Fókuszban Ráadás

Tízből tíz: Liam Neeson legjobb alakításai

Különleges képességekkel rendelkezik, és ezt mindig is tudtuk. Íme Liam Neeson karrierjének tíz legjobb alakítása!

A Dermesztő hajsza már a sokadik bosszúfilm Liam Neeson filmográfiájában, karrierje ugyanis új irányt vett a 2010-es évekre. A többször már B-kategóriásnak mondható alkotásokban felbukkanó ír színész azonban képtelen elérni, hogy csupán akciósztárként tekintsünk rá. Neeson korosztálya egyik legkarizmatikusabbja, aki tehetségből sem szenved hiányt. Hogy ezt bizonyítsuk, összegyűjtöttük a tíz legjobb alakítását – mint egy mementót, bizonyítva a több évtized alatt felhalmozott érdemeit.

 

10.   Igazából szerelem (Richard Curtis, 2003)

Kezdésnek egy kisebb szerepét szeretnénk megemlíteni, amivel sokunk szívébe zárta magát. Tucatnak tűnhet elsőre Neeson alakítása egy ekkora sztárgárdát felvonultató romkomban, mint az Igazából szerelem. Hiszen annyi felé terelődik a film fókusza, hogy képtelenség kitűnni. Ha viszont megvizsgáljuk, hol található az egyik legmasszívabb érzelmi gócpont, Neeson karaktere, Daniel egyből előbújik. A frissen özveggyé vált férfi épp próbálja feldolgozni a nyakába szakadt élethelyzetet. Felesége halála után mostohafia, Sam (Thomas Brodie-Sangster) számára pótolnia kell a megbízható szülői szerepet.

Az önmarcangoló gyászról hamar elterelődik a figyelme, amikor Sam bejelenti, hogy reménytelenül szerelmes. Daniel rögtön a segítségére siet, és mindent bevet, hogy a kisfiú élete első szerelmi élményét ne csalódásként élje meg. Liam Neeson karaktere a letargiából önzetlen és optimista figurává válik a filmben, miközben egy mentorszerepet is betölt a kis Sam számára. Alulértékelt ez a szerep, de az Igazából szerelem rengetegében nem tűnik el, mert Neeson talán sosem volt még ennyire szerethető, odaadó és romantikus. Nem mellesleg humora is van, de ez főleg a következő helyezettnél lesz tetten érhető. (Szécsényi Dániel)

 

9.   Atomcsapda (Kathryin Bigelow, 2002)

Az Atomcsapda megkésett film: Harrison Ford jellegzetes ’90-es évekbeli hősszerepeire és a tengeralattjárós filmek reneszánszára próbált rácsatlakozni akkor, amikor már mindkettő túlságosan kifutotta magát. Kathryn Bigelow szokása szerint hangsúlyosan macsó akciófilmet készített (nőt kb. 30 másodpercig látni a vásznon), amit az egyszerre túlcsavart és túl kiszámítható történet, az állandó, de kissé egyhangúvá váló fenyegetettség mellett főleg az ütős Ford-Neeson páros visz el a hátán.

Bár kettejük közül Fordé az izgalmasabb alak a párthű és maximalista, majd meglágyuló kapitányként, Neeson kellően erős és elnagyoltságtól mentes, hiteles ellenpontot nyújt vele szemben. A bármelyik pillanatban széteső szovjet atomtengeralattjárón Liam Neeson a legénység érdekeit is szem előtt tartó exkapitány, aki ha kell, beáll atlétában matrózkodni, viszont riválisát sem árulja el, amikor megtehetné. A látványosan túldimenzionált Atomcsapda az ő összjátékuk miatt lesz ma is nézhető darab. (Gyöngyösi Lilla)

 

8.   A Lego-kaland (Phil Lord & Christopher Miller, 2014)

A klasszikusan trenírozott drámai színész talán legkülönlegesebb szerepe ez. A Lego-kaland színes és flúgos világában ő játssza Rossz zsarut, a sztereotip mogorva fakabátot. Morgolódásával könnyen eladja a figurát, a fordulat azonban, hogy karaktere disszociatív személyiségzavaros. Néha ugyanis előbújik a figura fényes oldala, Jó zsaru, akit Neeson szokásától eltérően üde könnyedséggel formál meg, csupán a hangjával. Eleve humoros, hogy egy testben jelenik meg a kihallgatások legkiismerhetőbb rendőrségi módszere, de Neeson nemcsak élt a helyzet adta lehetőséggel, magasan abszolválta is azt.

Rossz zsaru teljesen illeszkedik a Neeson-sztereotípiához (különösen a 2010-es évekbelihez): fogait csikorgatva beszél, fenyegetőzik, és ha kell, dühében székeket borogat – hisz gyerekfilmről beszélünk. Karrierje során viszont sosem volt annál üdébb és játékosabb, mint Jó zsaru hangjaként. Szinte rá se lehet ismerni, sokan nem is tudták, hogy Neeson alakítja mindkét figurát. A Jó zsaru karakterével tehát sikerült saját antitézisét is megtestesítenie. (Szécsényi Dániel)

 

7.   Rob Roy (Michael Caton-Jones, 1995)

Sajnos az azonos évben bemutatott, hasonló történetet elmesélő, de többszörös büdzséből készülő A rettenthetetlen elhomályosította a Rob Royt, pedig skót lázadóként nemcsak Mel Gibson, hanem Liam Neeson is emlékezetes hős volt. Pályája során Neeson több kosztümös kalandfilmben és drámában játszott (egyik első filmje például a hírhedt Excalibur volt), de közülük talán a Rob Royban bontakozhatott ki leginkább, hiszen itt a címszereplőt alakította.

A feddhetetlen, a becsületéért harcba szálló, szerelmes, elnyomott és mindenre elszánt Rob Roy szerepe kiválóan illett az atlétatermetű, becsületességet és mindig egy cseppnyi szomorúságot árasztó Neesonhoz. Jessica Lange partnereként és a Tim Roth-John Hurt kettős ellenfeleként egyaránt emlékezetes az alakítása, a film végső párbaját pedig joggal tartják számon a műfaj egyik legjobbjaként – ez pedig a skót szoknyás Neesonnak legalább annyira az érdeme, mint a dölyfös Rothnak. (Gyöngyösi Lilla)

 

6.   Némaság (Martin Scorsese, 2016)

Meggyökerezhet-e a kereszténység egy olyan távoli kultúrában, mint a japán? Mi a célja Istennek a Japánban élő keresztények kínzásával? Honnan lehet tudni, hogy valaki tényleg megtagadja-e a hitét? Mi a hatékony fegyvere a japán hatóságoknak a keresztények ellen, és fordítva? Megannyi kérdés, amire a Némaság fájdalmas és összetett válaszokat ad.

Bár Martin Scorsese filmjének a főszereplője nem Liam Neeson, hanem az ő felkutatására induló fiatal szerzetesek, az események katalizátoraként hatalmas feladat hárul rá is. Neeson többször alakított papot pályája során (például a hasonló történetet elmesélő A misszió fiatalkori mellékszerepében), Ferreira atyaként elképesztően súlyos és komplex kényszerhelyzetet kell megjelenítenie, az árulás, betagozódás és Isten akarata között pengeélen táncolva. Neeson egyszerre sajnálatra méltó, megvethető és empátiát ébresztő figura, akinek eközben mégis megmutatkozik az ereje – így egyszemélyben megtestesíti mindazt a borzalmat, ami a társai számára még csak a kiindulópont lesz. (Gyöngyösi Lilla)

 

5.   Elrabolva (Pierre Morel, 2008)

A film, amivel minden elkezdődött. Egy 50 másodperces telefonbeszélgetés, ami egy nagy becsben tartott drámai színészt az elmúlt 20 év legtökösebb akcióhéroszává avatott. A 2000-es években teljes spektrumában felvonulnak az elmúlt 40 év jól elkülöníthető akcióhős archetípusai: visszatértek a ’80-as évek elpusztíthatatlan izomkolosszusai (The Expendables, John Rambo, Szupercella), nagy durcásan irtják az ellent a ’90-es évek aktakukacai (Wanted, Zöld Darázs) és tovább dolgoznak önmaguk megváltásán, a rögvaló talaján, a gyilkolásba belefáradt 2000-es évekbeli akciósztárok (Bourne-trilógia).

Az Elrabolva főhőse Bryan Mills az utóbbi kategóriát képviseli, azonban Liam Neesonnak sikerült egy önálló brandet építenie az általa megformált középkorú, nyugalomra vágyó, ám állandó gyilkolásra és keresésre ítéltetett karakter köré (Elrabolva 2-3., Non-stop, Ismeretlen férfi, Éjszakai hajsza). Az Elrabolvát azonban nem az önmarketing és Neeson színészi karrierjének teljes újrapozícionálása teszi maradandó filmélménnyé, hanem az ezer fokon pörgő akció, a bemutatott közeg realizmusa és a színész vérfagyasztó átalakulása.  Az Elrabolva után még menőbb lett geronto-akciófilmet csinálni (lásd még Gunman, Börtönregény, Red 1-2.), ez pedig nem kis érdem. (Dunai Marcell)

 

4.   Fehér pokol (Joe Carnahan, 2011)

Az ír színész újrapozicionált karrierjének egyik legmaradandóbb alkotása a Fehér pokol, ami a felszínen egy túlélésért folytatott hiábavaló küzdelem kegyetlen dokumentálásának látszik. Joe Carnahan filmje azonban sokkal többről szól, mint alaszkai munkások farkasokkal és a vadonnal való élet-halál harca. A film eredeti címe árulkodik erről a legjobban (The Grey – magyarul szürkeség): a filmben bemutatott túlélés az elme szürke zónájában játszódik, azt vizsgálja, hogy mi szükséges ahhoz, hogy egy férfi az utolsó leheletéig küzdjön az életért. Van-e olyan pillanat, amikor feladhatjuk a harcot? Van-e egyáltalán értelme az életnek, ha csupán egy merő küzdelem az egész?

Liam Neeson egy farkasvadászt alakít a filmben, aki a repülőgép szerencsétlenséget túlélő munkások vezetője lesz, és ő próbálja átvezetni őket az alaszkai vadonon. Az általa megformált Ottway sokat merít Bryan Mills (Elrabolva) megalkuvást nem ismerő, sziklaszilárd karakteréből, azonban sikerül árnyalnia is ezt a macsó képet. Ottway szerepében képes visszahozni azt a sérülékenységet és drámai erőt, ami Alfred Kinsey-t és Oskar Schindlert jellemezte, hitelesebbé és emberközelibbé hozva bármelyik akcióhős szerepénél. A film gyönyörűen megkomponált, nyitott lezárása pedig az utóbbi évek egyik legnagyobb érzelmi katarzisa (Dunai Marcell)

 

3.   Kinsey – Mindenki másképp csinálja (Bill Condon, 2004)

Szinte hihetetlen, hogy a 2000-es években, amikor minden videoklipből, filmből és plakátról ömlenek ránk a végletekig szexualizált képek – teljesen érzéketlenné tévő a nézőt ezekre – születik egy film, amit képtelenség végignézni szégyenkezés nélkül. Mindezt úgy, hogy a bemutatott korszak a ’40-es, ’50-es évek USA-ja! Alfred Kinsey a szexuális viselkedés kutatásának egyik úttörője volt, aki sajátos életvitelének és az emberi szexualitáshoz való hozzáállásának köszönhetően botrányos szereplője volt a kornak.

A címszerepet Liam Neeson alakítja, akit nem véletlenül jelöltek Golden Globe-díjra: az út, amit két óra alatt a karakterrel bejár, elképesztő. A félszeg biológus zseni, aki ultrakonzervatív apjának örökségét cipeli; a házasságában és a szexualitás felfedezésében kibontakozó kutató, majd az egyre szabadosabb elveket valló, magának való különc, aki leteszi a szexológia alapjait. Bill Condonnak sikerül kézzelfogható közelségbe hoznia ezt a sokszor ellentmondásos korszakot, olyan nyíltsággal beszél a szexuális viselkedések fajtáiról, mint előtte nem sokan, ennek kimondására pedig nem is találhatott volna alkalmasabb embert, mint Liam Neeson. (Dunai Marcell)

 

2.   Schindler listája (Steven Spielberg, 1993)

Oskar Schindler a náci párt tagjaként Jeruzsálemben a Sion hegyen van eltemetve. A második világháború alatt 1098 zsidót mentett meg „listájával”, mely „gyári munkásainak” nevét tartalmazta. Gyerekek, értelmiségiek, öregek mind helyet foglaltak a listán, így menekülhettek meg a holokauszt borzalmaitól. Steven Spielberg 1993-ban Oscar-díjas filmet forgatott a történetből, és Liam Neesont találta meg a főszerepre.

Rég láttam a filmet, de sosem felejtem el, amint a vége felé, mikor már nyilvánvaló, hogy Schindler totálisan elszegényedett a zsidókért tett anyagi áldozatok miatt, a ruhájáról szedegeti le a kitűzőket és mandzsettagombokat, és idegesen kérdezgeti a körülötte állóktól, hogy e csecsebecsékből hány ember életét menthetné még meg. Emlékszem, akkor találkoztam először azzal az attitűddel, hogy egy alkotásban nem feltétlenül jó vagy rossz egy karakter. Schindler először üzletszerzési célból vásárol egy gyárat, bár nincs különösebb problémája a zsidókkal, mégis a náci párt tagja – szóval eléggé elvtelennek, mégis megnyerő úriembernek tűnik. Ráadásul mindez Neeson sima modorú előadásában, amit az Akadémia Oscar-jelöléssel jutalmazott.

Liam Neeson nem csinált semmi különöset ebben a filmben; nem kellett őrjöngenie, mint Ralph Fiennesnak Amon Göth szerepében, egyszerűen csak visszaadta a történelem egyik legmegindítóbb sztoriját, és elmesélte a holokauszt szörnyűségeit úgy, hogy az ember úgy érzi, így történt, ez történt, se több, se kevesebb. És ezt Spielberg mellett az ő egyszerű, mégis nagyszerűen visszafogott játékának köszönhetjük. (Moldován Tünde)

 

1.   Michael Collins (Neil Jordan, 1996)

Michael Collins alakja megkerülhetetlen az ír történelemben – az Ír Köztársaság pénzügyminisztereként, az IRA hírszerzésének igazgatójaként majd főparancsnokaként és az ideiglenes kormány elnökeként szerepe a modern ír állam megalapításában megkérdőjelezhetetlen –, személye a világban azonban Liam Neesonnak köszönhetően lett közismert. Neil Jordan a férfi nevét viselő filmje nem az első feldolgozása volt a tragikus sorsú politikus életének, de két Oscar-jelölésének, a kiemelkedő kasztingnak (Neeson játszótársai között találjuk Julia Robertset, Alan Rickmant és Aidan Quinnt is) és az alakításáért számos díjat begyűjtő Neesonnak köszönhetően egyértelműen ez a legemlékezetesebb.

A filmet sokan bírálták azért, hogy a tényeket elég nagyvonalúan kezelte, de az észak-ír születésű színész játéka – még annak ellenére is, hogy a film forgatása idején közel 15 évvel volt idősebb, mint az általa életre keltett karakter halálakor – széles körben elismerést vívott ki: Golden Globe-díjra jelölték, Velencében pedig elnyerte a legjobb férfi színésznek járó Arany Oroszlánt. Neeson ekkor már túl volt egy-két kisebb-nagyobb kosztümös szerepen (Excalibur, A Bounty, A misszió), a nagy áttörést jelentő Schindler listáján, és azóta a Rob Royban is bizonyította, hogy jól áll neki a történelem. A Michael Collinsban ugyanazzal az átható erővel játszik, mint tette azt Spielberg Oscar-díjas mesterművében, de egy másik oldalról fogja meg a karaktert. Collins keményen küzd a szabadságért, ha kell, könyörtelenül – Neeson pedig megvillantja azt az ösztönös férfierőt is, ami később akciósztárrá tudja avanzsálni, miközben megtartja azt a kifinomultságot is, ami drámai alakításait tette mindig bitang erőssé. (Molnár Kata Orsolya)

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..