Nincs kategorizálva

Mindnek halnia kell – A 10 legjobb Trónok harca-karakter

Nem a cél a fontos, hanem az odáig tartó út. A Trónok harca karakterei pedig hosszú utat jártak be, és van közülük tíz, akik a legemlékezetesebbek voltak mind közül. 

A Trónok harca szereplői nemcsak harci tudásukban, de az eszmék és az emberség terén is megmérettetnek. Karakterüknek gazdag történelmük van, ez kölcsönöz tétet a legfeszültebb jeleneteknek, köztük a csatáknak is. A történetben többször kimondják, hogy végül mindnek halnia kell, de azt is, hogy mindenkinek szolgálnia is szükséges. Az alábbi tíz karakter szolgálta a legjobban azt, hogy a Trónok harca mint tévésorozat a legnagyobb popkulturális jelenségek közé kerüljön. Az érdem nem a sárkányoknak, hanem a gondosan megírt figuráknak tudható be, akik alapját George R. R. Martin fektette le, és akikkel David Benioff és D.B. Weiss is tisztességesen bánt.

A Trónok harcában az ő győzelmeik és vereségeik voltak a legizgalmasabbak számunkra.

 

10.  Oberyn Martell, a Vörös Vipera

Ha egy több mint száz karakterrel játszó sorozatból ki tud ugrani valaki, aki az összes epizód kevesebb, mint tíz százalékában szerepelt, arról nyugodtan elmondhatjuk, tud valamit. Oberyn ilyen figura, aki hét epizódnyi mellékszerep alatt gyűjtött olyan masszív rajongótábort, hogy halálát máig a legsokkolóbb pillanatok között emlegetik. Hogy miért? Egyrészt Oberyn egy jól megjegyezhetően excentrikus szereplő, amelyhez telitalálat volt Pedro Pascal leszerződtetése. Másrészt ő az, akin keresztül legvilágosabban (és intenzív gyorsasággal) kirajzolódtak a Trónok harca különböző világai: a külsőségek és a nemesi léhaság világa, szemben a pénzért bármikor megvehető erő világával. Ő a született csábító, legyen az alany férfi vagy nő. Ő a két lábon járó szenvedély, s ez a szenvedély a becenevéhez méltó álnoksággal párosul. De a legszebb az egészben, hogy Oberyn pontosan tisztában van vele, hogy mire képes, hogy személye mit vált ki az emberekből. Ez az a tudás, ami előreviszi az életben. Az ő világában, az ő köreiben a szenvtelenség és a vágy mindig utat tör magának, és ő tökéletesen ki is használja ezt.

Persze ha kiszakad ebből a közegből, az egész mit sem ér. Márpedig ez a világ tele van olyan alakokkal, akiket csak a pénz vagy a nyers erő irányít, vagy akik arra születtek, hogy parancsot teljesítsenek. Velük szemben vert helyzetben van, és ez az, amit nem tud. Így gyalogol bele a saját halálába, de azt legalább olyan fölényes magabiztossággal, amire csak ő képes. (Németh Barna)

 

9.  Sansa Stark

Talán nincs még egy olyan szereplő a sorozatban, aki nagyobb karakterfejlődésen ment volna át, mint az idősebb Stark lány. A készítők egy naiv, nyafka és teljesen antipatikus kislányból varázsoltak egy erős, határozott és több értelemben is kegyetlenné edződött fiatal nőt. Sansa nagyon sokáig csak másodvonalas mellékszereplőként került elő, ennek ellenére mindig is fontos szerepe volt: a többi karaktert mélyítette el, ez volt az ő legfontosabb „dolga”. Tükör volt a többiek számára: mellette Ned féltő apa, vele szemben Arya talpraesett és szimpatikusabb, általa gyűlöltük meg Joffrey és Ramsay karakterét. Még Theon megítélésének teljes átfordulását is Sansa megerőszakolása juttatta a csúcsra. A karakter tehát a többieknek volt alárendelve, a nézői vélemények kialakításában volt jelentős szerepe.

A kezdetekben Sansa tényleg nem túl szimpatikus, hisztis és álmodozó, csak a fiatalsága és a szépsége érdekli, meg hogy egyszer királyné lehessen. Sokszor hazug, dölyfös és hiú szereplőként állandóan a rossz oldalra áll – sokszor a saját családjával szemben. Aztán Martin és a készítők szépen lassan elindítják Sansa kálváriáját: Joffrey egy vadállat, Tyrion korántsem álomférj, Ramsay még Joffrey-nál is betegebb és kegyetlenebb, Kisujj rávetíti az anyja iránt érzett szerelmét, Deresbe visszatérve pedig sokan csak egy gyenge lányként tekintenek rá.

A karakter évadról évadra vezekel, lépésről lépésre haladva a pozitív szereplők csoportja felé. Nem hiába a megannyi megaláztatás, megpróbáltatás, fizikai és lelki kínok: a 7. évad végén egy olyan nőt látunk, akit darabokra törtek, hogy aztán erősebben álljon össze, mint valaha. A sorozat jobb húzásai közé tartozva érik be duplán Sansa átváltozása, amikor Aryával – akivel korábban nem ápolt túl jó kapcsolatot – közösen fognak össze Kisujj ellen. A két Stark lány bizalmi viszonya Sansa jelleme kiforrásának egyik legnagyobb bizonyítéka. Kisujj távoztával pedig szimbolikusan is önállóvá válik: már nem befolyásolható, teljesen elszakad az álsegítségtől. Megérett rá, hogy okosan megválassza a támogatást: a bábuból végre bábmesterré avanzsálódik. (Kajdi Júlia)

 

8.  Tarth-i Brienne

Kétségtelen, hogy Brienne a Trónok harca világának egyik olyan ritka karaktere, akivel bűntudat nélkül lehet azonosulni. Pedig első ránézésre az egész karakter egy merő ellentmondás: egy nő, aki olyan fizimiskával rendelkezik, ami nem feltétlenül ezt a nemet jellemzi – s Brienne eszerint is él, miközben sokszor előtör benne a vívódás e kettősség fölött. Pedig ha jobban megismerjük, nincs is itt olyan nagy kettősség. Oké, ott van előttünk egy hatalmas, több mint két méteres nő lovagi páncélban, ugyanakkor ott van előttünk valaki, akihez mindenki tud kötődni.

Kapjon maga mellé akármilyen társat, egy meleg királyt, egy nyomorúságos helyzetben lévő, levágott karú lovagot, egy szorult helyzetben lévő lányt vagy akár egy fegyverhordozót, aki hatalmas szerszáma ellenére sem tud igazán férfiként viselkedni. Brienne mindenkivel szót ért, mindenkinek társa lesz és egy kicsit mindenkit anyaként védelmez. Pontosan ez az, amitől a nézők számára is szimpatikus lesz – mondjuk ebben az is sokat segít, hogy a sok bizarr figura között végre van valaki, aki az elvei szerint él és mindig tartja a szavát. (Németh Barna)

 

7.  Tyrion Lannister

Tyrion Lannister karakterét a Trónok harca nézői egy önironikus, hedonista figuraként ismerték meg, aki törpe születését és az ezzel járó megaláztatásokat étellel, itallal és nőkkel igyekezett feledni. Apja, a Game of Thrones univerzumának legtehetősebb családjának feje sosem bocsátotta meg neki, hogy születése anyja életébe került, és erre napi szinten emlékeztette is őt. A kérdés csak az, mennyi megszégyenítést visel el egy ember? Tyrionnak négy évadon keresztül sikerült eltűrnie, hogy családja sarokba állítsa – ekkor öli meg saját apját, hogy bosszút álljon az évtizedes bántalmazással teli pohárba hulló utolsó cseppért. Ez az eset és az ezt követő megpróbáltatások gyökeresen megváltoztatják az addig az élet fizikai síkján örömöket kereső diplomata bölcselkedőt – az új értékeket valló Tyrion találkozik Daeneryssal, és őszinte híveként tanácsadóként szegődik szolgálatába.

Tyrion az egyik legizgalmasabban fejlődő karakter a Trónok harca történetében, aki pont kitaszítottsága miatt válhatott családja tagjainál jóval humánusabb, emberibb jellemmé, akit aztán az ugyanettől a családtól való elszakadás tett még belátóbb figurává. Tyrion rendkívül okos, de sok tekintetben naiv figura, aki még azok után is képes bízni az emberekben, hogy azok időről időre elárulták. Pontosan ezen esendősége teszi őt rendkívül szerethetővé – és ez az, ami miatt Daenerys jobbkezeként súlyos hibákat követ el. A fentieket látva nem csoda, hogy a törpe nemcsak a közönség, a The New York Times, hanem maga a szerző, George R.R. Martin kedvence is. A karakter azon kevesek közé tartozik, akit nem castingoltak, a szerző kérésére egyenesen Peter Dinklage-nek adták a szerepet. (Molnár Kata Orsolya)

 

6.  Sandor Clegane, a Véreb

A “Véreb” először az undormányos Lannister-ház és Robert Baratheon király fogdmegjeként tűnik fel: az ocsmány, megégett arcú, mogorva és embereket nagy örömmel gyilkoló robusztus terminátorként. Szinte egyből lerí, hogy nem ilyen egyszerű bekategorizálni őt, a marcona küllem ugyanis egy megtört lelket rejt. Sandor sokszoros elnyomatásban részesült testvére, a Hegyként is becézett Gregor Clegane által. Westeros egyik legkegyetlenebb katonájának öccseként felnőni igazi lelki és fizikai terror – ennek köszönhető Sandor megégett arca és félelme a tűztől. A kétméteres katona tehát valójában egy végtelenségig frusztrált gyermek, aki egyből ellágyul, amint egy kis törődést kap. Arya és Sansa egyaránt képes előhozni a Véreb világos énjét, és elindítják az úton a tisztesség felé.

Ahogy a Trónok harca már többször is megtette, úgy itt is egy olyan karakterrel kell azonosulnunk, aki többszörösen megkérdőjelezhető dolgokat tett a sorozat alatt. Sandort kedvelni azonban sosem volt nehéz feladat, látva mindazt, ami körülveszi őt. Arról pedig még nem esett szó, mennyire szórakoztató figura: Tormund mellett talán a legtrágárabb hős, aki inkább hagyja a mellébeszélést, és odavág a baltájával. A történet közben reflektáltatja hibáira, így Sandornak meg kell tanulnia, hogy a legnagyobb erősségével, a bátyjától tanult erőszakosságával és harctudásával hogyan tud egy magasabb morális szintet szolgálni. Így vezeti őt a történet a Hetek hívőihez, később Testvériséghez, majd legvégül a Starkokhoz, akik oldalán azzal az elemmel küzd a holtak ellen, melytől egész életében félt: a tűzzel. (Szécsényi Dániel)

 

5.  Theon Greyjoy

A Vas-szigetek örököse, egyben a Stark-ház mostohakölyke is. Theon két világ gyermeke: a marcona fosztogatóké és a nemeslelkű északi arisztokratáké. Ez a kettősség örök bizonytalanságot eredményezett a személyiségében. Vékony kötélen járt, de a mélység erősebb volt: Theon elárulta a Stark-házat, és szembefordult fogadott családjával. A pálfordulás azonban egy erőtlen figurát eredményezett, hiszen Theon nem egy karizmatikus gonosz. Próbál megfelelni vér szerinti, ám rettentő hálátlan apja, Balon elvárásainak, miközben a szemében látszik, egyáltalán nem tetszik neki sem, amit csinál.

Theon sorsa az volt, hogy a legnagyobb poklon átmenjen, és ehhez Ramsay Bolton kellett, aki tisztítótűzként járta át a Greyjoy-fiút. Testi kínzásainál csak a mentális hadviselése volt elviselhetetlenebb, de végül ő is alulmaradt. A Stockholm-szindrómás Bűzösnél ugyanis erősebb volt Theon Greyjoy, akinél győzött a lelkiismeret és a bátorság. Húga megmentésével és a Starkokhoz való hűségével kivívta mindkét világának elismerését és megbocsátását. A deresi csatában harcolva pedig azzá vált, amiért évadokon keresztül küzdött: egy jó emberré. (Szécsényi Dániel)

 

4.  Tywin Lannister

A nagybetűs Trónok harca-szereplő. Tywin Lannister ural mindent: mestere az intrikának, övé a legnagyobb tekintély, óriási a vagyona, és még királynak se kell lennie ahhoz, hogy egész Westeros az ő tenyeréből egyen. Tywin tudja, hogy kell játszani a játékot, és ez abból is látszik, ahogy másokat játszi könnyedséggel manipulál. Karizmája betölti Királyvár egész terét, és bár összességében egy antagonistáról beszélünk, nem lehet nem tisztelni azért, amit létrehoz. Ebben a kaotikus, mocskos világban Tywin egy olyan vezető, aki bár a saját és családja jólétét és gyarapodását minden elé helyezi, de rendet és fegyelmet is óhajt kreálni a birodalomban.

Westeros nem egy olyan hely, ahol a karaktereknek nincsenek gyengeségeik, sőt mindegyikük a legnagyobb erősségükből kifolyólag bukik el. Hogy valaki a hét királyság – bár nem királyává, de – tényleges urává váljon, gátlástalannak kell lennie. Számító módszerekkel kell elintézni, hogy az ellenség ne csak elbukjon, de méltóságától is meg legyen fosztva. Tywin győzni akart, ezért kiszervezte a Frey-eknek a vörös menyegzőt, és tőrbe csalta a Starkokat. Nem ismer kegyelmet, és ez lett a veszte is. Ha csak egy szemernyi emberséggel kezelte volna legkisebb fiát, Tyriont, és nem pedig egy eredendő bűnként tekintett volna rá egész életében, talán már a vastrónon ülhetne, és nem egy árnyékszéken érte volna a végzet. (Szécsényi Dániel)

 

3.  Cersei Lannister

Cersei személyében talán a televíziózás történetének egyik leggyűlöltebb karaktere került a képernyőre. Kegyetlen, törtető, sokak szerint irritáló és semmibe vesz mindent. Mégis, egy olyan sorozatban, amiben akárki akármikor meghalt, a jégszívű királyné ott virít Királyvár élén a 7. évad lezárultával: vajon miért?

A Trónok harca minden fantasyeleme, szexjelenete és mozi szintű CGI-orgiája ellenére is a karakterekre épül. A sorozat főbb szereplői mind hatalmas utat tesznek meg a nyitó és a 7. évad záróepizódjáig – mind fizikai, mind jellemfejlődési értelemben véve. Cersei szinte az egyetlen főbb karakter, aki szinte sose mozdul ki Királyvárból, emellett teljesen hű marad önmagához. A gyermekeiért és a szerelméért minden határt átlépő királynét sosem fenyegette a „veszély”, hogy pozitív karakterré váljon. Jól megszerkesztett és átgondoltan velejéig rossz jelleme a sorozatban egyedülálló módon marad megingathatatlan. A karakterrel színesedik a sorozat befejezésében az erőviszonyok eloszlása is azzal, hogy ő maradt az emberi gonosz megtestesítője.

Az egyenlet nem csak a zombi-szerű Mások és a Hét Királyság bátor embereinek összefogásának harcára redukálódik, ezzel pedig plusz izgalom és feszültség vegyül az utolsó részekben is. Arról nem is beszélve, hogy Cersei tökéletes ördögpárja Jaime karakterének. A kettő konkrétan egy vonalról indul, amikor Brant lelökik és megbénítják: a két Lannister aranygyermek, szépek, hiúk, hatalmasok és minden morál nélkül törtetnek előre. Amíg azonban Cersei a végsőkig kitart az elveiért – ami lássuk be, minden árnyoldalával is csak egy kicsavart családcentrikusság, addig Jaime teljes jellemfejlődésen megy át. Cersei tehát viszonyítási alap Jaime-hez. A megannyi pozitív, kallódó és olykor rendes lépésekkel fellépő negatív szereplők közepette itt egy ízig-vérig boszorkány, aki iránt a gyűlölet mellett legfeljebb sajnálatot tudunk érezni, ha végignézzük megszégyenítő meztelen sétáját. (Kajdi Júlia)

 

2.  Petyr „Kisujj” Baelish

Petyr „Kisujj” Baelish, aki becenevét szülőföldjéről, az Ujjak-félszigetéről kapta, a Trónok harca egyik, ha nem legálnokabb kígyója, akit mégsem tudtunk nem imádni. Az opportunizmus élő definíciója a legelső pillanattól kezdve csak saját nagyravágyó tervei kedvéért helyezkedett, és sosem habozott, ha úgy érezte, esélye van előremozdítani saját ügyét. A sokszor csak lézengők, a szél járásának megfelelően szélkakasként fordulók tömegében Baelish céltudatos stratéga, aki tudatosan építette karrierjét az egész széria alatt, és a cselekmények egyik legbefolyásosabb mozgatórugójaként olyan sorsfordító történések szürke eminenciásaként szőtte pókhálóját, mint amilyen Eddard Stark, Jon Arryn vagy Joffrey Baratheon halála vagy Havas Jon csodálatos megmenekülése volt a Fattyak csatájában.

Ha végignézzük a sorozat fordulatait, Kisujj mindig ott volt, hogy bevesse befolyását – harci erényeiről nem szól a fáma, de azt hiszem, nem sokan vitatnák, hogy egyértelműen ő a széria egyik legokosabb karaktere. Pont emiatt döbbenetes, hogy két „naiv” leányzó, Sansa és Arya Stark fogott ki rajta és vetett véget nemcsak áskálódásainak, de életének is.

Persze a fentiekből azt gondolhatnánk, Baelish igazi pszichopata, a valóságban azonban egy megnyomorított lelkű kisfiú, aki tetteinek hátterében szinte kivétel nélkül a későbbi Mrs. Stark, Catelyn Tully iránti szerelme állt motivációként. A számító felszín alatt rejlő érző, szerelmes szívét csak néha fedte fel – talán pont ez volt az a gyengeség, ami végül bukásához is vezetett. (Molnár Kata Orsolya)

 

1.  Jaime Lannister

Mikor először betoppant Deresbe fehér lován, szőke fürtjeivel és önelégült mosolyával, azt sejthettük, hogy egy önelégült, piperkőc lovaggal van dolgunk. Mikor láttuk szexelni a húgával, majd a titkot féltve kilökte Brant az ablakon egy életre nyomorékká téve őt, már gyűlöltük. Undorító cselekedeteit csak tetézte, mikor saját rokonát is megölte, hogy Robb Stark börtönéből kiszabaduljon. Magas pozíciója és nemesi származása ellenére egy megvetett alakról beszélünk, akit a hét királyság esküszegőnek és becstelen embernek tart. A látszat azonban csal, főleg ha a Trónok harcáról beszélünk.

Hogy miért az egyik legnépszerűbb sorozat valaha az HBO fantasy-drámája, annak okait könnyen megtalálhatjuk, ha megvizsgáljuk Jaime Lannistert. Az ő története az a ritka karakterút, mellyel annyi ember elvárásait múlták felül. A sztereotípiáknak itt nem lehet hinni, végül a külső jegyek helyett a tettek és a jellemek beszélnek. Jaime egy elképesztően félreértett figura, akire éveken keresztül rakódott rá a pöffeszkedő önbizalom és a jellemtelenség máza – egy olyan családban, mint a Lannister ez elvárható is volt, hiszen nem látott sosem más mintát. Egy kulcsfontosságú helyzetben azonban sikerült jól döntenie, ez azonban a becsületének beáldozásával járt. Az Őrült Király, akinek védelmére felesküdött végül az egész birodalom ellenségévé vált, ezért ki kellett iktatni, megmentve több ezer ember életét. A szabályok helyett a helyes utat követte, választása pedig egész életén keresztül kísérhette: Királyölőként hivatkoznak rá, pedig ő csak Jaime.

Egy szerencsétlen férfi, aki szerelmes a saját húgába; egy lovag, aki küzd a becsületességért; Westeros tisztátalan hőse, aki a legizgalmasabb és a legszerethetőbbek egyike. Mire volt szükség ahhoz, hogy jó útra térjen Jaime? Meg kellett fosztani attól, ami a személye origóját képezte: a páratlan jobb kezétől, amivel annyi csatát megnyert. A talpra álláshoz Brienne nélkülözhetetlen hozzájárulása kellett, aki segített emlékeznie Jaime-nek, mik is azok az értékek, amiért érdemes kardot ragadni, és mik mozgatták abban a döntő pillanatban, amikor a hét királyság sorsa volt a tét. Jaime nemcsak becsületes emberré vált, de egy igazán átélhető, tragikus hőssé is. Nincs olyan, aki ne érzett volna vele kapcsolatban ellenszenvet a történet elején, és nincs, aki ne szeretné a végén. A nézői elvárásokat teljesen kiforgató empatikus utazás Jaime-é, és Trónok harcához méltó magabiztosság és bátorság kell ahhoz, hogy egy vérfertőző gyilkosból mindenki kedvence legyen. (Szécsényi Dániel)

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com