 

3.   BoJack Horseman – ötödik évad

Aki komolytalan műfajnak/médiumnak gondolja az animációt, az előtt két feladat áll: nézze meg a BoJack Horsemant és szégyellje össze magát (a sorrend tetszőleges). A Netflixnek rengeteg zseniális presztízssorozatot (és persze még sokkal több borzalmat) köszönhetünk, de még az erős felhozatalból is kiemelkedik az antropomorf ló története, aki kiégett sitcomsztárként tengeti szenvedélybetegségekkel és depresszióval teli mindennapjait.

Persze láttunk már ezernyi hasonló antihőst ember formájában, de BoJack csak eszköz az alkotók kezében arra, hogy megmutassák a show business poklát és komplex társadalmi-politikai- lélektani problémákat boncoljanak. Az ötödik évad szintet is lépett, hiszen ebben a sorozat már saját magát is kritizálja a negatív hősfigurájuk akaratlan népszerűsítése miatt. Egyszerre végtelenül nyomasztó és eget rengetően vicces, mindez lenyűgözően kreatív animációval kiegészülve – a BoJack Horseman ötödik évada megérdemli a dobogós helyezést. (Rácz Viktória)

 

2.   When They See Us

Amikor egy sorozat vagy film, ráadásul igaz történet alapul véve arra vállalkozik, hogy ártatlanul bebörtönzött fekete és latino fiúk kálváriáját mesélje el, szinte biztosak lehetünk benne, hogy faji kérdésről lesz szó. Sőt, szinte biztosak lehetünk benne, hogy egy tanmesét fogunk látni. Nos, Ava DuVernay jól meglepett minket, mert hogy a When They See Us minden, csak nem tanmese, pláne nem tanmese a faji kérdésekről.

A When They See Us egy történet arról, hogy mindenki hibázik, de mindenki eldöntheti, milyen úton indul tovább. Hogy makacsul ragaszkodik a vélt (és nem mellesleg megcáfolt) igazához vagy enged. Hogy eldönti, hogyan tud ember maradni, hogy mi a fontos számára. A When They See Us sok ember sorsát követi nyomon, sok válaszlehetőséget látunk. Nyújthat vigaszt a család vagy a vallás. Van, aki kitart és van, aki megtörik. Látjuk, hogy befolyásolható a közvélemény a jól tálalt populizmussal, látjuk, hogy még a szabadság földjén is képes meginogni az igazságszolgáltatás és látjuk, milyen az igazi rosszindulat, a jó szándék… és látjuk a véletlent. És látunk egy gyönyörűen megírt, eljátszott és okosan és mértéktartóan rendezett sorozatot. (Németh Barna)

 

1.   Csernobil

A Csernobil – sportnyelven szólva – titkos favoritként futott az első helyre, mert azért előzetesen meglepődtünk volna. Utólag azonban már teljesen egyértelmű. Sokan sokszor elmondták, leírtuk véleményünket, amelyben egy kollektíve meglévő, ennyire konkrétan mégis ritkán előhívott emlékezetről szóltunk. A Csernobil az utolsó szőnyegig és frizuráig hiteles, maga a tévé képernyőjéről lepattanó ’80-as évek. Ez azonban a dolgok egyszerűbb része. Ehhez nem kell más, csak jó könyvtár és nagy fenék.

Csernobil HBO minisorozat (Jared Harris)

A Csernobil legmeghökkentőbb tulajdonsága a csempék és frizurák mögött meghúzódó totalitárius berendezkedés tűpontos ismerete. Ennyire mélyenszántó, a mai kornak is aktuális mondanivalót a szocialista rendszerekről, cipészből lett párttitkártól az igazságot kutató tudósokat megfigyelő KGB hálózatig a vasfüggönyön innen is ritkán kapunk alkotóktól (utoljára talán A mások élete volt rám ilyen hatással), hát még a nyugati blokktól. Hiánypótló, egyedi alkotás. (Sergő Z. András)

Ha még többet akartok nosztalgiázni, itt a tavalyi toplistánk 2017-2018 legjobb sorozataival!

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..