Fókuszban Ráadás

Van fogalmunk róla: Exploitation

The Exploited Logo

Exploitation. A menőnek hangzó, kritikákban olykor előforduló angol szó jelentése: kizsákmányolás. De mégis mit jelent ez? Ki tud kizsákmányolni kit, ha filmekről van szó? Egyáltalán honnan ered ez a kifejezés? Utánajártunk.

Hol láthattad?

Elsősorban két esetben találkozhattál ezzel a kifejezéssel: vagy egy filmtörténeti korszak jelzőjeként (gyakoribb eset), vagy valami teljesen öncélú, a néző (tudatalatti) elvárásaira építő – és azt kihasználó! – filmes motívum (általában negatív) jellemzéseként. Ez utóbbi a ritkább eset, pedig az exploitation hagyománya a mai napig rányomja bélyegét olyan blockbusterekre is, mint például a Stallone-féle The Expendables – A feláldozhatók vagy Kubrick Tágra zárt szemek című klasszikusa.

A feláldozhatók (The Expendables)
The Expendables – A feláldozhatók

Oké, de mi a lényege?

A lényeg az öncélúságban és a sokkhatásban van. Öncélúságról akkor beszélünk, ha egy motívum/jelenet (ami sok esetben valamilyen társadalmi tabut feszeget) ábrázolása nem feltétlenül lenne szükséges a filmben. Vagyis egy az egyben kihagyható lenne anélkül, hogy a történet, a film összessége (narratívája) egy kicsit is csonkulna. Ilyen például az explicit pornó jelenléte a Tágra zárt szemekben, ami nélkül ugyanolyan működőképes maradt volna az erotikus film.

A sokkhatás ennek szoros hozadéka: valójában ez az egyik fő „öncél”, ami miatt az ilyen jelenetek/motívumok szerepelnek. Meghökkenteni a közönséget, valami mást adni nekik, mint amit várnak. Így lett a fentebb említett A feláldozhatókból klasszikus akciófilm helyett annak egyik alműfaja, splatter action film. Ha valaki, Stallone biztos remekül tudta, mi kell egy akciófilmhez, de jó eséllyel úgy érezhette, hogy a mai, felgyorsult életet élő közönségnek az unalmas lenne. Ezért fogta magát, és a forgatókönyv történetmesélő elemeinek nagy részét kihúzgálva telenyomta filmjét értelmetlen és súlytalan kaszabolással, látványossá, de cseppet sem érdekfeszítővé téve az egykori akcióhősök kalandját – akik emiatt lettek végül valóban feláldozhatók.

Mikor zsákmányoltak ki minket először, avagy az exploitation rövid története

Már viszonylag a filmgyártás kezdetén felismerték Amerikában, hogy szükség van valamilyen szabályozásra, ám ekkor még az egyes államok maguknak alkothattak különbözőbbnél különbözőbb szabályokat, ami elég nagy káoszt okozott a filmek vetíthetősége terén. Hiszen ami az egyik államban még belefért az elkészíthető és vetíthető kategóriába, az könnyen lehet, hogy a másikban már bőven fekete listás volt.

Tágra zárt szemek (Eyes Wide Shut)
Tágra zárt szemek

Ennek egységesítésére először 1916-ban tettek kísérletet, amikor megalakították a NAMPI-t (National Association of the Motion Picture Industry), melynek önszabályozó 13 pontja tiszavirág életű és roppant hatástalan volt. Olyannyira, hogy 1922-ben fel is oszlott a szervezet, és megalakult helyette az MPPDA (Motion Picture Producers and Distributors of America), mely először 1927-ben kiadta a Don’ts and Be Carefuls című útmutatóját – ami lényegében az egyes államok önálló cenzúraszabályainak összegyúrása volt csupán –, majd 1930-ban a Production Code-ot, amit a szervezet elnöke, Will H. Hays után Hays-kódexként is szoktak emlegetni.

Ez utóbbi már egy olyan összetett szabálygyűjtemény volt, ami megpróbálta a lehető legalaposabban körülírni, hogy mit szabad és mit nem a filmeseknek. Sajnos azonban többen is úgy érezték, ez nem lesz elég, ezért

egyházi és tudományos fronton egyaránt bojkottot hirdettek a moziba járás ellen.

Egyházi oldalról erkölcsi aggályok merültek fel a filmekkel szemben, bizonyos tudományos szervezetek (melyek egyikének vezetője Roosevelt elnök felesége volt) pedig egyszerűen nem ismerték el művészetnek a filmkészítést, csupán alantas szórakoztató eszköznek tekintették. Mindennek kettős hatása lett: a közönség jelentős része elfordult a mozitól a közhangulat miatt, a filmesek egy része pedig egyre nagyobb hangsúlyt kezdett fektetni a kényes témákat feszegető, tabusértő alkotásokra. 1933-ban nevezték először exploitationnek az ilyen jellegű filmeket, melyek alkotóit (akik abban az időben sokkal inkább a filmek producerei, mintsem a rendezői voltak) a Negyven Rabló és ehhez hasonló kifejezésekkel illettek, jelezve, hogy igen komoly borsot törtek a cenzúrahivatal orra alá.

Ideglelés – The Blair Witch Project
Ideglelés (The Blair Witch Project)

Az exploitation filmeket a kezdetektől jellemezte a tabusértések explicit ábrázolása, melyet alapvetően kétféle módon értek el. Egyrészt valóságot ábrázoló filmként mutattak be fiktív történeteket, amire nem túl régi példa a Cannibal Holocaust (1980), az Ideglelés (The Blair Witch Project, 1999) vagy A trollvadász (2010), melyek áldokumentumfilmként hitetik el a nézővel, hogy akár boszorkányok és trollok is létezhetnek. (Ennek egyik alfajtája a felvilágosító/nevelő célzattal készített filmek, melyekben kevésbé kérdőjelezték meg a nyílt szexuális vagy erőszakos ábrázolást.) A másik pedig egy kifinomultabb módszer: úgy hagyták a látványt eluralkodni a filmeken, hogy azok teljesen háttérbe szorították a történetet.

Jó, de akkor ilyen manapság is van?

Hogyne! Sőt, őszintén szólva fel is tehetjük a kérdést: vajon a mai blockbusterek jelentős része nem pont ez utóbbit csinálja? Nem azért kell remake-elni például King Kongot és társait, mert a hatalmas szörnyek látványa elviszi az egész filmet? Nem azért kell a Hasbro robotfiguráiból véget érni nem akaró filmszériát gyártani, mert tök mindegy, mit csinálnak, ők a Transformers?

Napestig lehetne persze sorolni a jobbnál jobb példákat, az mindenesetre felettébb érdekes, ahogy az egykor tiltólistán lévő filmek jellegzetességei elsődleges jeggyé növik ki magukat a mai filmgyártásban. Persze nem most kezdődött mindez, de Hollywoodot elnézve nem is mostanában lesz vége.

Transformers - Dark of the moon
Transformers

Az exploitation témája persze közel sem merül ki ennyivel. Hosszasan lehetne még értekezni például az ipari exploitationről is, melynek során a gyártás (low budget filmek), a forgalmazás (filmklubos vetítések) vagy épp a marketing (félrevezető filmcím; tabut ábrázoló, kedélyborzoló plakát) során próbálják kizsákmányolni a nézőket. Ugyanígy lehetne még elemezgetni az exploitation egyes fajtáit a színes bőrűeket kizsákmányoló blaxploitationtől kezdve a magyarázatot kevésbé igénylő sexploitationön át a mai napig önálló alműfajként megjelenő gore-ig, de a lényeg a fentiekben van: sokszor lettünk már és leszünk még kizsákmányolva, még ha nem is tudunk róla.

(A cikk elkészítéséhez felhasználtam Varró Attila egyetemi előadásain készült jegyzeteimet.)

***

A Van fogalmunk róla cikksorozatunkban külföldi filmes kifejezéseknek járunk utána. Itt találhatod a sorozat korábbi megjelenéseit.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..