Ráadás

Török Ferenc filmjei Z-től A-ig

Egy egész generáció filmje került vissza a mozikba a héten. Az évezred magyar filmkultúrája hangos közönségsikerrel indult: a főiskoláról frissen kikerült Török Ferenc egy csapásra országszerte ismert lett Moszkva tér című filmjével. Azóta egy gazdag életmű bontakozott ki a még mindig fiatal rendező mögött. Fogtuk tehát nagyjáték- és TV filmjeit, és sorba raktuk őket a legrosszabbtól a legjobbig.

  1. Overnight (2007)

Az Overnight nemcsak a Török féle generációs trilógia, de az egész eddig életmű leggyengébb darabja is. Pedig nem lett volna rossz. A Moszkva tér gimnazistáit és a Szezon magukkal mit kezdeni nem tudom huszonéveseit felváltották a bankszektor öltönyös jómódú figurái versenysúlyuk felett, megfelelő stressz mennyiségével. Az Overnight – ami egyébként egy tőzsdei fogalmat jelent, ami kihasználja az időeltolódás okozta pénzügyi spekulációs lehetőségeket – odáig jó, amíg azt meséli, amihez a rendező ért: a különböző társadalmi típusok bemutatásához. Viszont szemmel láthatóan nem tud mit kezdeni a pénzügyi világgal, és így idővel elkezd süllyedni a közhelyek világába. Kár érte, igazán jó lett volna jól befejezni a trilógiát, így meghatározni a 2000-es évek első évtizedének társadalmi hatású filmjeit.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

A film egy újabb negatív hozadéka, bár ez nyilván nem az alkotókon múlik: a főszereplő Bodó Viktort azóta nem láttuk semmilyen filmen. (Sergő Z. András)

  1. Csodálatos vadállatok (2005)

Török Ferenc széles körben ismert mozifilmjei mellett három TV filmet is készített, amelyek bizonyos szempontból még jobbak is, mint moziban bemutatott társaik. A Csodálatos vadállatok egy jó kezdeményezés még bizonytalan kézzel megvalósított példánya. A Szezon és az Overnight között készült 2005-ben Garaczi László színművének átdolgozásából, a forgatókönyvet az eredeti dráma írója és a rendező készítette közösen. A szereposztás parádés: Eszenyi Enikő a szocializmusban Amerikába disszidáló anyát játssza, aki 15 év után hazatér, hogy meglátogassa gyerekeit karácsonykor. További szereplők még Hámori Gabriella, Nagy Ervin, Anger Zsolt és Ónodi Eszter.

A Csodálatos vadállatok azonban jó karakterábrázolás mellett változatos történetet forgatókönyvében már nem nagyon tudott felmutatni. Némely párbeszéd nagyon jóra, mások kellemetlenül modorosra sikerültek. Elvitathatatlan érdeme azonban, hogy mostanában komoly alkotók is érdemben foglalkoznak a TV filmekkel. Ahogy később maga Török Ferenc is. (Sergő Z. András)

 

  1. Senki szigete (2014)

Török Ferenc a Senki szigetével érezhetően a Moszkva tér sikerét igyekezett megismételni, ám míg előbbi filmet éleslátása a nemzedéki közérzetfilmek élvonalába repítette, garantálva a kultfilm-státuszt, a Senki szigete csak halovány másolata lett elődjének.

A Senki szigete kudarca leginkább a vele egy évben készült VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan-nal összevetve szembetűnő: hiába az azonos téma (fiatalok, Budapest), Reisz Gábor sokkal hitelesebben és spontánabbul, tehát őszintébben ragadta meg a mai ifjúságot gyötrő problémákat. Török érezhetően már kívülről látja ezt a „céltalan” generációt, a kiüresítettségüket pedig egy felesleges bűnügyi szállal próbálta ellensúlyozni. A Senki szigete így hangulatos, de semmitmondó film lett, amelyből legfeljebb a fiatal hármas (Jakab Juli, Bánfalvi Eszter, Mohai Tamás) marad emlékezetes. (Gyöngyösi Lilla)Török Ferenc: Senki szigete

  1. Isztambul (2011)

Török Ferenc hetedik nagyjátékfilmjében mintha a nézőknek szeretett volna üzenni kissé atipikus módon: nemcsak főhőse, hanem ő maga is útkeresésben van. A nagy lendülettel megindult generációs trilógia befejeztével és néhány egyéni gyöngyszemet leszámítva nehezebb időszaka volt ez pályájának, talán ezért is soroljuk kicsit a helyét kereső filmjei közé, ahogy tudunk nézni a Senki szigetére is.

A rendező se azelőtt, se azóta nem forgatott külföldön idegennyelvű színészekkel, ez pedig mindig nehéz. Ahhoz képest mindenképpen át tudott valamit adni abból, ami miatt ez a film készült. A film főszereplője, Katalin (Johanna ter Steege) egy nap megelégeli, hogy férjének (Lukáts Andor) mindenki minden félrelépését elnézi, horribile dictu, még helyesli is. Elhatározza hát, hogy elindul Isztambulba. Hogy miért, meg hogy mit akar ott csinálni, nagyjából ki sem derül, inkább a környezetének reakciója adja a film lényegét. Fun fact: ebben a filmben láttam először Tenki Rékát – leszámítva a Poligamy című vígjáték “snittenként egy újabb csaj” jelenetét. (Sergő Z. András)

  1. 1945 (2017)

Török Ferenc nagy visszatérése volt az 1945, ami visszaadta a hitünket az egykori csodagyerekben. Végre egy alkotás, ami jó értelemben megosztó, amit lehet mélységében elemezni, gondolkodni – és nem bosszankodni – rajta, ami hozzá ad a hosszú hagyományú magyar falusi filmkészítéshez. Ehhez persze 180 fokos kanyarra volt szükség: ez a direktor legrégebbre visszanyúló történelmi filmje és az egyetlen, ami falun játszódik.

De persze a rendezői életműhöz képest óriási volumenű változások mit sem érnének a kiváló megvalósítás nélkül. Mert az 1945: a maga nemében hibátlan mű. Lehet vitatkozni az üzenetével – én például különösen szigorú voltam -, de az tény, hogy a részleteiben kifogástalan film született. Ehhez persze szükség volt a pályájuk csúcsán álló alkotógárdára: az élete egyik legjobb alakítását nyújtó Rudolf Péterre a falu kiskirályaként, vagy épp az egyik legjobb élő magyar operatőrre, Ragályi Elemérre, aki gyönyörű képekben tárja elénk a nyári hőségtől tikkadó tipikus magyar falut. Köszönjük mindannyiuknak! (Tóth Nándor Tamás)

  1. Koccanás (2009)

Formai játék és technikai bravúr: aki egyszer is látta a Koccanást, bizonyára nem felejti a stílusát (pedig a története gyakorlatilag minimális). Spiró György sikeres színművét Török Ferenc pózokba merevedett színészekkel, de folyamatos párbeszédekkel és pásztázó kamerával vitte filmre, és ha mindez még nem lenne elég elidegenítő, a mű fekete-fehér. Ami mégis működővé és rendkívül szórakoztatóvá teszi a Koccanást, az a szituáció közelisége: a reggeli csúcsforgalom, az egytől egyig ismerős karakterek, Spiró szépirodalmi magasságokba emelt, töredezett és profán köznyelve.

A Koccanás egy messzemenőkig földhöz ragadt és kisszerű helyzetet emel el egy csöppet a talajtól – csak annyira, hogy ráismerhessünk, de ki is nevessük önmagunkat benne. Török a Koccanást nagyrészt a darabot eredetileg játszó Katona József Színház színészeivel (Ónodi Eszter, Elek Ferenc, Keresztes Tamás, Vajdai Vilmos) és néhány további nagyágyúval (Anger Zsolt, Thuróczy Szabolcs, Derzsi János) vitte filmre, akik Garas Dániel operatőrrel együtt elemi szinten teremtik meg a film különös világát. (Gyöngyösi Lilla)

https://www.youtube.com/watch?v=zAXoQFOLucA

  1. Moszkva tér (2001)

Ma már elhomályosult tekintettel gondolunk a Moszkva térre. Egy kiemelkedő korszakot sikerült a fiatal alkotók friss lendületével megmutatni. Török Ferenc főiskolás vizsgafilmje egyben saját életének egy szeletét is megmutatja. Noha gyakran veszélyes vállalkozás „így jöttem” típusú történettel kezdeni egy életművet, a rendezőre oly gyakran jellemző hitelesség itt is utat tört magának.

A Moszkva tér a film egyik ikonikus helyszíne. Generációk találkoztak a péntek esti bulik előtt az óra alatt, ami meghatározza saját identitását egy egész korszaknak. De még sok más felismerhető igazi pesti (inkább budai) helyszín van a filmben: a Gellért Fürdő, a Szabadság híd, az Alagút vagy a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium. A Moszkva tér stábja is ikonikus. Mondhatnám úgy is, egy generáció kezdte működését az új évezredben. Nemcsak Török Ferenc filmrendező, de a színészek is itt kezdtek egy azóta felfelé ívelő pályát: Balla Eszter, Szabó Simon vagy Karalyos Gábor azóta is látható volt több filmben

Minden korosztálynak megvan a maga generációs filmje. A nálunk idősebbek az Ezek a fiatalok (1967) vagy a Rám csaj nem volt még ilyen hatással (1993) képsorain szerettek bele a moziba. A nálunk fiatalabbak a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan (2015) csetlő-botló főszereplőjében ismerték fel magukat. Sokunknak azonban a Moszkva tér volt a kezdet. 19 éves voltam, amikor a mozikba került a film. Én is ott kezdtem megérni. (Sergő Z. András)

  1. Szezon (2004)

A Szezon a rendező első 3 filmjéből álló trilógia középső darabja. Sem nem olyan kultikus, mint a Moszkva tér, sem nem olyan láthatóan gyenge, mint az Overnight. Az ilyen „középen álló” filmeket felejtjük el leghamarabb. Pedig a Szezon erre nem szolgált rá. Bizonyos értelemben még figyelemre méltóbb a Moszkva térnél, hiszen amíg előbbi inkább egy feel good mozi, addig utóbbi komoly társadalmi kérdésekre hívja fel a figyelmet. Az egy csapatként érettségiző fiataloknak csak néhány év kellett, hogy komolyabb jövőkép nélkül tengessék életüket Karcagról megérkezve a Balatonhoz.

A Szezon a legerősebb tulajdonsága azonban kézzelfogható hitelesség. Nem csoda, Török Ferenc egy korábbi dokumentumfilmjét dolgozta át nagyjátékfilmmé. Az Alig című munka a balatonaligai pártüdülő munkatársait szólaltatja meg. Ezeket a néha lesújtó képet mutató történeteket dolgozza egybe, mutatva ezzel a korszak minden ambíció nélküli életállapotát.

A kissé komor hangvételű film kiemelkedően jó szereposztásban készült. A fiatalabbak közül itt volt látható ismét a Kontrollal befutó Nagy Zsolt, de még nagyon fiatal volt Nagy Ervin, Rezes Judit és Hámori Gabriella is. Az idősebbek között néhány gyakran rövid, de erős alakításra találjuk ott Sinkó Lászlót, Csuja Imre, Hegedűs D Gézát vagy Szirtes Ágit. (Sergő Z. András)

  1. Apacsok (2010)

Csaknem húsz évet kellett várni a rendszerváltás után, míg végre egy fiatal magyar filmes árnyaltan, de mégis hangosan el merte mesélni az ügynökökkel mérgezett társadalom ki nem mondott titkait. Hogy az út mennyire kanyargós volt, az tökéletesen jelzi, mennyire nehéz is kimondani az említett titkokat. Az Apacsok ugyanis Bereményi Géza és Kovács Krisztina darabja volt eredetileg, és voltaképpen Cseh Tamásról szólt, aki köztudottan rajongott az indián kultúráért. Ebből készült előbb tévéfilm, amit a siker miatt később mozikban is bemutattak.

Az eredeti platform jellegzetességei megmaradtak, a képi világon látszódnak a tévéfilmes jegyek. Ilyen értelemben tehát az 1945 ellentéte az Apacsok: a kifogásolható külcsínyt mértékadó belbeccsel kompenzálták. Az időbeli ugrások az egyik fontos erénye a filmnek: a nézőnek mozaikdarabokból kell összeillesztenie a történetet, a múltat, csakúgy mint a főhősnek és a rendszerváltás után felnőtté vált magyaroknak.

Az Apacsok a valóságtartalma miatt igazán erős és különleges: egy önéletrajzi, egy személyes és egy társadalmi történet áll össze egy egésszé. A főhős ugyanis egy fiatal filmes, ami egyértelmű utalás Törökre. Az indiánozósat játszó társaság Cseh Tamás emlékét idézi fel. A besúgók és az ügynökök hálója pedig a korabeli társadalmat. Ezért igazán fontos film az Apacsok, ami, ha megkaphatta volna alapból a szélesvásznat, talán olyan sikeres lett volna, mint A mások élete. De így is méltó párja annak. (Tóth Nándor Tamás)

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

1 hozzászólás
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés