Harrison Ford mindössze egyetlen Oscar-jelölést gyűjtött be élete során A kis szemtanúért; nem is árnyalt színészi játéka az, ami a beszélgetések főszereplőjévé teszi. Mi az, ami miatt mégiscsak a filmtörténet megkerülhetetlen ikonjává vált? Az, hogy talán nincs még egy színész, aki annyi emblematikus legendát adott volna a világnak, mint ő: Harrison Ford Han Solo, Indiana Jones és Rick Decard egyszemélyben – valljuk be, ezek közül egy is elég lett volna a halhatatlansághoz.
10. Sabrina (Sidney Pollack, 1995)
A Billy Wilder klasszikus 1995-ös, Sidney Pollack által elkövetett, még talán az eredetit is felülmúló remake-jében Humphrey Bogart után Harrison Ford kísérelte meg morcos üzletemberként meghódítani a sofőr bájos lányát, Sabrinát (Julia Ormond). A film a romantikus komédiák igazi gyöngyszeme, szuper karakterekkel és idézni való idézetekkel, igazi hideg téli estékre való szívmelengető. A két filmet összevető írásunkat itt olvashatjátok! (Molnár Kata Orsolya)
9. Ébredj velünk (Roger Mitchell, 2010)
Az Ébredj velünk remek példa, hogyan kell kezelni az öregedést. A bájos tévés szerkesztő (Rachel McAdams) és a mufurc egykori tévés legenda (Harrison Ford) barátságát középpontjába helyező bűbájos komédiában Ford Diane Keatonnal az oldalán int be a kornak, és hihetetlen jóízű humorral és nagy adaggal öniróniával lubickolja végig a film minden egyes percét. Szerencsére az alkotók nem a deres halántékú sztárt tették meg a film romantikus hősének, és ezzel megkímélték a nézőket a kínos feszengéstől. Ford még sosem volt ennyire szerethetően ellenszenves, látszik mennyire élvezi a játékot és a kollégákkal való közös munkát – és ez bizony a filmet is kiemeli az átlagos romkomok sorából. (Molnár Kata Orsolya)
8. Dolgozó lány (Mike Nichols, 1988)
Égnek álló, borzalmas frizurák, válltöméses zakók, Carly Simon – mai szemmel ugyan már megmosolyogtatóak a nyolcvanas évek allűrjei, azonban tény, hogy a Dolgozó lány története időtálló. Az őt rendre kihasználó főnökeivel szemben Tessnek (az akkor még minden plasztika nélkül is bájos Melanie Griffith) nincs más fegyvere, csak az esze – abból viszont bőséggel megadatott neki. Amikor főnöke, Kate (Sigourney Weaver) egy síbaleset miatt több hétre parkolópályára kerül, Tess fogja magát, és elkezd utat törni magának a Wall Street-i bürokrácia útvesztőjében. Persze ilyenkor az sem árt, ha maga Indiana Jones áll az ember lánya mellett, hogy a kötelező jellegű szerelmi szál is biztosítva legyen. Egyszerű film tehát a Dolgozó lány – a szó lehető legpozitívabb értelmében. (Polgári Lilla)
7. A szökevény (Andrew Davis, 1993)
Amíg a fiatal Harrison Ford a kalandfilmek és a sci-fik kedvence, addig idősödve az akciófilmek népszerű hősévé vált. Hogy ez a szerep is jól áll neki, mi sem bizonyítja jobban, hogy erre a listára ebből a műfajból is több került. Így A szökevény is, ami nemcsak gyerekkorom egyik meghatározó darabja, hanem remekbe szabott, csavaros forgatókönyvével, hős karakterével ismét nyert. Dr. Richard Kimble (Harrison Ford), akit felesége meggyilkolásával vádolnak, persze ártatlan. Naná, hogy szembeszáll az FBI-jal is. Naná, hogy ő nyer… Azok a drága ‘90-es évek! (Sergő Z. András)
6. Az elnök kölöngépe (Wolfgang Petersen, 1997)
Az elnök különgépe a legegyszerűbb meghatározás szerint a Die Hard-széria szoknyája alól kibújt patrióta akcióthriller. Volt időszak, amikor a hősök kemények, kigyúrtak és sebezhetetlenek voltak, de a ’80-as évek hard body akciófilmjei után az évtized végén és a ’90-es évek fordulóján John McClane-nel megszületett a túlélő akciók szubzsánere. A vonulatnak sallangmentes darabja a Wolfgang Petersen által rendezett államfői magánháború is, Ford pedig magabiztosan hozza a családjáért aggódó, felelősségteljes, kemény és szikár elnököt, aki minden tekintetben méltó ellenfelére talál Gary Oldman személyében. Más kérdés, hogy a filmet legalább olyan mértékű patriotizmus hatja át, mintha Roland Emmerich álmainak forgatókönyvét Michael Bay vitte volna vászonra, a cenzúra pedig kivágatta volna belőle azokat a jeleneteket, amelyek nem az Egyesült Államokat és/vagy az elnököt éltetik. (Rókus Ákos)
5. A Birodalom visszavág (George Lucas, 1980)
A Birodalom visszavág a legjobb az összes Star Wars film közül. Akad azért, aki vitatkozik ezzel az állítással, de az kétségtelen, hogy nagyon erős film. A jeges Hoth-tól a Felhővárosig terjedő mozgalmas helyszínek, az izgalmas történetszálak, a csillagokháborúja-hangulat bizony mind emlékezetes jeleneteket és felejthetetlen atmoszférát biztosítanak. Ráadásul itt teljesednek ki igazán a karakterek. Luke (Mark Hamill) egyre erősödik az erőben, és le kell győznie a sötét oldal kísértését – aztán elveszti a kezét. Han Solo (Harrison Ford) pedig nem csak egy szerethetően öntörvényű, de azért a Hollywood ilyen típusú karaktereit kötő szabályok miatt eléggé kiszámítható csempész – múltjának feltűnő árnyai egyre finomabbra rajzolják profilját. És a végén lefagyasztják… Nem éppen vidám hangulatú lezárások ezek egy közönségfilm, ráadásul egy folytatás esetében, de éppen ezért különleges: nem próbál mindenáron a nézők kedvében járni, de pont ezzel minden más Star Wars filmnél jobban a hatása alá vonja őket. (Pásztor Balázs)
4. Az elveszett frigyláda fosztogatói (Steven Spielberg, 1981)
Egy név: Indy. Bocsánat, lányos zavaromban már teljesen félrebeszélek. Indiana Jonest akartam írni. A férfi, aki toronymagasan kiemelkedik a kalandfilmek legkarizmatikusabb főhősei közül. A régész, aki drótkeretes szemüvegén túl, polgári állásától eltekintve a legkeményebb kalandor széles e világon. Aki fittyet hány a nácik haragjára, nőért és kincsért az életét kockáztatja. Persze Tom Selleck biztosan máshogy keltette volna életre a karaktert, de kétséget kizáróan boldogabbak vagyunk Forddal. A neve alatt kultikussá vált figura bőrdzsekiben, kalappal a fején, ostort csattogtatva hódította meg a világ szívét, aki miatt évente többször is hajlandóak vagyunk a lejátszó, vagy a televízió előtt gubbasztani, holott már milliószor láttuk minden történetét. Ford pimasz, merész és egyszerre kacér játéka oly univerzálissá tette a kalandort, hogy nem lehet nem kedvelni. Főleg, mert látszólag semmitől sem fél: sem a nőktől, sem a haláltól. Bár azért a kígyóktól falra tud mászni. Nyolc Oscar-jelölés, négy díjra váltva, és egy örök élmény mindazoknak, akik keresik a kalandokat. (Tóth Nándor Tamás)
3. Csillagok háborúja (George Lucas, 1977)
Egy pillanatra belegondolni is félelmetes, hogy Harrison Ford anno a szövegolvasási kézségei révén ölthette magára Han Solo karakterét. Az más kérdés, hogy ma már nem tudjuk különválasztani a kettőt, de hagyjunk fel a képzelgéssel, nem is kell ezt tennünk. Pont úgy, ahogy azzal a gondolattal sem szabad kacérkodnunk, hogy mivé lenne Solo karaktere Ford nélkül, ezáltal a Csillagok háborúja a színész nélkül. Nincs még egy ilyen hivatásos űrcsempész, aki legjobb cimborájával, egy vukival járja az űrt, óriási tartozást halmoz fel, ám egy nő segélykérésére, a busás jutalom érdekében lovagias szellemben válaszol. Pont úgy, ahogyan illik. Stílusa laza, viselkedésére gyakran a faragatlanság jellemző, ám kalandvágya és félelmének teljes leplezése erős párhuzamot alakít ki Indiana Jones karakterével. Ha hihetünk a pletykáknak, és Lucas tényleg hasonlóságot vélt felfedezni Ford és Solo között, akkor sokan szeretnénk megismerni a színészt személyesen is. Biztosan őriz még most is magában akkori szerepeiből egy nagy adag vagányságot és cinizmust, melyek révén igazán híres színész lett. (Tóth Nándor Tamás)
2. Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag (Steven Spielberg, 1989)
A klasszikus Indiana Jones trilógia záródarabja sokak szerint – szerintünk is – minden idők legjobb Indiana Jones filmje. Erre a filmre tökéletesen kiforrott már a kalandor régész (Harrison Ford) figurája, és a második részre kicsit leülő sorozat az idősebb Jones (Sean Connery) megjelenésével új lendületet kapott – nem csoda, hogy Connery egy BAFTA és egy Golden Globe jelölést is begyűjtött alakításáért! A színész és Ford párosa hihetetlenül jól működik, bár a valóságban mindössze 12 év korkülönbség van kettejük között, mégis játszva elhitetik velünk, hogy apát és fiát látjuk a vásznon. A humor ebben a részben sokkal nagyobb hangsúlyt kapott, mint bármikor korábban, ami csak újabb jó pontot jelent a film mellett. Három Oscar-jelölés, egy a hangvágásért járó szobor, és egy sereg más szakmai elismerés is mutatja, hogy nem csak mi szerettük a filmet. (Molnár Kata Orsolya)
1. Szárnyas fejvadász (Ridley Scott, 1982)
A film hányattatásai közepette csak egy dolog maradt érintetlen: Harrison Ford nagyszerű teljesítménye. A Szárnyas fejvadász stúdió- és rendezői változatai, újravágásai és újrakiadásai között nagyjából minden megváltozott a filmben, átírták a cselekményt, megerősítettek és elgyengítettek bizonyos tanulságokat, de Ford játéka, mint a szikla, állta a vihart.
A Szárnyas fejvadász talán azért is került a listánk élére, mert Harrison Ford összes filmje közül ez a legbiztosabban értékes. (Igen, hosszú távon még a Star Wars filmek is kétségesek hozzá képest, Indiana Jonesról nem is beszélve.) De azért is, mert Ford játéka itt határozottan nagyszerű. Egészen más Deckardot alakít ugyan, mint ami a könyveredetiben szerepel (maga a film is egészen más), de ez a Deckard is teljes karakter: magabiztosabb, szikárabb és keményebb, közelebb áll a film noir detektívjeihez, mint Philip K. Dick kisembereihez, de éppúgy ott van benne a humánum sebezhetősége. Ami, tekintve a film végkifejletét, nem kis szó. Túlzás nélkül állítható, hogy csakis Ford teljesítménye teszi lehetővé, hogy egyáltalán elgondolkodjunk Deckard ember voltán, és hogy megrázhasson minket e lét bizonytalansága. (Havasmezői Gergely)
