Ráadás

Terminátor 4 filmzene

terminator-4-ost

terminator-4-ostSzeretem a heroikus zenéket, az olyanokat, amik hallatán az ember legszívesebben kitárt kebellel állna a vihar útjába. Hogy aztán a Terminátorhoz ez illik-e? Danny Elfman (Batman, Mission:Impossible, Az Álmosvölgy legendája, Chicago) szerencsés kézzel ötvözte a még épp elviselhető mennyiségű könnyes hősiességet a T4-hez sokkal inkább passzoló fémes, gépies, poszt-apokaliptikus hatásokkal.

A lemez a híres Terminátor-téma variációjával nyit. Az Opening című szám nemcsak bevezeti a T-dallamvilág frissítését, hanem egyben a leghallgathatóbb, legfilmzenébb szám is a cédén. Danny Elfmant sose kell félteni, és most is kitűnő munkát végzett: az új variáció ugyan messze nem olyan emlékezetes (és dúdolható-dobolható), mint az eredeti téma, de a legjobb, amit ki lehetett hozni belőle annak másolása vagy ellenkezőleg, túlfacsarása nélkül. Nem sárga és nem savanyú, viszont nem is annyira a miénk, mint régen.

Szükségét érzem világossá tenni, hogy ez eddig határozott dicséret volt. A T4 zenéje csak a nagy elődökkel összevetve érződik kevesebbnek, egyébként korrekt darab. Mondjuk, a lemez többi száma nem is csinál mást, mint tartja a korrektség színvonalát. Ahol feszültség kell, feszül, ahol akció kell, izgalmas lesz, teszi a dolgát. Az ember könnyen felismeri mindazt a motívumot, ami a Terminátor-érzést akarja felkelteni benne: az összecsapódó fém hangja (á la T2 nyitó képsorok), erőteljes dobritmus, intenzív zenekar, de nemigen érdemes hallgatni magában, nem egy filmen kívül is élvezhető alkotás.

Kiemelhető a Broadcast (különösen a második fele), mint a nyitódarab utáni legélvezhetőbb szám. Aztán a Harvest, mely épp az ellenkezője: hallgathatatlan, viszont megmutatja, milyen jó munkát végzett Elfman az aláfestéssel, az egész dallamvilág tónusával.

A Freeside meglehetősen szép gitárvariáció az új Terminátor-témára. A Reveal/The Escape, a lemez második leghosszabb darabja (az Opening után) igen erősen nyit, de úgy ellaposodik már a harmadik percére, hogy nem is értem, miért kellett ilyen hosszúra hagyni. Annál jobb a filmvégi Salvation: szép, melankolikus szám, a harmadik legfilmzenébb.

Az album végén az Alice in Chains Rooster c. száma kapott helyet. Értem én, hogy kötelező egy ilyen, de semmi köze a filmhez, és ezt a rossz szokást sose tudtam megbocsátani a stúdióknak.

Összességében egy teljesen – ismét ezt a szót kell használnom – korrekt filmzenei album született meg Danny Elfmantől. Nem a legjobb Terminátor-zene, és messze nem a legjobb Elfman-zene, de a dolgát megbízhatóan ellátja. Akár egy gép. Olykor pedig, amikor a humánum megérinti, magasra kitör a gépi középszerből – és muszáj visszaemlékezni: ugyanez tette naggyá a két klasszikus filmet.

Terminátor 4: Megváltás
Reprise Records, 2009

1. Opening
2. All is Lost
3. Broadcast
4. The Harvester Returns
5. Freeside
6. No Plan
7. Reveal/The Escape
8. Hydrobot Attack
9. Farewell
10. Marcus Enters Skynet
11. A Solution
12. Serena
13. Final Confrontation
14. Salvation
15. Alice in Chains: Rooster

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Tárca rovatot vezeti. havasmezoi@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..