Fókuszban Ráadás

Tízből tíz – Ridley Scott

Pályafutását kiváló szerzői filmekkel kezdte, majd szép lassan biztos kezű álomgyári iparossá szelídült. Számos műfajban kipróbálta magát  még a szélhámos-filmmel (Trükkös fiúk) is kokettált – igazán maradandót azonban csak a science fiction terén alkotott. Hollywoodnak elkötelezett férfi létére még a feministák is szimpatizálnak vele, hiszen olyan tökös hősnőket varázsolt a mozivásznakra, mint Ellen Ripley, Pris, Thelma és Louise, valamint Clarice Starling. Ő Ridley Scott, aki 33 év elteltével leforgatta kultikus sci-fi-horrorjának előzményfilmjét; s most egy toplistával adózik neki a Filmtekercs, hogy tovább borzolja a Prometheus kapcsán megosztott nagyközönség kedélyeit.

 

10. G. I. Jane (1997)

A G. I. Jane óriási bukás volt – Demi Moore a legrosszabb női alakítás Raspberry-díját is megkapta a filmért –, tény, hogy nem ez Ridley Scott életművének legemlékezetesebb darabja. A kissé didaktikus ábrázolásmód, a hatásvadász patriotizmus és Demi Moore valóban gyenge játéka sem a kritikát, sem a nézőket nem tudta megnyerni magának. A film a mi tízes listánkra mégis felkéredzkedett.

Hogy mi ennek az oka? Az, hogy a  G. I. Jane messze több, mint Demi Moore kisportolt testének képeiből összeállított tabló: fontos, a konzervatív Amerikának egyáltalán nem tetsző kérdéseket feszeget, méghozzá teszi ezt igencsak provokatív – kritikusai szerint egyenesen agresszív – módon. A női egyenjogúság, annak gyakorlati megvalósíthatósága, a háború „privilegizáltsága” mind-mind olyan témák, melyek ilyen filmek híján könnyen végeznék a szőnyeg alatt. S persze ne felejtsük el azt sem, hogy a G. I. Jane fontos állomás volt Viggo Mortensen Aragornhoz vezető útján is… (Molnár Kata Orsolya)

 

9. Legenda (1985)

A 80-as években a fantasy műfaj már komoly népszerűségnek örvendett. A kölykök akkor már szerepjátékokkal játszottak, az AD&D aratott – a kardozós-varázslós mesék pedig a filmvászonra is beköszöntek. Persze, mi ebből Magyarországon nem sokat tapasztaltunk – de azért amikor átszivárgott egy-egy alkotás, akkor gyerekként majd megőrültünk érte. Csodálatos, látványos filmek, amik olyan mesék, amik felnőtteknek (is) szólnak? Ilyen tényleg van?

Volt bizony – és a Legenda az egyik leglátványosabb példa. Persze, ahogy a hasonló filmekben napjainkban is, a látvány igen fontos összetevőjük volt – de Ridley Scott alkotása még ma is óriási e téren. A mese, a történet, a tanulságokkal szolgáló szellemes forgatókönyv már akkor is háttérbe szorult – de a Legendának ebben sincs szégyenkeznivalója. Persze, ez csak egy kedves mese: a Sötétség Ura vs. Egyszarvúak küzdelemben egy ifjú legény, Jack (Tom Cruise ifjú titánként!) keveredik mindenféle kalandokba, de a film erényei (na meg a nosztalgiafaktor) mind a mai napig elegek ahhoz, hogy elnézzük a hibákat. (Pásztor Balázs)

 

8. Amerikai gengszter (2007, kritika)

Gengszterfilmek mindig is voltak és lesznek, egy olyan kaliberű rendező pedig, mint Ridley Scott, be kell, hogy mutatkozzon ebben a műfajban is. A történet minden idők legnagyobb fekete gengszteréről, Frank Lucasról (Denzel Washington) szól, aki a maffiafőnök, Bumpy sofőrjeként tanulja a „szakmát”, és annak halála után lépett be az ördögi hálózatba, maradt így teljesen ismeretlen a rendőrök előtt, és használta ki a vietnami háború káoszát.

Denzel Washington mellett van persze jó és rossz zsaru is. Az előbbit az a Russell Crowe játsza, akivel Ridley Scott már többször dolgozott együtt (Gladiátor; Bor, mámor, Provence; Robin Hood), utóbbit pedig természetesen Josh Brolin. A gengszterfilm hagyományait és műfaji sajátosságait földolgozó, nagyszabású mozi ez, amelynek tökéletesítéséhez maga az „eredeti” Frank Lucas  is besegített. (Sergő Z. András)

 

7. Hannibál (2001)

Annak idején megosztotta a nagyközönséget, hogy Ridley Scott ült a harmadik „Lecter-adaptáció” rendezői székébe, holott Clarice Starling ügynök karaktere tökéletesen beleillett a direktor maszkulin hősnőket szép számmal felvonultató életművébe. A szerves köteléknek egy parádés folytatás lett az eredménye, amely nem is annyira a címadó kannibál és az FBI ügynöknő kapcsolatának romantikus felhangjaira, sokkal inkább Starling ügynök nemi identitászavarára koncentrált.

S e tényt Ridley Scott egy kendőzetlen megoldással nyomatékosította is, hiszen hősnőjével hidegvérrel agyonlövetett egy gyermekét a mellén hordó anyát! Ugyanakkor Firenzében a reneszánsz örökségének legsötétebb oldalát ragadta meg, de azt is bebizonyította, hogy – a bárányokkal szemben – az emberevő disznók már nem hallgatnak. (Kiss Tamás)

 

6. Thelma és Louise (1991)

A Thelma és Louise húsz évvel ezelőtt egyike volt az első női road-movie-knak; majd egyből le is számolt a műfajjal. Azóta sem született, nem is születhetett hasonló film, melyben két nő jellemfejlődése egy ilyen nyilvánvalóan férfias közegben hitelesen bontakozik ki. Míg a közönség rajongva nézi, amint a hősnők egy 1966-os Thunderbird convertilbe járgánnyal végigszántják a déli államokat, a feministák a női egyenjogúság és a szabadság étosza alatt programfilmnek tekintik. A film ma már inkább a színészi alakításokért és retro jellegéért szerethető. Thelma és Louise belehajtottak a szakadékba, egy életre magukkal rántva ezt a műfajt és a két karaktert. (Vághy Anna)

 

5. A Sólyom végveszélyben (2001)

Amikor Mogadishuban lezuhant az első amerikai Black Hawk, az az egyik legszomorúbb és legfelemelőbb nap kezdete volt az Egyesült Államok hadserege számára. Ridley Scott filmje mélységes tisztelettel és profizmussal adja vissza azt a napot: a törzsi háború és az urbánus hadviselés kombinált poklát. Szinte szárazan. A tengerészgyalogosok és különleges egységek helytállása egy modern 300 is lehetett volna, a film viszont annyira földhözragadt, amennyire csak lehet.

És az, hogy semmi mozis heroizmus, semmi hamis pátosz nem lengi be, semmi karakteres főhős vagy ráerőltetett sztori – csak a valóság: az a legszebb tiszteletadás az igazi hősök előtt. Ridley Scott igen bátor döntést hozott ezzel, A Sólyom végveszélyben viszont ennek révén vált olyan kiemelkedő alkotássá, mely nagyban különbözik az összes többi háborús filmtől. (Havasmezői Gergely)

 

4. Fekete eső (1989)

A VHS-korszak legőszintébb zsarufilmjében Michael Douglas és Andy Garcia egy renitens yakuzát kísér Japánba, hogy a fogoly elveszejtését követően az oszakai alvilág legmélyére sodródjanak. A rendszer ellen lázadó gaijin azonban a távol-keleti közösségi szellemmel is szembe találja magát, s a Fekete eső elsősorban a kultúrák közötti konfliktus árnyalásában jeleskedik. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy azóta sem fényképezett senki úgy acélgyárat, mint Jan de Bont, a pátoszi filmzenék mesterévé avanzsáló Hans Zimmer pedig talán soha többé nem készített ennyire letisztult score-t. Ráadásul a filmet meghatározó videoklip esztétika harmóniáját bármennyire is igyekezett a rendező testvére, Tony Scott csúcsra járatni saját életművében, sosem sikerült e sablonosságával tiszteletteljes alkotást túlszárnyalnia. Mindent egybevetve: a Fekete esőnél kevés hangulatosabb zsarufilm készült. (Kiss Tamás)

 

3. Gladiátor (2000)

1999. májusának egyik estéjén jelentős mértékű ital elfogyasztása, illetve öt matrózzal való szkander-párbaj után Oliver Reed holtan fordult le bárszékéről. Ollie halála dilemma elé állította Ridley Scott rendezőt és stábját – végül az általa még le nem forgatott jelenetekben CGI animáció segítségével „keltették életre” a keménykötésű brit színészóriást, mely 3 millió dollárt emésztett fel. De nem emiatt annyira emlékezetes a Gladiátor. Scott fogta a szandálos-kardozós ókori peplum-filmek rég elfeledett műfaját, és sikeresen leporolva azt, hozzáigazította az ezredforduló elvárásaihoz és hi-tech látványvilágához.

A műfaj újraélesztése olyan jól sikerült, hogy mind a filmnek, mind a főszereplő Russell Crowe-nak Oscart hozott (emellett még három szobrocskát is bezsebelt). Utóbbi korábban már olyan filmekben bizonyított mint a Romper Stomper vagy a Szigorúan bizalmas, igazi sztárrá azonban a gladiátorrá lett római hadvezér megformálásával vált. Miként az ördögi Commodus-t alakító Joaquin Phoenix is itt vált keresett hollywoodi színésszé – talán az ő alakítása még Crowe-t is felúlmúlja, és akkor a számos brit színészlegenda (Reed mellett Richard Harris és David Hemmings is feltűnnek a vásznon) jutalomjátékát még nem is említettük.

A Gladiátor sikerén felbuzdulva történelmi kalandfilmek egész sora született az elkövetkezendő években, a filmrajongók pedig azóta is teli torokból kiabálhatják a főhős nevét, és nyugodtan elfelejthetik azt a legendássá vált bizonyos gázpalackot a kolosszeumbeli lovaskocsi alvázán. (Rudolf Dániel)

 

2. Alien (1979)

Listánk második helyezettje kétségtelenül a legfontosabb film Ridley Scott életművében. Egyike azon kevés alkotásoknak, melyek évtizedekre meghatározzák a mozi fejlődését: sem a sci-fi, sem a horror, sem a nők szereplése a vásznon nem lenne ugyanaz nélküle. És persze ez az a Ridley Scott-film, amit mindenki ismer; olyan nincs, hogy nem láttad az Alient.

A film az okos döntéseknek köszönheti a sikerét. H. R. Giger tervezői meghívásának a sci-fik legismertebb szörnye és legkarakteresebb atmoszférája lett az eredménye. A keveset mutató, leginkább csak sejtető horror-felépítés a korban ismeretlen szintre fokozta a nézői rettegést és azonnal híressé tette a filmet. Sigourney Weaver hősnővé írása ellentmondott minden bevált sablonnak, és megteremtette a női akcióhőst. Ridley Scott zsenije ebben a filmben mutatkozik meg a leginkább, és ezt a teljesítményét fogják ismerni akkor is, amikor a Prometheus-t már elfelejtették.

Külön öröm, hogy a film nem öregszik. A megemelkedett nézői tűrőképesség miatt már nem a világ legfélelmetesebb horrorfilmje, de változatlanul működik, és ugyanúgy sci-fiként is. Valószínűnek tartom, hogy újabb mozis generációk számára is működni fog. Vannak olyan okos szerkezetek, amiken nem fog semennyi idő. (Havasmezői Gergely)

 

1. Szárnyas fejvadász (1982)

Az idén harminc éves Szárnyas fejvadász nem csak a Ridley Scott-életmű kiemelkedő darabja, de minden idők egyik legjobban sikerült sci-fije is egyben. A szerencsés csillagzat alatt született kultuszfilm alapjául a sci-fi irodalomban megkerülhetetlennek számító Philip K. Dick Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal? című regénye szolgált, melyet Roland Kibbee, Hampton Fancher és David Webb Peoples forgatókönyvírók remek érzékkel csavartak meg itt-ott.

Szárnyas fejvadász

A cyberpunk műfaj egyik alapdarabjának számító alkotás kultikus státuszához sok minden hozzájárult: a film Oscar-jelölést hozó káprázatos látványvilága, Vangelis édes-bús melódiái vagy a jövőbeli noir ballonkabátos Deckardja (Harrison Ford) és replikáns femme fatale-ja (Sean Young) örökre a néző emlékezetébe vési magát, csakúgy, ahogy sosem felejtjük Rutger Hauer életének legjobb alakításaként elmondott könnyek-az-esőben monológját sem. A film több verzióban létezik, a  Ridley Scott féle, a bemutatás után tíz évvel napvilágot látott Director’s Cut merőben új értelmezési lehetőséget kínál a rajongóknak. A film folytatásáról folynak a tárgyalások, mi nagyon kíváncsian várjuk. (Molnár Kata Orsolya)

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés