Fókuszban Ráadás

Életük szerepe – Akiket Tarantino emelt (vissza) a köztudatba

Első hallásra megdöbbentő, ám utólag megkérdőjelezhetetlen színészválasztás – ez a megoldás Quentin Tarantino egyik védjegye. Cikkünkben nyolc olyan színészt sorolunk fel, akik a rendezőzseni ikonikus szerepeinek köszönhetik a nagy visszatérést vagy a felemelkedést.

1.   Christoph Waltz (Hans Landa)

A rosszarcú osztrák esete a Tarantino-hatás legékesebb példája, hiszen Christoph Waltz a ’70-es évektől egészen a 2000-es évek végéig többnyire epizodista volt a germán filmgyártásban. Waltznak piszok nagy malaca volt, hiszen egy korszakos zseni figyelt fel rá. QT már kukázta volna a Becstelen brigantyk forgatókönyvét, mert nem találták meg a tökéletes Hans Landát, de a stúdió nem adta fel a keresést. Állhatatosságuk jutalma Waltz lett, Waltzé pedig az összes nívós elismerés, beleértve az Oscart is, a pszichopata zsidóvadász szerepében nyújtott alakításáért.

A Tarantinóval való közös munka pedig nemcsak sikert hozott, hanem a színészi arculatváltást és állandó tengerentúli foglalkoztatottságot is. Jöttek sorban a felkérések: előbb a Zöld Darázs és a Vizet az elefántnak főgonosza, később Roman Polanskitól Az öldöklés istene következett, majd folytatódott Tarantinóval a jutalomjáték.

Ha van tuti befutó egy német fogorvosból lett fejvadász szerepére, amelyet történetesen Tarantino írt, az Christoph Waltz. A Django elszabadul jólelkű Dr. King Schulzaként minden várakozást felülmúlva ismét bezsebelte a szakma legfontosabb díjait (az Oscar, a Golden Globe és a BAFTA szobrocskáit). Népszerűsége pedig azóta sem csorbult: a Bond-filmek és a Tarzan legendája antagonistájaként is feltűnt. 2020 pedig minden bizonnyal díjesélyes, legalábbis újabb áttörést jelentő év lehet számára, hiszen Waltz az Akadémia két nagy kedvenc szerzői filmesével, Woody Allennel és Wes Andersonnal is forgat. (Gyenes Dániel)

 

2.   Daryl Hannah (Elle Driver)

Daryl Hannah 18 évesen Brian De Palma 1978-as, Őrjöngés című filmjében mutatkozott be, az igazi nagy áttörést azonban Ridley Scott Szárnyas fejvadásza hozta meg számára. (Valószínűleg a replikáns szerep hatására választották be a színésznőt 1984-ben Amerika 10 legszebb testű hölgye közé.) A kilencvenes évekre azonban a színészi karrierje stagnálni kezdett, ezért sokak véleménye szerint Quentin Tarantino rizikót vállalt, amikor  rá osztotta a Kill Bill egyik kulcsszerepét.

Elle Driver, a szexi, jéghideg bérgyilkos azonban telitalálat volt az Asperger-szindrómás Hannah számára, aki hónapokig gyakorolta a kungfu mozdulatokat és a szamurájkard használatát a szerep kedvéért. Tarantino pedig egy 75 pontos filmlistát is ajánlott számára a minél hitelesebb alakítás érdekében. A kemény felkészülés még akkor is megérte, ha a színésznő röviden úgy foglalta össze a karakter lelkivilágát: egyszerűen csak gonosz.

A szerep új lendületet adott karrierjének. A hidegrázós jelenet, amikor nővérruhában besétál a kórházba, sokak jelmezkérdéseit oldotta meg hosszú időre – ikonikussá vált. És mivel Elle Driver az egyetlen, aki túlélte a Fekete Mamba támadásait, egy esetleges harmadik részben, amiről időnként hallani mostanában, Uma Thurman mellett az 58 éves színésznő is biztos pontnak tekinthető. (Mlinárik Mariann)

 

3.    David Carradine (Bill)

Arra, hogy QT rajong a televíziós sorozatokért, a Volt egyszer egy… Hollywood a legkézenfekvőbb bizonyíték. De a rendező már korábbi alkotásaiban is kifejezte ezirányú rokonszenvét, például azzal, hogy kultikus sorozatszínészeket kért fel filmjei fő- vagy mellékszerepeire. A Kill Bill címszerepére például azt a David Carradine-t, aki hírnevét a több változatot is megélt, Kung Fu című sikerszériának köszönhette.

A bérgyilkos személyisége alapjaiban a vándor életmódot folytató, rendíthetetlen nyugalmú szerzetes, Kwai Chang Caine vonásaira épül, csakhogy a figura tiszteletet parancsoló bölcsessége kiegészül azon éjsötét tónusokkal, melyek a színész B-filmes szerepválasztásait (Magányos farkas), vagy akár halálának körülményeit jellemezték. Így válik Bill a Tarantino-univerzum egyik legvonzóbb pszichopatájává, aki merengve furulyázik, tábortűz mellett osztja a napi bölcsességet, de ha érzelmei úgy diktálják, gond nélkül fejbe lövi alkalmazottját/szerelmét/legkedvesebb tanítványát.

A Kill Bill sikere drasztikus változást nem hozott David Carradine karrierjében, utóbb azonban már látható, hogy Bill figurája karrierösszegző szereppé nemesedett a színész életművében. (Kiss Tamás)

 

4.   Don Johnson (Big Daddy)

Don Johnson csupán néhány epizód erejéig tűnik fel a Django elszabadulban, ám szerepeltetése jellegzetes bizonyítéka Tarantino önreflexív színészválasztásainak.

Az egykori sorozatsztár (Miami Vice, Trükkös hekus) kifinomult ízlésű zsaruszerepeinek köszönheti hírnevét, és az általa alakított Big Daddy éppen a színészi múltnak hála válik duplafenekű karikatúrává. A hófehér öltönyben pompázó, texasi oligarchát ugyanis két esetben is az öltözködés terén hozzák zavarba. Először a fekete címszereplő vonul be birtokára rikítóan kék öltönyben, ráadásul lovon ülő szabad emberként. Másodjára pedig a Ku Klux Klán tagjaként mutatkozik meg Don Johnson, csakhogy csapatának alattomos támadását igencsak megnehezíti, hogy támogatói alig látnak ki az elszabott, fehér csuklyán. Tarantino rabszolgatartókon csattanó, szatirikus poénjai tehát a színészválasztás által többletjelentéssel is gyarapodnak.

A nyúlfarknyi, mégis emblematikus jelenetsor pedig újra felhívta a rendezők figyelmét Don Johnsonra, így nem csoda, hogy a színész azóta a „2010-es évek Tarantinojának” kikiáltott S. Craig Zahler két bűnfilmjében (Büntető ököl, Dragged Across Concrete) és a Rideg világban is felbukkant. Hozzá kell tenni, hogy Tarantino örök pajtása, Robert Rodriguez is sokat tett a színész köztudatba emeléséért, amikor a Machete egyik hasonszőrű mellékszerepét rá osztotta. (Kiss Tamás)

 

5.   Jennifer Jason Leigh (Daisy Domergue)

A szokatlan szerepválasztásairól ismert Jennifer Jason Leigh a korhatáros függetlenfilmek egyik királynőjének tekinthető, hiszen több kultikus rendező is tudatosan épített a színésznő erotika iránti nyitottságára. Elég csak Paul Verhoeven Hús és vér című történelmi filmjére, vagy David Cronenberg bizarr sci-fijére, az eXistenZ – Az élet játékra gondolni.

Éppen ezért izgalmas, hogy Quentin Tarantino a fonákjáról fogta meg Jennifer Jason Leigh legemlékezetesebb női hőseit. Az Aljas nyolcas Daisy Domergue-ja ugyanis hiába tartozik a gyengébbik nemhez, megtestesült gonoszként tűnik fel a filmben. Tarantino pedig mindennemű nőiségtől megfosztja ezt a figurát. Daisy köpköd, káromkodik és manipulál, miközben őt magát is számos gusztustalan atrocitás éri a filmben: férfitársai hol a ragu maradékát szórják az arcába, hol vérrel hányják le, vagy agyvelőt fröccsentenek rá. A fokozatosan bemocskolódó, hátborzongató „boszorkány” pedig épp azáltal válik Jennifer Jason Leigh karrierjének legizgalmasabb szereplőjévé, mert a színésznő elállatiasodó alakításával eléri, hogy egyetlen percre se tudjak a vadnyugat férfias közegében egy nővel azonosulni.

Jennifer Jason Leigh pedig megállíthatatlan. Az Aljas nyolcast követően is az egyedibb hangulatú filmeket részesíti előnyben. Feltűnt például a white trash közegben játszódó Jólétben, de az utóbbi évek legkülönlegesebb sci-fijében, az Expedícióban is. (Kiss Tamás)

 

6.    John Travolta (Vincent Vega)

A ’70-es évek táncoslábú sármőre a Szombat esti láz Tony Manerojaként egészen az Oscar-jelölésig jutott, de mire véget értek a ’80-as évek, Travolta már csupán epizódszereplő volt Hollywoodban, ott is csak a kispályán.

Meglehetősen hajmeresztő belegondolni, hogy a Ponyvaregény kokainista bérgyilkosát alakító színész előző szerepe egy pelenkavicc volt – Travolta a Nicsak, ki beszél!-szériával egyszerűen hülyét csinált magából. Tarantino azonban bebizonyította, hogy még nagyon is lehet érdemben foglalkoztatni a színészt, ráadásul egy olyan önironikus, mémmé nemesedő szerepben, amely kultikus táncjelenetével a szebb múltra is reflektál. Az már csak a sors iróniája, hogy Vincent Vega szerencsétlen halála akaratlanul is Travolta banális pályaképét vetítette előre.

Mert hiába került vissza John Travolta a Ponyvaregénnyel az elit ligába, és érdemelt ki újabb jelölést az Akadémiától, a Szóljatok a köpcösnek! Arany Glóbusza után újra megindult a hullámvasút. A manapság már inkább botrányai miatt ismert színész pocsékabbnál pocsékabb filmekben szerepelt azóta, például a filmtörténet egyik legrosszabb filmjében, a Háború a földönben egy csapott homlokú űrterroristaként bukkant fel. (Gyenes Dániel)

 

7.   Kurt Russell (Kaszkadőr Mike)

Russell első évtizede a szakmában nem bővelkedett sikerekben, tengernyi tévéfilm és B-kategóriás sorozat nyúlfarknyi szerepében kereste a kitörési lehetőséget. A türelem rózsát termett, hiszen egy Elvis Presley életrajzi filmben (Elvis) az a John Carpenter rendezte, aki később a Menekülés New Yorkból és A dolog főszerepét is rábízta. És bár ezután a VHS-korszak olyan ikonikus darabjaiban szerepelt, mint a Tango és Cash vagy a Csillagkapu, Russell mégis megrekedt az átgondolatlan vállalások börtönében. 

Aztán Tarantino előállt a Russell karrierjét nagyszerűen leíró Kaszkadőr Mike karakterével. A 2007-es Halálbiztos pszichopata sorozatgyilkosa egyszerre mutatta meg az egykori Snake Plissken karizmáját és kiaknázatlan tehetségét. A film zárása pedig nem is lehetett volna találóbb: Russell legendás mennyiségű pofont kap, ami rá is ébresztette a veteránt, hogy ideje ráncba szedni megtépázott hírnevét.

A színész azóta olyan nagyköltségvetésű szériákban is feltűnt, mint a Halálos iramban vagy A galaxis őrzői, és közkedvelt rétegfilmben is rótta már a vadnyugatot (Csontok és skalpok), újrázása Tarantinóval (Aljas nyolcas) pedig pályája egyik legjobb alakítása lett. Nem is volt kérdés, hogy összejön-e a mesterhármas a Volt egyszer egy…Hollywoodban. Pláne, hogy a rendezőlegenda szerelemprojektje épp arról az időszakról szól, amelyben Russell is küzdött a kiugrásért. (Gyenes Dániel)

 

8.   Pam Grier (Jackie Brown)

Pam Grier a 70-es évekbeli blaxploitation-korszak királynőjeként vált filmtörténeti ikonná, többek között olyan filmeknek hála, mint a Coffy vagy a Foxy Brown. A ’90-es évekre azonban alulfoglalkoztatott lett a színésznő, egyszerűen felőrölte a stúdiórendszer. Tarantino viszont a Jackie Brownnal igyekezett jutalomjátékot biztosítani a háttérbe szorult Griernek.

Nem véletlen tehát, hogy a Jackie Brown legszebb pillanata az a vallomás lett, amelyben a kisiklott életű címszereplő megfogalmazza társának, hogy jobban fél az elmúlástól és az újrakezdés lehetetlenségétől, mint a körülötte legyeskedő gengszterektől. A monológ azért annyira megható, mert Pam Grier közben nemcsak a sokadrangú légitársaság stewardesseként dolgozó hősnő félelmeit osztja meg a közönséggel, hanem a sajátjait is.

QT főhajtása a színésznő és Foxy Brown előtt egyértelmű: míg Elmore Leonard eredeti regényében, a Rumpuncsban a hősnőt Jackie Burke-nek hívják, és ő egy fehér bőrű stewardess, addig Tarantino a légiutas-kísérő nevét és bőrszínét is megváltoztatta a tiszteletadás okán. Pam Grier karrierösszegző szerepében pedig az a leggyönyörűbb, hogy a blaxploitation-hagyományt meghaladva QT nem aknázza ki az ötvenes éveinek küszöbén is gyönyörű színésznő testi adottságait, és bosszúszomjas vérfürdőre sem ad neki lehetőséget, a címszereplő kizárólag az esze segítségével kerekedik felül férfitársain.

Ám ami Jackie Brownnak sikerült, az Pam Griernek nem. Hiába játszotta el a színésznő Tarantino életművének legárnyaltabb nőalakját, az újrakezdés sajnos nem adatott meg számára. (Kiss Tamás)

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..